Tolnai Népújság, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-23 / 144. szám

10. oldal XX Országos Műemléki Konferencia. Szekszárd. 1999. június 20-23 június 23., szerda Örvendetes szemléletváltozás Interjú dr. Román András osztályvezetővel tőlünk nyugatabbra található or­szágokban? — Ez valóban így van, a magyar műemléki sűrűség kisebb, mint tő­lünk nyugatabbra általában, hi­szen ott - hogy mást ne mondjak - nem jártak sem a tatárok, sem a tö­rökök. S olyan „csúcsminőségű” műemlékeink sincsenek, mint a Loire menti kastélyok, a német ka- tedrálisok, vagy mint az olasz váro­sok. De az előbb nem véletlenül említettem azt, hogy nálunk az épí­tészeti örökség köre kiterjedtebb, mint a műemléki örökség köre. Építészeti örökségen azt értem, amit egy közösség saját múltja, identitása szempontjából fontos­nak tart. S ebből a szempontból nincs gazdag vagy szegény ország, illetve város. — Véleménye szerint korunk mennyiben kedvez a műemlékvé­delemnek? Azén kérdezem ezt, mert az érthetően gazdaságossági szemponton alapuló gondolkodás szerint elsősorban azt érdemes rendbe hozni, felújítani, ami rentá­bilis, ami pénzt hoz a konyhám. — Sokan ténylegesen így is gon­dolkodnak, s ez sajnos sok műem­lék elhanyagolásához, pusztulásá­hoz vezet. Ugyanakkor az is tény, hogy az építészeti örökség és a mű­emlékek iránti érdeklődés, a törődés vágya erősödik. Koromnál fogva jól emlékszem azokra a ‘60-as években nekünk, azaz az Országos Műemlé­ki Felügyelőségnek címzett levelek­re, melyekben kérdőre vontak ben­nünket: miért fordítunk olyan sok pénzt a műemlékekre, miért ezeket a régi, vacak épületeket védjük, mi­ért nem építünk helyettük-lakást vagy iskolát? Az utóbbi években vi­szont jobbára csak olyan leveleket kapunk, melyeknek írói felháboro­dottan tudakolják, hogy miért nem költünk többet a műemlékvédelem­re? A szemlélet tehát örvendetesen változott, s ha ez nem történt volna meg, most reménytelen lenne a helyzetünk. Szeri Árpád Egyes vélemények szerint egy- egy ország vagy város pénzügyi helyzetét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy milyen állapotban vannak régi épületei, műemlékei. Dr. Román András építészmér­nök, az Országos Műemlékvédel­mi Hivatal osztályvezetője szerint ez a vélekedés csak részben igaz. — Az anyagi helyzeten túl sokkal inkább azt jelzi ez a kép, hogy az adott országban milyen az emberek mentalitása. Ugyanis nem hiszek ab­ban, hogy bármikor, abszolút érte­lemben igaz az „ene kérem nincs pénz” kijelentés. Tudniillik pénz - ami persze sohasem elég - mindig van: az már döntés és elhatározás kérdése, hogy a rendelkezésre álló összeget az illetékesek mire fordítják. S ebben a tekintetben már vannak különbségek or­szág és ország, avagy város és város között.- Ön egy sajtótájékozta­tón némileg rezignálton je­gyezte meg, hogy a műem­lékvédelem sajnos nem a legjobb hatásfokkal műkö­dik hazánkban. — Már csak azért sem, mert mi szeretnénk az épí­tészeti örökség egészét vé­deni, ami hozzáteszem, jó­val nagyobb kört jelent, mint a műemlékek száma. Tudjuk, hogy ezen törek­vésünk nemcsak, hogy nem mindig, de igen sok esetben egyáltalán nem jár sikenel. Anélkül, hogy a számokat fetisizálnám: ha egy 60-70 százalékos hatás­fokot elérnénk, akkor azzal már nagyon elégedettek le­hetnénk.- A laikusok joggal hihe­tik azt, hogy hazánkban-a háborús pusztítások követ­kezményeként - sokkal ke­vesebb a műemlék, mint a Múltunk, műemlékeink feltárói és megóvói Több száz érdeklődő tapsa közepette vehet­ték át tegnap Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban a kitüntetettek a Műem­lékvédelemért Emlékplakettet. Az elismeré­seket - melyeket dr. Hámori József, a nem­zeti kulturális örökség minisztere ítélt oda az érintetteknek - Pröhle Gergely, a minisz­térium államtitkára nyújtotta át. Elsőként Adorján Márta építész, Bátaszék Polgármesteri Hivatala mű­szaki irodájának vezetője részesült ki­tüntetésben. A méltatás szerint nagy érdemei vannak a vá­ros műemléki értékeinek feltárásban és védelmé ben, hivatali és társa­dalmi-szervezői te­kintetében egyaránt. Ebből is kiemelke­dik a bátaszéki Kál­vária és Szenthárom­ság szobor sikeres helyreállításáért vég­zett tevékenysége. Barátossy Gábor, az FVM Erdészeti Hivatal fc osztályvezető-he­lyettese, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke évek óta min­dent megtesz a mű­emlékvédelem, a történeti kertek vé­delmi, tervezési és építési munkáiért. Bogdán György építészmérnök, az Építéstudományi Egyesület Épületfen­ntartási munkabi­zottságának titkára évtizedeken keresz­tül szervezte és irá­nyította az egyesüle­ten belül a műemlé­ki tevékenységet, amely keretében számtalan előadást, helyreállítást-bemu- tatást, vitaülést szervezett. Peter Derer és Calin Hoinarescu megosztva kapta a plakettet. Az 1989-es politikai fordulat után újjá­szerveződött (és azóta ismét feloszla­tott) román műemléki szervezet egy­más utáni igazgatói mindent megtet­tek a magyar műemléki szervezettel való jó együttműködésért, az orszá­guk területén lévő magyar műemlé­kek sorsának megjavításáért, a közös kultúrkincs védelméért. Amióta már nincsenek ebben a beosztásukban, tevékenységüket ugyanez a mentali­tás jellemzi. (Peter Derer hivatali el­foglaltsága miatt nem tudott Magyar- országra utazni, az ő kitüntetését is Calin Hoinarescu vette át.) Horváthné Kemecsey Anikó, Nyírbátor város Polgármesteri Hiva­talában hosszú idő óta a műemlékvé­delem előadója, ebben a minőségé­ben annak elkötelezett híve, munká­sa. Aktív közreműködésével valósult meg a nyírbátori reformá­tus templom és a harang­láb felújítása, a Báthori István múzeum tetőszer­kezetének rekonstrukció­ja. Paizs József Patapok- losi község polgármestere kiemelkedő szerepet ját­szott abban, hogy kicsiny falujában helyreállításra került a szép reformá­tus templom, mégpedig igen színvo­nalas módon. Pergő Margit, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Veszprém megyei egy­ségének műszaki ve­zetője dinamikus kezdeményezője a területén lévő álla­mi tulajdonú mű­emlékek helyreállí­tásának. Ravazdi László, a szigetvári Várbaráti Kör elnöke, a Városi Könyvtár igazgatója egyút­Elsőként Adorjáni Márta vette át az elismerést dr. Pröhle Gergely államtitkártól fotó: gottvald károly fal 15 éve elnöke annak a Szigetvári Várbaráti Körnek, mely az országnak egyik legrégebben működő és leg­jobb társadalmi műemlékvédő egye­sülete. Nagy szerepe van városa mű­emlékeinek védelmében és az építé­szeti örökség népszerűsítésében. Sugár István egri történész (nem volt jelen a rendezvényen) szenvedé­lyes szeretettel kutatja városának tör­ténetét, különösen a török hódoltság és az azt követő időszak tekinteté­ben. Rendkívüli tudással rendelkezik régi térképek értelmezésében. Jelen­tős a publikációs tevékenysége is. A budapesti XXII. kér. Helytörté­neti Kör nevében Garbóczi László el­nök vette át az elismerést. A kör hosszú évtizedek óta végzi a kerüle­tük építészeti értékeinek megmenté­sét és bemutatását célzó tevékenysé­gét. Kisebb helyreállításokat is szer­vez, ehhez mozgósítja a kerület la­kosságát. Reneszánsz lakoma és hangulat Bár az időjárás kegyesebb is lehetett volna, azért a hűvös hétfő este is méltó keretet adott a reneszánsz-estnek, amire a megyei közgyűlés elnöke hívta meg a konferencia résztvevőit. A Vármegyeháza udvara tö­kéletes helyszín volt a lako­mára, amit Faddi Varga Já­nos, Királyi főszakács és csa­ládja készített és tálalt a ven­dégeknek. A szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskola diákjai reneszánsz tánccal nyitották meg az estet, majd Tímár László, a megyei közgyűlés alelnöke mondott pohárköszöntőt. A lakoma a következő fogásokból állt: ká­rász éles lével, tárkonyos üstöny, ökörnyelv mondola- tormával, halsaláta gyümölcs­be bélelve, juhhús újságban, káposztafővel, sodrott hús, köleskása leiz- zasztva, nyúlfi fokhagymával, tejfölös lével, őzpástély tésztá­ban sülve, csip­kesásával, ropo­gós hal fűszer­számokkal, tyúk- fi töltve, harang alatt, malacznak az bűrében csinált étek, Beatrix kalácsa, fényes littárium, királynősajt, vargabéles, friss idénygyü­mölcsök. A jóízűen falatozó vendé­gek nem hagytak kétséget afe­lől, hogy Faddi Varga János méltán viseli a Királyi fősza­kács címet. A nagy gonddal és hozzáértéssel kimunkált éte­lek között nehéz sorrendet felállítani, hogy melyik a legfi­nomabb, hiszen ez ízlés dol­ga. Az viszont vitathatatlan, hogy a tárkonyos levesből és a káposztás bárányjavából szin­te mindenki kóstolni akart. A hűvös estében a finom éte­lek, jó borok mellett Kömyei Miklós (gitár) és Körtés József (fuvola) reneszánsz dallamok­kal gondoskodott a hamisítat­lan hangulatról. vem A dunaföldvári vár Az ozorai vár A simontornyai vár chtAi/ - ßnm/Ai n u

Next

/
Thumbnails
Contents