Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

ló hu •• 1999. április 3. Ünnepi Magazin " Tizenegyedik oldal _______ S zent István húsvétja. Az egyházi év legszei szertartása a húsvét éj- / szakai vigília, virrasz­tás, vagyis a nagyszom­bat esti szentmise. A szertartás minden moz­zanatában Jézus halála- V nak és feltámadásának \ misztériumára utal, ame- \ ly a mi életünket is megha­tározza. Ebben a szentmisé­ben nemcsak három, hanem kilenc bibliai olvasmány is szerepelhet, melyek mind­egyike Jézus feltámadásával és a mi életünkkel van kap­csolatban. Ezek közül egyet választottam ki, amelynek üzenetét próbáljuk a szívünk­be fogadni. Az Ószövetség egyik jól is­mert története Izsák feláldo­zása (Tér. 22). A történet fő­szereplője Ábrahám, egy igaz, hívő ember, akinek egyetlen fia van. Ez a fiú min­den kincse, neki akarja átad­ni mindenét, amije van, hogy ő vigye majd tovább a család és a nép életét. Egy nap azon­ban Isten megszólítja őt: „Áb­rahám! Ábrahám! Itt vagyok - feleli. Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, s mu­tasd be égőáldozatul azon a helyen, amelyet majd muta­tok neked”. - Az apa felké­szül az áldozatra, elindul a fi­ával. Amikor már megépítette az oltárt, s veszi a kést, hogy fiát feláldozza, ismét megszó­lítja az Úr: „Ne nyújtsd ki ke­zedet a fiú felé, és ne árt sen­ki! Most miír tudom, hogy fé­led az Istent, és egyetlen fia­dat nem tagadtad meg tőlem. \ .. Mivel ezt tetted, és \ egyetlen fiadat nem ta- \ gadtad meg tőlem, gaz- fÁ | dogon megáldalak ...” Ahogy gondolkodom ennek az eseménynek i értelméről, eszembe jut IS első királyunk, Szent Ist- j ván. Mennyire hasonló a / helyzet! István király is ' nagy becsben tartotta a fi­át. Tudta, hogy valakinek tovább kell vinnie a megkez­dett művet. A történet kime­netele azonban sokkal dráma­ibb: István királynak valósá­gosan el kellett vesztenie fiát. Vajon mit élhetett át ez a két nagyszerű ember? Ho­gyan tudták az Isten jóságába vetett hittel összeegyeztetni az eseményeket? Vajon Isten nem látta az ő szeretetüket gyermekük iránt? Miért kért hát ekkora áldozatot? Isten jól tudta, hogy mind­ketten nagyon szerették gyer­meküket. Hiszen a Biblia ki­fejezetten így fogalmaz: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz”. De akkor miért? Ta­lán nem törődik az ember ér­zelmeivel, az emberi kapcso­latokkal? Mindent szét akar zúzni, hogy csak ő legyen szeretetünk tárgya? Ezek a kérdések minden bizonnyal Ábrahám és István király lelkében is ott dúltak. Ábrahám visszakapta gyerme­két, István király nem. S csak ezután jött az igazi kétség: az még csak hagyján, hogy elvet­ted tőlem, Uram, szemem fé­nyét, de mi lesz az országgal? Azzal az országgal, amely mégcsak tegnap lett keresz­tény, lett a tiéd, s amelynek szüksége van az erős kézre, határozott vezetésre? Kire hagyjam ezt a népet? Nagy ereje lehetett István királynak, hogy nem tagadta meg azt az Istent, aki tőle és népétől ekkora áldozatot kí­vánt. Az ő személyében ott vagyunk mindnyájan, egész népünk. Mint első királyunk, egy kicsit mindnyájunk, s az egész magyar nemzet életét meghatározta, azokét is, akik majd utánunk jönnek. Az ő fájdalma a mi fájdalmunk is\ Az, hogy népünk szomorú­ságra, keserűségre hajló, bi­zonnyal ebből is fakad: ebből a keserű tapasztalatból, ame­ly népünk történelmének kezdetén áll. De mit tett ezután István király? Talán a folyónak ro­hant? Belevetette magát a Du­nába, vagy más módon vetett véget életének? Nem. Hor­dozta a fájdalmat, s továbbra is bízott Istenben, noha nem értette őt. És a megoldást ab­ban találta meg, hogy az or­szágot a leghatalmasabbra bízta, akire csak lehetett: Szűz Máriára, Jézus Krisztus édesanyjára. Ebben a szoron­gatott helyzetben egy csodá­latos megoldást talált, ami igazán illett egy ilyen nagy ki­rályhoz. Később sok más ki­rály megirigyelte az ő tettét, és népüket hozzá hasonlóan Szűz Máriának ajánlották. De ő volt az első, s így magyar népünk az első a világon, aki­nek Szűz Mária a pártfogója. István királynak ez utóbbi tette és jellemvonása nem ke­vésbé jelen van népünkben, mint az előző. És ezért van az, hogy a magyar nép sosem adja föl, hogy minden nehéz­séget kibír, hogy mindig túl­éli a fájdalmakat és nem rit­kán az egész kontinenset hordozza (tatár, török . . .) Ábrahám fájdalmából ál­dás fakadt. Szent István fáj­dalmából áldás fakadt. És a népnek minden fájdalmából újra meg újra áldás fakad, s így van ez egyéni életünkben is. S nemde ez a húsvét egyik legfontosabb üzenete? Nem­de ugyanezzel a lelkülettel ajánlotta Jézus magát a men­nyei Atyának? Ő is hordozta a fájdalmat, szenvedett tőle. Mint ember, szerette volna el­kerülni azt. De nem háboro­dott fel, amikor nem így tör­tént, s nem fordított hátat az Atyának, amiért megengedte mindezt. Hordozzuk mi is ugyanígy a fájdalmakat, nehézségeket: egész népünk és mindnyájan külön-külön. S ezek a példák adjanak nekünk erőt és hitet: feltámadunk! Tamás Roland káplán A gyöngyből fűzött gallér a sárközi lá­nyok, asszonyok egykori divatjának kellé­ke volt. Mondhatni, ma reneszánszát éli a kézművességen belül a gyöngyfűzés. Pél­da erre a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában látható be­mutató. Oláh Márta gyöngyfűző, a nép­művészet ifjú mesterének alkotásai. Amikor a Sárköz neve fölmerül, általában a gazdag népművészeti emlékek képei jelennek meg. Tovább gondolva születik a kérdés, hogy mi okozhatta, minek eredményeként alakult ki az a gazdagság? A választ mindig is a gazda­sági életnél kell keresni. Még pontosabban ab­ban a korban, amikor a Duna medrét elterel­ték. Kicsit szorongva írja ezt az ember, ismer­ve a mai zöld mozgalmak tájformálással kap­csolatos fenntartásait. A Sárközben tetten ér­hető, hogy amikor teljesen megváltozott a táj képe, eltűnt a mocsárvi­lág! Igaz ugyan, hogy ví­zi állatfajok és növények, fák is vele pusztultak, de olyan termőréteg maradt az elterelt víz nyomába, ami a gabonaféléknek ki­tűnő lehetőséget adott. A gabonakereskedés vi­szont megteremtette a gazdagságot. így megvál­tozott a sárközi paraszt- emberek ízlésvilága is. Viseletűk pompás kaval- kádban színesült és in­nen már jól ismert a tör­ténet. Világhír a kézmű­vességben. A gyöngygallérról ne­ves néprajzkutatók ta­nulmányok sorát írták már. A gyöngygallér ma is dekoratív kiegészítője lehet egy egyszínű esté­lyi ruhának. Oláh Márta is mai szemmel közelített a gyöngyfűzéshez. A Népművészet Ifjú Mestere pályázaton 1993- ban meg is fogalmazta decsi gyűjtőmunkájá­nak történetét, eredményét. Az utóbbiról ki-ki meggyőződhet személyesen, ha felkeresi a megyei könyvtárat. Ami ezekben a napokban különös aktualitást ad e bemutatónak, azok a gyöngytojások. Felöltöztette a tojást. Erről van szó. A jelképtárban a tojás előkelő helyet fog­lal el. A természetmítoszok egy csoportja a vi­lág keletkezését, mint tojásból történő meg­születést írja le. A tojás elsődlegesen női szim­bólum, anyaság, termékenység, stb. Az éven­ként megújuló természet, az újjászületés jel­képe is lett. Oláh Márta ezt az újjászületést is megtapasztalta, amikor egészségi állapota úgy alakult, hogy nyugdíjba kényszerült, akkor a huszonöt éves fiatal nő a gyöngyfűzésben lel­te a megmentő, az életkedvet nyújtó foglala­tosságot. Mindehhez - lévén dec­si lakos - az itt élő névro­kona, a népművészet mes­tere Oláh Éva néni adott őszinte segítséget. Míg megfejteni próbáljuk a bra­vúros fogásokat a gyöngy­be öltöztetett tojásokon, időzzünk Oláh Márta be­mutatkozó sorainál, ami­kor az éppen Húsvétkor (1993) elhunyt Oláh Éva nénire emlékezik: „Megkö­szönni már nem tudok semmit, csak úgy, hogy to­vábbviszem a tőle tanult dolgokat és megtanítok rá másokat is, hogy soha ne merüljön feledésbe a sár­közi gyöngyök fűzésének tudománya”. Egyetlen kérdés: mi ez, ha nem az élet folytatása, a feltámadás? Decsi Kiss János „Keressük egymást!” Jelige: „Úgy szeretnék boldog lenni!’’ 39 éves, magas, barna, rövid hajú elvált, járadékos nyugdíjas nő vagyok. Bonyhád közeli kis faluban élek. Szeretem a jószá­gokat, a természetet, a falusi életet, magam körül a tisztaságot, rendet és a békességet. Két lányom már felnőtt, tőlem távol élnek. Keresem a hozzám illő, szintén társra vá­gyó, barátságos természetű, józan életű tár­samat 50 éves korig. Jelige: Telihold 25 éves, szőkésbarna hajú, kék szemű, 183 magas, szekszárdi fiatalember vagyok. Sportolok, káros szenvedélyem nincs. Sz­eretem a zenét, mozit, természetet. Hasonló érdeklődésű, szekszárdi vagy környéki lány ismeretségét keresem. Jelige: flranyesö 47 éves (165/72), romantikus beállí­tottságú, szeretetre vágyó, és szeretni tudó, barna hajú, kék szemű, káros szenvedélytől mentes, független férfi vagyok. Szekszárd közeli faluban élek. Tartós kapcsolat céljából keresem annak a hölgynek az is­meretségét, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és testi-lelki társam tudna lenni, 45 éves korig. A válaszleveleket várjuk az „Őszinte Szó" Társkereső Szolgálatban. (Szekszárd, Mártírok tere 10.) NATURA ...: A TEREM­TETT. NEM HATÓ TERMÉ­SZET A VICC POÉNJA. ELSŐ RÉSZ NYOMDA GYORS­SAJTÓ VÁROS TOROAI V OLASZ QPERA— éne­kesnő ATYA­FIAK" MAGAD AZ USA SZAB­VÁNYA UH V V V V V TÖBB­SZINTES > DÉL­riROLI OLASZ VAROS > AMPER CSOKOR ELEME > LANKA: CEYLON > OSZTRÁK >-Sr A TÁVO­LABBI —1 A DAL­BAN LYUKAS 1 DUPLÁN ÉDES­SÉG > ASZTÁ­CIUM NEM MÉRGE­> V ZAJBAN IBsf---­T UDÓS, TANÁR > V MEZŐ­GAZDA­SÁGI MUNKÁT VEGtZ TESTÉ­VEL VÉDI > "v V RANG­JEl,?ő ELŐTAG A SIEMENS MÁSIK RÖV—E ELSŐ OSZTÁ­LYÚ SVÁJCI FESTŐ, PAUL VÁLTOTT EVEZŐ­LAPÁT > A POÉN 2. RÉSZE IDEI V V V kR ROMÁN ZENE­SZERZŐ VOLT > TOVÁBB­MEGY ALMA­> W V VIET­NAMI !öv0­> OIL OF K07M. LUTE­CIUM > V NULLA SÚLY­ARÁNY > GOTOVAC UQ5Í_ __ F OTÓ­CIKK— > kény­szeré­TÉS ELEMI > V KICSI­NYÍTŐ ... DA- QOVER \? > LITER FINN Pró, JUHANI > : L GERMÁN TÖRZS VOLT ÚTI > V EZÜST >■' v ­BENEI HITTE" IZÓRÁN) KÍNAI DINASZ­TIA VOLT > V V MOTOR RÉSZEI > JÓD > > V HOGY MIK ...1 SPANYOL FESTŐ V. un NAUMOV RENDE­t2rsa > V KORRÖ­VIDÍTÉS S > V ÉPÍTÉST ELKEZD TŰZBEN SÉRÜL > v ION ES: AM. —1 iZiN.NÖ. ZORRO <EDVE— 5ÉT ALA- H ':uu A > > —v­BETŰ, KiEJT.yfL AM.—1 (RÓ > OXIGÉN > 1 ... ES SALAAM OLASZ POLITI­KUS V. r V TYÉly _ AZONOS BETŰK ELŐTAG: FÜL­> V ÉNE­KESNŐ J > Hite > ... IPSO > V ZÉRÓ > AZOK A SZEMÉ­LYEK VAS­DARABI FÉL KARDI pÁloma A KÖZE­LEBBI ír* VÁROS ' l V VIS VITALIS NÉVELŐ > V V —f— r'-C> HÚSEVŐ ÁLLA­TOK > V Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: április 16. A március 20-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Lehet, hogy mégis először ál­latokon kellett volna kipróbálni”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Böröcz Erika 7200. Dombóvár, Rét u. 28., Pintér Attila 7226. Kurd, Petőfi u. 57., Csonka Sándorné 7150. Bonyhád, Bartók B. u. 60., Farkas Dénesné 7054. Tengelic, Rákóczi u. 16., Tresch Imre 7212. Kocsola, Erdősor 7.

Next

/
Thumbnails
Contents