Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-12 / 160. szám
1999. július 12., hétfő Bátaszéki Magazin 5. oldal A kórházat is megjárta A francia ay-i Geraldine Piatnek sem volt felhőtlen a szekszárdi kirándulás. Elfogyott a gyógyszere, a gyógyszertárból azonban kórházba küldték. Itt kivizsgálták és gyógyszert is írtak föl számára. Geraldine kedves városnak ismerte meg a megyeszékhelyt annak ellenére, hogy az orvosi rendelőn és a kerékpárversenyen kívül egyebet nem látott. Azaz... — Többet láttam Magyarországból - mondta -, mint közülünk bárki. Odahaza a kórházak sokkal vidámabbak, itt viszont számomra kissé lehangoló volt a látvány. A találékony németek Rég nem látott ismerősként köszöntötték egymást az angol Newton Abbot, a francia Ay és Condé, a német Besigheim, a belga Quaregnon, a szlovák Nagysalló képviselői pénteken este. A városházán fogadta a vendégeket röviddel megérkezésük után Bognár Jenő Bátaszék polgármestere, Koltai Tamás a rendezvény fővédnöke, a megyei önkormányzat elnöke. A hangulattal másnap sem volt probléma, sőt a szekszárdi városnézésen a csoporttól elszakadt három német fiatal is föltalálta magát. Be vágódtak egy a város- központban zajló kerékpáros verseny miatt parkoló autóba, és lázasan magyaráztak a tulajnak, hogy nekik Bátaapátiba kell menni. Még a bátaszéki polgármester, Bognár Jenő fényképe is előkerült, s mivel egyikük sem tudott magyarul, a gépkocsi tulajdonosa pedig nem beszélt németül, kézzel-láb- bal magyaráztak egymás- • nak. A magyar fiatalember ismerve a polgármestert, mégis Bátaszékre akarta vinni az eltévedt vendégeket. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őt arról, hogy a Bátaszék is oké, a polgár- mester is az, de nekik akkor is Bátaapátiban kell találkozni a többiekkel. Lapunk a város Polgár- mesteri Hivatalának jóvoltából jutott el minden háztartásba. A játéké volt a főszerep A győztes bátaszéki csapat Elérkezett a vasárnap, a vetélkedő ideje. Reggel a szekszárdi tűzoltózenekar adott térzenét. A felvonulók díszes menetét a nemzetek zászlajába öltöztetett kislány nyitotta. Vidám táncot lejtett a francia, a belga a némettel, a magyar a szlovákkal, az angollal, majd valamennyien összekapaszkodva énekeltek. Délután a játékokat Bognár Jenő polgármester nyitotta meg. Leleményes, és csavaros fantáziára vallanak azok a játékok, amiben próbát tettek a fiatalok. A kotlósültető versenyt közel száz darab tojás bánta, sikert aratott a vár ostrom, az aratástól a fonottkalácsig játékban a kalácskészítést játszották, vagy a Már mi nálunk babám elnevezésűjátékban gyümölcsöt szedtek a versenyzők. A köcsögverő játékban a polgármesterek jeleskedtek, míg a házépítésben és a tűzoltásban már a fiatalok tettek próbát. A 17. alkalommal megrendezett Euró Móka játékokat a bátaszékiek nyerték, 2. lett Besigheim, 3. Conde, 4. lett Newton Abbot és Quaregnon, míg 6. helyen Ay végzett. A Fair play-díjat a francia Ay csapata kapta. A téglából házat kellett összerakni Német kapcsolattal az EU felé Az Európai Unióhoz való csatlakozás nemcsak hazánk egésze számára jelent komoly kihívást. Érzik ennek a folyamatnak a fontosságát és a súlyát a régiók, a megyék és a települések is. Sok város már hosszabb ideje saját kezdeményezések által is igyekszik a csatlakozás útját minél egyenletesebbé tenni. Ezen városok közé tartozik Bátaszék is, ahol a hét végén az Euro Móka nemzetközi ifjúsági sportvetélkedőn több EU-s ország csapata is megjelent. Az alkalmat felhasználva invitálta Bognár Jenő polgármester a németországi testvérváros, Besigheim polgármesterét, Stefen Bühler urat egy „elő-uniós” eszmecserére. A találkozó létrejöttének, illetve a megbeszélésnek Cseh Ilona, az Európai Integrációs Egyesület Tolna Megyei Szervezetének elnöke, valamint Potápi Árpád országgyűlési képviselő, az Európáért a Duna Mentén Egyesület elnöke is részese volt. Bognár Jenő a városházán tartott összejövetel bevezetőjeként elmondta, hogy a csatlakozáshoz önkormányzati téren is kompatibilisnek kell lenni. Cseh Ilona ehhez a gondolat- menethez kapcsolódva számos kérdéssel fordult Stefen Büh- lerhez, elsősorban a németországi kistelepülések tartományi érdekérvényesítése, illetve a testvérvárosi együttműködés új formái felől érdeklődve. Szólt azokról a - pénzügyi - lehetőségekről is, melyek az EU-központjában, Brüsszelben vehetők igénybe egy-egy közös pályázat révén. Besigheim polgármestere felajánlotta, hogy első lépésként levélben keresi meg azon személyeket, akik Baden-Württemberg tartományban a kistelepülések, így Besigheim érdekeit is képviselik, sőt, a velük való személyes találkozó megszervezését is vállalta. Egyetértett azzal, hogy a testvérvárosi együttműködés jótékony hatással lehet a csatlakozás folyamatára, s ezen a téren is kilátásba helyezte segítségét. Ugyanakkor azt sem titkolta, hogy például az EU-s pályázatok esetében néha nem kis türelemre van szükség, hiszen - idézzük Stefen Bühlert - néha Brüsszelben is lassan mennek a dolgok. -száMókás fiatalok találkoztak Hat ország fiataljai adtak Bátaszéken randevút egymásnak a hét végén, a Jux Spiele, az úgynevezett Euro Móka nemzetközi ifjúsági sportjátékok alkalmával. Már hagyomány, hogy minden évben más-más ország a rendezője ennek a vidám, a Játék határok nélkül mintájára összeállított programnak. Először 1993-ban, majd az idei évben újra Bátaszéken volt a sor, hogy e kedves hagyománynak otthont adjon. A népek barátsága jegyében zajló háromnapos program jó alkalom volt arra is, hogy a több mint száz fiatal felfrissítse kapcsolatait, élményeit, és a mára már több évre visszatekintő barátságokat. Nemzetek barátsága Este a bátaszéki katolikus templomban a németországi Rossini Quartett adott rendkívül színvonalas koncertet. Az együttes csellistája a magyar származású László Andrea. Jelenleg a mannheimi Nationaltheater zenekarában dolgozik. — Szinte az a természetes, hogy olyan közösségnek muzsikálunk, akik több nemzetet képviselnek, mivel a mi ösz- szeállításunk is nemzetközi. Németországban is nagyon sok a külföldi zenész, és a hallgatóság sem mindig egyforma. És a zenénk is nemzetközi. — A fiatalok hat országot képviselnek. Mi a véleménye az európai barátságról? — Magam is európai barátságokból élek. A Rossini Quartett tagjait megismerve nemcsak a barátság maradt meg, hanem munka lett belőle. A quartett első hegedűse Fáig Aliyew, azerbajzsáni származású, július 21-től Balassagyarmaton tart mester- kurzust. Mari Kitamoto japán, Waldemar Schwiertz német, a kaiserslautemi Pfalztheater szólóbőgőse. Amint befejeződött a koncert, a művelődési házban a vidámság lett az úr. Sikerrel mutatkoztak be az országokat képviselő csoportok humoros produkcióikkal. Jó volt látni, hogy a különböző nemzetségek békésen megférnek egymás mellett a színpadon. Jól megfértek egymás mellett a fiatalok Egyszer Nagysallóban is? Marian Kotora, nagysallói polgármester első ízben vett részt az Euro Móka játékokon. A szlovák fiatalok a házigazda csapattal együtt vetélkedtek. — Számomra gyönyörű, felejthetetlen élményt jelent, hogy itt lehetek. Úgy látom, a játékok dús fantáziára vallanak, ötletesek és vidámak. Sokan hozzájárultak a rendezvényhez, másként nem sikerülhetett volna. Nagy a szívük a bátaszékieknek. — Lát-e reményt arra, hogy egyszer Nagysallóban is lesznek játékok? — Ezt nagyon nehéz eldönteni, hiszen a településünk anyagi gondokkal küszködik, 47 százalékos a munkanélküliség. Rövid időn belül valószínű, hogy ilyen játékokra nem kerül sor nálunk, pedig jó lenne, hiszen az emberek közérzete is más lenne, jobban éreznék magukat. Talán ha közelebb lennénk Európához, akkor nagyobb esélyt látnék a játékok megrendezésére. — Jövőre ott lesznek-e Belgiumban, a quaregnoni versenyen? — Ha meghívnak bennünket, szívesen elmegyünk. Ebéd előtti beszélgetés Bátaapátiban „Mutogatós” A hétvégi nemzetközi rendezvényen hat ország fiataljai próbáltak a néhány nap alatt minél többet megtudni egymás kultúrájáról. A középiskolás Caroline Franciaországból érkezett. — Honnét értesültél erről a játékról, és mi késztetett arra, hogy résztvegyél? — Az iskolában a testnevelőtanár tájékoztatott, és csak olyanok jelentkezhettek, akik remek sportolók, és viszonylag jól beszélnek valamilyen idegen nyelvet. Mivel túl sokan szerettünk volna jönni, hiszen a rendezvényt a város összes iskolájában meghirdették, tartottak egy selejtezőt, ahol kiválasztották a legjobb tíz embert. Szerencsére én is köztük volbeszélgetések tam. A legfontosabb az, hogy jól szórakozzam, sok új arcot és nyelvet ismerjek meg, és gyakoroljam a németet, amit az iskolában tanulok. — Franciaország melyik városából érkeztél? — Ay-ból, az Ay Champa- ine városrészből. Ez a negyed, mint a nevéből is kiderül, pezsgőkészítéséről híres. — Fárasztó volt az út? — Igen, tizenhat órát utaztunk, de megérte, mert nagyon jól érzem magam. Nagyon kedvesek a bátaszékiek, ugyan a körülmények elég szerények, de ezt feledtetik a programok, és a kézzel lábbal mutogatós, kacagtató beszélgetések. Steve nagyon messziről jött, hiszen Anglia nem éppen a szomszédban van, de egy csöppnyi fáradság sem látszik rajta. — Ó, én nem vagyok kimerült, a két napos útból másfelet átaludtam - kezdi a lángvörös hajú fiú széles mosollyal az arcán. — Te is tanulsz még? — Nem, én már dolgozom. Igen félelmetes foglalkozásom van, börtönőr vagyok. — Akkor hol hallottál erről a vetélkedőről? — Egy barátom már évek óta jár ezekre a találkozókra, volt már Belgiumban és Franciaországban is. Rengeteget mesélt az élményeiről, ezért az idén a baráti társaság úgy döntött, hogy mindannyian eljövünk, bulizunk egy nagyot, megnézzük Magyarországot és új barátokat szerzünk. — Talán a barátnőd is itt van? — Hát persze! - és már mutatja is a tőlünk pár méterre lévő mosolygó szőke lányt. — Ennek ellenére sem zavar, hogy mind a harminc versenyző egyetlen helyiségben alszik? — Dehogy! így legalább biztos, hogy nem különülünk el nemzetenként. Ja, és a barátnőmre visszatérve: Éjszakára meg úgyis lekapcsoljuk a villanyt... A Szlovákiai Nagysallóról érkezett Kriszti és barátja, magyar anyanyelvűek. — Nekünk csak az utolsó pillanatban szóltak a szervezők, hogy jöhetünk a vetélkedőre - kezdi a lány. Az évek óta szereplő belgák ugyanis néhány hete visszamondták a részvételt, ezért szóltak, hogy jöjjünk mi helyettük. A nagysallói polgármester azonnal szólt egy ismerősének, hogy gyorsan szedjen össze tíz fiatalt. De néhány nap alatt csak öten jelentkeztünk, tehát nemhogy válogatót nem kellett tartani, de még az előírt létszám sem volt meg. — A belgák közben mégis eljöttek. — Igen, de szerencsére minket már nem mondtak visz- sza. — Tudtok valamit a játékról? Hallottátok, hogy milyen feladatok lesznek? — Eddig még nem, de a barátom most próbál megtudni egy két dolgot a versenyről. Szlovák sörrel próbálja lefizetni az informátorokat, hiszen nyernünk kell - mondja nevetve Kriszti. Hát majd meglátjuk, ki nevet a végén. Farkas Melinda
