Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

Embermesék Nyolcadik oldal 1999. május 16. Az esztergomi kicsi házban két lány éldegél, a tizenkilenc eszten­dős Horváth Hédi és négy évvel fiatalabb húga, Renáta. Csende­sen telnek napjaik, torokszorító magányban. A házban hótiszták a szobák, mindenhol a rend az úr, de az ő lelkűkben fájdalommal keveredett zűrzavar uralkodik. H édi a szóvivő. Olyan töré­keny, hogy ő látszik fiata- labbnak, de aki szóba elegye­dik vele, halk és határozott mondataiból rögtön leszűri: ez a lány sok felnőttnél is erősebb. Annak kell lennie, hiszen egyik napról a másikra rászakadt a magasságos ég! Még alig élt. Nem is volt fiatalsága! Dehogy akart ő ilyen korán eltartóvá, a húga gyámjává válni. A sors rendelkezett így. Édesanyjuk sok évvel ezelőtt el­hagyta őket. Hogyan élt, mit csinált? Nem tudják. Csak azt, hogy szőlész­borász volt. A válás után sosem ke­reste őket, és ők sem mentek utána. Dolgos, ügyes kezű asztalos édesap­jukkal éltek, és nem voltak kíváncsi­ak arra az asszonyra, aki képes volt könnyedén hátat fordítani két csepe­redő kislányának. Tavaly nyáron „ta­lálkoztak” utoljára a mamájukkal: a temetésén, amikor már csak a kopor­sóját láthatták. R égóta Hédi vezeti a háztar­tást. Ha munkanélküli, a bal­esete nyomán betegeskedő édesapja megkívánt valami ételt, neki szólt: főzze meg! Az aszta­los nem emelhetett nagy súlyokat, nem ehetett húst, tejféléket, de volt egy rendkívüli adottsága: egyszerre tudott apa és anya is lenni. Az eszter­gomi kicsi házban béke volt, vidám hangulat uralkodott. Idén márciusban történt a tragédia. Hédi éppen Budapesten, az iskolapad­ban ült, és csak Renáta volt otthon, amikor a papa meghalt. A fájdalom és a döbbenet órái után olyan „prózai fel­adatok” zuhantak Hédire, mint hogyan kell megszervezni egy temetést, és fő­leg miből? Úgy érezte: teljesen egyedül áll a feje tetejére fordult világ közepén. Nem hagyhatta el magát, húgába is ne­Már a rokonok közönye sem fáj Renátát és Hédit évekkel ezelőtt elhagyta az édesanyja ki kellett erőt önteni. Máig sem érti: mi­ért éppen velük történt mindez? A z ember azt gondolná, ilyenkor két árva, még alig félembernyi kislány mellé felsorakozik mindenki: ro­konok, szomszédok, ismerősök. Nem így történt!- A keresztanyánk ugyan meghí­vott egy ebédre, de azóta a család ránk sem nyitja az ajtót, nem is te­lefonál senki. Pedig majdnem min­den rokonunk itt él Esztergomban! Csak apu régi barátaira és az ön- kormányzatiakra számíthatunk. Hédi a magával hozott vaskos dossziét mutatja: ezeket a hivatalos iratokat az önkormányzatnál diktálták neki, hogy szabályosak legyenek. Honnan tudott volna ő olyan kérelmet írni, amelynek érvei nyomán végül is elengedték az örökösödési illetéket? Most egy igen hosszúnak ígérkező csatát vív az OTP-vel, hogy engedjék el, vagy legalább méltányosságból csökkentsék annak a 2022-ben lejáró kölcsönnek a visszafizetését, amelyet még a szülei vettek fel a házvásárlásra.- Havonta csak erre ötezret kell befizetni a sok más fizetnivaló mellett - magyarázza komolyan. - Amikor az RTL Klub Fókusz mű­sorában szerepeltünk, utána sok levelet, adományt, csomagot kap­tunk. Összeraktam a pénzt, abból fizetem a részleteket, de előbb- utóbb elfogy, és az árvaellátásra még várni kell. Nem hitte, hogy ennyien akarnak majd segíteni. Volt, aki befogadta vol­na őket, egy néni pedig felajánlotta, hogy a pótnagymamájuk lesz.- Nem kell nekünk senki! Én mindent elvégzek, a húgom is se­gít. Reggelit csinálok, összeka­pom a lakást, legtöbbször a bu­szon tanulok, mert suli után min­dig rohannom kell intézni a hiva­talos ügyeket. Ez a legnehezebb! Azelőtt azt sem tudtam, mi az a fogadóóra, mi fán terem az Ille­tékbélyeg... R enáta kereskedelmit végez, Hédi pedig egy budapesti modellezőiskolába jár. A di­vattervezők által megálmo­dott rajzokat tanulja szabni-varrni. Jó szakmája lesz, szereti, de az iskola nem dúskál a javakban, a gyakorla­tokra neki kell bevinni a cérnát, tűt, anyagokat, otthoni készlete pedig már fogyóban van.- Ha valaki hozzám vágna egy halom cérnát, egy bálányi szét­fejthető és újra feldolgozható ru­haneműt, vagy kis hibás textíliát, bizony isten nem dobnám vissza!- neveti el magát a beszélgetés során először. H édi nem jár sehová, nem szórakozik, nincs ideje él­vezni a fiatalságát. Azt egyik napról a másikra kellett át­lépnie. Szívós, komoly, erős. Nem igé­nyel sajnálatot, nem akarja, hogy a suliban kivételezzenek vele, elég, hogy megértik. Sok levelet kap, valamennyire vála­szol. Most egy harminc év körüli, Edelényben lakó fiatalemberrel leve­leznek rendszeresen, aki hasonló helyzetben volt. Biztosan ezért tudja megérteni Hédi egyetlen, teljesíthetet­len vágyát: visszahozni az aput! Örült férjek fogságában f| Feleségét ütö-verő férfi *5». a hírességek között % is akad. Sok 1 í Csipkerózsikának ­eleinte még jk \ „imponálnak’’ az ütlegek, ám előbb-utóbb szinte mindegyik asszony | bedobja a törülközőt. h 1

Next

/
Thumbnails
Contents