Tolnai Népújság, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-17 / 191. szám

Megyei Körkép 3. oldal Main-Tauber és Bautzen: gazdasági szempontok Interjú Koltai Tamással, a megyei közgyűlés elnökével németországi útjáról Két partnerterületet is felkeresett hivatalos németországi útján Koltai Tamás: Tolna Megye Közgyűlésének elnöke Main-Tau- ber, majd Bautzen járás elnökeivel - Georg Denzer, illetve Horst Gallert urakkal - tárgyalt, kiváltképp hangsúlyt fektetve a régóta szorgalmazott gazdasági együttműködésre. A német fél ennek megfelelően a rendelkezésre álló négy munkanap alatt öt-öt különöző céggel ismertette meg vendégét. — A már működő kapcso­lati formákat német partnere­inkkel - legyen szó kultúráról, sportról vagy éppen katasztró­favédelemről - korábban is jó­nak tartottam - hangsúlyozta Koltai Tamás. — Mindkét ta­lálkozón szorgalmaztam is ezen formák további mélyítését, ön­álló pályára bocsátását a köl­csönös előnyök szem előtt tar­tásával. Ugyanakkor éppen az immár évtizedes, eredményes együttműködésre tekintettel arra hívtam fel a figyelmet, hogy van mire alapozni egy új­fajta - gazdasági jellegű - együttműködést. — Ez azt jelenti, hogy ha­marosan új fejezettel gyara­podhat Tolna megye és a két német járás kapcsolatának tör­ténete? — Reményeink szerint igen. A megye ebben a nem kevés időt igénylő folyamatban ter­mészetesen nem tud és nem is akar direkt módon részt venni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a megye egyfajta mene­dzseri szerepet lát el, illetve összekötő kapocsként szolgál az érintettek között. — Mely cégekhez látogatott el Németországban ? — Mind Main-Tauberben, mind pedig Bautzenben az álta­lunk nyitottnak és prosperáló- nak ismert vállalkozások mű­ködésébe nyertem bepillantást. A hulladékszállítással és érté­kesítéssel, a termoszkanna gyártással, a műanyag- és fa- feldolgozással, valamint a gyógyüdülő üzemeltetéssel fog­lalkozó cégek egytől-egyig komoly érdeklődést tanúsítot­tak megyénk iránt. Sőt, készek voltak arra is, hogy - további egyeztetéseket követően - be is fektessenek nálunk. — Nagyságukat tekintve az említett gazdasági egységek mely kategóriába tartoznak? — Főként a középvállalko­zások kategóriájába. Ez az a ré­teg, csoport, mely kiváltképp érdeklődik hazánk iránt. Úgy érzem, a cégek vezetőit is sike­rült meggyőznöm arról, hogy a közismerten vendégszerető, komoly humán erőforrásokkal rendelkező Tolna megye külö­nösen kedvező terep lenne számukra. Hiszen itt 40-50 ezer ember anyanyelvi szinten be­széli a németet, a német kisebb­ség magas szintű önkormány­zattal rendelkezik, s itt található á vidék egyetlen német szín­háza. Emellett az infrastruktúra- híd, úthálózat - fejlesztése eredményeként megyénk sok­kal jobban megnyílhat a külvi­lág felé, mint korábban. — Mint elnök, első' alka­lommal járt a német partner te­rületeken. Érzékelt-e valami­lyen - a gazdasági kapcsola­tokra is esetleges hatással lévő'- különbséget a két járás kö­zött? — A Németország nyugati részén található Main-Tauber irántunk való érdeklődésén ér­ződik a stabilitás, a nyugodtság. Az, hogy az ottani vállalkozá­sok viszonylagos biztonságban, nyugalomban működnek, a kö­zeg - ma még - nem igazán kényszenti őket például kül­földi befektetésekre. De az előttük is nyilvánvaló, s tárgya­lásaimon is biztosítottak erről, hogy nem ez - azaz a befekteté­sek mellőzése - a jövő. A volt keletnémet Bautzen részéről nagyobb fokú érdeklődés nyil­vánul meg: errefelé az egyesü­lés után nem kevés gonddal kel­lett, hogy szembenézzen a la­kosság egy része. Megnőtt a munkanélküliség, sok vállalat tönkrement, ezért akik talpon vannak, új lehetőségeket keres­nek a megerősödésre. Manap­ság egyébként a gazdasági sokk már múlté, a tartomány szédü­letes fejlődést mutat. — Személy szerint mi oko­zott önnek meglepetést látoga­tása folyamán? — Például az, amit Main­Tauberben tapasztaltam. Georg Denzer elnök úr nekem is el­mondta, hogy a szelektív hulla­dékgyűjtés-hasznosítás ered­ménye - Main-Tauber első he­lyen végzett a járások közötti tartományi versenyben - nem kapott kellő hangsúlyt a helyi sajtóban. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy errefelé egy háztartásban jellegéből adódóan öt különböző gyűjtőbe helyezik a szemetet, a hulladék lerakó pedig sokkal inkább irigylésre méltó technológiával és tisztasággal bíró hulladék vá­logató üzem, mint szeméttelep. Nos, Denzer úr rendre azzal foglalkozott, hogy ez az egyéb­ként valóban szép eredmény nem kapott megfelelő nyilvá­nosságot. Ekkor gondoltam arra, hogy bizony nem egyfor­mák a problémáink; bár remé­lem, hogy belátható időn belül nekünk is napi gondunk, illetve örömünk lesz egy szelektív hul­ladék-hasznosítási rendszer működésének eredményes­sége. -szeri­Jágónaki gyerekek vesznek részt abban a három napos kézműves táborban, melyet a dombóvári „Kapaszkodó” Humán Szolgáltató Központ szervezett. A község kultúrházában tegnap Pandur Csilla és Bányai Krisztina irányításával agyagfigurákat, sókerámiákat és gipszképeket készítettek az alsótagozatos diákok. fotó: bakó jenö Hírek Hírek Hírek Hírek Ötven éves a cikói sportkör Alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli a cikói sportegye­sület augusztus 20-án. A helyi csapat a Szekszárdi Dózsa öreg­fiait látja vendégül. Az önkormányzattal közösen tartandó ün­nepségen fellépnek a cikói hagyományőrzők és a decsi Gyön­gyösbokréta kör. Névadás a mözsi általános iskolában A mözsi általános iskola szeptembertől I. István nevét veszi fel. A tolnai önkormányzat az intézményi struktúra átalakításáról hozott döntése a névfelvételi szándékot nem befolyásolja, az viszont nem elképzelhetetlen, hogy - a fenti döntés miatt kiala­kult új helyzetben - a névfelvétel időpontja csúszhat. Tanévkezdési támogatás Lengyelen Lengyelen az óvodások háromezer forint támogatást kapnak ezekben a napokban. Az önkormányzat döntése értelmében az általános iskolások ingyen kapják a tankönyveket. A lengyeli középiskolások és egyetemisták fejenként tízezer forintos tan­évkezdési támogatásban részesülnek. Mariazellbe kirándulnak a nyugdíjasok A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége szeptem­ber hetedikén, kedden kirándulást szervez Ausztriába, Maria­zellbe. Az autóbusz hajnali háromkor indul a Gemenc szálló parkolójából. Jelentkezni - fogadónapokon - a Hunyadi utcai székházban lehet. Hívja szerdán a zöld számot: 06-80-200-398 A téma: az állattartás A hónap közepén ismét ál­lattartó olvasóink rendelke­zésére áll a Tolnai Népújság szerkesztőségében várakozó állatorvos, dr. Szabó Ákos, aki várja az Önök kérdéseit. Augusztus 18-án, szerdán reggel 9 órától déli 12 óráig hívhatják ingyen a zöld számunkat: 06-80-200-398. Témánk tehát az állattartás, így olvasóink ezzel kapcso­latban bármilyen kérdést fel­tehetnek a szerkesztőségünk­ben várakozó szakembernek. Legutóbb, az elmúlt hónap­ban a ház körüli kisállatok (kacsa, liba, baromfi) tartásá­val kapcsolatban kaptuk a leg­több kérdést olvasóinktól. A témát mindig Önök, kedves olvasóink határozzák meg. Várjuk* tehát hívásaikat szerdán délelőtt 9 órától, a zöld vonalon, melyen ingyen hívhatnak bennünket: 06-80-200-398. Háromszázezer forint a nyomravezetőnek Keresik a fegyveres rablót Bátorfi György ezredes, Tolna megyei főkapitánya háromszázezer forint ju­talmat ajánlott fel annak a személynek, aki a pénteki tamási fegyveres bankrabló nyomára vezet, akit nagy erőkkel keres a rendőrség. Mint ismeretes, múlt pénte­ken az Ireg és Vidéke Taka­rékszövetkezet, Tamási Dó­zsa György úti kirendeltsé­gébe hatolt be egy álarcos férfi, aki fegyvernek látszó tárggyal kényszerítette az ott dolgozókat, hogy a pénztár­ban lévő mintegy egymillió forintot adják át. Hogy a tárgy valódi lő­fegyver volt-e, azt még most sem tudni, hiszen ma már a műanyag utánzatok is megle­hetősen élethűek, nem be­szélve a riasztó-pisztolyokról. A fegyverekhez nem értő al­kalmazottak megfigyelőké­pességét sem fokozza, ha azt éppen rájuk fogják. A halálra vált tanúk leírása alapján az álarcos, 185 cm magas férfi jó erőben lehetett, hiszen a meg­lehetősen magas pulton igen fürgén ugrott át. A biztonsági őr egy ideig üldözte a pénzzel futva menekülő rablót. Emlé­keztetőül, a vékony testalkatú magas férfi sárga pólót és szürke szabadidő alsót viselt. Aki bármilyen információval rendelkezik az eset kapcsán, hívja a 107-es számot. Adriai anziksz (5.) Babies és Babits De félre a piszkos anyagiakkal, hi­szen nem azért utaztunk 5-600 kilo­métert, hogy állandóan valutaárfo­lyamokat számolgassunk. Erről egyébként le is szoktunk az első 1-2 nap után. „Lesz, ami lesz, egyszer élünk, egyszer nyaralunk!” felkiáltás­sal olykor egy nap kétszer is rendel­tünk egy-egy pohár vagy korsó sört! És akkor még nem esett szó a bor­ról. Mert a malinskai piacon azt is árultak. A helyet, ahol kínálták, a vá­lasztékot tekintve igen - a környezetet már nem hasonlíthatjuk az Aliscavin szekszárdi, Béla téri rezidenciájához. Mindenesetre alig tíz kunáért, azaz kevesebb, mint 400 forintért kínálta magát a kirakatban a vörösbor. Ez volt a legolcsóbb, ezt is kértük. Csak később, bent jöttünk rá, hogy ez folyó bor, edény is kellene hozzá. Mire lee­sett a tantusz, a készséges fiatalember már kiöblített egy kólás palackot, s akkurátusán belemérte az italt. Ott­hon, a szállodai szobában aztán némi fenntartással töltöttük a pohárba, hosszasan vizslatva színét, szagol­gatva illatát, ízlelgetve zamatát. Szó, mi szó, laikusként is meg tudtuk álla­pítani, hogy nem annyira tükrös, mint amihez Boda Feri Bottyán-hegyi pin­céjében szoktunk, de ízzel, zamattal, aromával, s mint később kiderült, az alkohol tartalommal minden rendben volt. Éreztünk benne valami ízt, ami a néhány éve Görögországban megkós­tolt bort is jellemezte. Ott azt mond­ták, gyantával derítik. Lehet, a horvát tengerparton is. Mindenesetre legközelebb már értet­tük a csíziót, nem folyó bort kértünk, hanem a polcról választottunk, vi­szonylag megfelelő árfekvésűt. Persze több, mint duplájába került, de leg­alább az itthonra emlékeztetett: ezt ír­ták rá, aranyba nyomott betűkkel: Ba­bies. Hogy nagy nevű földink is elége­dett lenne-e vele, azt nem tudom, tény, hogy ennél már a tükrösséggel sem volt gond, egyebekről nem is beszélve. Egy pillanatra arra gondoltam, meg kéne mondani a csapot és palackokat forgató fiatalembernek ott a malinskai piacon, hogy a Babits név nálunk mást jelent, egy költőt, akinek azért a borhoz is van némi, köze, hisz ő írta, hogy „...a pince tikkadt melegén/ pihennek bol­dog óborok.” De a nyelvi nehézségek eltántorítottak a magyarázattól, az meg már itthon jutott eszembe, hogy a szőlő, ami „édesen lankad, érve csüg­gedő,/ kékes fürtjével a nemes ka­darka” - szóval, lakóhelyem régi, híres szőlőfajtája is délről származik, lehet, rokona annak, amiből a malinskai Ba- bicsot erjesztették. Minden esetre a bornak se, a költőnek se kell szégyell­nie a másikat. MBT (Következik: Halpiknik és középkori patina) Irány Opátia

Next

/
Thumbnails
Contents