Tolnai Népújság, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-16 / 164. szám
4. oldal Megyei Körkép — Konyhád Es Környéke 1999. július 16., péntek Éltetik a barátságot „Meggyökerezett ez a formáció. Sikerült a kiscsoportos foglalkozásokkal előbb kedvet, majd a táborba jelentkezők számának növekedésével egyre mélyülő' érdeklődést kelteni, olyan szellemi és lelki mozgásokat indukálni, amelyek az identitástudat megerősödésén túl mára már a nemzetiségi szakemberré válás élményalapja is. ” Mindezt Német Judit könyvtáros írja Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár váraljai német nemzetiségi olvasótáborának története című tanulmányában. Ő az, aki a könyvtárban lelke, motorja a tábornak. Ő az, aki szerdán az ország minden részéből érkezett könyvtárosoknak tartott előadást a tábor múltjáról. Ott voltak a régi táborvezetők is: Gacsályi József, G. Lengyel Éva, Rónai Józsefné. A tábor életének e fontos szereplői megszólalnak a tanulmányban is. Gacsályi a kezdetekről, a balatoni táborozásokról nyilatkozik, s arról a fordulatról, ami a tábor Váraljára kerülésével következett be: A váraljaiak - élükön a Schmidt házaspárral - nyíltan ki merték mondani, hogy ók, szinte az egész faluval egyetemben, németországi ősök leszármazottai, kíváncsiak a múltjukra és szándékoznak e múlttal együtt létezőjövőt is teremteni maguknak. G. Lengyel Éva is úgy véli: a Schmidt család nélkül elképzelhetetlen lett volna a tábor megszervezése. Ő 1980 és 1988 között vezette a tábort, mint mondja: — Sajnos a pénz minden évben igen szűkösen volt elegendő a kiadásokra. Hogy a tábor mégis jól működhetett, azt nagyon sok ember önzetlen segítségének köszönhetem. Rónai Józsefné, „ Tériké néni" 1996-ban adta át a tábor vezetését: — Ami ennek a tábornak a hatalmas értéke, az a célja: nemzetiségi ismeretek nyújtása - ezzel kötődnek illetve nyúlnak vissza a gyerekek őseikhez. A másik a német nyelvűség, azaz a praktikus társalgási nyelv gyakorlása .. . Az évek során igen sokat változott a tábor élete, ez természetes. Nehezebb irányítani a gyerekeket, mert önállóbbak, divathoz kötődnek, a hagyományokra nehezebb ráterelni az érdeklődésüket. Jobban érdekli őket a mai élet, a külföld, a német nyelvterület, nyelvismeretük felhasználhatósága Ezért igen fontosnak tartom, hogy fiatal legyen a tábori nevelő gárda, akik maguk is modemek, közel állnak a gyerekekhez, hiszen a példa csak így válhat mintává. Szerencsés vagyok, mert nagyon jól bejáratott rendszert örököltem G. Lengyel Évától. A 7 év táborvezetését élveztem, szívügyemnek tekintettem. Legnagyobb közös sikerünknek tartom, hogy ugyanolyan megszállott, a táborban „nevelkedett” fiatal kollégáknak adhattuk át a tábori munkát, akik ugyanúgy teljes odaadással képviselik ezt az ügyet, mint mi. ” A Találkozások Házában Német Judit egy kiállítást is összeállított a tábor történetének dokumentumaiból: újságÉvek óta látogatnak magyarországi német írók, költők a táborba. Az idei vendég: Kanter József Szakadátról. cikkek, fotók, rajzok kerültek a tárlatba. Táborozok és vendégek hasonló módon reagáltak: végignézték a képeket, barátaikat, vagy saját magukat keresték a fotókon. Aztán nagy örömmel, el-elmo- solyodva, néha fel-fel- kacagva konstatálták, hogy múlik az idő. A tábor jelenlegi vezetője, Folkmann Mónika például lapunk egy régi számából gyermekként néz ránk. A tábor saját lapjában, az Unsere Zeitungban ugyanő mint szerző, a tábor életében pedig sokáig mint csoportvezető szerepelt. A dokumentumok alátámasztani látszanak mindazt, amit Német Judit a tanulmányban ír: „Elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a váraljai közösség jó példa az együttes akarat megvalósulására. A régi táborlakók ma szívesen vállalFOTÓK: ÓTÓS nak kiscsoportvezetést és a táborvezető is közülük való. Az érzelmileg is motivált fiatalok megőrizték szívükben az egykori bensőséges hangulatot, éltetik a barátságot, és szaktudásukkal meghálálják a törődést. Volt kitől példát venni és szellemiségükben a tábori munkát tovább folytatni. Ezek az emberléptékű együttlétek sokak számára életformává lettek. A tábor pedig intézményesült és kitart. Hangyái Mányoki táncot tanulnak A tábor idei támogatói: Német Belügyminisztérium, Donauschwäbische Kulturstiftung, NKÖM Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya, A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Tolna Megyei Közoktatásfejlesztés Közalapítvány, Tolna Megyei Önkormányzat Kulturális Alap, Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése, Ifjúsági Alap, Országos Honismereti Szövetség, Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Bonyhád Város Önkormányzata. Ha nem ismered ki, csak cicázik veled a drog A sikeres, közszeretetnek örvendő emberek között is akadnak vetően jöttem Zsibrikre. A dro- bet beszélnek róla, annál rósz- azóta igenis hiszek. Nem tuszép számmal, akik nem tud tudnak, vagy nem akarnak? — Hét évvel ezelőtt a Magyar Televízió egyik műsorának voltam a vezetője, jól kerestem. Nagyon fiatal voltam, nem nagyon tudtam mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel. Biztos, hogy nem csak ez volt az oka, de jöttek a kicsapongások. Kiutaztam Hollandiába, ott pedig rászoktam a kokainra, a heroinra - mondja Bozóki Péter, aki jelenleg a Zsibriki Rehabilitációs Otthon lakója. — Mindkettő kemény drog. Mi a különbség közöttük? — A kokain az pörget, azt hiszed, hogy nagyon stabil vagy tőle. A heroin viszont nyugtat, az ember észre sem veszi a körülötte zajló dolgokat, rózsaszínűvé válik a világ, miközben az anyagtól az immun- rendszered tönkremegy. A heroinistának egy mosoly nem hagyja el az arcát, csak abban a ellenállni a drognak. Nem pár pillanatban érzi jól magát, amikor belövi az adagját - aztán már csak úgy van. Magyar- országon árban is nagyon különböznek, a heroin grammonként 6-9 ezer, a kokain pedig 15-20 ezer forint között van. — Mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad, elég? — Teljesen leépültem lelkileg, undorodtam magamtól. Ha az elmúlt 6-7 évre visszagondolok, akkor nem történt velem igazából semmi: reggel felkeltem, elmentem anyagot venni, és egész nap csak lőttem a testembe a heroint. Nem tudom semmire azt mondani, hogy igen, ezért érdemes volt élni. Háromszor indultam el. Háromszor kértem kölcsön, hogy Zsibrikre jöhessek, de aztán mindig drogot vettem. A harmadik alkalommal éjjel bementem a Lipótra, és a kezelést kögosnak magának kell eldöntenie, hogy leszokik, csak így megy - de ehhez le kell épülnie. A drogot nem szabad félvállról venni, nagy képviselője a sátánnak, aki nagyon intelligens. Ha valaki kiismerte a drogot, akkor ki tudja játszani, különben csak cicázik vele. — Hogy teltek itt az első napjaid? — Az első hetem rosszul. Nem aludtam semmit, kidobott az ágy... Most azonban élek és virulok - mondja mosolyogva Péter, de mindjárt el is komo- rodik. - Sokat álmodom a heroinról, hogy belövöm magam. Ilyenkor csuromvizesen ébredek, Tudom, hogy életem végéig nem fogom az élményét elfelejteni. Sokan azt gondolják, hosszú folyamat, amíg az ember kábítószerfüggő lesz - pedig elég egyetlen alkalom. Akik 3-4 hónapja itt vannak már, nem nagyon beszélnek a drogról. Rájönnek: minél töbszabb. Az újonnan érkezők viszont állandóan a drogról beszélnek, hiszen csak ilyen élményeik vannak. Nekik ez jót tesz, két hét alatt kibeszélik magukból, aztán már nincs mit mondaniuk róla. — Nyolc hónapos a terápia Zsibriken, aztán visszatér mindenki a „külvilágba”. Mit lehet tenni az újabb csábítás ellen? — Egy barátom azt mondta: Ha kábítószert látsz, miközben le akarsz állni, abban a pillanatban el kell futnod, ezzel megoldódik a problémád. Őszintén szólva a kísértésnek nagyon nagy ereje van, de ott van még a hit Istenben, ami nagyon sokat segít. Azelőtt is úgy éreztem néha, mintha hívna az Úr. Ilyenkor két-három napra sikerült az Ő’oldalára állnom, aztán úgy éreztem, nem megy ez nekem, gyenge vagyok jónak lenni, és mindig visszamenekültem a kábítószerhez. Amióta itt vagyok Zsibriken, dóm, megtértem-e már, de sokat gondolkozom Istenről, és úgy látom, rendezgeti a dolgaimat. Néha még felvetődik bennem, hogy tán egy jó pszichológus írta a Bibliát, de... de inkább hívjuk Istennek. Ez egy isteni mű, nem hiszem, hogy ember erre képes lenne. A Biblia szeretetet és megnyugvást ad, növeli a biztonságot. — Hogy telnek a napjaitok Zsibriken? — Minden nap történik itt valami, minden este tudunk miről beszélgetni. A drogosok mind magányosak, de itt van közösség. Megint tudok emberekkel beszélgetni, és jó hogy válaszolnak nekem, hogy érdekli őket amit mondok. Soha nem alszom el búskomoran, bárkinek a nevét is mondom ki a terápián lévőkéből, már mosolygok. Ez egy csoda. Terveket is szövök: szeretnék újra tévénél dolgozni, ha nem is mindjárt műsorvezetőként. má-ré Zöld kérdések Miért mi jár? A bonyhádiak zöld vonalon feltett kérdései közül ezúttal azok közül válogattunk, amelyekre Sebestyén Lajostól, a polgár- mesteri hivatal műszaki osztályának vezetőjétől kaptunk feleletet. Varga Pétemé kérdezi: — Vajon több adót fizetnek-e a társasházban élők, mint a családi ház tulajdonosok? Az előbbieknek ugyanis közmunkások lapátolják el a havat, nyírják le a füvet, míg utóbbiaknak mindezt maguknak kell elvégezniük. — A kérdésben - amely egyébként nem adózási probléma - megszólal a telefonáló igazságérzete. Ma - nemcsak Bonyhádon, hanem az egész országban - ilyen a szabályozás, ami lehet, hogy igazságtalan, de bizonyára továbbra is így fog működni. Kié itt a tó? — Kinek a tulajdonában van a Cikói út és a 6-os főút közötti terület? - kérdezi egy olvasónk, hozzátéve, hogy egy férfi rendszeresen elzavarja a gyerekeket az ott kialakított tótól, mintha az az övé lenne. — A tó a város tulajdonában van. Igaz, hogy a földterületet mezőgazdasági művelésre kiadták, de a tavat nem. A város nem kért fel senkit arra, hogy megvédje a tavat a gyerekektől. Adók és utak — Milyen alapon emeli az önkormányzat a gépjárművek súlyadóját, amikor az Utak minősége az utóbbi években semmit sem javult? — A súlyadó nem az ön- kormányzat, hanem a parlament hatáskörébe tartozik. A bonyhádi önkormányzat egyébként igyekezett mindig az alsó határon tartani ezen adó mértékét. Korábban négyszáz forint volt a száz kilónkénti legalacsonyabb adó, a városban eny- nyit is kellett fizetni. A parlament az alsó határt 600 forintra emelte, ezt követően döntött úgy a testület, hogy 700 forintot kell fizetni. Egyébként csak a minimális díj felett szedett összeg marad a városnál, a többi pénz a nagy kalapba kerül. Másrészt: nincs szoros összefüggés a súlyadó és az utak állapota között. Egy hét múlva folytatjuk, várjuk további kérdéseiket! Itt hirdethet! Ne feledje: nálunk naponta hirdethet! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy hirdetési megrendeléseiket a Tolnai Népújság lapcsalád bármely újságjába feladhatják a következő helyeken: Sajtóház, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 416-211. Illés Antal a Tolnai Népújság hirdetésszervezője, Bonyhád 454-683. ELEKTRO-HEIDINGER BT. Bonyhád Perczel Mór u. 61. és Vörösmarty tér 5. 451- 108. Gyászközlemények: KLÁN Bt. Bonyhád, Vörösmarty tér 18. 456-884 és 452- 137. Ifj. Klem Péter Bonyhád, Bajcsy Zs. u. 12. 450-886. Volgységi németek Harkányban A bonyhádiak után nagy sikert arattak a harkányi fürdőfesztiválon a kisdorogi és a pörbölyi nemzetiségi együttesek. A június végi bonyhádi napon fellépett a Kränzlein Egyesület ifjúsági és utánpótlás együttese- bal oldali képünk - a német nemzetiségi egyesület kórusa, valamint a városi fúvós zenekar. A bonyhádi standon bemutatkoztak a bonyhádi kézműves iskola tanulói, valamint Ohnmacht Józsefné, Mári néni- jobb oldali képünk - aki apari népviseletbe öltöztetett babáit vitte magával. Az elmúlt hétvégén mutatkozott be Kisdorog és Pörböly. A közönség kedvence a kisdo- rogiaknál táncoló mindössze három éves táncospár lett.
