Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-13 / 213. szám
4. oldal Megyei Körkép 1999. szeptember 13., hétfő Kézművesek és népi iparművészek Sokoldalú, hasznos kiadvány Az első megyenapra időzítve, a magyar államalapítás 1000. évfordulójának tiszteletére jelent meg a Vosinsky Mór Megyei Múzeum kiadásában Balázs Kovács Sándor és Deli Erzsébet munkája a Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében címmel. Tolna megye népművészetéről az utóbbi időben, más megyékkel ellentétben nem jelent meg összefoglaló munka. A szerzőpáros 1997-ben egy hasonló kiadvány kapcsán döntötte el, hogy megkísérlik Tolna megye gazdag hagyományainak a számbavételét. Két év munkája alapján jelent meg a kötet. Eredetileg abban reménykedtek, hogy pályázati pénzt tudnak szerezni a kiadvány megjelentetéséhez. Ez a reményük nem vált valóra. Dr. Gaál Attila, a múzeum igazgatója jónak találta az ötletet, s elkezdődhetett a munka. A megyében végül önkormányzatoktól, kamarától sikerült egymillió-kétszázezer forintot szerezni. A történeti részt, Kézműipari hagyományok címmel Balázs kovács Sándor a fellelhető anyag és saját kutatásai alapján írta meg. Ez a céhes ipartól napjainkig foglalja össze a területet és az egyes szakágak történetét, az élelmiszeripartól a hímzésig. Külön kiemeli azokat a családokat, dinasztiákat, amelyeknek a tagjai a megyében emlékezeteset alkottak. Az utolsó fejezet arról szól, miként jutunk el történetileg a népművészettől a népi iparművészet fogalmának kialakulásáig. A könyv második fejezetéhez 25 pontból álló kérdőívet szerkesztettek, s ezt elküldték 350 címre. A közvetlen forrásokhoz a tudományos kutatás sem juthat hozzá. Az adóhivatal, Kézműves Kamara a rendelkezésére álló álló adatokat nem adhatja ki. Valósággal házról házra járva, szakkörök, egyesületek, művelődési házak és önkormányzatok segítségével gyűjtötték össze a címeket. Sokat segített az adatok összegyűjtésében is dr. Németh Pálné. Száznyolcvankilencen jeleztek vissza. Akik nem válaszoltak a megkeresésre, azokról rendszerint kiderült, hogy már nem élnek, nem dolgoznak, vagy elköltöztek a megyéből. A válaszadók hozzájárultak ahhoz, hogy a könyvben a nevük, címük, tevékenységi körük megjelenhessen. Szó'ts Zoltánnal, a Völgységi Múzeum igazgatójával együtt 120 népi iparművésszel teremtettek személyes kapcsolatot. Közülük kerültek ki azok, akikről rövid pályakép is készült a tárgyak fotói mellett. A könyv 1000 példányban jelent meg önköltségi, 1000 forintos áron. A 212 kép közül körülbelül 50-et Gere László régész készített hoby-ból. A fekete-fehér képek nagy része a népművészeti adattárból származik, az összes többit maguk a kézművesek adták össze, s nem is lett volna rá pénz, hogy hivatásos fotóssal elkészíttethessék. A könyv jelentősége, hogy tudományosan felhasználható adatbázist teremt a jelen és a jövő néprajzi és ipartörténeti kutatásai számára. Koncentráltan mutatja be a megyében meglévő értékeket. A munka jól hasznosítható még az oktatásban, továbbképzésben, az idegenforgalomban. A nemzetközi és testvérkapcsolatok számára értékes, megyénket reprezentáló kiadvány. Ihárosi Ibolya Horgászverseny Domboriban Már hagyomány, hogy az Axel-Sprin- ger Magyarország Kft. a megyei lapok, irodák munkatársainak részvételével országos horgász csapatversenyt rendez. A minden évben más helyszínen megrendezendő versenynek az idén a Tolnai Népújság és kiadója, az AS - M megyei irodája volt a házigazdája. Az országos horgász csapat bajnokságot kilenc, három-három fős csapat részvételével, a horgászegyesületek megyei szövetsége közreműködésével, szombaton reggel bonyolították le Fadd-Domboriban. A legkisebb halat Úri Mihály fogta, míg Walter Péter azzal büszkélkedhet, hogy ő emelte ki a legelső halat a versenyen. A győzelmet a Bács-Kiskun megyei Petőfi Népe és a Pécsi Nyomda csapatai előtt a Somogyi Hírlap együttese szerezte meg. A lapunkat képviselő Árki Attila, Mojzes Péter, Trieber Géza összeállítású csapat is derekasan helyt állt: a középmezőnyben végeztek, a 6. helyen. FOTÓ: GOTTVALD A CIB Értékpapír Rt. Magyarország legnagyobb jegyzett tőkéjű brókercége, mely mögött az ország egyik legnagyobb bankja, a közel húszéves múlttal ren- ~ > ■■ a ■'! : deikező CIB Bank áll. ■ LAK PAPÍR 1 megbízások folyamatos felvétele és teljesítése állampapír-forgalmazás (napi árjegyzés, Kamatozó Kincstárjegy és Kincstári Takarékkötvény jegyzés) ’ portfoliókezelés tőkepiaci tanácsadás, piaci elemzések a CIB-KINCSEM Nyíltvégű Befektetési Alap, a CIB Részvény Alap, a CIB Nemzetközi Értékpapír Alap befektetetési jegyeinek forgalmazása CIB ÉRTÉKPAPÍR RT. 7100 Szekszárd, Garay tér 1. Telefon: (74) 529-340 CIB© 0640242242 www.cib.hu A BANCA COMMERCIALS ITALIANA-CSOPORT TAGJA Három évtized a katedrán Dr. Endrédi Lajosné Karácsony Márta, a szekszárdi Garay János Gimnázium tanára több mint három évtizedet töltött a katedrán, diákok százait tanította, s az utolsó néhány év kivételével osztályfőnök volt. — Mi irányította a tanári pálya felé? — Mohácson születtem, ott végeztem az általános iskolát és a gimnáziumot is. Kedves, nyugodt, kellemes kisváros volt akkor Mohács, szerettem ott élni. A gimnáziumi években több szabadidőnk volt, mint a mostani diákoknak, önképzőkörbe, szakkörökre jártunk, sok volt a kirándulás, a kellemes sportolás. Jó baráti köröm volt, akikkel moziba, társaságba jártunk és persze rengeteget olvastam. Nagyon jó volt diáknak lenni. Több tanáromra is szeretettel gondolok vissza, a legmeghatározóbb tanár-egyéniség az én középiskolás éveimben Kövesi Józsefné, Ica néni volt, aki országos hírnévre tett szert, mint magyartanár, tanítványai rendszeresen sikert arattak a szavalóversenyeken. Miden érdekelt, mindenben szívesen vettem részt, szinte az utolsó pillanatban döntöttem a tanári pálya mellett. A szegedi egyetemre felvételiztem, biológia-földrajz szakra, sikerrel. — Hol tanított először? — Az egyetemet 1966-ban fejeztem be, onnan Dunaföld- várra kerülünk tanítani a férjemmel, akivel az egyetemen ismerkedtem meg. Pályakezdőként nagyon sokat jelentett az idősebb tanárkollégák segítsége. Kedvesek voltak, hamar befogadtak, s átsegítettek a tanári pálya első nehézségein. Szek- szárdra 1977-ben kerültünk, akkor indult a főiskola, a férjemet meghívták ide tanítani, én pedig a Garay gimnáziumba kerültem, s most innen megyek nyugdíjba. Az első egy-két év nehéz volt, nem ismertem a várost, nem ismertem senkit, a gyerekeink kicsik voltak. Mindenkinek be kellett illeszkednie, megtalálni a helyünket. Nagyon sokat segített, hogy a gimnáziumban mindjárt osztályt kaptam, egy újfajta, más minőségű feladatot, amit azonnal megszerettem. — Emlékszik még az első osztályára? — Minden osztályomra emlékszem, mindegyiket szerettem. Nem volt két egyforma, az egyik a tanulásban volt jó, a másiknak nagyon kellemes volt a közössége, mindegyikben volt valami, ami miatt szeretni lehetett őket. Csupa szép és jó dologra emlékszem vissza. Sok kedves tanítványom volt, akik az élet szinte minden területén szóródtak szét, s mindig öröm velük találkozni. Ahogy beszélgetünk, érezhető, hogy kellemes emlékeik vannak a gimnáziumi évekről, s ebben talán nekem is részem van. Amúgy is szerencsésnek tartom magam, mind a magánéletben, mind a munkában. Nagyon szeretem a hivatásomat, s ez csak úgy lehetséges, hogy mindig jó kollégák, kellemes légkör vett körül, s a családi életem is mentes volt minden gondtól. — A gyerekei követték önt a tanári pályán? — Nem, de azért hatással volt rájuk, főként a biológia. A lányunk orvos, Veszprémben él. Három unokám van, akik a nyarat mindig nálunk töltik. A fiam pedig biológus és kutatóként szeretne elhelyezkedni. Venter Marianna Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy APPELSHOFFER JÓZSEFNÉ tolnai lakos életének 77. évében elhunyt. Temetése 1999. szeptember 14-én, 16.30- kor lesz a tolnai temetőben. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SÁRHIDI JAKAB méhész életének 77. évében elhunyt. Temetése 1999. szept. 14-én délután 3 órakor lesz a hőgyészi temetőben. A gyászoló család Küldöttéi de már nem lehet. A csönd ölel át és a szeretet. Fájó szívünk fel-felzokog Érted, Örökké szeretünk és nem feledünk Téged. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy CSÖGLEI FERENC életének 69. évében elhunyt. Temetése 1999. szeptember 13-án délután 15 órakor lesz a bonyhádi temetőben. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
