Tolnai Népújság, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-10 / 133. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dunaföldvár, Paks Es Környéke 1999. júnmsio., csütörtök Érvek és ellenérvek Kórház - vagy valami más Hogy lesz-e Pakson kórház, vagy sem, még nem tudni. Egy biztos, a legutóbbi fó­rumon - a Paksi Kórházért Alapítvány kuratóriumá­nak kibővített ülésén - nem sikerült nagy lépést tenni az ügy érdekében. A kuratórium helybéli orvo­sokat hívott meg a találko­zóra, hogy megvitassák mi­lyen reális célokat tűzhetnek maguk elé és milyen legyen a megvalósítás módja. Mind­össze néhányan fogadták el az invitálást és mondták el vé­leményüket, amelyek a lé­nyeges dolgokban teljesen egybehangzóak voltak. Ha­gyományos kórházra nincs esélye a városnak - állapítot­ták meg - ha a megépítéshez sikerülne is összegyűjteni a pénzt, a fenntartás szinte lehe­tetlen lenne. Meglévő kórhá­zak működése is veszélybe kerül napjainkban, erre jó példa a súlyos gondokkal küszködő pincehelyi intéz­mény. Esélye csak olyan egészségügyi centrumnak le­het, amely mást kínál mint a környék kórházai, például az egynapos sebészetet. Egy­előre azonban erre sincs reális kilátás, mert ehhez a törvé­nyek szerint hagyományos kórházi háttérre van szükség. A magán egészségbiztosítók­kal való tárgyalás lehet az egyik megoldás a finanszíro­zásra, ami egyébként a részt­vevők szerint nagyobb gond lesz, mint az építéshez szük­séges pénz előteremtése. Bár ez sem lesz egyszerű - ebben is egyetértettek a résztvevők - még a minisztérium által ígért támogatás mellett sem. A ku­ratórium elnöke, dr. Csók Sándor arról is beszámolt, hogy a város önkormányzata szimpatizál a kórház ötleté­vel, igaz, e témában mostaná­ban nem folytak tárgyalások. A kuratórium elnöke nem osztotta a hozzászólók kéte­lyeit. Szerinte Paks gazdag város, lehetséges egy sürgős­ségi betegellátást végző in­tézmény létrehozása, a szük­séges anyagi feltételek megte­remtése. Érvek és ellenérvek után úgy döntöttek a résztve­vők, újra megkeresik a város vezetését és szerveznek a kö­zeljövőben ismét egy konzul­tációt, ahová meghívják a paksi orvosokat valamint olyan szakértőket, akik elké­szíthetik a megvalósítási ta­nulmányt. (Erre egyébként a város idei költségvetésében hárommillió forintot különí­tett el az önkormányzat.) -vt­Szocialista találkozó Pakson Barátok között a jövőről Az MSZP Tolna Megyei Szövetsége az idén az atom­városban tartja hagyomá­nyos megyei találkozóját - hangzott el a szocialisták paksi szervezete sajtótájé­koztatóján. A rendezést, a házigazda sze­repét a paksi szervezet vál­lalta - mondta el Fonyó Lajos választókerületi elnök. A saj­tótájékoztatót egyébként a jú­nius 26-i, szombati helyszí­nen, az ürgemezei szabadidő központban tartották, amely ideális helyet adhat a várha­tóan több száz embert meg­mozgató rendezvénynek, kul­turált szórakozási lehetőséget biztosítva. A szép környezet mellett a program is érdekes­nek ígérkezik. Délelőtt tízkor politikai fórum várja az ér­deklődőket, amelyre részvéte­lét visszajelezte már Szili Ka­talin, az Országgyűlés alel- ilöke, Lampert Mónika, a Baloldali Önkormányzatok Közösségének elnöke és Já­nosi György, az országos el­nökség tagja (aki mint közis­mert, Tolna megyei). A fórum tartalmáról talán árulkodik a találkozó jelmondata is: Bará­tok között a jövőről. Ami jel­zés arra is - hangzott el - hogy nem csak a párt tagjait várják, hanem minden érdek­lődőt, és ez nem csupán a fó­rumra vonatkozik, hanem a program egészére. Gondoltak a szervezők a gyermekes csa­ládokra is, amíg a felnőttek politizálnak, a kicsiknek játé­kos programokat, bábműsort rendeznek. Az ebéd (a menü­ben természetesen paksi ha­lászlével) után kis foci, csa­ládi sorversenyek következ­nek, közben a szocialista pol­gármesterek, önkormányzati képviselők tapasztalatcseré­jére is jut majd idő. A szocia­listák paksi szervezetéről is szó esett a tájékoztatón. A vá­lasztókerület legutóbbi össze­vont taggyűlése úgy döntött, hogy két alelnököt választ, ezt elsősorban a megnövekedett és ezzel megfiatalodott taglét­szám indokolta. Az új tisztsé­geket a nagydorogi Jankovics László (a „vidék” képvisele­tében) és a paksi Kiss Mária töltik be. -rg­A népművelő „Gyermekeinkért” kitüntetése A legifjabbak frissességet adnak Gutái István fotó: g. k. A közelmúltban adták át a paksi önkormányzat által alapított „Gyermekeinkért” kitüntetéseket. Az idén hár­man részesültek a díjban, két pedagógus, Bernáth Lajosné és Enyedi Jánosné, valamint egy népművelő, Gutái István. Emlékezetem szerint eddig minden esetben pedagógusok kapták ezt a kitüntetést. A kivé­tel - Gutái István, a paksi mű­velődési központ népművelőjé­nek elismerése - azonban nem meglepő, sokan tanúsíthatják, méltó kezekbe került a díj. Fel­sorolni is nehéz mi mindenben munkálkodott már, ahol a gyermekek állnak a középpont­ban. (Természetesen sok más, felnőtteknek szóló tevékeny­sége mellett.) — Gratulálok. Mit gondolsz, mivel érdemelted ki a díjat? — Ezt talán az adományo­zóktól kellene megkérdezni. Magam legfeljebb arról beszél­hetek, mióta és miképp foglal­kozom gyermekekkel, miben tudok hozzájárulni személyisé­gük formálásához. Sok éve ci- teratanítással kezdtem, azóta már felnőttek a tanítványaim, néhányan zenészek lettek közü­lük. Néhány éve abba is hagy­hattam, hiszen jöttek a fiatalab­bak, akik folytatni tudták. Öt éve kollégáim kérésére vállal­tam a dunakömlődi Faluház Is- piláng Színpadának vezetését, az idén zárjuk a legsikeresebb évadot. Ezen túl a paksi isko­lákkal együttműködve - külö­nösen a Bezerédj iskolával - rendezünk rendhagyó ének, zene, irodalom, történelem órá­kat. A Bezerédj iskolában nép­rajzi sorozatot is, a szellemi néprajz, a népzene témáiban. — Közismert a népművésze­tek iránti érdeklődésed. Hon­nan ez? — A Sárköz egyik falujából, Sárpilisről származom, ahol igen gazdag a népdalkincs, a népviselet. Jól működő népi együttes volt itt, és egy olyan nevelőm volt, Bogár István, aki az egész megye népi hagyomá­nyainak megőrzésében nagy szerepet vállalt. — Térjünk vissza a gyerme­kekhez■ Mit jelentenek neked? — Frissességet adnak, kap­csolatban lehetek a legfiatalabb nemzedékkel. Megjegyzem ez nem mindig szívderítő, termé­szetesen sokan vannak kivéte­lek, például a kömlődi gyere­kek. Mégis azt kell mondanom, mintha évről-évre romlana a minőség. — Mi lehet az oka? A csa­lád, a nagyobb közösségek, a kultúra átalakulása? — Talán a család egyre csökkenő hatása, a televízió, a filmek közvetítette tömegkul­túra ókozta értékválság. — Annál in­kább fontosabb, amit csinálsz, a hagyományok megó'rzése. — Természete­sen. Példa erre, hogy egy március 15-i iskolai ünnep­ségen a Bartina együttes bemutatta a Kárpát-medence táncait, viseletéit, olyan hangulat alakult ki a torna­csarnokban, mint egy rock koncer­ten. Ezt azért mondom, mert mutatja, hogy ha megismerik a gye­rekek ezeket az ér­tékeket, élvezik, megszeretik, sőt művelni is képe­sek, felfedezik benne az időtálló szépséget. — Említetted, hogy frisses­séget kapsz a gyerekektől. Mi­lyen a személyes kapcsolatod a tanítványa iddal ? — Miután ők saját jószán­tukból vállalják, hogy részt vesznek a programokban, nin­csenek gondok a kapcsolatte­remtéssel. Nincsenek is kény­szerítő eszközök az ember ke­zében, hiszen nem adhatok sem piros sem fekete pontot. Csak a saját egyéniségemet adhatom, hogy a gyerekeknek legyen kedvük legközelebb is eljönni a próbákra, a rendezvényekre, egyáltalán vállalják azokat a terheket, amelyek ezzel járnak. Természetesen az örömökkel együtt, hiszen egy-egy dalt megtanulni, egy-egy szerepet sikeresen alakítani nagy öröm, ezt tapasztaltam a gyerekeknél az évek hosszú során. Arra is lehetőséget ad, hogy átéljék azt az élményt - akár citerazenc- karról van szó, akár színdarab­ról, hogy egymásra vannak utalva, egymás nélkül nem tud­nak boldogulni. Megtanulják, hogy mindenki fontos, a mel­lékszereplők épp úgy, mint a főszereplő. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki a gyermekekkel bánni tud­jon? — Türelmesnek kell lenni. Némi jó értelemben vett csi- bészség persze megengedett, csak fel kell ismerni a határo­kat. Előfordul, a vendégszerep­lésekről útban hazafelé, hogy meg kell állnia a Fillér János­nak (ő a gépkocsivezető) úgy­mond rögtönzött illemtan elő­adást tartani. Nem örülök en­nek, de azt gondolom belefér, hiszen tíz-tizennégy éves gye­rekekről van szó, csintalanok. A felkészülésen, próbákon, kü­lönösen az előadásokon azon­ban fegyelmezettek. Egy-egy fellépés, előadás, amit ők hoz­nak létre tulajdonképpen műal­kotás, amiért kétségtelenül di­cséret és elismerés illeti a gye­rekeket. (Az Ispiláng Színpad az idén húsz előadáson van túl.) A kapcsolatunk egyébként közvetlen, azt gondolom baráti, hiszen nem csak a színjátszó körben találkozunk, hétközna­pokon a Faluház könyvtárában is. Nem egyszer kémek és én igyekszem segíteni nekik min­denben. Akkor vagyok legjob­ban meghatva, ha véletlen el­szólásból tanár úrnak szólíta­nak. Rákosi Gusztáv Egy kis növendék ajánlása Engem Pap Margitnak hívnak és már négy éve a dunakömlődi Ispiláng színjátszó csoport tagja vagyok. Nagyon szeretem ezt a szakkört. Sok élményt gyűjtöttem e négy év alatt. A csoportveze­tőm Gutái István. Én nagyon szeretem, mert megértő' és gon­doskodó. Nekem olyan ő, mintha a második apukám lenne. Néha azért ő is tud mérges lenni, főleg, ha a véleményünk nem egyezik meg az övével! Megpróbál hozzánk úgy viszonyulni mint egy nagy gyerek, de látszik a Pista bácsin, hogy öregszik! És ezért nem mindig sikerül úgy viszonyulnia hozzánk, mint egy gyerek. De én nagyon szeretem ó't és mindig hálás leszek neki, azokért a sok szép élményekért, amit nekünk szerzett. Pap Margit, Paks-Dunakömló'd Tolnai úttörők a szülinapi bulin Csillebércen tartja min­den évben, a gyermeknap közelében születésnapi bu­liját a Magyar Úttörők Szövetsége. Az idén június 5-én, szombaton rendez­ték a nagy eseményt, ame­lyen az ország minden szegletéből érkeztek az út­törők. Ott voltak természetesen a Tolna megyeiek is, Paksról, Gerjenből, Pálfáról, Szek- szárdról, Őcsényből, Fadd- ról, Gyönkről, Magyarke- sziből, Dombóvárról és Tolnanémediből. Vonzó programokkal várták őket a rendezők, a nagy színpadon folyamatos műsorral, volt játékbirodalom, kézműves utca, technikai bemutatók, kirakodóvásár, játéklehető­ségek és még sok-sok csoda. A paksiaknak egy különle­ges élmény is megadatott, a nap végén hőlégballonnal szánhattak a magasba. Kenguruk Paksról Budapesten Útban a szombati csille-1 bérei rendezvényre a paksi Deák Ferenc Általá­nos Iskola úttörői sport- versenyen vettek részt. Pénteken rendezték ugyanis a Kenguru sportverseny or­szágos döntőit Budapesten, a BSE röplabdáésamoká- ban. A résztvevők egyéni és csapatversenyben bizonyít­hatták ügyességüket, tehet­ségüket. A paksiak közül a Százlábúak az ötödik, a Ju­dit néni kedvencei elneve­zésű gárda pedig a kilence­dik helyen végzett a döntő­ben, amelyre az ország min­den területéről összesen hu­szonhat csapat szerezte meg az indulási jogot. Itt adhatja fel hirdetéseit A Tolnai Népújság hirdetésfelvevóí helyei Paks körzetében: Paks, Városháza, Informá­ciós szolgálat Fadd és Vidéke Takarék- szövetkezet fiókja, 7035 Dunaszentgyörgy Siómenti Takarékszövetke­zet 7044 Nagy dörög, fiókjai: 7042 Pálfa, 7047 Sárszentló'rinc, 7051 Kaj- dacs Garay Előd telefon:20/9267-437. ..*<-.. i#< .. /IN*'i -m...___________. m i..1 A paksi Vak Bottyán Gimnázium a hét végén ünnepelte sportkörének fél évszáza­dos jubileumát. Az ünnepséggel egy időben kiállítás is nyüott. fotó: ötös réka Ságvári kontra Kadarka Hányán akarják a névváltozást? Tiltakozó gyűlést szerveztek a paksi Ságvári Endre utca lakói kedden délután. Nem értik, ki nyilatkozta helyettük, hogy sze­retnék megváltoztatni utcájuk elnevezését. Az ügy egy képviselő-testületi ülésen kezdődött az év elején, Hajba Antal kijelentésével, amelyben Ságvári Endrét kommunista terrorista legény­nek nevezte. Ez nagy port vert fel, többen tiltakoztak kijelen­tése ellen. Később egy levél ér­kezett az önkormányzathoz a lakók nevében - mint kiderült aláírás, aláírások nélkül - azzal a kéréssel, hogy a jövőben a Kadarka nevet viselhesse az utca. A kezdeményező Tumpek Ferenc volt, aki elmondta, az ötlet nem újkeletű, már a rend­szerváltás idején felmerült. Az új név mellett szerinte az szól, hogy nincs kitéve politikai vál­tozásoknak és Pakson hagyo­mányai vannak a szőlő- és bor­termelésnek. A lakók nagy ré­sze a kezdeményezéssel nem ért egyet. Nehezményezik, hogy Tumpek Ferenc és néhány társa anélkül lépett fel nevük­ben, hogy megkereste volna őket. Semmiképpen nem fogad­ják el a névadót ért vádakat sem, de nem ez a legnyomó­sabb érv. A tortúrától tartanak, amely a névváltoztatással jár. Mindenképpen szeretnék ezt elkerülni, még akkor is, ha csu­pán utánjárást jelent, anyagi következményekkel nem jár. Bár ez utóbbit sem hiszik, úgy gondolják, az okmányok - igazolványok, adó és társada­lombiztosítási kártya cseréjé­nek - pénzügyi vonzata is lehet. A lakók ezért levélben fordul­tak a polgármesteri hivatalhoz, kérték ne változzon az utcanév. A dokumentumot az érintett öt­ven családból harmincnyolc írta alá. Az érvényes (bár nem egészen egyértelmű) jogszabá­lyok szerint az utca nevének megváltoztatását az ott élők kezdeményezhetik. Ez történt ugyan itt is, bár a lakók több­sége a jelenlegi név mellett tette le voksát. A megoldás a képviselő-testületre vár, mivel azt a jogszabályok útvesztőjé­ben nehéz lenne megtalálni. Vida Tünde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents