Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03 / 78. szám

AÄäH 1999. április 5. 9. oldal I Tojást patkói a könnyűkezű kőműve A húsvéti tojásfestés asszonymunka, nem úgy a tojáspatkolás! A töré­keny tojások megszege- léséhez épp úgy férfikéz keli, mint a lópatkolás- hoz. Hőgyészen Banai László foglalkozik a nem mindennapi kézügyessé­get kívánó aprólékos munkával.- Beosztását tekintve községgazda, a helyi önkor­mányzat alkalmazottja, végzettségét nézve kőműves. Hogyan jutott eszébe tojást patkolni1 — Magam sem tudom mi indított rá. Egyik télen kezdtem el tojásokat pat­kolni, amikor nem volt munkám. — Látott valahol ilyet? — Négy évig dolgoztam Németországban, ott egy kölni kiállításon láttam gyö­nyörű húsvéti tojásokat. De azt, hogy hogyan készül­nek, nem mutatta meg sen­ki. Magam kísérleteztem ki itthon a ráérő időmben, mi­ként lehet patkókat és egyéb, ólomból készült dí­szítéseket felszegelni a ki­fújt tojásra. FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Meg­osztaná velünk a tudását? — Először is i speciális szerszámok kelle­nek, másfél milliméteres fú­ró, amivel a lyukakat fú­rom, kis satu, üllő, amin az ólomlemezt vékonyra kala­pálom és a mintákat kivá­gom. Ezeket, mivel kereske­delmi forgalomban nem kaphatók, magam készítet­tem. A pumpával ellátott ki- fújót Ausztriában vettem. — Milyen tojásokat pat­kói? — Elsősorban lúdtojáso- kat, mert azokkal könnyeb­ben lehet dolgozni, kemé­nyebb a héjuk. De patkolok tyúk-, sőt galambtojást is, bár ez utóbbit tényleg nagyon nehéz.- Nemcsak patkós, más díszítésű húsvéti tojásai is vannak a házi gyűjteményében. — Igen, a patkók mel­lett különböző stilizált virágmotívumokat is használok. A nagyobb díszeket szegelem, a kisebbeket úgy ra­gasztom. Készí­tettem már földgöm­böt”, a ma­gyar királyi korona ha­sonmását és szar­vas- trófe- ás tojást is.- Meny­nyi időbe telik egy ilyen „mű" elkészítése? — Átlagban 24-30 óra a munkaigénye egy dúsabb díszí­tés elkészítésének.- Nagyon szép húsvéti tojásfát láttunk az irodájá­ban különböző festett, kar­colt, applikált díszítéssel. — Azokat is én csináltam. A festett tojásokba a mintá­kat úgy karcolom fúróval. — Ne haragudjon, de mintha pályát tévesztett vol­na.- A jó kőművesmester­nek is kell szépérzékkel ren­delkeznie. De az biztos, hogy ha egy kis időm van, akkor szívesen rajzolok, fes- tegetek vagy szőlőgyökér­ből készítek asztali díszt. F. Kováts Éva Mindmáig nem sikerült tel­jesen megoldani a húsvéti nyúl rejtélyét, nevezetesen, hogy miként „házasították össze” a tojással? Vajon a tojástermelők korai reklámjáról lenne szó csupán? A nyúl szimbóluma a míto­szok korába nyúlik vissza, amikor még léteztek állatiste­nek - vélekedik Lorenz Wilkens, a Berlini Szabad- egyetem vallástudományi sze­mináriumának munkatársa. Később az állatok helyébe em­beristenek léptek - így például a nyulat Aphroditéval, a szere­lem istennőjével hozták kap­csolatba. Az ókorban a nyúl minde­nütt jelen volt, a természetben és az irodalomban egyaránt - mutatott rá Jens Holzhausen filológus. Ismert volt a nyúl gyorsasága és igen nagy sza- porasága. Más korokban és más összefüggésekben ellen­ben ostobának és gyávának tartották a tapsifülest. Első íz­ben 1638 májusban a Neckar vidékén történt említés írásos okmányban tojást tojó állat­ként a nyúlról. „Húsvéti tojá­sokat rejtek el a kertben az it­teni gyerekeknek” - írta 1691- ben naplójában a schutterni Jakab apát, s hozzátette: azt mondom majd, hogy a nyuszi tojta. A szexualitás jelképeként tüntetik fel a nyulat más kul­túrkörökben is, például Kíná­ban. A nőstény nyúlra alkal­mazott szó írásjegye a kínai nyelvben a vagina külső részét jelöli, írja a dpa. A kínai császárok kora óta a nyúl a Holdon ül és a hosszú élet jelképe. Kínában különben 1999 a Nyúl Éve. Ezért aztán nem­csak a szállodákban hemzseg­nek a dekorációnak szánt nyu­szik, hanem általában is a leg­kedveltebb árucikkek közé tartozik a hosszúfülű. Azt azonban, hogy tulajdonkép­pen mi is a húsvét jelentősége, még mindig csak kevesen tud­ják. Kínában ugyanis csupán mintegy tízmillió protestáns és négymillió katolikus él. Bármint legyen is, Lorenz Wilkens még ma sem tud elfo­gadható magyarázatot arra, hogy „miként jutott a nyúl a tojáshoz”? - „Itt valóban rej­téllyel állunk szemben” - mondja. Interjú Mayer Mihály megyéspüspökkel Merünk-e Jézus mellé állni? Húsvét üzenetéről, egy új élet indulásáról kérdem Mayer Mihály katolikus megyéspüspököt: — Annyiszor próbáltunk már elindulni. Legutóbb talán 1989-ben, vagy az azt követő években. Ez az indulás minden- leinek mást jelentett. Ha csak emberi erővel akarunk elindul­ni, akkor mi is elesünk. Akkor itt jön a címben feltett kérdés, merünk-e Jézus mellé állni, hogy tovább mehessünk. Úgy ér­zem, hogy ebben a tíz évben legalább háromszor elestünk mi is, Jézussal együtt. Úgy érzem, nagyon sokan azt látják, a harmadik elesés a legborzasztóbb, amikor a porban va­gyunk. Ez talán most van politikailag, gazdaságilag. Mégis azt kell mondanom, most látom azt a húsvéti fényt, ami erőt adhat! Ne maradjunk a földön, hanem merjünk tovább men­ni! Merjünk bízni és hagyatkozni Istenre és az embertársak­ra is! — Régi időkben nagyhéten Jézus kínszenvedéseit elmesé­lő passiókat lehetett hallani a templomokban. Egy mondattal lehet-e összefoglalni ennek jelentőségét? — Röviden úgy fogalmazhatom ezt, hogy „valóban Isten fia volt”. Ebben a mondatban ott szerepel a nagycsütörtök, ami­kor Jézus együtt imádkozik a tanítványaival, amikor Jézus le­ül és átváltoztatja a kenyeret az ő testévé, a bort az ő vérévé. Megmutatja minden kor emberének, hogy nemcsak szelle­mileg, jelképileg, hanem a valóságban itt akar lenni a kenyér és bor színében. Az ember ne érezze magát kitaszítva a világ­ból, hiszen Jézus velünk van. Nemcsak a Biblia szövegén ke­resztül, nem egy közösség jelenléte által, hanem a kenyér és bor színében. — Kereshetünk-e bűnöst, azt, aki miatt Jézus meghal? — Jézus a megígért megváltó, akiről próféták szóltak. Ő maga beszélt arról, hogy fölmegy Jeruzsálembe, ott a főpap­ok elfogatják, keresztre feszítik, de három nap múlva feltá­mad. Nem volt véletlen Jézus halála. Ha csak ítéletet akarunk látni, a jogi ítélet találkozik, a Megváltó halálával, de a jogi ítélet mindig politikai tett marad. Emberileg azt látjuk, hogy a főpapok a vezetők ebben az ítéletben. Ha mélyebben is lá­tunk, akkor ők eszközök voltak. Pilátus szabadon akarja en­gedni, de a politikai hatalom gyenge ahhoz, hogy az ember, Jézus érdekében szóljon. A tömeg, a sokaság elnyomja. Kér­dés lehet, hogy egy ember igazsága, megalkuvása, kézmosá­sa tisztává teheti-e az embert, vagy felelőssége van egy társa­dalomban az emberek között. Ne higgyük, hogy a sokaság­nak, a tömegnek mindig igaza van! A sokaság, a mennyiség sosem csap át minőségbe! A minőség Jézus példája. Ha kö­zel akarunk kerülni Jézus által Istenhez, akkor a másik em­berre is tekintenünk kell, nemcsak magunkra. Ha nem a tö­meg hangját utánozzuk, mondjuk, kiáltjuk, hanem egyéni identitásunkat, akkor Jézus mellé állva feltámad a nyomor­ból a világ! Decsi Kiss János A húsvét jeles napjai Virágvasárnaptól hűsvét hétfőig A húsvét a Virágvasárnappal kez­dődik. Ez a nap a 8. századtól ün­nep, amelyen szentelt pálma-, illetve olajfaágakkal, barkával tartanak kör­menetet. A Biblia szerint a Jeruzsá­lembe bevonuló Krisztus az őt pál­maágakkal és örömujjongással foga­dó galileai zarándokok között a templomba ment, és kiűzte onnan a kufárokat, majd visszatért Bethániá- ba. Nagycsütörtökön került sor a Bibliában megörökített utolsó va­csorára. Jézus eközben mosta meg tanítványainak lábát. Júdás csókjá­val akkor árulta el a Gecsemáné-k- ertben imádkozó mesterét. Az utol­só vacsorán kovásztalan kenyeret (ma böjti pászka) és kesernyés ízű növényeket fogyasztottak, emlékez­vén az egyiptomi rabság keserűsége­ire. Négy kupa bort is ittak, mind­egyiknek megvolt a maga vallási je­lentősége. A jeruzsálemi Bibliothe- cal Resources Study Center igazga­tója kiderítette, hogy nem a Leonar­do da Vinci képén látható sorrend­ben ültek Jézus és a tanítványok az asztalnál. A Mester nem középütt, hanem balról a második széken fog­lalt helyet. Nagypéntek az elfogott Jézus szenvedéseinek, megaláztatásának keresztre feszítésének és halálának a napja. A mai Via Dolorosán, a mint­egy 600 méter hosszú Fájdalmak út­ján cipelte Jézus keresztjének fél má­zsás mellfáját; a legalább másfél má­zsás hosszanti gerendát külön szállí­tották a megfeszítés helyszínére, a Golgotára. A nagy T- alakú keresztre feszítet­teknek nem a tenyerébe, hanem a könyökük és az orsócsontjuk között, az alsókarjukba verték a szögeket a zsoldosok. A kutatók kiderítették, hogy Jé­zus sírja a kivégzés helyétől néhány méternyire, az Arimathiából való Jó­zsef kertjében volt. A sírkamrát egy nagy kővel zárták le, hét római kato­na őrizte. A holttestet abba a gyolcs­kendőbe csavarták, amelyet ma a to­rinói lepel néven őriznek az olasz vá­ros dómjában. Tudományos vizsgá­latok kimutatták: anyaga a 2000 esz­tendővel ezelőtti Jeruzsálem körül termett növények rostjait tartalmaz­za. A test lenyomata valóban egy megfeszített férfié, és a Pilátus által veretett rézpénzek nyomait is fölfe­dezték rajta. Nagyszombat a húsvét előtti szombat. A három szent nap egyike, amelyet a vigíliának (virrasztásnak) szentelnek, emlékezve arra az éjsza­kára, amelyen Jézus Krisztus feltá­madt. Az esti szertartás elején, illet­ve végén ezt az: emlékezést szolgálja a húsvéti gyertya, a húsvéti öröm­ének és a feltámadási körmenet. Húsvét vasárnap reggel Mária Magdáléna és János anyja, Mária a sírhoz mentek, ám a követ elgördít­ve, a kamrát üresen találták. A kuta­tók feltételezése szerint a sír őrzésé­re kirendelt légiósok nem vették ko­molyan a parancsot, és lerészeged- tek, majd mély álomba merültek. A két asszony nem sokkal éjfél után ért a sírhoz, akkor, amikor egy előző földrengés utórengése dübör- gött át Jeruzsálemen. A felriadt kato­nák babonás félelmükben elmene­kültek. A holttest eközben tűnhetett el a sírból. Húsvét hétfőn - írják az evangé­listák - Jézus megjelent az Emmaus- ba tartó tanítványai, majd még két alkalommal a tizenegy apostol előtt, hogy végül a hitetlenkedő Tamás is meggyőződhessen: a megfeszített Mester valóban feltámadott halottai­ból. Ugyanezen a napon sok ezer za­rándok elhagyta Jeruzsálemet - derí­tették ki a kutatók. Közülük csak ke­vesen hittek a Názáreti feltámadásá­ban. A tanítványok a szamarai úton in­dultak Galileába. Lukács, Márk, Má­tyás, János és Péter is más-más mó­don beszéli el találkozását a Mester­rel, aki végül felszállt a mennyek or­szágába, hogy helyet foglaljon az Úr jobbján. A legendákkal gazdagított törté­net, vagy történetekkel fűszerezett legenda egyszerre szép, megható és élő. Immár csaknem két évezred óta.

Next

/
Thumbnails
Contents