Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-06 / 155. szám

1999. július 6., kedd Megyei Körkép 3. oldal Strandolás magyar módra, avagy domború-e a has? eggel álmosan kászálódom ki az ágyból, s bár nehe­zemre esik a legkisebb mozdu­lat is, minden porcikám sajog, egy percig sem bírtam volna tovább kuksolni a takaró alatt. Mivel szobám „szerencsés" fekvésének köszönhetően az éj­szaka folyamán sem igen esett le a hőmérséklet 30 fok alá, reggel úgy ébredtem, ahogy húsvéti locsoláskor szoktak a lányok: csuromvizesen. De amint az ébredés határmezs­gyéjén átküzdve magam, tuda­tom működésbe lép, rögtön fel­derülök: hiszen ma a család fü­rödni megy. Na nem a saját iz­zadságában fog lubickolni, ahogy az éjszaka sikerült, ha­nem megyénk Balatonjában, Fadd-Domboriban. A mint belépek a konyhába, megcsap a frissen sülő rán­tott hús ínycsiklandó illata. Hi­ába, magyar ember nem megy a strandra csak úgy üres kézzel. A hatalmas hűtőtáskát sikerül mindenféle élelemmel olyany- nyira megtömni, hogy a fedelét anyuval csak közös erővel tud­juk rácsukni. Amikor ezzel vég­zünk, jöhet az öltözködés. A bi­kiniben nagy a hasam (vajon mitől?), a fürdőruhám meg ak­kora, hogy ha azt veszem fel, maximum a végtagjaimat éri némi napfény. Anyunak végül sikerül meggyőznie, hogy nem olyan nagyon türemkedik ki a pocakom, és különben is, ha ma egy kicsit lebarnul, már kisebb­nek fog látszani. Nem kell so­káig győzködni, mindjárt elhi­szem, és lelki szemeim előtt már látom magam csokibarna bőr­rel és eszeveszetten karcsú de­rékkal. Máris elégedett vagyok, és ennek örömére jól beregge­lizzem. V égül be kell pakolni az au­tóba, ami szintén nem olyan egyszerű feladat. Előkerül a pokróc, a gyékény, a naptej, amiben persze csak pár csepp van, mert megint elfelejtettünk újat venni, a gumilabda, amit tudat alatt csak azért viszünk, hogy a „sportos ember” látsza­tát kelthessük, mert valljuk meg őszintén: kinek van kedve negy­venfokos hőségben, tűző napon labdázni? Ta, és a gumimatracok. Ter- ű mészetesen megint elfelejtet­tük időben ellenőrizni, hogy hol ereszt a drága, de sebaj, úgy is észrevesszük, ha rajta fekve egyszer csak elnyel a Duna. És már indulhatunk is! Eset­leg furcsa ez a sok előkészület? Miért, önök nem így szokták? Farkas Melinda Nyári honismereti táborok Az országban 30, Tolna me­gyében 4 olyan nyári tábor lesz, amelyben a fiatal résztvevők helytörténeti emlékek gyűjté­sével és néphagyományokkal foglalkoznak. A Honismereti Szövetség a lehetőségei szerint, szinte csak jelképes összegű támogatással, de segíti a tábo­rokat, mert régi tapasztalat, hogy a történelmi múlt és a ha­gyományok ismerői másként tekintenek jövőbeli feladata­ikra. Ezért is érdemel megkü­lönböztetett figyelmet Bátán az iskola honismereti szakkörének tábora, Bonyhádon a Székely Szövetség gazdag programja, Decsen a Faluház értékmentő munkája, és az Illyés Gyula Megyei Könyvtár német olva­sótábora. K. J. A rendőrség keresi A Szekszárdi Rendőrkapitány­ság Bűnügyi Osztálya rendelte el a képen látható Fehér Juli­anna 35 éves decsi lakos orszá­gos körözését, aki 1999. június 2-án otthonából ismeretlen helyre távozott és azóta életje­let magáról nem ad. Személyleírása: körülbelül 170 centiméter magas, vékony testalkatú, haja sötét barna, hátközépig érő, szeme barna, hasán kb. 30 centiméteres mű­téti heg látható, ezüst fülbevalót visel, ruházata ismeretlen. Kérik, hogy aki az eltűnt személy tartózkodási helyével kapcsolatban bármilyen infor­mációval rendelkezik, jelezze azt a 107-es számon, illetve hívja a 06/74/501-141-es tele­fonszámot. Személyesen je­lentkezni a Szekszárdi Rendőr- kapitányság (Szekszárd, Vár­köz u. 4.) Megelőzési Alosztá­lyán lehet. Kérik továbbá a ne­vezett személy édesanyjának, Kupreczkó Máriának a jelent­kezését is. A személyes jó viszony akár a települések közötti szorosabb együttműködéssé is fejlődhet. Erre példa a jugoszláviai, vaj­dasági Zenta, illetve a Tolna megyei Dunaszentgyörgy pol­gármestereinek régi kapcsolata. ünnepi hangulatú találkozó - melyen jelen volt Bus József Sándor, a Magyar Euro-At- lanti Integrációs Tanács El­Juhász Attila és Herman Já­nos a Magyar Euro-Atlanti In­tegráció Tanácsának ülésein találkozott több alkalommal is egymással, s egy idő után fel­merült a két község közötti, testvértelepülési kapcsolat gondolata. Pontosabban, a közigazgatásilag Zenta részét képező, úgy hat ezer fős, színmagyar Tornyos lenne a kiszemelt partner. A délvidéki fél örömmel nyugtázta, hogy Dunaszent­györgy vezetői fogadókészsé­get mutattak. Sőt, Herman Já­nos valóságos motorjává vált az együttműködés mielőbbi tető alá hozásának és fejlesz­tésének. Ezt a munkát és a há­ború alatt nyújtott támogatást elismerve és megköszönve nyújtotta át tegnap Duna­Juhász Attila (a kép jobb oldalán) a 30 ezres Zenta üdvöz­letét hozta Herman Jánosnak fotó: ótós Réka szentgyörgyön, a községházán Juhász Attila polgármester Zenta köszönő oklevelét Her­man Jánosnak, Dunaszent­györgy polgármesterének. Az nöke is - a résztvevők egyön­tetű véleménye szerint a célki­tűzések megvalósulásához ve­zető út egyik első, de annál je­lentősebb állomása. -szá­Vetélkedtek a megye borai Vörösben az Aranyfürt, fehérben a Danubia a legjobb a megyében A közelmúltban rendezték a megyeszékhelyen a Tolna Me­gyei Borversenyt, sorrendben a 43-at. A nemes vetélkedés­nek - immár hagyományosan - a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. adott otthont. A versenyre összesen 219 minta érkezett: 15 fehér óbor, 56 fehér újbor, 78 vörös óbor és 70 vörös újbor. Arany mi­nősítést 41, ezüstöt 71, bron­zot 46 minta érdemelt ki, ok­leveles lett 39 bor, 14 pontnál kevesebbet kapott 7 minta, 15 mintát pedig kizártak a ver­senyből. Az érempontok alap­ján az alábbi fajták vezetik az idei megyei „toplistát”: 1. Merlot, 2. Bikavér, 3. Caber­net franc, 4. Chardonnay, 5. Vörös Cuvée, 6. Kadarka, 7. Kékfrankos, 8., Barrique, 9- 11. (azonos éremponttal) Sau- vignon, Cabemet sauvignon, Olaszrizling. A termelők érempont szerinti sorrendje a következőképpen alakult: 1. Danubia Bt. (Bonyhád), 2. Eu- robor Kft. (Bátaapáti), 3. Tak- ler Pince (Szekszárd), 4. Aranyfürt Mg. Szövetkezet (Szekszárd), 5. Vida Péter (Szekszárd), 6. Sárosdi Pince Kft. (Szekszárd), 7. Gilián Rt. (Bátmonostor), 8. Aliscavin Rt. , 9. Nagy Sándor (Szek­szárd), 10-11. (azonos pont­számmal) Halmosi Pincészet és Sümegi Imre (Szekszárd). A borverseny nagydíját a fe­hérborok közül a bonyhádi Danubia Bt. 1998. évi Sauvig- non-ja nyerte, a vörösborok közül pedig a szekszárdi Aranyfürt Mg. Szövetkezet 1997. évi Merlot-ja. A csúcs­zsűri különdíját a fehérborok közül a bonyhádi Danubia Bt. 1998. évi Pinot blanc bora, a vörösborok közül pedig a szekszárdi Arany fürt Mg. Szövetkezet 1997. évi Caber­net sauvignon-ja kapta. Zongorázó zeneiskolások Visszatapsolt szekszárdi növendékek A Zongorázó Gyermekekért Alapítvány szervezésében a kö­zelmúltban az ország huszonnégy zeneiskolájának legjobb növendékei adtak egymásnak találkozót Budapesten, a Ze­neakadémia kistermében. A VI. Zeneakadémiai Hang­versenyen Tolna megyei fiata­lok is felléptek: szűkebb pátri­ánkból azok a tanulók jutottak el erre a rendezvényre, akik a tolnai zeneiskolában immár negyedik alkalommal tartott, megyei négykezes találkozón kiválóan szerepeltek. így a műsorvezető a résztvevők kö­zött bonyhádi, dombóvári, nagymányoki, paksi, szek­szárdi és tolnai növendékeket is köszönthetett. A szekszárdi zongoristák - Rábócky Edina, Boros Gábor (felkészítő tanár: Stehló Im- réné), Baka Ágnes, Sándor Nóra (Klézli Erzsébet és Kol- tay Józsefné), Freund Anita, Lőrincz Kinga (Koltay Jó­zsefné), Fehér Balázs, Gáli Viktória, Grósz Eszter, Grósz Zsuzsanna, Hegedűs Iza, Kenderes Tamás, Nagy Dani- ella és Pecze Zsófia (Dobai Tamásné) - négy-, hat- és nyolckezes zeneművekkel szerepeltek. Egyetlen műnek sem volt akkora sikere, mint a hatkezes produkciónak. A szekszárdi előadókat a közönség óriási tapssal jutal­mazta, illetve elismerően visz- szatapsolta. Klézli Erzsébet Hírek Díjat kapott a paksi önkormányzat A nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatán a Közművelődést pártoló önkor­mányzat kitüntető cím III. díját nyerte el Paks városa. Az ünne­pélyes díjátadáson július 7-én, szerdán 13 órakor Budapesten a Néprajzi Múzeum aulájában Bor Imre polgármester veszi át a kitüntetést. Szerb búcsú Grábócon A hagyományoknak megfele­lően az idén július 11-én vasár­nap 9.30 órakor kezdődik püs­pöki misével a grábóci szerb búcsú. Délután kalácsszente­lésre kerül sor. Középpontban a szakképzés Az oktatási minisztérium szak­képzési támogatások főosztálya július 7-én, szerdán 11 órai kezdettel Szekszárdon, a Mun­kaügyi Központ épületében tartja kihelyezett ülését. A ren­dezvényen - melyet dr. Bene­dek András helyettes államtit­kár nyit meg - az ország me­gyéinek szakképzési bizottsági elnökei vesznek részt. Tolnai napközi: ismét nyitva Tegnaptól újra fogadja az idő­seket a tolnai öregek napközi otthona. Az intézmény három hétig külső és belső felújítás miatt volt zárva. Az épületben bizonyos, a napköziseket nem zavaró munkák még hátra van­nak, az ünnepélyes átadásra pénteken kerül sor. Pályázaton nyert a paksi alapítvány A paksi Jövő drogok nélkül Alapítvány 300 ezer forintot nyert a Szociális és Családügyi Minisztérium pályázatán. Áz alapítvány négy éve dolgozik a szenvedélybetegségek megélő- zéséért a fiatal korosztályok kö­rében. A pályázaton nyert pén­zen a programok lebonyolítá­sához szükséges számítástech­nikai eszközöket vásárolnak. Útban volt a kerítés, az árok Ismeretlen okból kerítésnek üt­között egy motorkerékpáros Sásdon. A balesetnek egy sé­rültje volt, akit a mentők nyolc napon túl gyógyuló sérülések­kel szállítottak kórházba. Szin­tén motoros a „főszereplője” egy másik balesetnek is, amit tegnap délután történt, őcsény közelében kora délután árokba borult egy motoros, aki könnyű sérüléseket szenvedett. Nemere István: , ' ■ .. • . A legnagyobb kockázat 14. Vad kiáltás szállt a völgybe. A teherautók legurultak az al­jába és a sofőrök kikapcsolták a motort. A hirtelen beálló csönd kimondhatatlanul jólesett Bert- nek. Félig gémberedett lábbal ugrott le a köves-homokos ta­lajra. A fegyveresek, akik eddig a dzsipek árnyékában hevertek, felálltak. A legtöbbnek Kalas- nyikov volt a kezében, néme­lyik büszkén viselt egy-egy övön fityegő kézigránátot is. Beit látta, a sátor előtt egy fia­tal tiszt várakozik. Odament hozzá. Ibrahim megelőzte, görbe lábain kacsázva szaladt a tiszthez és bizalmasan, sebesen kelepek a fülébe anyanyelvén. A mély to­rokhangok szinte egymást sür­gették. - Üdvözlöm, Reggis va­gyok - nyújtott kezet Beit.- Maga nem Reggis - felelte amaz váratlanul. Huszonéves le­hetett, koromfekete haja és szemöldöke volt, sötétkék ken­dőt viselt a nyakában.- De ha mondom, ő Mr. Reg­gis! -bizonygatta Ibrahim is.-Nem az! Egyszer találkoz­tam vele Hammametben - a tiszt gyanakodva méregette Bertet. Emberünket azonban nem olyan fából faragták, hogy minden ki­csi csapás leterítse. Mosolygott - csak ő tudta, álarc ez is. Nyu- godtnak mutatta magát:- E félreértésnek nyilván az az oka, hogy ketten vagyunk testvé­rek. Az igazi nevünk Neil és Ti­mothy Reggis. Én lennék Neil, a bátyám meg Timothy. Ön a fivé­remmel találkozott. Együtt üzle­telünk, de a szállítmányokat csak egyikünk kíséri el... - jóindula­túan mosolygott, majd színpa­dias mozdulattal mutatott a fel­sorakozott hét teherkocsira: - íme, a rakomány! Húsz löveg és a hozzájuk tartozó lőszer! Ami­ből mellesleg mindig tudok újabb szállítmányt szerezni... Ibrahim némán, de szaporán bó­logatott mellette - ő volt mind­erre az élő tanú. A fiatal tiszt megenyhült és el­indult. Sorban mentek a kocsik­hoz. A vezetők Bert intésére le­rángatták a ponyvát hátul. A lö- vegeket jókora ládákba csoma­golták, de „Mr. Reggis” még a hajón meggyőződött róla, hogy valóban a kívánt fegyvereket rej­tik a ládák. Ahányszor újabb ra­kományt néztek, sőt egyszer az egyik láda oldalába szekercével lyukat is ütöttek, Bert magán érezte a tiszt vizslató, bizalmat­lan tekintetét.- Mennyi az ára? - kérdezte. „Mr. Reggis" elővette jegyzet­füzetét, felírt egy hosszú számot. Átadta a tisztnek. Azt nem lepte meg az összeg, nyilván tudott róla. Akik ideküldték a szállít­mányt átvenni, közölték ezt vele.- Az Algériai Iszlám Üdv- front állja a szavát - mondta. Bertben egy pillanatra megsza­kadt valami. Az algériai funda­mentalisták ...? Az igazi Reggis erről hallgatott! Valami partizá­nokat emlegetett, és Ibrahim is úgy tudta eddig. Szóval azoké lesznek a lövegek, akik Algériá­ban már több ezer embert gyil­koltak meg orvul? A legvadabb iszlámisták, akik valaha léteztek a Földön, leszámítva az iránia­kat! Ezek fogják e lövegekkel lőni az algériai városokat, a kor­mányhadsereg kaszárnyáit...? De nem tehetett semmit. Egyedül volt. Messze a sivata­gon túl a Szervezet, az ügynökök hada. És vigyáznia kellett az ar­cára - a tiszt merően bámulta őt. Hát mosolygott:- Ha fizetnek, a Reggis-fivé- rek bárkinek szállítanak. Önök­nek is, természetesen. Örülünk, hogy rendelkezésére állhatunk és bármikor a jövőben ugyanitt ta­lálkozhatunk ... - arra gondolt, Reggis nevében köt még ugyan­ilyen üzletet, de maga helyett ügynököket küld majd a szállít­mány kísérőinek, akik elintézik a fundamentalistákat. Igaz, akkor ..Reggis” kerülhet bajba, akinek szerepét viszont még ki tudja, meddig kell majd alakítania...? A tiszt bevezette a sátorba. Csak ők ketten maradtak ott. Amaz elővett egy diplomatatáskát, fel­nyitotta. Tele volt dollárköte- gekkel. Beit tudta, ebben a szakmában senki sem fizet csek­kel és semmit nem adnak hitelbe. Mivel nem tudta pontosan, mennyiben egyeztek meg az igazi Reggis-szel, hát elegáns mozdulattal legyintett: -Biztosan annyi. Bízom ön­ben. Ettől a tiszt megkönnyebbült. Lehet, kivette már belőle a maga részét? Bert fogta a táskát: -Gondolom, önöknek is sie­tős. Csak egy dzsipet kémék, amivel visszamehetek az óceán partjára. Cserébe itt hagyom a hat teherautót a sofőrökkel.-Magától értetődik - a tiszt gyanúsan udvarias volt. Elmúlott volna a gyanakvása? Kimentek a sátorból, amaz parancsokat kia­bált. Ibrahim jött kissé izzadtan, látszott, mondana valamit Bed­nek, de nem volt rá alkalma. A tiszt nem tágított mellőlük. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents