Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11 / 212. szám
A nyár utazó együttese - most éppen Lúgoson A szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület ezen a nyáron is több külföldi meghívásnak tett eleget. Németországban, Romániában és Szicíliában szerepelt a nagy együttes, az ifi táncosok pedig hazai továbbképzésen vettek részt. Immár másodszor kaptak meghívást a Bajor Rádió Napjára, amit idén július 25-én rendeztek, Nürnbergben. Ezen a napon német népzenei együttesek kapnak lehetőséget arra, hogy a rádióban, egyenes adásban szerepeljenek, most a hazai együttesek mellett élőben hallgathatta a bajor közönség a Bartina zenekart is. A bartinások nem csak a rendezvény programjain léptek fel, a Bajor Televízió rögzített egy zenés műsort is, ahol a Bartina együttes is szerepelt - egyetlen külföldiként. A bajor nézők ezt a műsort augusztus elején láthatták. Augusztus 11. és 16. között Romániába utazott a csoport, mégpedig Szekszárd testvér- városába, Lúgosra, egy nemzetközi néptáncfesztiválra. Mint azt Matókné Kapási Júlia, az együttes művészeti vezetője elmondta, nagy szeretettel fogadta őket a testvérváros, mind a szállás, étkezés dolgában kiemelten foglalkoztak velük. A fellépések pedig - minden szerénytelenség nélkül - nagy sikert arattak. Szicília, pontosabban Agrigento, és egy világfesztivál volt a következő helyszín. Koreából, Bolíviából, Honduras- ból, Oroszországból, Lengyel- országból érkeztek csoportok, a Bartinán kívül. Igen meleg idő volt, nem ritkán 43 fok, a hőség miatt kiégett növényzetben alig akadt zöld folt. A tenger viszont csodálatos volt, vakító kék, kristálytiszta. Itt is jó körülmények között laktak a bartinások, a szervezés azért néha hagyott némi kívánnivalót. Az egész életrendje felborult a táncosoknak, hiszen a programok este, mondhatni késő este voltak. Ekkor „hűlt le”, ugyanis 27 fok körülire a hőmérséklet, amikor már a közönség is előmerészkedett. Persze hajnali három óra lett, mire ágyba kerültek, s a nap nagy része pihenéssel, no meg strandolással telt el. Még szerencse, hogy a hazafelé vezető több mint 30 órás úton mindenki kialudta magát, s úgy- ahogy visszatalált a megszokott kerékvágásba. A siker természetesen az itteni szerepléseken sem maradt el, s sok érdekességet, különlegességet láthattak, mint például koreai táncokat. Annyiban más volt az idei nyári szezon, hogy sok fiatal táncost tudtak elvinni a külföldi túrákra, akik első alkalommal utaztak a nagy együttes soraiban. Az együttes most éppen a generációváltás időszakát éli, azok közül a táncosok közül, akik hosszú évek óta alkotják a nagy együttes gerincét, többen elhagyják a Bartinát, munka, vagy tanulás okán. A jövő generációja azokból a 13-16 éves táncosokból alakul majd ki, akik közül 10 pár Csillebércen vett részt továbbképzésen ezen a nyáron. Zsuráfszky Zoltán koreográfustól tanulhatták el a „mesterfogásokat”, s azt a szellemiséget, ami elengedhetetlen az igazi néptáncos mentalitásához. A Bartina minden korcsoportjának a jövő héten kezdődnek a próbái, s máris itt az első program, a Szüreti Napok rendezvényei. Ezt követően a műhelymunkáé a terep, hiszen minden tanév elején megváltozik a korcsoportok összetétele, vannak „felmenők”, s természetesen új táncosok, akik most kerülnek be az előképzőből a gyermekcsoportba. venter A népművészet, mint a mindennapok része Szabadi Mihály: a szülőföld ihletése Őszintén mondom, jól esett a kitüntetés FOTÓ: GOTTVALD Gyermekkorában „belekóstolt” a paraszti életbe, annak valamennyi tevékenységébe. Ezt nagy szerencséjének tartja, hiszen - mint mondja - gyakorta máig a régvolt idők nyújtanak számára táplálékot. így nemhogy nem szé- gyelli, de egyenesen büszke arra, hogy paraszti környezetből származik. S természetesen arra is büszke, hogy a múlt héten - sok évtizedes munkája elismeréseként - átvehette a Tolna Megyéért kitüntető címet. Szabadi Mihály népművelő, koreográfus, néprajzkutató, pedagógus - s még lehetne sorolni az általa felső fokon művelt hivatásokat - azt vallja: a magyar kultúra bölcsője a falvakban ringott. Megállapítása a szemtanú bizonyossága is lehet, hiszen saját maga is egy - akkor, azaz a harmincas-negyvenes években - kis faluból, Sióagárdról indult útnak. S jelkép erővel bír, hogy nyugdíjas éveit is szülőhelyén tölti. Szőlő művelés és fafaragás - főként ezen kedvteléseinek hódol. — Tisztes szegénységben éltünk, de azért az sokszor eszembe jut, hogy 8-9 éves koromban egyszer egy télen át a saját lábméretemnél egy számmal kisebb cipőben jártam. Mert anyám csak ilyen lábbelihez jutott hozzá - idézett fel egy epizódot a gyermekkorból Szabadi Mihály. — De jobbára szép emlékeim vannak. Nem jelentett szenvedést a munka: 15 éves koromban egyedül arattam nagyapám birtokán, segítettem a rokonom földjén. A szekér és osztag rakásban a fáradtság mellett felfedeztem a virtus örömét is. Az ifjú Szabadi Mihály itt, falun ismerkedett meg az akkor még élő folklórral, így a tánccal is. S hamarosan ráébredt arra, hogy társainál jóval fogékonyabb a népművészet iránt. Ezt - eredendő vonzódásán túl- kiváló tanítóinak is tulajdonította. — Azok a tanítók szerették, ismerték a falut, s foglalkoztak a kultúrájával, múltjával. Velünk, gyerekekkel pedig nemcsak az órákon tartottak kapcsolatot, hanem azon túl is - hangzik a mai viszonyok kritikájaként is felfogható megállapítás. Talán mindezek ismeretében nem véletlen, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után Szabadi Mihály is a pedagógus pálya mellett döntött. A pécsi főiskolai éveket követően 1959- ben Májos fogadta be három évre a pályakezdő tanítót. A bukovinai székelyek és a kitelepítés után megmaradt németek alkotta sajátos közeg tovább mélyítette a néprajz iránti érdeklődését. Csak azt sajnálja, hogy nem élhetett néhány nagy lehetőséggel: így például nem vette magnóra - mert akkor még ritkaságszáma ment ez az eszköz - az utolsó bukovinai vonósbanda muzsikáját. Pedig mekkora kincs lenne ez manapság! Mindenesetre a folklórral, a néptánccal magas szinten foglalkozó, a bemutatókon tanítványaival sorra szép sikereket elérő Szabadi Mihályra felfigyeltek a megye vezetői is. így szinte el sem kerülheti, hogy 1962-ben ne ő kerüljön - 25 éves fejjel - Szek- szárdon, a Tolna Megyei Népművelési Tanácsadó élére. — Szerencsére olyan kollégákra találtam, akik hamar átsegítettek a nehézségeken. Ennek az intézménynek nyolc évig voltam a vezetője, majd - amikor felépült - a Babits Mihály Művelődési Háznak lettem az igazgatóhelyettese. Ezek és az ezt követő évek hozzák meg Szabadi Mihály számára azt az elismerést, ami máig joggal övezi személyét. Neve összeforrott nemcsak általában a népművészettel, hanem a folyamatos sikercsapatnak számító, iskolát teremtő és képviselő Bartina néptánc együttessel. Bár a csapatot már nem ő vezeti, szíve időnként most is visszahúzza - egy-egy koreográfia erejéig - erre a területre. Legutóbb az Ilyenolyan juhászbojtár című saját mesejátékával aratott nagy sikert a főleg gyermekekből álló közönség előtt. — Őszintén mondom, nagyon jól esett ez a kitüntetés - mondja a Tolna Megyéért díjról. — Immár több mint három és fél évtizede dolgozom olyan területeken, ahol a megye közművelődése, annak gondozása, irányítása volt a feladatom. Szeretem ezt a munkát, már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy a falvaknak óriási szükségük van a segítségre a művelődés terén. A falvakban ma is hihetetlen lehetőségek, energiák rejteznek: a dolog azon múlik, hogy lesznek-e az ügynek mozgatói? Lesznek-e olyan pedagógusok, akik például engem is tanítottak? Ha ilyenek nincsenek, akkor hiábavaló a legjobb szándék is. Ha viszont vannak, akkor bűn nem segíteni. Szeri Árpád — Mi a nehéz az esperesi munkában? — Egyszerre kell főnöknek és barátnak lenni. — Ön milyen főnök? — Úgy érzem, hogy szeretnek a kollégáim. Nem szeretem a dolgokat kiélezni, jobb azokat kibeszélni s keresztyén módon megérteni, aztán megtárgyalni, hogy mit kell tenni, min érdemes változtatni. — Önnek az édesapja is esperes volt. . . — Jól esett, amikor meg választottak. — Mióta dolgozik lelkészként? — 1969 óta, 70 óta pedig itt, Bonyhá- don. Amikor a püspök engem ide helyezett, fontos szempont volt a számára, hogy én nemcsak a német nyelvet ismerem, hanem a nyelvjárást is, így ugyanis meg tudom szólítani az itt élőket. Az az idős ember is szabadon tud velem beszélni, akinek gátlásai voltak amiatt, hogy töri a magyart. — Merthogy az itteni evangélikusok legnagyobbrészt németajkúak, sváb származásúak. Ön szerint miként kell foglalkozni az anyanyelvűket ápolni akaró nemzetiségiekkel? — Ennek az a lényege, hogy az illető, akivel beszélek, lehetőség szerint érezze jól magát. Tehát jó, ha olyasvalaki a lelkipásztora, aki megérti őt, múltjával együtt. Aki tudja, mit éltek át ezek az emberek a második világháború előtti magyarosítás során, milyen volt a megosztottság időszaka, s hogy történt a kitelepítés . .. — Mennyire őrzik ma a fiatalok a német identitásukat? — Akik részt vesznek a hagyományőrző csoportok munkájában, azok mindenképpen. Ez a korosztály azonban már sajnos idegen nyelvként tanulta, tanulja a németet. —Ha már a fiataloknál tartunk: az elismerés a velük való törődésnek is szól. — 1986-tól tíz éven át az evangélikus fiataloknak nyári táborokat szerveztünk istentiszteletekkel, bibliatanulmányokkal, előadásokkal és persze sok beszélgetéssel. Ezek alkalmával arra is volt idő, amire a hitoktatás keretei szűknek bizonyultak. Jobban megismerhettük egymást. Közben Kismányokon egy öreg házat átalakítottunk ifjúsági szállássá, berendeztük, és áthelyeztük oda ezeknek a nyári alkalmaknak a helyszínét. Ma már szinte minden gyülekezet szervez hasonlókat a saját fiatalsága számára. — Az elismerés a közéleti munkának is szól. Ön képviselő a bonyhádi képviselő-testületben. — Meggyőződésem, hogy a képviselő- testületnek a város érdekében kell tevékenykednie. Az egyéni érdekeket soha nem szabad ez elé helyezni. Fontosnak tartom, hogy - a lehetőségeinkhez mérten - erősíteni tudjuk az állampolgárok komfortérzetét. Törekvéseinknek gyakran a pénzszűke szab határt. — Mi az Ön hitvallása? — Nekem tíz van .. . Szóval talán nem meglepő, ha azt mondom: a teljes Concordia könyv, az evangélikus egyház hitvallási irata. Egyébként nem szeretnék hangzatos dolgokat megfogalmazni. Számomra az a legfontosabb, hogy megfelelhessek a kihívásoknak. Hangyái Krähling Dániel evangélikus lelkész, a Tolna-Bara- nya Egyházmegye esperese a megyenapon Bezerédj István-díjat kapott. Az indoklás szerint közösségépítő lelkipásztori munkájáért, az ifjúságért és a német nemzetiségért folytatott, valamint közéleti tevékenységéért tartották méltónak az elismerésre. FOTÓ: GOTTVALD Egy napig ingyenes a kisvasút A Magyar Közlekedési Köz- művelődésért Alapítvány nevéhez fűződik az az országos rendezvénysorozat, mely a hazai kisvasutak megmentését, illetve népszerűsítését szolgálja. Ennek a sorozatnak a keretében tartják meg szeptember 18- án, szombaton a Gemenci Erdei Vasút Napját. — A szervezett programra - melynek Pörböly a helyszíne - elsősorban meghívott vendégeket várunk, de az ünnepi alkalomra tekintettel ezen a napon az erdei vasút díjmentesen szállítja utasait - adott tájékoztatást a jövő hét végén tartandó eseményről Barabás Tibor, a Gemenc Rt. erdészet vezetője. — Szeretettel várjuk az érdeklődőket, úgy a vasút- , mint a természet barátokat. A hivatalos rendezvény keretében két különvonat is indul Pörbölyről, 10.20 órakor. Mint Barabás Tibor elmondta, itt sincs akadálya annak, „ * hogy szabad helyeket bárki igénybe vegye. A kisvasút Lassin áthaladva érinti a tavaly kialakított malomtelelői tanösvényt, majd a gemenci deltát, a Duna partot, Keselyűst és végül Bárányfokot. Az utasokrtak kétségkívül feledhetetlen él- ményben lesz részük, hiszen kényelmes ülésekből ismerkedhetnek a Gemenci erdő páratlan növény és állat világával. Az 1963 óta működő, illetve ettől az időponttal kezdődően személyszállítással is foglalkozó kisvasút egyébként május elseje és október 31-e között minden nap menetrend szerint közlekedik. Október 31-e után is van azonban lehetőség az őszi és téli erdő vonatablakból történő felfedezésére, szervezett csoportok számára, előzetes jelentkezés alapján. Felvilágosítás: Vasútüzem, Pörböly, Bajai út 100., illetve 74/491- 483-as telefonon. (57973)
