Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-08 / 157. szám
4. oldal Megyei Körkép — PlTJVAFÖLDVÁR, PAKS ES KÖRNYÉKE 1999. július 8., csütörtök Paksaméta írta: Vida Tünde Tanévbúcsúztató V 'éget ért a tanév. Hogy könnyebb vagy nehezebb volt mint az előzőek nehéz megítélni. A gyermekek öröme mindenesetre most biztosan felhőtlen, itt a vakáció, a játék, a gondtalanság ideje. A pedagógusokra is ráfér a pihenés a dolgos év után. Amely Pakson elég eseménydús volt. Nincs is iskola, ahol ne történt volna valami érdekes. Nem mindennapi döntések születtek ugyanis a közelmúltban. Ott volt először is az elsősök beíra- tása, ami nem ment zökkenőmentesen, no de túl vagyunk rajta. Az intézmények vezetői posztjaira kiírt pályázatok sem rengették meg alapjaiban az oktatást, bár szó mi szó, ez is érdekesen alakult. Volt, ahol csak némi kis üröm merült az örömbe, mert a döntéshozók nem tartották eléggé humánusnak a régi-új vezetőt, akit a kollektíva egy emberként támogatott. Másutt váltás történt, amelynek során akárhogy nézzük is, van győztes és vesztes. Reméljük a gyermekek semmiképpen sem tartoznak az utóbbi kategóriába. Azután elúszott egy megígért étkezde, majd rövidesen össze kell költöznie két iskolának. Mindezek mögött a takarékosság áll. Tfgyelőre azonban megvan még minden iskolánk, a pedagó- J2j gusok sem kerültek tucatszám utcára. Panaszra tehát semmi ok. Jöhet a nyár, majd az új tanév, ami ki tudja mit hoz- Mi szülők reméljük semmi olyant, aminek a gyermekeink isszák meg a levét. Tűzkakasok a strandon. Hétfőn kezdődött, szombatig tart a IV. Országos Tűzoltó Strandfoci Bajnokság selejtezője Pakson az ürgemezei strandon a Tűzkakas kupáért. Harminchat önkormányzati és intézményi tűzoltóság csapata izzad a forró homokban, hogy bekerüljön a július 17-én és 18-án rendezendő döntőbe, fotó: gottvald károly Egy villamosmérnök újságírói elismerése Betűkből épülő nyitott világ A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságírói Egyesülete bronz toll különdíjjal ismerte el Sipos László, az atomerőmű villamosmérnöke szakújságírói tevékenységét. A kitüntetést tegnap délután adták át Budapesten. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság bronz toll külön- díjat ajánlott fel a kutatás-fejlesztés problémakörét és tapasztalatait üzemi vagy szaklapban legjobban tárgyaló cikk szerzőjének. Az indoklás szerint - négy más, neves kitüntetett mellett - Sipos László az Atomerőmű és a Mérnök Újság számára írt K+F cikkeiért részesült a díjban. Kiemelten foglalkozott a kutatás és fejlesztés vonatkozású országos eseményekkel is (Innofórum, Gábor Dénes-díjasok, Mars expedíció magyar vonatkozásai). A kitüntetés okán újságírói pályafutásáról kérdeztük Sipos Lászlót (aki nem mellesleg számos egyéb területen is letette már névjegyét, így például a Magyar Mérnöki Kamara megyei és országos vezetésének is tagja). — A műszaki, tudományos területen dolgozók közül kevesen akadnak, akik szívesen forgatják a tollat. Még kevesebben olyanok, akik ezt közérthető nyelven teszik. Miért adtad - a munkád mellett - erre a fejed? — Nem igazán kerestem erre soha a választ. Nincs konkrét célja, legfeljebb az, hogy a kommunikáció évezredes dolog és úgy hat éve arra jöttem rá, hogy minél többet írok, a dolgaim annál jobban vannak dokumentálva. A másik ok, hogy a nyitott, nyűt világot építők számára egyértelmű, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha minél több és minél emészthe- tőbb információval látják el a szakmai közvéleményt. A nem szakmai olvasótábort pedig közérthetően kell tájékoztatni, hiszen ők a tudósokat nehezen értik. — A közérthetőséget elsajátítani nem egyszerű dolog, különösen nem annak, aki számára a szakmai dolgok világosak. — Az egy dolog, hogy mondom a magamét, mások pedig nem tudják miről beszélek. Elővettem a hat évvel ezelőtti írásaimat, hát bizony azokon a cikkeken ma már nevetek. Azóta négyszázötven írás van a hátam mögött, így hát ez természetes. Azt hiszem így van ez minden szakmában, a tapasztalatok egyre jobbá teszik a munkát. Az elmúlt öt év alatt talán azt sikerült megtanulnom, hogy kihez hogyan kell szólni. — Magyarán a lap olvasó- közönsége határozza meg miképpen dolgozol fel egy-egy témát? — Pontosan. Példa a mérnökkamara lapja, a Mérnök újság. Egy húsz pontból álló kérdőívet küldtünk ki, amelynek több mint tíz százaléka vissza is érkezett, rengeteg információ birtokába kerültünk, tudjuk mire van igénye a szakmai olvasóközönségnek. Azok számítanak ugyanis akik olvassák, nem azok, akik írják. — írsz az Atomerőmű című üzemi lapba is. Ott más stílusra van szükség? — Teljesen másképp kell írni. Ez egy üzemi lap, hatezer emberhez szól, az ő életükről, az ő érdeklődésüknek megfelelő témákat vállalok itt, elsőSipos László sorban nem túl bonyolult szakmai kérdéseket, de sporttal, életmóddal kapcsolatos írásokat is. Egyetlen dolgot nem, semmiféle politikai jellegű témával nem foglalkozom. Amit viszont szakmapolitikának neveznek - például minőségpolitika, biztonságpolitika - azt mindig megtalálhatják az olvasók a lapban. — Az üzemi lapnál maradva, szinte minden olvasójával személyes kapcsolatod van. Előny ez? — Természetesen. Közvetlenül ismerem a véleményeket, információkat kapok, amelyeket felhasználok. Kapok persze negatív visszajelzéseket is, de ez is jó, erre is oda kell figyelni. — Végezetül: mennyire vagy mérnök és mennyire érzed magad újságírónak? — Száz százalékig mérnök vagyok és az is maradok. Az újságírással kapcsolatban azt mondta egy tanítómesterem, hét évig kell folyamatosan írni, azután dől el, újságíró-e valaki. Nekem még egy év ebből hátra van. Rákosi Gusztáv Két györkönyi család babakocsit nyert Két györkönyi család az egyik pelenkákat gyártó cég játékában babakocsit nyert. Böndömé S. Veronika és Kövérné Horváth Szilvia a pályázati szelvényt be- küldve reménykedett. A Nagydorog és Vidéke Áfész üzleteiben vásárolt pelenkák szerencsét hoztak. A sorsolás eredményeként a 221 gyermekkocsiból négy nyeremény is györkönybe került. A dolog érdekessége, hogy az egyik család részére három kocsit is kisorsoltak, melyet az Áfész vezetősége adott át a boldog nyertesnek. Hátrányos helyzetben A nagydorogi önkormányzat még korábban pályázatot nyújtott be a Belügyminisztériumhoz az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatásáért. Az 1999-es költségvetésben 14,5 milliós hiánnyal számolnak a hivatal gazdasági szakértői. A minisztérium visszajelzését július közepére várják. Geijeni Hírek Egy évvel ezelőtt - 1998. július 8-án - jelent meg Ger- jen történetének első lapja, a Geijeni Hírek első száma. Az újság azóta havonta jelentkezik Máté Dénes tanár úr szerkesztésében. A lap hasábjain a lakosság tájékozódhat az önkormányzat híreiről, az oktatásról, művelődésről, vallásról, sportról. Egy tanulmányút tapasztalatai Biztonság és gazdaságosság Magyar polgármesterek és atomenergetikai szakemberek egy csoportja járt június második felében szakmai látogatáson Skócia atomerőműveiben. A polgármesterek a paksi atomerőmű környékén és a tervezett hulladéktárolók körzetében lévő települések elöljárói, akik a paksi atomerőmű működését és a tárolók kutatási munkáit ellenőrző társadalmi társulások tagjai. A három társulás, amely huszonöt települést fog össze, már ötödik éve járja Európát, hogy tapasztalatokat ' szerezzenek, miként tudnak együttműködni- együtt élni a sokak szerint indokolatlanul „veszélyesnek” tartott atomerőművek a környezetükben lévő településekkel. A franciaországi, németországi, skandináv és a spanyol példák után most a skóciai Tor- ness és Hunterston volt soron. E két atomerőmű önmagában Skócia éves energiaszükségletének több mint a felét adja. A látogatás során ismételten kiderült, hogy nem csak a kölcsönös haszon, hanem a biztonságos együttélés miatt a skóciai települések és a régió politikusai elfogadták, és természetesnek tartják, hogy a nukleáris erőművekkel biztonságosan együtt élhetnek. Sőt, az ipari létesítményeknek (miként a paksinak a maga környezetében) a környék lakosságának életében jelentős szerepe van: nem csupán munkaadóként, de kulturális- és gyermekprogramok szervezésével, jótékonysági akcióival szinte beépült a közösségek életébe. A magyar küldöttség képet kaphatott erről a társadalmi szintű elfogadottságról, megismerhette a skót erőművek paksitól eltérő - Európában is már ritkaságszámba menő - széndioxid-hűtéses technológiáját, választ kaphatott a hulladéktárolással kapcsolatos kérdésekre. A néhány nap alatt mód nyílt arra is, hogy a polgármesterek találkozzanak North Ayrahire megye elöljáróival, akikkel beszélgethettek az atomerőművek környezetvédelmével, az egészségüggyel kapcsolatos kérdéseiről is. Az elöljáróság vezetőjét, Sam Taylor urat és az egészségügy tartománybeli elöljáróját, Elisabeth Mccanzie asszonyt is megkérdeztük. — Volt-e hasonló tanulmányút kezdeményezés más országokból? - faggattuk Sam Taylort. — Önök az elsők, akik ilyen tapasztalatcserére vállalkoztak. Ez is bizonyítja számomra, hogy az Önök országában felelősen gondolkodnak az atomenergia felhasználásával összefüggő társadalmi, környezetvédelmi, egészségügyi kérdéseiről. Együttélni a nukleáris energiával csak úgy lehet, ha az első számú kérdés mindig a biztonság - ehhez nálunk megvannak a jó szabványok mellett a megfelelő törvények is. A mi feladatunk pedig a lakossági érdekek felelős képviselete. Ebben is jó példa lehet más országok számára az Önök három társadalmi társulása. — A skóciai Hunterston erőmű több mint negyven éve üzemel. Tapasztaltak-e ez alatt az idő alatt bármifajta környezeti- egészségügyi problémát a környezetükben? — kérdeztük Elizabeth Mccanzie asszonyt. — Az erőműveink működésével soha semmi baj nem volt. A gondot leginkább a szenzáci- óhajhász újságírók jelentették, akik régebben a világon mindenütt természetes módon előforduló megbetegedések egy részét próbálták a mi számlánkra írni. Ez eleinte bizonyos hisztériát keltett, hiszen a ra- dióaktivitás nem látható, érzékelhető - ezért is félnek tőle azok, akik keveset tudnak az erőművek működéséről. Természetesen ezeket a támadásokat mindig vissza tudtuk verni, hiszen rendelkezésünkre álltak a folyamatos mérési eredmények, a pontos statisztikák, a környezeti minták, illetve a lakosság körében végzett vizsgálatok eredményei. Az erőművek minden dolgozóján folyamatos megfigyelést jelentő sugárzásmérő van, ami havonta összegzi, hogy volt-e a megengedett értéktől eltérő sugárdózis. Mindezek alapján a lakosságot meg tudtuk győzni, hogy az erőművek működése biztonságos. A skóciai tanulmányút tapasztalatairól a társadalmi ellenőrző társulások vezetőit is faggattuk. — A környezetvédelem és az egészségügy oldaláról megnyugtató válaszokat kaptunk - mondta Nagy Ferencné, Tenge- lic polgármestere, a TEIT alel- nöke. - Számomra ez volt az egyik legfontosabb. Érdekes, hogy itt az elhasznált fűtőelemekből még újabb energiát tudnak kinyerni. Persze ez egy drága technológia. Fontos tapasztalat volt az is, hogy itt már túljutottak azon a fázison, amivel mi még küszködünk: a kezdeti politikai ellenállást sikerült legyőzniük. Azt gondolom, és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül, hogy az olcsó energia az egész országnak érdeke, márpedig, ha gazdasági érdekekről van szó, ebbe a rossz értelemben vett politikának, párt- politizálásnak nem szabadna beleszólnia. Persze, fontos a biztonság, de úgy hiszem, el lehet érni, hogy - miként itt, Skóciában is - az olcsó atomenergia léte ugyanolyan természetes volna, mint az, hogy fölkapcsolom a villanyt. — Számomra két nagyon fontos hozadéka volt ennek az útnak - mondja Krachun Szilárd, Bátaapáti polgármestere, a TETT elnöke. - Magyarországon kívül most először mutatták be nekünk a hulladékkezelés folyamatát, és láthattuk a végső elhelyezéshez szükséges konténereket is. A látottak, hallottak alapján megbizonyosodhattunk arról, hogy felelőséggel kezelve a nukleáris hulladék biztonsággal tárolható. Azt is láthattuk, hogy miként nálunk, a világon mindenütt törekszenek a nukleáris hulladék tömörítésére. A másik tanulsága az útnak, amit leszűrtem magamnak, hogy a közös érdekérvényesítés a legfontosabb egy ilyen kényes ügyben, mint a nukleáris hulladék. Hiszen ezen a tanulmányúton három érdekelt térség társulásai képviseltették magukat, így személyes találkozásokra is sor került, amiknek nyilván idehaza is lesz folytatása, mert a közös érdek- képviselet csak így látom biztosítva.- Most voltam először ilyen tanulmányúton - mondja Kovács Győző, Boda polgármestere, a TIT elnöke -, és számomra is nagyon hasznosnak bizonyult. Fontos volt, hogy Magyarországon kívül is láthattuk a kis- és közepes aktivitású hulladék kezelését. Láttuk, hogyan mossák a munkaruhákat, és hogy a gépekben használt víz hova kerül. Újra megbizonyosodhattunk arról: ha betartják a szigorú előírásokat, nem kell félni a nukleáris energiától. Lehet ezt az anyagot úgy kezelni, hogy biztonságos legyen. Újdonság volt számunkra az, hogy itt a kiégett fűtőanyagot nem betonba, hanem üvegbe ágyazva tárolják. Ami még fontos tapasztalata az útnak: én is úgy gondolom, hogy a másik két társadalmi társulással szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot, hiszen a céljaink, érdekeink közösek. — Én úgy látom - vélekedik Török Gusztáv, Kalocsa polgármestere, a TEIT elnöke -, hogy az atomerőművek és az önkormányzatok között kapcsolatot illetően utolértük Nyu- gat-Európát, sőt bizonyos elemeiben nálunk jobb a helyzet, hiszen a kapcsolat közvetlenebb, mindennapos közöttünk. A nukleáris hulladék kezelésében sok újdonságot találtunk, de azt gondolom, jó úton haladunk, hogy Európával közösen jó megoldásokat találjunk ennek a hulladéknak a biztonságos tárolására. Meggyőződtünk róla, hogy a skóciai lakosság már félelem nélkül él az erőművek közelségében, és azt gondolom a hazai bizalmatlanság csökkentésén tovább kell dolgoznunk az erőművel együtt. Ezt - a skót példa is mutatja - többek közt azzal lehet elérni, hogy a lakosság minél szélesebb körét kell rávenni arra, hogy meglátogassa a paksi atomerőművet. Décsi Ágnes A Hunterston atomerőmű (54708)
