Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-23 / 170. szám
4. oldal Megyei Körkép 1999. július 23., péntek — Konyhád Es Környéke Volt egyszer egy R Buli lesz Tevelen július 31-én. Ismét összeáll a régi csapat: a Revans. A zenészek és a közönség már nagy izgalommal készül a nagy visszatérésre. Barátságos hangvételű vita alakult ki az évszámokkal kapcsolatban. Nyolcvanban vagy nyolcvanegyben, mindenesetre megalakult a Revans. Az alapító tagok közül hárman lesznek ott: Bodai László (Bogyó) Bordi István (Benő), Takács László (Taki). A negyedik Genczler Tibor, aki később került az együtteshez. Sajnálják, hogy a szintén alapító tag Bányai Márton (Iván) nem tudta vállalni a készülést. Arra sem emlékeznek, hogy ki találta ki a Revans nevet, azt meg végképp nem akarják, hogy e szó bármely más, akkor működött együttessel kapcsolatban kerüljön elő. A fiúk keményen kezdték. Jót nevetnek azon, hogy Zom- bán nem értékeltél sem az Emerson Lake and Palmert, sem a Status Quo-t. Lágyították tehát a hangzást, erre már bejött a közönség is. Előbb Iván, aztán Genczler Tibi billentyűzött, Benő dobolt, Taki szóló-, Bogyó basszusgitározott. És persze: mindenki énekelt. — Tudod, régen voltak pakolófiúk - mondja némi szemrehányással a hangjában Bordi Pisti, miközben Taki kombijából előcigölik a holmit. Ez (is) már a múlté. A csapatban mindenki egyenrangú: a cipeke- désből mindenkinek kijut. A próba előkészületeit negyvenes-ötvenes sörözgető urak társaságában töltöm. Dicsérik a csapatot, idézik az ifjúságot, meghúzzák a sört. Aztán elkezdődik a próba, a ivans REVAkIS f C5.S I l.Vl t , SfHittihtl'Wi í . „ I jttíl MN ■ * ' A mai Revans, régi és új plakáttal Bordi István szünetben pedig előkerül a CD is, amit a bulira készítettek. Lírai hangvételű a tónus, de azért van néhány dinamikusabb nóta is. Odakint, a művház udvarán megmozdulnak a lábak. Tibi írta a lágyabb, Taki a rock-osabb nótákat - derül ki a továbbiakból, no meg persze az, hogy ezeknek a daloknak ki-ki az alapját hozta, aztán a végén már - a csapattársak áldásos tevékenységének köszönhetően - ő ismert rá legkevésbé a számára. Ez persze fé- lig-meddig vicc. A humor ma is jó barátja a csapatnak. Aztán egyszer csak abbahagyták. Mármint a zenélést. Négy év után szétment a csapat. Nem vádolnak senkit, hogy miért történt. Jó ez így. Amíg élt a dolog, együtt voltak. Azt viszont sajnálják, hogy utánuk nem alakult újabb banda. Merthogy a Revans előtt mindig volt egy zenekar, amely a fiataloknak nemcsak zenét, de találkozási fórumot is adott. Most ismét együtt a csapat és nagyon izgulnak: kell-e még a muzsikájuk a közönségnek? El- jönnek-e a teveli művházba jövő szombaton a régi haverok, s elhozzák-e a gyerekeiket. Nem egy csapattag azért (is) vállalta a régi számok leporolá- sát, hogy megmutathassa a gyerekeinek - ilyen (volt) a papa. Közben megjön Play, alias Bittner Mátyás, aki a buli „szóvivője” lesz. Előkerülnek a színpadkép-ötletek is, de az hétpecsétes titok, megeskették a krónikást, hogy hallgat. Éjszakába nyúlik a próba, a vendégek jöttek, a vendégek mennek. A zenekar játszik, az udvaron a tizen- és huszonévesek leselkednek, fülelnek. Talán észre sem veszik, hogy mozog a lábuk ... - háj Társulni és(?) megmaradni (Folytatás az L oldalról.) A társulással nem szabad győztes-vesztes felállást teremteni, nevezetesen azt, hogy egy helyre kerülne a felső tagozat. Ha nem is annyit, mint a kör- zetesített iskolákkal, de azzal is lehetne spórolni, hogy közös vezetője és gazdasági ügyintézése lenne ezen intézményeknek. Másrészt, az áttanítás javítja az oktatás minőségét, ezzel pedig ezek a kisiskolák szakmailag is előbbre léphetnének. Elképzelhetőnek tartom, hogy egyik helyen lenne az 5. és 6. osztályos, másikon a 7-8. osztályosok képzése. A lényeg, hogy végső soron az iskolahasználók mondják ki, hogy milyen iskolát szeretnének, különben úgy járunk, mint Váralja, ahol megszűnik a felső tagozat. Váralján erre a tanévre már csak az 5. és 6 osztály maradt a felső tagozatból. Jövőre pedig már csak alsó tagozat működik az iskolában. Váralja elszállt Amrein István polgármester szerint már tavaly meg kellett volna tenni ezt lépést. A száz iskoláskorú közül eddig hatva- nan tanultak más településen. A létszámuk szeptembertől 22-vel csökken. A polgármester úgy emlékszik, hogy 1993-ban ő javasolta az iskolatársulás létrehozását. Máza kivételével valamennyi település benne lett volna a dologban. Hogy végül nem valósult meg, annak - szerinte - a pedagógusok az okai. A racionalizálás ugyanis pozícióvesztéssel jár és érdekeket sért. Szerinte az önkormányzatok készek voltak az együttműködésre. Úgy véli, ha létre is jön egy ilyen társulás, Váralja abban csak asszisztálhat. Virányi Lászlóné, a váraljai iskola igazgatója fájlalja, hogy szeptembertől nem lesznek felsősök Váralján. A szülőket a pedagógusoktól külön tájékoztatták a várható változásról. A gyerekek közül sokan nem akartak elmenni az intézményből: levelet írtak, aláírást gyűjtöttek. Mindhiába. A legutóbbi testületi ülésen úgy akartak dönteni az iskoláról, hogy az ülésre nem hívták meg az igazgatót. Virányiné mégis elment, s elmondta a véleményét. Meghallgatták, majd döntöttek a felső tagozat megszüntetése mellett. A távozó gyermekek Bonyhádon és Nagymányokon folytatják tanulmányaikat. Az igazgatónő pedig megkezdheti a pedagógusok elbocsátását... Győrében változatlan az álláspont: Csorna József polgármester szerint a hétszáz lelkes településen akkor is megtartják a nyolc tanulócsoportot, ha nem jön létre a társulási Győré kivár Szerinte Győrében vannak meg annak a feltételei annak, hogy az anyaiskolát kialakítsanak. A környéken ugyanis ez az egyetlen intézmény, amelyben nyolc osztály működik. Még nyitott kérdés tehát a hogyan tovább. Annyi azonban bizonyosnak látszik, az egymás kihalására játszó iskolák utóbb azt tapasztalják, hogy nem maradtak diákjaik. A gyerekeket a nagyobb települések iskoláiba íratják a szülők. Az iskolák pedig - különösen a kistelepüléseken - nemcsak oktatási intézmények, a körzetesítés során megmutatkozott, hogy fontos szellemi központok. Persze csak akkor, ha fenntartóik is úgy akarják. Hangyái Nincs béke a nagymányoki temetőben Zárt ravatalozó fogadta a hozzátartozókat Egy nagymányoki család nem róhatta le a kegyeletét a gyászmise után a halott nagymama ravatalánál. A temető és a ravatalozó zárva volt. Az eset az évek óta tartó konkurenciaharc következménye. Quell Mariann nagymamája június 12-én halt meg. Az unoka férje, János a Klán ’98 temetkezési vállalkozásnál dolgozik Bonyhádon. A cég az alkalmazottak hozzátartozóit ingyen temeti el. Kézenfekvő volt tehát, hogy a mányoki temetőben ez a cég helyezze örök nyugalomra a nagymamát. A hivatalban először elutasították a kérést, mondván: a testület korábban hozott egy döntést, miszerint Nagymányokon csak ifjabb Klem Péter temethet. (Többen vitatják az ön- kormányzati szabály jogszerűségét, mivel nem versenyeztették a vállalkozókat, s úgy ítélték oda a munkát. Mindenesetre a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal nem emelt kifogást a helyi döntés ellen.) Az érintettek ezután a polgármesterhez fordultak. Teleki István megértette a problémát és természetesnek tartotta, hogy a temetést a Klán ’98 végezze. Már-már úgy látszott, ezúttal nem lesz semmi probléma, amikor június 15-én reggel a családtagok csukott temetőkaput találtak. A szertartás délután kezdődött, a család mise után szeretett volna elbúcsúzni az elhunyttól, hogy aztán a koporsót is lezárhassák. Elszaladtak a temetőgondnokért, aki ki is nyitotta a kaput. A család ma sem érti, miért zárta be Klem Péter a kaput, illetve úgy gondolják, hogy nagyon is jól értik. Evekkel ezelőtt, amikor még a Klem Fivérek temettek a környéken, az alkalmazottjuk volt a Klán jelenlegi tulajdonosa, Miklósné Kosztolányi Éva és Quell János is. Aztán a két Klem fivér különvált, majd Miklósné is önállósodott. Klem Attila Nagymányokon nem temethet. A kizárólagos temetési jogot tulajdonképp azért kapta meg Klem Péter, mert Klem Attila az önkormányzatnak nem fizetett ki egy nagyobb összegű tartozást. Innen tehát a régi ellentét. Klem Péter érdeklődésünkre elmondta: azért zárta be a temetőt, mert a ravatalozó használatáért járó díjat a konkurens vállalkozó nem fizette be a polgármesteri hivatal pénztárába. Egyben kétségbe vonta, hogy a halott a temetés napjának reggelén fel lett volna ravatalozva. A gyászoló unoka ezt cáfolta. Quell Mariann elmondta, hogy miután megkerült a kulcs, a hozzátartozók végül bejutottak a ravatalozóba. A nagymama ott igenis annak rendje és módja szerint fel volt már ravatalozva. Azt is elmondta, nem szólt nekik senki, hogy a ravatalozó használati díját még a temetés előtt be kell fizetni... (A pénzt az incidehs után, de még a temetés napján befizették.) Klem Péter provokációnak, a gyászoló család kegyeletsértésnek tartja a történteket, bizonyára mindkét felet nehéz lenne meggyőzni az ellenkezőjéről. Teleki István sajnálatosnak tartja az esetet. Elmondta, hogy a két évvel ezelőtt hozott határozatot tulajdonképpen ideiglenesnek szánták. Arról is beszámolt, hogy rövidesen megpályáztatják a nagymányoki temetéseket, ami alapjaiban új helyzetet teremt. Másrészt, s ezt már mi tesszük hozzá, egy önkormányzati szakembertől „megokosodva”, hogy októberben életbe lép a 1999/XLIII. számú, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény. Ez lehetővé teszi, hogy az önkormányzat kegyeleti szerződéssel átadhatja a fenntartói feladatokat. Ugyanakkor e jogszabály azt is tartalmazza, hogy a családot nem szabad befolyásolni annak eldöntésében, kinek - melyik temetkezési vállalkozónak - a közreműködésével szeretne végső búcsút venni kedves halottjától. Hangyái Gazdibánat Nagymányoki olvasónk, Kiss Józsefhé nagyon szomorú: elpusztult 9 éves németjuhász kutyájuk. Kéri, hogy aki meg tudna válni egy fekete németjuhász kan kutyakölyöktől jelentkezzen a 458-063-as számon. Küldjön egy sztorit! Egy kis szellemi játékra hívjuk kedves olvasóinkat. Ezeken a hasábokon ismert bonyhádi épületek részleteit mutatjuk be. Kérjük, ne csak azt írják meg, hol készültek a képek, hanem azt is, mit tudnak róluk, s hogy ezen épületek falai között milyen emlékezetes események történtek Önökkel vagy másokkal! Szóval, várunk Öntől egy sztorit és a - reményeink szerint - sok-sok történet közül a legjobbakat lapunkban közöljük, szerzőiket pedig jutalomban részesítjük. írjuk együtt Bonyhád élő történetét! Az írásokat lapunk bonyhádi irodájába várjuk július 28-ig: Bonyhád, Mónus Illés u. 34. A porondon a gyerekek, mégpedig azok a szerencsés bonyhádiak, akiket megkért az Eötvös Cirkusz igazgatója, hogy segítsen neki. A siker nem maradt el. fotó: bakó jenő
