Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08 / 106. szám
FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY II. Géza nem megyJi katonának II. Géza király, a bátaszé- ki gimnázium névadója tiszteletére korhű ruhákba öltözve vonulnak fel évenként a fiatalok, élükön a maguk közül választott királlyal és királynéval. Az idén a bátaszéki Rideg Zoltánra és sárpilisi Kecskeméti Eszterre - mindketten harmadikosok - esett a választás. Mit tennének, ha egy pillanatra igazán ők lennének a királyi pár? — A megkoronázást követően milyen rendeletet alkotnátok? Király: Rideg Zoltán: — Magam köré gyűjteném valamennyi barátomat, s nagyokat csatangolnánk. Nem különcködnék amiatt, mert én vagyok a király. Intézkedéseket pedig csak akkor hoznék, ha átlátom az állam minden területét. Királyné: Kecskeméti Eszter: — A véleményem ugyanez, azzal az eltéréssel, hogy enyhíteném a különbséget a jómódúak és a szegények között. — Milyen újdonságot vezetnétek be a legszívesebben? Király: — Úgy látom, hogy minden a pénz körül forog. Nyomasztóak az árak, biztos, hogy csökkenteném azokat. Királyné: — Emelném a fizetéseket. — Milyennek ítélitek a mai kormányvezetést, illetve a város munkáját? Ti is ugyanígy tennétek? Király: — Úgy látom, mostani „nagyok” visszaélnek a fiatalságukkal. Itthon pedig nagyon zavar az utcák állapota. Királyné: - A politikához nem értek, nem is akarok belefolyni. — Intéz- kednétek- e arról, hogy legyen egy hely, ahol a fiatalok szórakozhatnak? Király: — Úgy tapasztalom, a fiatalok nagyon kedvelik a játéktermeket, egy biliárdtermet biztos, hogy nyittatnék számukra. Királyné: — Nyitnék egy mozit. — Egy király lehet-e katona? Király: — Én biztos nem, a péntek délelőtti alkalmassági vizsgálatból is kiderült többféle probléma van, ami kizárja a katonaságot. — Miként látja a királyi pár a határainkon túl dúló háborús helyzetet? Király: — Az amerikaiaknak már korábban rendet kellett volna tenniük. Ezt arra alapozom, amit a tisztogatásokról, a kegyetlenségekről hallok. Helyesnek tartom, hogy az eseményekhez hazánk passzívan áll hozzá. Királyné: — Nem örülnék annak, ha magyar katonák is részt vennének ebben a harcban. Vajdaságban vannak barátaim, nagyon féltem őket. — Rövidesen vége a tanévnek, milyen eredménynyel fejeződik be számotokra, és hol töltitek a szabadidőt? Rideg Zoltán: — Focicsapattal kupákra neveztünk be, az idő jó része ezzel megy el. A történelem és a matematika - amiből tovább szeretnék tanulni - ötös. A többi meg alakul. . . Kecskeméti Eszter: — A tánccsoporttal nagyon sok fellépésünk lesz, aztán nyaralni is megyek, Romániába. A tanulmányi átlagom félévkor 3,8 volt, remélem sikerül 4-esre javítanom. (péteri) Szörnyű gyanú hatalmasodott el az újságírón, amikor Rubold Ödön, tolnai származását mindig büszkén vállaló színművész legutóbbi tolnai látogatása alkalmából részt vett a Sztárai gimnázium diáknapján, ahol az egyik feladat a reklámok és szappanoperák cikizése volt. — Mondja Ödön, csak nem Ön „az” az Ödön? — Amikor ezt a „Mondd meg Ödönnek!” óriásplakátot láttam, először meglepődtem. És nem is értettem, hogy mi ez. Szerintem tulajdonképpen elég hülye reklám, mert nem derül ki igazából, hogy miről akar szólni. De aztán örültem neki, mert ezzel engem is egy kicsit népszerűsítenek. Én óvodás korom óta megszoktam, hogy a nevemmel lehet játszani. A gyerekeim például Bőrönd Ödönnek szólítanak. Úgyhogy jól vettem ezt a dolgot is. Es akkor most, hogy így rákérdezett, négyszemközt elárulhatom Önnek: én vagyok az Ödön! — Mint színész, hogy viszonyul a reklámokhoz? Úgy tudom, szerepelt már ilyen filmben. — Két reklámfilmet forgattam eddig. Meg kell mondanom, hogy mint színészi munka nehezebb, mint egy játékfilm. Nagyon rövid idő alatt kell borzasztó sok mindent eljátszani. És hát elég macerás egy ilyen forgatás. A kor ezt hozta. Nem egy nagy öröm, hogy nekünk ilyet kell csinálni, de hát muszáj élni is valamiből. Ebben van a pénz, bár most már ezekben sincs annyi. — Nem snassz? — Már nem. Régen az volt. Sajnos azt kell mondanom, az egész színészi szakma teljesen padlón van. A rendszerváltás után már nem vagyunk olyan fontosak. Amikor jött a piacgazdaság, még volt bennünk egy szakmai gőg. Ma már viszont mindenki azt mondja: hol az a reklám, ide vele! — Ugyanígy viszonyul a szappanoperákhoz, sorozatokhoz is? — Erről nemigen tudnék mit mondani, mert nem nagyon vettem részt ilyenben. — De ha hívnák, menne? — Nem mindegy, milyen szerepre, nem mindegy mennyiért, milyen feltételekkel. Égyébként már több szappanoperában voltam válogatáson. Nem kerültem be, de nem bánom. Igaz, volt olyan is, hogy felkínáltak valamit és visszaadtam. Szóval nagyon megfontolnám. Pillanatnyilag nagyon élvezem azt, hogy szabad vagyok. — Arra lennék kíváncsi, hogy a szerepet mennyire válogatja meg a színész? Mit érezhet például mostanában Songoku magyar hangja, miután - szerintem helyesen - levették a műsorról a Dragon Ball Z-t, ezt a szerintem elképesztően primitív és agresszív rajzfilmet. — Megmondom őszintén, erről az egész ügyről semmit nem tudok. Az ikreink négy évesek, nagyon odafigyelünk arra, hogy mit nézzenek meg. Én nagyon elégedett vagyok például a Walt Disney klasszikus rajzfilmjeivel. — Ön vállalna ilyen Dragon Ball-szerű filmben szerepet? — Ha érdekes a feladat, akkor azt az ember megcsinálja, hiszen ez a munkája. Az, hogy egy figura agresszív, nem akadály. Morális probléma akkor van, amikor káromkodik. De mondok én Önnek valamit. Amikor felkérnek bennünket, mi azt se tudjuk, milyen az a film. Jön a telefon: Dönci, mit csinálsz jövő kedden 2-től 6-ig? Ráérsz? 40 tekercs. Én meg azt mondom: Oké. Kivel forgatom, hova kell menni? Ennyi. Még a pénzről sem beszélünk. Régen levetítették a filmet a szinkronizálás előtt a színészeknek. Ma már teljesen gépiessé vált a dolog, így zajlik ez manapság. — Manapság más dolgok is zajlanak. Itt van például a Nemzeti Színház. Az ügyben sokan megszólaltak már, de a színészek hangját valahogy ritkábban hallani. — Én már úgy vagyok vele, hogy hagyjanak engem békén. Mint magánember, tavaly májusban én is letettem a voksomat arra, akire. Most oldják meg a problémát! Azért lettek megválasztva. (Mindkét oldalra gondolok.) És hagyják már békén az embereket! Engem már nem érdekel, hogy hol, hogy mennyiért, csak az, hogy most már minél előbb: legyen színház! — És mit gondol a háborúról? Befolyásolja-e az életét, a munkáját? — Egyfolytában félek, jár az agyam, állandóan a híreket hallgatom. Szörnyűséges. Nagyon ambivalens érzések vannak az emberben. Aggódik a vajdasági magyarokért, remeg a szíve a koszovóiakért, és miközben haragszik a szerbekre, tudja, hogy ők is meg vannak hülyítve. Szörnyűséges. Minél előbb vége kellene, hogy legyen.-stiliii Sörgyári capriccio a képviselőkkel Voltaképpen két fajta magyar sör létezik: jó, meg jobb. A frappáns meghatározás Glattfelder Béla ország- gyűlési képviselőtől származik, aki persze hivatalból sem jellemezheti másként ezen hazai italokat. Hiszen a honatya a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke ... Glattfelder Béla már csak ezen fontos tisztsége miatt is eleget tett a Pécsi Sörfőzde pénteki meghívásának, melynek keretében dél-dunántúli parlamenti képviselők ismerkedhettek meg a habzó nedű készítésének titkaival. Azért pedig külön elismerés illeti a vendéglátókat, hogy a bemutató nem korlátozódott a száraz, elméleti ismeretanyagra: a gyakorlati képzéskor rendelkezésre bocsátott minta (vö.: barna, illetve világos) vizsgálatát a látogatók már igazi szakértelemmel végezték el. Az ihletett pillanatok szüneteiben a jelenlévő három Tolna megyei honatyát kérdeztük a sörhöz való viszonyáról. A bortermelő. — Annak ellenére, hogy bortermelő vagyok, sőt egybehangzó vélemények szerint nem is rossz a borom, inkább a sört iszom - tudtuk meg dr. Ábrahám Jánostól. — No, nem olyan régóta, legfeljebb csak negyven éve. Nem vagyok válogatós, nincs különösebb kedvenc márkám. Az egyszerű söröket szeretem, a lényeg csak az, hogy keserű legyen. Az édes sört ki nem állhatom. A sportember. Fehérvári Tamásnak a sport iránti szeretete köztudott szűkebb pátriájában. Ezen vonzalom ismeretében nem is lenne meglepő, ha a képviselő elutasítaná az alkoholt. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem iszom még egy csepp sört sem - cáfolja meg vélekedésünket Fehérvári Tamás. — Egy-egy focimeccs után nagyon is jól esik meginni néhány pohárral. Leginkább nyáron, kellemesen lehűtve. Sőt, a sör nemcsak, hogy hozzátartozik a hétköznapjainkhoz, hanem egészségünk része is lehet. Persze, nem a tizedik korsó után! Az ínyenc. — Mezőgazdász vagyok, ismerem a sörgyártás technológiáját, de sörgyárban most vagyok életemben először- árulta el dr. Solymosi József. — Talán szentségtörés ilyesmit mondani éppen itt, de én legszívesebben a finom, zamatos borokat fogyasztom. Igaz, előfordulnak olyan időszakok - a nyári forróságra gondolok - amikor jól esik a sör is. Annak idején, már csak elérhetősége miatt is, a Szalon került leggyakrabban az asztalomra. Ma sem áll távol tőlem ez a márka: emellett, miután ráéreztem az ízükre, a pilsner típusú söröket kedvelem. S, hogy a bevezetőben már idézett Glattfelder Béla melyik sört szereti igazán? Ezt, mint elmondta, még magánemberként sem fedheti fel előttünk addig, amíg fontos társadalmi hivatalát viseli. — Azt tudom javasolni a fogyasztóknak, hogy élvezzék azt a változatosságot, amit a hazai söripar kínál számukra. Én magam is ezt teszem: kipróbálom a söröket, természetesen csak mértékkel. 1999. május 9. Közelről Harmadik oldal Ödön, csak nem Ön „az” •t 97 Odnn? A hangulat, a szerelések a nagy jéghoki meccseket idézik, igaz hétágra süt a nap és a korcsolyáknak sincs élük, helyette görgők. A háttérben pedig harsog a magamfajta ötvenesek számára fülsiketítő zene, a rap. A pálya szélén palán- kok, mint az „igazi” hokiban, a spílerek öltözéke is hasonlít, térd és könyökvédők, mert hisz az aszfalton sem kellemesebb esni, mint a jégen. Ez ugyanis görhockey (hogy ragaszkodjak a programot tartalmazó elegáns helyesíráshoz). Másodszor rendezték Pakson a fesztivált, az idén már nagyobb létszámmai. Tizenegy csapat jött össze az ESZI sportpályáján. A fesztivál nem más mint egy villámtorna, mint ahogy az egyik paksi fiú, Koczka Péter meséli az egyre népszerűhb sportágban járatlan firkásznak. Látom is, amit mond, szelíd játék ez, nincsenek olyan ütközések, esések, bunyók mint a jégen. Van viszont minden más, ami szükséges a hangulathoz, gyönyörű akciók, briliáns technikai megoldások, cselek, gólok, kapusbravúrok. Hogy mit lehet ezen szeretni? Van aki focizik, vagy egyéb időtöltést választ, a mi szenvedélyünk a görkori, a görhoki - adja a választ Péter. Van egy csapat, tizenegyen összeálltak és gyakorolnak-gya- korolnak, az ilyen napokért, mint a tegnapi, ahol összemérhetik magukat az ország több szegletéből érkezett csapatokkal. Gyorsaság és ügyesség - szelíden. Az első pillantásra félelmetes öltözékek és harsogó rap látszólag szöges ellentéte. Igazából azonban nem más mint egy remek, jópofa buli tizen- és huszonéveseknek. Egészségükre! Rákosi Gusztáv Szeri Árpád
