Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-28 / 98. szám

1999. április 28., szerda Gazdaság 7. oldal Magyar Államkincstár. A központi költségvetés bruttó adóssága 1999. március vé­gén az előzetes adatok alap­ján 6475 milliárd forint volt, amely az előző év végéhez viszonyítva 5 százalékos nominális növekedést je­lent. Az adatokat a Magyar Államkincstár Államadós­ság Kezelő Központja (ÁKK) tette közzé kedden. Több vállalkozás. Mint­egy hét és fél ezerrel nőtt a működő gazdasági szerve­zetek száma márciusban februárhoz képest, számuk 819 108-ra emelkedett - kö­zölte kedden a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A változás a társas és egyéni vállalkozásokat egyaránt érintette. Info ’99. Az infokommuni­kációs ágazat további fejlő­dése érdekében a kormány megkezdte az informatikát és a távközlést is magában foglaló egységes törvény előkészítését - mondta ked­den Katona Kálmán közle­kedési, hírközlési és vízügyi miniszter az Info ’99 kiállí­tás megnyitóján. A BNV te­rületén megrendezett kiállí­tás április 27-től 30-ig tart nyitva. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Angol font 380,07 Japán jen (100) 197,40 Svájci frank 156,22 USA-dollár 235,66 Euró 250,62 Átváltási arányok: 1 euró = 6,56 frf, 1,96 dem, 1936,27 id, 13,76 ats. Közhasznú társaság vállalja át a minisztériumtól a pályázatok elbírálását Készül a kisvállalkozói törvény A kisvállalkozói törvény tervezetét szerdán első olvasatban tárgyalja a Vállalkozásfejlesztési Tanács, s a gazdasági tárca még ebben a félévben az Országgyűlés elé terjeszti a jog­szabályt - mondta kedden Fónagy János, a Gazdasági Minisz­térium politikai államtitkára. Fónagy János elmondta, hogy beérkeztek a tárcáktól azok a javaslatok, amelyek alapján el­készülhet a kis- és középvállal­kozás-fejlesztési stratégia vég­rehajtási feladatterve. A mikrohitelekről szólva ki­fejtette: nem kívánnak változ­tatni a hitelek felhasználásának és szétosztásának gyakorlatán. A kisvállalkozói törvény a ter­vek szerint pontosan körülhatá­rolja a vállalkozás fogalmát, törvényi szinten rögzíti a vál­lalkozásfejlesztési célelőirány­zat létrehozását, illetve újra­fogalmazza a Vállalkozásfej­lesztési Tanács feladatkörét. Az államtitkár beszámolt a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt (MVA) érintő vál­tozásokról, amelyekről nemré­giben döntöttek az alapítók. Eszerint hamarosan létrejön egy, az MVA és a minisztérium tulajdonában álló közhasznú társaság az alapítvány pénzügyi programjainak és szolgáltatói tevékenységének működteté­sére. Ez része annak a folya­matnak, amelynek során a vál­lalkozásfejlesztéssel össze­függő tevékenységek nagy ré­szét „kiviszik” a miniszté­riumból. Az államtitkár közölte: vár­hatóan három héten belül elké­szül az összesítés arról, hogy a tárcák különböző jogcímeken tavaly mennyit fordítottak vál­lalkozásfejlesztésre. A beszállí­tói programról szólva kifejtette: az idén közvetlenül 4-500 mil­lió forintnyi támogatás áll ren­delkezésre, ám számos más pá­lyázatnál is elsőbbséget élvez­nek a beszállítók. A tárca ter­vezi új iparágak, a könnyűipar, illetve a K + F szektor bevoná­sát a programba. A potenciális beszállítók felkészülésének elősegítésére - várhatóan május végétől - internetes beszállítói akadémiát indítanak. A termőföld tulajdoni és használati viszonyainak rendezése a legfontosabb Agrártörvénykezési menetrend A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumra háruló feladatok intenzív törvénykezési munkát tesznek szükségessé. Az agrártárca tájékoztatása szerint a jogalkotás egy része a kormányprogramban vállaltakhoz kapcsolódik, míg a többi az európai uniós jogharmonizációt szolgálja. A minisztérium vezetői kiemelt feladatként kezelik a földtulaj­doni és földhasználati viszo­nyok rendezését. A termőföld- törvény módosításának legfon­tosabb célja az, hogy létrehozza a földhasználati nyilvántartást, amely egyfelől hatásos védel­met jelent majd az illegális földtulajdonszerzés, az úgyne­vezett „zsebszerződések” ellen, másfelől alapját képezi a föld- használathoz kötött támogatá­sok igénybevételének. Szoro­san összefügg ezzel a témakör­rel a részarány-tulajdonú földek kiadását felgyorsító törvényja­vaslat elkészítése is annak ér­dekében, hogy a tulajdonosok mielőbb hozzájuthassanak föld­jükhöz. Ugyancsak a szaktárca ez évi törvénykezési „étlapján” szere­pel az általános birtokrendezés­ről és az ehhez szorosan kap­csolódó, a nemzeti föídvagyönt közös felügyelet alá helyező Nemzeti Földalap létrehozásá­ról szóló jogszabálytervezetek előterjesztése. A minisztérium elképzelése szerint még az idén benyújtják a Parlamentnek a halászatról és horgászatról, va­lamint az ingatlan-nyilvántar­tásról szóló jogszabályok mó­dosítására vonatkozó javaslatu­kat is. A Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium jogharmonizációval kapcsola­tos feladatai között kiemelt he­lyen szerepel az új növényvé­delmi és az általános mezőgaz­dasági összeírásról szóló kon­cepció elkészítése, továbbá az agrárpiaci rendtartás módosí­tása. A jogharmonizációnak fontos részét képezi az élelmi­szer-előállítással, az élelmi­szerhigiéniával valamint a nö­vény- és állat-egészségügyi irányelvek átvételével kapcso­latos törvény-előkészítő mun­ka is. Újvári Gizella Földforgalom Kis hír egy napilap 11. oldalának jobb sarkában: „Az EU ra­gaszkodik a föld szabad forgalmához. ” A mondat idézet Nico­laus van der Pas-nak, az Európai Bizottság bővítési ügyekért fe­lelősfőbiztosának április 24-én Varsóban tett nyilatkozatából. A főbiztos kijelentette, hogy a csatlakozásra váró országok egyikében sem lehet szó arról, hogy az Unió kibővítése után tar­tósan fennmaradjanak a korlátozások. Tartósan - feltehetően ez a legfontosabb üzenet a főbiztos mondandójából. Ez azt je­lenti ugyanis, hogy átmenetileg, rövid időszakra lehet ugyan halasztást kérni, de hosszabb távon azé lesz a föld az Unió terü­letén mindenütt, aki hajlandó és képes megvásárolni azt. Csakis a tőkeerős, piaci szemléletű vásárló jelenthet garanciát arra, hogy eladható, versenyképes termékeket tud előállítani, ame­lyek más működőtőke-befektetésekkel azonos nagyságrendű nyereséget hoznak, s kockázatuk sem haladja meg az ipari, épí­tőipari vagy kereskedelmi-szolgáltatási befektetésekét. A vál­lalkozó természetesen gazdaságos birtoknagyságok megszerzé­sére törekszik, ami ma Nyugat-Európában legalább 50 hektár, ha csak nem valamilyen igen keresett termék rendkívül intenzív műveléséről van szó. A gond az, hogy a mai Magyarországon nagyon alacsonyak a földárak, mert sok a művelésre nem vállalkozó tulajdonos, s úgy tűnik, kevesen látnak fantáziát abban, hogy, tőkéjüket és energiájukat a mezőgazdaságba és a mezőgazdasági feldolgo­zóiparba fektessék. Az olcsó telekárak a földet, mint hitelfedeze­tet is leértékelik. így aztán még az üzleti képzelettel megáldott - vagy talán megvert? - gazda sem képes fejleszteni. A külföldi tulajdonlás kizárására történt jogi intézkedések gyakorlati si­kere kétséges az idézett nyilatkozat fényében, a hazai földárak pedig mindaddig alacsonyan maradnak, amíg nem változik meg a kereslet és kínálat viszonya. Hozzá kell persze tenni, hogy pa­radox módon a magyar föld éppen így jelent vonzerőt a külföl­diek számára. Lehet-e olyan, közgazdaságilag is védhető, a hazai fogyasz­tónak, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakembernek megfe­lelőformát kitalálni, amely a reális és a tényleges földárak kö­zötti különbséget hazai földtulajdonosoknak juttatná, még mi­előtt ez a külföldi kereslet árfelhajtó hatására következne be? A tilalmak ugyanis, ha nem járnak együtt a hazai mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének élénkülésével, nem használnak sem a földet eladni kívánó magyar gazdának, sem a feldolgozó­nak, sem a fogyasztónak, sem az exportnak. Végül pedig, ha tet­szik, ha nem, a tilalmakat is fel kell oldani, de addig is évekkel visszavetve a mezőgazdaság modernizálásának folyamatát. Az agrárpolitikának azonban nem szükségszerűen az állam­tól kell kiindulnia. Termény- és termékközpontú, „kis” agrár- politikákat exportvállalkozások, külföldi importőrök, az élelmi­szeripar, áruházi láncok is elindíthatnának. Mindegy, kinek a fejéből pattan ki az isteni szikra, csak pattanjon ki végre! Kü­lönben csak stagnálás lehet e gazdasági, társadalmi és környe­zeti szempontból annyira fontos ágazat sorsa. Bácskai Tamás Május 1-én lép életbe Az amszterdami szerződés Az amszterdami szerződés az Európai Unió intézményrendsze­rén jelentős változásokat eredményező dokumentum, az EU keleti bővítéséhez vezető út egyik legjelentősebb lépése. Az EU alapító szerződését is módosító, új átfogó doku­mentum 1999. május 1-jén lép életbe. A tizenöt tagország vezetője 1997 nyarán kötötte meg és ugyanezen év októbe­rében írta alá a szerződést, amely a szervezet összefor- rottságát hivatott fokozni. A megállapodásnak az volt a célja, hogy részletezze az EU- t egységesebbé tevő intézke­déseket, azaz mélyítse az uniót, és ezáltal teremtse meg a küszöbönálló bővítés felté­teleit is. Az amszterdami szerződés egyebek mellett úgy rendel­kezik: az EU intézményes re­formjait az első, legfeljebb öt új tagállammal történő bőví­tés során be kell végezni. Az EU várhatóan júniusi kölni csúcsértekezletén dönt arról, milyen menetrendben képzeli el a reformokat, köztük annak tisztázását, hogy milyen szer­kezete legyen a jövőben a je­lentős hatalmi jogkörrel ren­delkező Európai Bizottság­nak, miként oszoljanak meg a döntések meghozásakor al­kalmazott, országonkénti sza­vazati súlyok, és hogyan nö­vekedjék a konzultatívnál alig több joggal rendelkező Euró­pai Parlament befolyása. Az intézményrendszert azért kell korszerűsíteni, mert annak számos elemét még a hator­szágos Európai Gazdasági Közösségre tervezték, és már a tizenöt tagállamú EU-ban is nehézkesen működik, a húsz­nál több tagúra bővülő maj­dani uniót pedig több tekin­tetben nem tudná hatékonyan működtetni. A reformok egy­két eleméről már Amszter­damban megegyeztek: pél­dául arról, hogy az első bőví­téssel a nagy EU-tagországok, amelyek ma két brüsszeli fő­biztossal („EU-miniszterrel”) rendelkeznek, egyik posztjuk­ról lemondanak - nyilván az új tagok javára. Emellett azonban határozni kellett volna a miniszteri ta­nácsüléseken és más döntés­hozó fórumokban alkalmazott szavazati súlyok elosztásáról. Minden ország nagysága és befolyása szerinti szavazati súllyal rendelkezik az EU- ban: jelenleg a négy legna­gyobb tagállam (Németor­szág, Franciaország, Olaszor­szág, Nagy-Britannia) szava­zatát tízzel szorozzák a mi­niszteri voksolásokon, míg a legkisebb Luxemburgét csak kettővel. Az eredeti tervek szerint e súlyok felülvizsgála­tára került volna sor, mégpe­dig úgy, hogy a súlyok híveb­ben tükrözzék az országok nagyságát, illetve lehetőséget adjanak a kompenzálásra azon tagországok felé, ame­lyek lemondanak brüsszeli főbiztosukról. Törekvés volt az is, hogy az úgynevezett többségi szava­zást minél több közösségi po­litikai területre, köztük a kül- és biztonságpolitikára is kiter­jesszék. Ez egy nagyon fontos eszköztől, a vétójogtól fosztja meg a tagországokat az érin­tett területeken. A kérdésre kompromisszumos megoldás, az úgynevezett konstruktív tartózkodás elve született, amely szerint a határozatok ugyan egységesek, de az a tagország mégis kívül marad­hat rajtuk, amelynek nemzeti érdekét az érintett esemény súlyosan csorbítja. Á szerződés sikeres pontjai közül a bel- és igazságügyek területén elért előrelépések, az EU-nak a polgárokhoz kö­zelítése és a tagországcsopor­tok eltérő ütemű fejlődését megalapozó rugalmasság (flexibilitás) intézményesí­tése emelhető ki. Közösségi törvényerőre emelték például a szociális juttatásokhoz való jogot, intézményes feladatnak minősítették a munkanélküli­ség elleni harcot, és bekerült a szerződésbe a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlő­dés biztosításának követel­ménye is. A szerződés lehető­séget ad egyes tagállamcso­portoknak az integrálódás fo­kozására: az úgynevezett fle­xibilitás elve szerint az EU- partnerek beleegyezésével mód nyílik az együttműködés szorosabbá tételére - ha a csoport képes eleget tenni nem kevesebb mint nyolc kő­kemény feltételnek az előző egység megőrzéséről. Az amszterdami szerződés önmagában nem elég az EU keleti bővítésének gyakorlati megvalósításához. Nem is akadálya azonban annak, és születésének idején már ez is eredménynek számított. Ami pedig a jelenlegi EU-tagálla- mokat illeti, azok együttmű­ködésében, az európai integ­rációban, ha nem is ugrást, de feltétlen előrelépést jelentett. Veres Béla Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Nem árt tudni... Mi az a time-share tulajdonjog? Korábban szóltunk arról, hogy az uniós jogharmonizáció előrehaladtával egyre több az olyan jogszabály, mely ná­lunk korábban ismeretlen fogalmakat használ, s ilyen a ka­marai közigazgatási jogkörök gyakorlása során is adódik bőven. Most ezek sorában a time-share tulajdonjogról lesz szó. Az angol nyelvű kifejezést eredetileg az informatika használta, szó szerint időbeosztást jelent. (Időkiosztás is ismeretes.) A tulajdonjogban pedig időben megosztott tulaj­dont jelent, vagyis olyan közös tulajdont, ahol a megosztás nem fizikailag, műszakilag történik meg, hanem időben. Ez az igen praktikus jogintézmény a magyar jogban nem volt ismeretes, s többek között az Agenda 2000-hez kapcsolódó országtanulmány is megállapította ezt. A harmonizáció je­gyében került megalkotásra a 20/1999. (II.5.) Korm. rende­let, mely az ingatlanok időben megosztott használati jogá­nak megszerzésére irányuló szerződésekről rendelkezik, s mely a kereskedelmi kamarákra is feladatot ró. Érdekes a szóhasználat, hisz a felhatalmazó rendelkezést tartalmazó ogyasztóvédelmi törvény időben megosztott „bérleti jog”-ról , a rendelet már a használati jogot szabályozza, de például a 7. §. (1.) bek. c.) pontja alapján az ilymódon szerzett tulaj­don is lehetséges. Van tehát már elvi lehetőség nálunk is time-shared tulajdonra, vagyis nem másról van szó, mint a gyakorlatban évek óta létező efféle megoldások - pl. üdülő­tulajdon-jogi elismeréséről. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyakorlatban előbb megjelennek egyes „uniós” megoldá­sok, mint a jogban. Gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók figyelmébe Pályázattal elnyerhető vissza nem térítendő támogatás ki Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (0FA) Kurató­riuma kísérleti jelleggel pályázatot hirdet a részmunka- idős foglalkoztatás ösztönzésére. A pályázat célja: A munkanélküliség csökkentése, a családi és munka­helyi kötelezettségek összehangolásának elősegítése az­által, hogy támogatja a munkáltatóknál új munkahelyek ki­alakítását, és ezeken a helyeken részmunkaidős munkavál­lalók felvételével történő foglalkoztatás bővítését. A fog­lalkoztatást bővítő kombinált távmunka ösztönzésére. A pályázat célja: A foglalkoztatás bőví­tése, új, korszerű munkahelyek létesítésével, a számítás- technika és a telekommunikáció nyújtotta lehetőségek ki­használásával. A távmunka, mint új foglalkoztatási forma segítse elő a munkanélküliség csökkentését, foglalkozta­tás-bővítési lehetőséget nyújtva biztosítson esélyegyenlő­séget a munkához jutáshoz foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű csoportok, egyének számára. A pályá­zati felhívás teljes szövege megtekinthető a kamara ügyfél- szolgálati irodáin. Bővebb felvilágosítás: Országos Foglalkoztatási Közala­pítvány, 1037. Budapest, Bokor u. 9-13., tel.: 388-1270. Feketelista Az utóbbi időben többen is keresték a kamarát, olyan tagok, cégek képviselői, akiknek jelentős és nehezen behajtható kinnlevőségei vannak, s tanácsot kértek. Majd minden vál­lalkozás egyik kockázata a felvetett probléma. A vállalkozás méretétől, az üzleti kapcsolat jellegétől, s sok más - rész­ben objektív - körülménytől függően ez a kockázat kisebb nagyobb mértékben sajnos szinte mindig jelen van. S ha már „baj” van, a megoldás mindig nehezebb, időigénye­sebb, bizonytalanabb kimenetelű, legyen az per, vagy egyéb eljárás, (pl. kamarai választottbíráskodás). Legjobb persze a megelőzés. Ennek egy kevéssé elegáns, de igen hatékony eszköze lehet a kereskedelemben nem isme­retlen megoldás, ami egy „feketelista” készítését és alkal­mazását jelenti, vagyis erre olyan partnerek kerülnek rá, akik számláikat - finoman megfogalmazva - nem túlságo­san pontosan, vagy sehogy sem egyenlítik ki. Tehát aki erre rákerül, az csak készpénzfizetés ellenében kaphat a lista készítőjétől árut. Jogi akadály nincs, hisz adásvételi szerző­désről van szó, s a feleknek a fizetési módban is meg kell ál­lapodniuk. Nem kötelező ugyanis az átutalást választani! Persze makrogazdasági szempontból hasznos lenne a készpénzfizetés visszaszorítása, de hát ez akkor lenne si­keres törekvés, ha az adósok pontosan, rendben fizetné­nek. Ezt a feketelistás megoldást természetesen nem minden vállalkozó tudja alkalmazni, de akinél mód van rá, általában nem idegenkedik tőle. Az érdeklődések alapján az tehát a válaszunk, hogy a leírt módszer alkalmazását jogszabály nem tiltja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents