Tolnai Népújság, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-23 / 144. szám

13. oldal

1999. június 23., szerda XX. Országos Műemléki Konferencia, Szekszárd

Hármas megnyitó

Dr. Fejérdy Tamás, az ülést vezető elnök köszöntötte tegnap elsőként a jubileumi, XX. Országos Műemlékvédelmi Konferencia résztvevőit Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében. A résztvevők egy perces néma felállással emlékeztek meg a szakma azon képviselőiről, akik az elmúlt évben távoztak el. A vendéglátók nevében Tímár László, Tolna Megye Közgyűlésének alel- nöke, majd Kocsis Imre Antal, a megyeszékhely polgár- mestere üdvözölte a megjelenteket. Pröhle Gábor államtitkár rövid értékeléssel is összekapcsolt megnyitója után - dr. Entz Géza, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökének elnöklete mellett - építészek osztották meg egymással, azaz a helyet foglaló közönséggel gondolataikat, különös tekintettel az értékvédelem és urbanisztika összefüggéseire. Külön érdekességként említhető, hogy a résztvevők a kolozsvári egyetem tanárának köszönhetően a határainkon túlra is kitekinthettek.

Műemlékek a „toplista”

Vajon létezik-e műemléki „rangsor” Tolna megyében, azaz vannak-e a többihez képest kiemelt fontosságú építészeti emlékeink? A kérdést Patkó Sándornak, Tolna megye főépítészének tettük fel az országos konferencia alkalmából.

— Csak ha bizonyos szempontok szerint osztályozzuk a műemlékeket, akkor beszélhetünk egyfajta műemléki rangsorról a megyében - mondta Patkó Sándor. — Ilyen értelemben kiemelkedő szerep illeti meg három várunkat: Duna- földvárról, Ozoráról és Simon- tomyáról van szó. Ezen épületek a jogszabály szerint az állam tulajdonából ki nem adható műemlékek. Egyébként az új műemléki törvény már nem tartalmazza a korábbi - műemléket, műemléki jellegű épületet, illetve városképi jelentőséget megkülönböztető - rangsorolást. Viszont létezik az a megyére vonatkozó jegyzék, mely településenként ábc sorrendben, rövid ismertetést is adva felsorolja a műemlékeket.

— Tehát a „rangsor” megnevezést érdemes mindenképpen óvatosan használni. Viszont nyilvánvalóan a legértékesebb építészeti emlékeink közé tartoznak a legkorábbi, több évszázados megyei építmények, még ha csak romjaikban is maradtak ránk.

— Természetesen, csakhogy itt a mi szakmánk már érintkezik a régészettel. Mert a legkorábbi műtárgyak közé azok a Wosinsky Mór Múzeum előtti római kori kőhasábok is beletartoznak, melyeket dr. Gaál Attila és dr. Szabó Géza emelt ki segítőivel együtt a Dunából.

— S ha a ránk maradt épületeket tekintjük?

— Akkor elég elsétálnunk Szekszárdon a Vármegyeháza udvarára, s elénk tárulnak a XI.

a megyében: és környéke

Patkó Sándor

századi apátság romjai. Valamivel jobb állapotú a Cikó melletti máriaszéplaki - eredetileg gótikus stílusú - rom az Árpádházi időkből. Vagy ha a szaká- lyi templom szentélyét tekintjük, az is gótikus alapvetésű. Regöly mellett ugyancsak gótikus stílusú emlékre találunk. De a sort - későbbi évszázadok ránk maradt műemlékeinek felsorolásával - még hosszasan lehetne folytatni.

— Mintha nem igazán lenne köztudott, hogy számos ilyen régi emlékkel rendelkezik Tolna megye...

— Az még kevésbé közismert, hogy egykoron mit is birtokoltunk. Talán meglepő lesz, amit most mondok: a török hódoltság előtt a megye területén ötszáznegyven település volt. Most ugyanitt száznyolc a települések száma. A mostani három helyett tizenhárom vár állt a megyében. A mezővárosok száma - a mohácsi vész előtt vagyunk - elérte a huszonegyet. S az ellenpont: az 1870- es években, a közigazgatás átszervezése idején Tolna megyében nem találtak városi rangra méltó települést, még Szekszárd is visszaminősült nagyközséggé. A másfél évszázados török uralom tehát óriási pusztulást hozott, mind az építészeti emlékek, mind az emberéletek tekintetében, -száA táj és a város a történelemben

A modern műemlékvédelem kezdetei és - remélt - kiteljesedése napjainkban

A művelődési ház színház- termében helyet foglaló közönség természetesen szakmai előadásoknak volt tanúja, ám valamennyi összefoglaló figyelemreméltó és érdekes volt a laikusok számára is. Az érdeklődők képet kaphattak nemcsak az értékvédelem és urbanisztika elvi összefüggéseiről, hanem számos konkrétumról is. Az előadók megidézték a várost a történelemben, a felújítást nélkülöző, vagy éppen az előtt álló városrészt, illetve azt a tájat, mellyel - szerencsés esetben - szerves kapcsolatban áll valamennyi település, s annak valamennyi építészeti emléke.

Le Corbusier véleménye

Dr. Winkler Gábor, a soproni egyetem tanára a városfejlesztés történtének áttekintésével kezdte mondandóját. Mint arra rámutatott, a városrendezés, az urbanisztika a XIX. század második felében vált önállóvá,

Dr. Winkler Gábor

ám akkor robbanásszerűen tört be a köztudatba. A német nyelvterület szakemberei már az 1870-es években jelezték, hogy tervszerű városfejlesztésre van szükség, elkerülendő a zűrzavart. Már ekkor feltűntek olyan személyiségek, akik mintha napjaink gondolkodását előlegezték volna meg: egy építész saját könyvében sajnálkozva jegyezte meg, hogy kollégái túl sokat foglalkoznak például a város forgalmával, ám rendezési elképzeléseikből hiányzik a múlt tisztelete, a művészeti meggondolás. S hamarosan mind nagyobb teret nyert a gondolat, mely szerint a város nem két dimenziós, azaz az utcák szélességén és a ház homlokzatok magasságán túl rendelkezik még valamivel: az úgynevezett élő szövettel, ami hasonlíthatatlan lényegét adja. Ekkor már megszületett

az a felismerés, mely szerint a szabálytalan alaprajzú városok szabályosak, miután organikus, szerves és megszakítatlan fejlődés eredményei. Ezt elfogadva fogalmazták meg a szakemberek a modem műemlékvédelem néhány alapelvét: a várost együttesként, tárgyaival együtt, összefüggéseiben kell tekinteni, s minden műemléket helyben kell megtartani.

Bármennyire is különös, a világhírű, s általában bírálha- tatlan etalonnak tekintett Le Corbusier sajátos nézőpontból ítélte meg a történelmi városokat. Azokat a letűnt civilizációk maradványainak, „tulajdon falai közé szorított erjesztőkádaknak” tekintette. S mindehhez még hozzátette, hogy a városokat meg kell szabadítani az utcák zsarnokságától, a városoknak elsősorban életörömöt kell adniuk. Ezekben az időkben - a El. világháború utáni időszakról van szó - amúgy is gyakorta ellentétbe került egymással a város- rendezés és a műemlékvédelem: a háborús pusztítások után porba hullott régi épületeket eltakarították, helyükbe újakat húztak.

Évtizedek teltek el, míg újra visszanyerte régi rangját a műemlékvédelem, míg újra megtanulták a városfejlesztők az elfeledett, három dimenzióról szóló leckét. Ma már általában senki sem vonja kétségbe azt, hogy egy-egy város nemcsak lakóhely, hanem évszázados kultúra közvetítője is egyúttal. Ezen kultúra, ma is élő hagyomány átmentése és továbbfejlesztése a célunk - zárta mondandóját dr. Winkler Gábor.

Két budapesti városrész

Perczel Anna

Perczel Anna, a fővárosi VÁTI építésze két budapesti városrészt mutatott be - vetített képes - előadásában. Elsőként a

különleges hangulatú Józsefvárosba kalauzolta a közönséget. Ez a terület spontán fejlődés eredményeként nyerte el mai formáját, s szinte minden újkori korszak itt hagyta nyomát épületei révén. A földszintes házak mellett a századfordulón csakhamar feltűntek - kinőttek a földből - a hatalmas, több emeletes bérházak, elsősorban Középső-Józsefvá- rosban. Sokrétű világ alakult ki ezen a területen, még akkor is, ha nem volt mentes a feszültségektől sem.

Kőbánya Józsefvárossal ellentétben a szabályozott város- rendezés eredménye. Itt telepedtek le a múlt század gyárosai, kereskedői, s villáik, lakóházaik közelében húzták fel gyáraikat is. S a munkások is hamarosan ezt a területet választották lakhelyül. Érdekes módon Kőbánya ma is sokat megőrzött egykori kisvárosias hangulatából, jóllehet a változások ezt a városrészt sem kerülték el.

Régi célok, új viszonyok

Kerner Gábor, a Káli-medence Baráti Kör elnöke azt az ellentmondást tárta fel a konferencia résztvevői előtt, ami a

Kerner Gábor

régebben megfogalmazott, kidolgozott falurendezési - miként tréfásan mondta: „ruszti- cisztikai” - tervei, illetve napjaink új (tulajdon)viszonyai között feszül.

Ami a Balaton-felvidéken található Káli-medencét illeti, Kemer Gábor elmondta, hogy a városrendezéssel - pontosabban falufejlesztéssel, hiszen ezen tájegység nem rendelkezik várossal - foglalkozó szakemberek közel húsz esztendős, a maguk idejében kétségkívül példamutató fejlesztési tervekkel dolgoznak. A változó viszonyok közepette azonban ezek a tervek elavulttá váltak, bár ma is érvényesek. A hangjukat az érték- védelem terén is hallatni kívánó civil szerveződések - mint amilyen például a Kálimedence Baráti Kör - nehéz helyzetben vannak, hiszen szinte teljes az információhiány. Mi lehet ebben a helyzetben a teendő? Kemer Gábor szerint a civil szerveződéseknek - melyeknek tagjai együtt élnek lakóhelyeiken az építészeti értékekkel - meg kell erősíteniük soraikat. Szorosabbra kell fonni az együttműködést a képviselőtestületekkel, mint helyi döntéshozókkal. Ami pedig a falurendezést illeti, az csak akkor előremutató, ha ebben a munkában az értékvédelem a legelső szempont.

Erdélyben ez így működik

A sorban a negyedik előadóként Patkó Sándor, Tolna megye főépítésze diaképek segítségével kalauzolta el a vendéDr. Szabó Bálint

geket szűkebb pátriánk legérdekesebb, műemlékvédelmi szempontból is fontos pontjaira, így egyebek mellett Bá- tára, Simontomyára, Lengyelbe, Grábócra és természetesen Szekszárdra.

Dr. Szabó Bálint, a kolozsvári egyetem tanára az Erdélyben tapasztalható értékvédelem, illetve urbanisztika helyzetét tárta a résztvevők elé. A romániai - műemlékvédelemmel összefüggő - viszonyokat elemezve az előadó egy szemléletes példát említett: manapság egy romániai építőmérnöktől maximum azt lehet elvárni, hogy egy nagy sóhaj közepette elkerülje buldózerével a történelmi városrészt. A kép persze ennél némileg árnyaltabb, hiszen Romániában is sokan viselik a szívükön az értékvédelmet, példa erre az a két romániai vendég, aki kitüntetést vehetett át Pröhle Gergely államtitkártól. -száA megoldás: a civil szerveződések bevonása

Interjú Pröhle Gergely közigazgatási államtitkárral arról, hogy mikor hatékony a műemlékvédelem

— Az egy éves múltra visszatekintve úgy gondolom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk más minisztériumokkal - jelentette ki Pröhle Gergely, a nemzeti kulturális örökség minisztériumának közigazgatási államtitkára abban az interjúban, melyet tegnap, köszöntője után készítettünk vele.

Az államtitkár megjegyezte, hogy ténykedésük akkor lehet - egyebek mellett - igazán eredményes, ha jó az együttműködés más tárcákkal. Ézt a törekvést mindeddig siker koronázta, s még elmélyültebbé válik a kapcsolat, ha a megfelelő, dokumentálható szervezeti változások is megtörténnek.

— Államtitkár úr, a műemlékvédelem köztudottan sok pénzt igényel. Nem jelent ez a

tény (anyagi) hátrányt az önök minisztériuma számára ?

— Ha megnézzük az idei költségvetést, akkor semmiképpen sem beszélhetünk hátrányról. Hiszen éppen ebben az évben költünk jó néhány milliárd forintot - a nemzeti örökség program keretében - műemlékvédelmi felújításokra. S ha meg tudjuk őrizni a minisztériumnak azt a költségvetési szintjét, amit idén kivívtunk magunknak, akkor ez a munka

Pröhle Gergely

hosszú távon folytatódik tovább. S akkor végre-valahára valamennyi műemlékünk számára ismeretlen lesz az a mostoha állapot, mellyel még sok helyen találkozhatunk.

— Ön köszöntőjében arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatékony műemlékvédelem csak a civil szerveződések, civil társadalom bevonásával valósítható meg.

— így van, hiszen ha az ügyeket intéző hivatal a helyi társadalom ellenére akar valamit felújítani, úgy abban a pillanatban az az épület az érintett közösségben ellenérzések középpontjába kerül, nézzen ki bármennyire is pompázatosán. Tehát kell egy olyan helyi erő, összefogás, ami alulról kezdeményezve támogatja a célkitűzések megvalósítását.

— Viszont a helyi társadalom is joggal igényli a hivatal- legyen az például a szaktárca- segítségét.

— Ez az élet minden területén így van, ugyanis nem lehet mindent a civil társadalomra hagyni, azaz, hogy magára ha- gyottan próbálkozzon terveivel. Az ideális helyzet az, ha a kétfajta - hivatali és civil - kezdeményézés találkozik egymással.

— A közelgő' millennium alkalmából országosan jelentős műemléki felújítások várhatóak. Ezzel kapcsolatban milyen új információkkal rendelkezik államtitkár úr?

— Mint újdonságot említhetem, hogy ezen a héten pénteken tartjuk meg a Nemzeti Örökség Program sajtótájékoztatóját. Öröm számunkra, hogy mindenkinek lesz valami a legszűkebb környezetében, ami ebből a pénzből származik. Tehát megfelelő pályázat esetén akár az ország legkisebb települése is kedvező elbírálásban részesül, illetve részesült is. Szándékosan nem arról volt szó, hogy egy-egy kiemelt, jelentős beruházás valamelyik szimbolikus jelentőségű nagyvárosban valósuljon meg, hanem arról, hogy egyetlen régió, egyetlenegy kistelepülés elől se maradjanak elzárva a lehetőségek. -szá-