Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

r........................................................................................................1

j Beszélgetés dr. Ranschburg Jenő i pszichológussal a gyermeknevelésről

| Sokkal több figyelem j szükségeltetik!

1 A Dombóvár Város és Városkörnyéki Önkormányzat- | J ok Területfejlesztési Társulásának nevelési tanács- I | adója a héten nagy érdeklődéssel kísért előadást I szervezett az Apáczai Csere János Szakközépiskola ! I dísztermében a térség pedagógusainak, szociális I munkásainak és orvosainak, melyen dr. I

| Ranschburg Jenő pszichológus volt a vendég. Vele ! beszélgettünk a gyermeknevelésről és a tehetség- I gondozásról.- Tanár Úr! Milyen érdeklődés nyilvánul meg a nemré- | j giben megjelent „Pszichológiai rendellenességek” című új I I könyve iránt?- Nagyon sokan keresik. Mint szerző, természetesen j

I nagyon örülök a könyv sikerének, hiszen jó érzés tapasz- . I talni, hogy két éves kemény munkámnak sikere van. Ám | [ pszichológusként szembesülnöm kell azzal a ténnyel, I j hogy rengeteg szülőnek, pedagógusnak és orvosnak van • I szüksége azokra az információkra, amelyeket dolgozatom [ I tartalmaz. írásom gyors fogyása nemcsak azt jelenti, hogy ■ I tetszik a könyvem, hanem azt is, hogy aktuális és sokakat | J érintő témát dolgozok fel benne. I- Nő a pszichológiai zavarokkal küzdő gyerekek száma? I- Sajnos igen. A sok közül két döntő okot emelnék ki. [ I Egyrészt problémák vannak a családban. Nő a válások ! I száma, egyre több a csonka família. A családok szétesése | I és az azt megelőző huzavona, stresszhelyzet nagyon meg- | ! viseli a gyerekeket. A másik ok pedig az, hogy a kicsik I

egyre erőteljesebben [ vannak bedobva egy ! olyan egzisztenciális | jellegű versenybe, | ami teljesen „korosz- I tályidegen”. Ez is [ hozzájárul ahhoz, j hogy a mai gyerekek j jó része nem boldog, j Ez nem azt jelenti, I hogy boldogtalanok, • hanem azt, hogy | szürkébb, örömtele- . nebb az életük a kel- | léténél.- Kik azok, akik • változtathatnak [ ezen?- Minden olyan | szakma képviselői, akik szoros kapcsolatban vannak ä I gyerekekkel. Elsősorban a pedagógusok, az orvosok, a I szociális munkások és a pszichológusok. Természetesen j ilyen szakmának tekintem a felnőttek szülő szerepét is. J Napjaink felgyorsult világában nagyon oda kell figyelni a | gyermeknevelésre, mert könnyen „kisiklik a vonat”. |- A szülők egy része nemcsak az oktatást, hanem a ne- I velést is az óvodától és az iskolától várja el.- Alapvető problémát feszeget a megállapítás. Már sok !

éve folyik az „pingpong” játék, melyben a felelősséget a | család az iskolára, az iskola pedig a szülőkre hárítja. A ne- | velést nemcsak a család nem vállalja fel, hanem a gyér- I mekintézmények sem. Persze erről nem igazán tehet az J óvoda és az iskola, mert olyan mennyiségű tananyagot ! kell közvetítenie, mely nem igazán teszi lehetővé, hogy a J pedagógus ne csak a gyerek „agyával”, hanem annak sze- | mélyiségével is foglalkozzon. A másik oldal sem sokkal I jobb, ugyanis a felnőttek jó része családjuk mindennapi • megélhetéséért küzd. Ebben a kíméletlen „harcban” pe- ! dig nem tudnak kellő figyelmet fordítani a felcseperedő j utódokra. I- Előadásában azt állította, hogy nem igaz az a mon- I dás, mely szerint „a tehetség nem vész el”.- Alapos vizsgálódás alapján mondom azt, hogy kis- J gyermekkorban sokkal több a tehetséges gyerek, mint ké- . sőbb. Ingerszegény környezetben - ahol hiányzik az in- | díttatás - igenis elkallódhat a tehetség. A mai oktatási I rendszer nem alkalmas a kimagasló képességekkel ren- I delkező gyerekek gondozására, fejlesztésére. Meggyőző- j désem, hogy nem kellene folytatni a „polihisztor-kép- . zést”.

Egyedül a zene az a terület, ahol már régóta megoldott | a megfelelő tehetséggondozás. Ott a gyerekeket már na- I gyón korán kiemelik és - szerintem nagyon helyesen - J olyan környezetbe helyezik, ahol természetesen minden ! olyan ismeretet elsajátíthatnak, amire egy átlagembernek | szüksége van, ám a hangsúly a muzsikán van. Ugyanerre | volna szükség a tudomány különböző területein is, meg I kellene oldani a tehetségek speciális képzését. Mélyen hi- J szem, hogy a jelenlegivel szemben ezt volna jó előtérbe ! helyezni, hiszen akkor a gyerek és a társadalom is többet J profitálhatna. I- Ez azt jelenti, hogy a „járt utat a járatlanért” érdemes I elhagyni?- Feltétlenül. Ma az nyer, aki kockázatot mer vállalni. [

Persze a megfelelő döntéshez helyes önértékelésre is j szükség van. A lejtőn nemcsak lefelé, hanem felfelé is | tudni kell megállni! -glaub- I

Volt egyszer egy ellenzéki kerekasztal

A hamarosan ellenzéki kerékasztallá szerveződő pártok, alternatív szervezetek képviselői 1989. március 28-án egy közéleti eszmecsre erejéig lapunk szerkesztőségében adtak egymásnak találkozót. ARCHIV FOTÓ: gottvald károly

Tíz évvel ezelőtt alakult meg Szekszárdon a Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal. A források szerint vidéken ez volt az első ilyen jellegű szerveződés. Az évforduló alkalmából lapunk néhány olyan személyt szólaltatott meg, aki szűkebb pátriánkban részese volt az egy évtizeddel ezelőtti eseménynek, illetve az abból is következő, sorsfordító folyamatoknak.

Szabó Zoltán (1989-ben szerszámkészítő esztergályos, jelenleg az SZDSZ Tolna megyei szervezője):

— Szekszárd, Wesselényi u. 13. Itt alakult, az országban vidéken elsőként meg 1989. április 12-én a Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal. Dr. Daczi Margit, Kapitány Ferenc, Kis Pál István, Nyerges Tibor és dr. Say István jelenlétére biztosan emlékszem így tíz év távlatából. Hivatalos részről kezdetben ért bennünket - engem is - néhány lekezelő reagálás, de egy hónap elteltével már előzékennyé váltak, akik addig keresztülnéztek rajtunk...

Pólyák Sándor (1989-ben a Paksi Atomerőmű Vállalat fizikusa, később szabaddemokrata országgyűlési képviselő, jelenleg faipari vállalkozó):

— A Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal létrejöttében - s mondjon ma bárki bármit - elismerésre méltó szerepe volt dr. Jánosi Györgynek, aki felvetette, hogy ez a szerveződés - a fővárosi minta alapján - nálunk is alakuljon meg. Erre mindenki egyből rá is mozdult. Emlékszem, hogy a megalakulás után nem sokkal egy ma is ismert, vezető politikus lerobogott hozzánk Szek- szárdra, s majdhogynem beledöngölt bennünket a földbe. Nagyon nehezményezte, hogy mi, itt vidéken előreszaladtunk, „veszélyeztetve” az Országos Ellenzéki Kerekasztal eredményes működését.

Kapitány Ferenc (1989-ben nyugalmazott fényképész, később kisgazda országgyűlési képviselő, ma nyugdíjas,

1956 megyei történetének kutatója):

—1988 novemberében Szekszárdon is létrejött az MDF, még mint társadalmi szerveződés. Ebben a szerveződésben találták meg helyüket mindazok, akik vállalták egy új rend kialakítását. Innen váltak ki később azok a személyek, akik a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Néppárt és a Szociáldemokrata Párt vezetői lettek. Az 1989. április 12-én megalakított Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal munkájában valamennyien részt vettünk. Megvitattuk elképzeléseinket, melyeket 12 pontba sűrítettünk. Legnagyobb meglepetésünkre április 29-én, az MSZMP megyei szervezetének kongresszusa előterjesztésünket el is fogadta, az utolsó pont kivételével, melyben a munkásőrség azonnali megszüntetését követeltük. Némi személyes vonatkozást is megemlítve: ma is örömmel tölt el, hogy a kerekasztal soros elnökeként segítőtársaimmal együtt megszervezhettem Szekszárdon az első 1956-os ünnepséget.

Kis Pál István (1989-ben a megyei művelődési központ

munkatársa, később lapszerkesztő, a szociáldemokrata párt megyei szervezetének titkára, jelenleg humán forrás feltárással foglalkozó vállalkozó): — A Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal létrejötte már csak abból a szempontból is fontos volt, hogy deklarálta: létezünk. Azaz, hogy együtt, de külön-külön is, mint politikai szerveződések, melyek egy leendő pluralista rendszer elkötelezettjei. S itt - más megyéktől eltérően - a túloldal egyes képviselőiben is partnerre találtunk, gondolok például az MSZMP-ben akkoriban mind nagyobb befolyással bíró dr. Jánosi Györgyre és a nevével fémjelzett reformkommunista csoportosulásra. A kerekasztal- mondhatni az 1990. évi országgyűlési választásokig tartó- működését értékelve nyugtázhatjuk azt a tényt, hogy ekkoriban, talán utoljára, hosszú ideig országos viszonylatban is a politikai csúcson volt megyénk, mely egyfajta erjesztő szerepet töltött be. Nem igazán fordult elő olyan nap, hogy az országos sajtó ne közölt volna valamilyen Tolna megyei hírt.

Dr. Pálos Miklós (1989-ben ügyvéd, később kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, államtitkár, jelenleg ügyvéd):

— Tudtuk, hogy az addig létező rendszer működésképtelen, éreztük, hogy egy új világ van kialakulóban. De, hogy tíz év után az lesz, ami most van, azt egyikünk sem sejtette. Amikor elindultunk, tele voltunk hittel, ideálokkal: csak amikor bekerültünk az „apparátusba”, s a mindennapjainkká vált a rendszerváltás megvalósítása, akkor jöttünk rá, hogy mire is vállalkoztunk. A Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal részeseiként egymásra voltunk utalva, akkor még szerettük egymást. Ma már - sajnos - nincs meg az egykor volt egységes akarat.

Nyerges Tibor (1989-ben pedagógus, később MDF-es országgyűlési képviselő, jelenleg pedagógus):- A Tolna Megyei Ellenzéki

Kerekasztal ellenpólusa volt az akkori hatalomnak. Folyamatában nézve a történéseket, meggyőződésem, hogy joggal mondhatjuk: a

kerekasztal betöltötte -szerepét, meghatározóan hozzájárult a békés átmenethez.

Szeri Árpád

Évről-évre csökken az iskoláskorú gyermekek száma

Általános iskolai beiratkozás előtt

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Szekszárdon vannak olyan divatos iskolák, ahol minden évben túljelentkezés van. Mi a helyzet, ha a lakókörzethez tartozó iskolában nem jut hely a gyereknek?

— Az önkormányzat a város területét körzetekre osztotta, de a nem hozzá tartozó iskolákhoz - mint a katolikus, a gyakorló, vagy a Comenius általános iskola - nem tud körzetet rendelni. Ha a gyermeklétszámot egyenletesen osztanák el, akkor osztályonként 21 fővel indulhatna a tanítás, ami ideális lenne. De a szülők az emelt óraszámú iskolákat keresik, annak ellenére, hogy a képességek alapján a kisgyermekek fele általános szintű oktatásra lenne alkalmas. Valóban vannak divatos iskolák, ahol többszörös a túljelentkezés. Az óvónőkön keresztül azt próbáljuk megértetni a szülőkkel, hogy iskoláink mindegyike jól felkészült.

— Mi a megoldás, ha a gyermek felvételét elutasítják?

— A szerencsés az lenne, ha a szülők azt az iskolát választanák, amelyik körzethez tartoznak. (Kivétel az 1-es, a Garay iskola, ahol jelentős túljelentkezés van, mivel az ének tagozatra a város minden részéből nagy az érdeklődés.) A beiratkozást követően, ha a gyermek felvételét levélben is elutasítják túljelentkezés miatt, azt meg lehet fellebbezni.

— Ettől még nem lesz több hely az adott iskolában.

— Évről évre jelentősen csökken az iskolás korú gyermekek száma, tehát helye mindenkinek van. Meg kell várni a beiratkozást: ha egy iskolába sokan jelentkeznek, akkor máshol jelentkezik a hiány. Számításaink alapján jövőre már két osztálynyi gyermekkel lesz kevesebb elsős, mint az idén.

Tamásiban két általános iskolában öt osztály várja a gyermekeket, mondta Deák Istvánná oktatási előadó. Tamásiban április 26-án és 27-én lehet majd beiratkozni. A gyermeklétszám csökkenése miatt az idén még nem kell módosítani a pedagógus-létszámot.

Bátaszéken szintén április 26-án és 27-én lesz a beiratkozás, mondta Kemény Lajos általános iskolai igazgató.

Bátaszéken egy iskola öt osztálya várta eddig az iskolaérett gyerekeket. Ez a lehetőség most is adott, de kérdés, hogy a szülők hogyan fognak választani. Egy nemzetiségi, egy rajz, egy testnevelés, egy általános és egy kis létszámú osztály közül lehet választani. Ha valamelyik osztályra nincs elég érdeklődő, akkor a jelenlegi pénzügyi viszonyok között azt nem tudják tovább vállalni, mondta az igazgató.

Pakson már túl vannak az iskolai beiratkozáson, hiszen március 16-án és 17- én került erre sor. Négy iskolában 8 első osztályt indítottak, illetve egy ovi-sulit. Ez utóbbi átmenetet jelent a tanulás és a játszás között. Azok a gyerekek kerülhetnek ide, akik már mehetnének iskolába, de még is jobb, ha maradnak egy évet, mondta Jancsik Margit, az önkormányzat oktatási referense. Az első osztályokban egyébként 22-23 fős csoportlétszámok alakultak. A múlt évhez képest egy osztállyal kevesebb indul majd ősszel. A májusi testületi ülésen születik arról döntés, hogy a tanárok létszámán kell-e változtatni. Mauthner