Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08 / 106. szám

FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY II. Géza nem megyJi katonának II. Géza király, a bátaszé- ki gimnázium névadója tiszteletére korhű ruhák­ba öltözve vonulnak fel évenként a fiatalok, élü­kön a maguk közül válasz­tott királlyal és királyné­val. Az idén a bátaszéki Rideg Zoltánra és sárpili­si Kecskeméti Eszterre - mindketten harmadikosok - esett a választás. Mit tennének, ha egy pillanat­ra igazán ők lennének a királyi pár? — A megkoronázást köve­tően milyen rendeletet al­kotnátok? Király: Rideg Zoltán: — Magam köré gyűjteném vala­mennyi barátomat, s nagyo­kat csatangolnánk. Nem kü­löncködnék amiatt, mert én vagyok a király. Intézkedéseket pedig csak ak­kor hoznék, ha átlátom az ál­lam minden te­rületét. Királyné: Kecskeméti Esz­ter: — A vélemé­nyem ugyanez, azzal az eltérés­sel, hogy enyhíteném a kü­lönbséget a jómódúak és a szegények között. — Milyen újdonságot ve­zetnétek be a legszíveseb­ben? Király: — Úgy látom, hogy minden a pénz körül forog. Nyomasztóak az árak, biz­tos, hogy csökkenteném azokat. Királyné: — Emelném a fizetéseket. — Milyennek ítélitek a mai kormányvezetést, il­letve a város munkáját? Ti is ugyanígy tennétek? Király: — Úgy látom, mostani „nagyok” visszaél­nek a fiatalságukkal. Itthon pedig nagyon zavar az utcák állapota. Királyné: - A po­litikához nem ér­tek, nem is aka­rok belefoly­ni. — Intéz- kednétek- e arról, hogy le­gyen egy hely, ahol a fiatalok szórakozhatnak? Király: — Úgy tapaszta­lom, a fiatalok nagyon kedve­lik a játéktermeket, egy biliárdtermet biztos, hogy nyittatnék számukra. Királyné: — Nyitnék egy mozit. — Egy király lehet-e kato­na? Király: — Én biztos nem, a péntek délelőtti alkalmassági vizsgálatból is kiderült több­féle probléma van, ami kizár­ja a katonaságot. — Miként látja a királyi pár a határainkon túl dúló háborús helyzetet? Király: — Az amerikaiak­nak már korábban rendet kellett volna tenniük. Ezt ar­ra alapozom, amit a tisztoga­tásokról, a kegyetlenségekről hallok. Helyesnek tartom, hogy az eseményekhez ha­zánk passzívan áll hozzá. Királyné: — Nem örülnék annak, ha magyar katonák is részt vennének ebben a harc­ban. Vajdaságban vannak ba­rátaim, nagyon féltem őket. — Rövidesen vége a tan­évnek, milyen eredmény­nyel fejeződik be számotok­ra, és hol töltitek a szabad­időt? Rideg Zoltán: — Focicsa­pattal kupákra neveztünk be, az idő jó része ezzel megy el. A történelem és a matemati­ka - amiből tovább szeretnék tanulni - ötös. A többi meg alakul. . . Kecskeméti Eszter: — A tánccsoporttal nagyon sok fellépésünk lesz, aztán nya­ralni is megyek, Romániába. A tanulmányi átlagom félév­kor 3,8 volt, remélem sikerül 4-esre javítanom. (péteri) Szörnyű gyanú hatalma­sodott el az újságírón, amikor Rubold Ödön, tol­nai származását mindig büszkén vállaló színmű­vész legutóbbi tolnai lá­togatása alkalmából részt vett a Sztárai gim­názium diáknapján, ahol az egyik feladat a reklá­mok és szappanoperák cikizése volt. — Mondja Ödön, csak nem Ön „az” az Ödön? — Amikor ezt a „Mondd meg Ödönnek!” óriásplaká­tot láttam, először megle­pődtem. És nem is értettem, hogy mi ez. Szerintem tulaj­donképpen elég hülye rek­lám, mert nem derül ki iga­zából, hogy miről akar szól­ni. De aztán örültem neki, mert ezzel engem is egy ki­csit népszerűsítenek. Én óvodás korom óta megszoktam, hogy a nevem­mel lehet játszani. A gyere­keim például Bőrönd Ödön­nek szólítanak. Úgyhogy jól vettem ezt a dolgot is. Es ak­kor most, hogy így rákérde­zett, négyszemközt elárul­hatom Önnek: én vagyok az Ödön! — Mint színész, hogy vi­szonyul a reklámokhoz? Úgy tudom, szerepelt már ilyen filmben. — Két reklámfilmet forgat­tam eddig. Meg kell monda­nom, hogy mint színészi munka nehezebb, mint egy játékfilm. Nagyon rövid idő alatt kell borzasztó sok min­dent eljátszani. És hát elég macerás egy ilyen forgatás. A kor ezt hozta. Nem egy nagy öröm, hogy nekünk ilyet kell csinálni, de hát mu­száj élni is valamiből. Ebben van a pénz, bár most már ezekben sincs annyi. — Nem snassz? — Már nem. Régen az volt. Sajnos azt kell mondanom, az egész színészi szakma tel­jesen padlón van. A rend­szerváltás után már nem va­gyunk olyan fontosak. Ami­kor jött a piacgazdaság, még volt bennünk egy szakmai gőg. Ma már viszont min­denki azt mondja: hol az a reklám, ide vele! — Ugyanígy viszonyul a szappanoperákhoz, soro­zatokhoz is? — Erről nemigen tudnék mit mondani, mert nem na­gyon vettem részt ilyenben. — De ha hívnák, menne? — Nem mindegy, milyen szerepre, nem mindegy mennyiért, milyen feltételek­kel. Égyébként már több szappanoperában voltam vá­logatáson. Nem kerültem be, de nem bánom. Igaz, volt olyan is, hogy felkínáltak va­lamit és visszaadtam. Szóval nagyon megfontolnám. Pilla­natnyilag nagyon élvezem azt, hogy szabad vagyok. — Arra lennék kíváncsi, hogy a szerepet mennyire válogatja meg a színész? Mit érezhet például mosta­nában Songoku magyar hangja, miután - szerin­tem helyesen - levették a műsorról a Dragon Ball Z-t, ezt a szerintem elképesztő­en primitív és agresszív rajzfilmet. — Megmondom őszintén, erről az egész ügyről semmit nem tudok. Az ikreink négy évesek, nagyon odafigyelünk arra, hogy mit nézzenek meg. Én nagyon elégedett va­gyok például a Walt Disney klasszikus rajzfilmjeivel. — Ön vállalna ilyen Dra­gon Ball-szerű filmben szerepet? — Ha érdekes a feladat, ak­kor azt az ember megcsinál­ja, hiszen ez a munkája. Az, hogy egy figura agresszív, nem akadály. Morális prob­léma akkor van, amikor ká­romkodik. De mondok én Önnek va­lamit. Amikor felkérnek ben­nünket, mi azt se tudjuk, mi­lyen az a film. Jön a telefon: Dönci, mit csinálsz jövő ked­den 2-től 6-ig? Ráérsz? 40 te­kercs. Én meg azt mondom: Oké. Kivel forgatom, hova kell menni? Ennyi. Még a pénzről sem beszélünk. Régen levetítet­ték a filmet a szinkronizálás előtt a színészeknek. Ma már teljesen gépiessé vált a dolog, így zajlik ez manapság. — Manapság más dolgok is zajlanak. Itt van például a Nemzeti Színház. Az ügy­ben sokan megszólaltak már, de a színészek hangját valahogy ritkábban hallani. — Én már úgy vagyok ve­le, hogy hagyjanak engem békén. Mint magánember, tavaly májusban én is letet­tem a voksomat arra, akire. Most oldják meg a problé­mát! Azért lettek megvá­lasztva. (Mindkét oldalra gondolok.) És hagyják már békén az embereket! Engem már nem érdekel, hogy hol, hogy mennyiért, csak az, hogy most már mi­nél előbb: legyen színház! — És mit gondol a hábo­rúról? Befolyásolja-e az éle­tét, a munkáját? — Egyfolytában félek, jár az agyam, állandóan a híre­ket hallgatom. Szörnyűséges. Nagyon ambivalens érzések vannak az emberben. Aggó­dik a vajdasági magyarokért, remeg a szíve a koszovóia­kért, és miközben haragszik a szerbekre, tudja, hogy ők is meg vannak hülyítve. Ször­nyűséges. Minél előbb vége kellene, hogy legyen.-st­iliii Sörgyári capriccio a képviselőkkel Voltaképpen két fajta ma­gyar sör létezik: jó, meg jobb. A frappáns meghatáro­zás Glattfelder Béla ország- gyűlési képviselőtől szárma­zik, aki persze hivatalból sem jellemezheti másként ezen hazai italokat. Hiszen a honatya a Magyar Sör­gyártók Szövetségének el­nöke ... Glattfelder Béla már csak ezen fontos tisztsége miatt is eleget tett a Pécsi Sörfőzde pén­teki meghívásának, melynek keretében dél-dunántúli parla­menti képviselők ismerkedhet­tek meg a habzó nedű készíté­sének titkaival. Azért pedig kü­lön elismerés illeti a vendéglá­tókat, hogy a bemutató nem korlátozódott a száraz, elméleti ismeretanyagra: a gyakorlati képzéskor rendelkezésre bo­csátott minta (vö.: barna, illet­ve világos) vizsgálatát a láto­gatók már igazi szakértelem­mel végezték el. Az ihletett pil­lanatok szüneteiben a jelenlévő három Tolna megyei honatyát kérdeztük a sörhöz való viszo­nyáról. A bortermelő. — Annak elle­nére, hogy bortermelő vagyok, sőt egybehangzó vélemények szerint nem is rossz a borom, inkább a sört iszom - tudtuk meg dr. Ábrahám Jánostól. — No, nem olyan régóta, leg­feljebb csak negyven éve. Nem vagyok válogatós, nincs külö­nösebb kedvenc márkám. Az egyszerű söröket szeretem, a lé­nyeg csak az, hogy keserű le­gyen. Az édes sört ki nem állha­tom. A sportember. Fehérvári Ta­másnak a sport iránti szeretete köztudott szűkebb pátriájában. Ezen vonzalom ismeretében nem is lenne meglepő, ha a képviselő elutasítaná az alko­holt. — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy soha nem iszom még egy csepp sört sem - cáfol­ja meg vélekedésünket Fehér­vári Tamás. — Egy-egy foci­meccs után nagyon is jól esik meginni néhány pohárral. Leg­inkább nyáron, kellemesen le­hűtve. Sőt, a sör nemcsak, hogy hozzátartozik a hétköznapja­inkhoz, hanem egészségünk ré­sze is lehet. Persze, nem a tize­dik korsó után! Az ínyenc. — Mezőgazdász vagyok, ismerem a sörgyártás technológiáját, de sörgyárban most vagyok életemben először- árulta el dr. Solymosi József. — Talán szentségtörés ilyesmit mondani éppen itt, de én leg­szívesebben a finom, zamatos borokat fogyasztom. Igaz, elő­fordulnak olyan időszakok - a nyári forróságra gondolok - amikor jól esik a sör is. Annak idején, már csak elérhetősége miatt is, a Szalon került leg­gyakrabban az asztalomra. Ma sem áll távol tőlem ez a márka: emellett, miután ráéreztem az ízükre, a pilsner típusú söröket kedvelem. S, hogy a bevezetőben már idézett Glattfelder Béla melyik sört szereti igazán? Ezt, mint el­mondta, még magánemberként sem fedheti fel előttünk addig, amíg fontos társadalmi hivata­lát viseli. — Azt tudom javasolni a fogyasztóknak, hogy élvezzék azt a változatosságot, amit a ha­zai söripar kínál számukra. Én magam is ezt teszem: kipróbá­lom a söröket, természetesen csak mértékkel. 1999. május 9. Közelről Harmadik oldal Ödön, csak nem Ön „az” •t 97 Odnn? A hangulat, a szere­lések a nagy jéghoki meccseket idézik, igaz hétágra süt a nap és a korcsolyák­nak sincs élük, helyet­te görgők. A háttérben pedig harsog a ma­gamfajta ötvenesek szá­mára fülsiketítő zene, a rap. A pálya szélén palán- kok, mint az „igazi” hoki­ban, a spílerek öltözéke is hasonlít, térd és könyökvédők, mert hisz az aszfalton sem kellemesebb esni, mint a jégen. Ez ugyanis görhockey (hogy ragasz­kodjak a programot tartalmazó elegáns he­lyesíráshoz). Másodszor rendezték Pakson a fesztivált, az idén már nagyobb létszám­mai. Tizenegy csapat jött össze az ESZI sportpályáján. A fesztivál nem más mint egy villámtorna, mint ahogy az egyik paksi fiú, Koczka Péter meséli az egy­re népszerűhb sportágban járatlan firkásznak. Látom is, amit mond, szelíd játék ez, nincse­nek olyan ütközések, esé­sek, bunyók mint a jégen. Van viszont minden más, ami szükséges a hangulathoz, gyönyörű akciók, briliáns techni­kai megoldások, cselek, gólok, kapusbravúrok. Hogy mit lehet ezen sze­retni? Van aki focizik, vagy egyéb időtöltést választ, a mi szenvedélyünk a görkori, a görhoki - adja a választ Péter. Van egy csa­pat, tizenegyen összeáll­tak és gyakorolnak-gya- korolnak, az ilyen na­pokért, mint a tegna­pi, ahol összemérhe­tik magukat az or­szág több szegleté­ből érkezett csapa­tokkal. Gyorsaság és ügyesség - szelíden. Az első pillantásra félelmetes öltözékek és harsogó rap látszólag szöges ellentéte. Iga­zából azonban nem más mint egy remek, jópofa buli tizen- és huszonéveseknek. Egészségükre! Rákosi Gusztáv Szeri Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents