Tolnai Népújság, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-16 / 88. szám

4. oldal Megyei Körkép — Konyhád És Környéke 1999. április 16., péntek VÖLGYSÉG JÁRÓ Átszabják a szecskát Új rendezési terv készül Bonyhádon a Szecska beé­pítésére. Ebben a városrész­ben az önkormányzat föld­csere folytán jutott hozzá egy földterülethez. A mun­kát dr. Heller Márta pécsi tervező végzi. Jótékony célú máltai bál Jótékonysági koncertet tart holnap a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bonyhádi csoportja. Az este 7 órakor kezdődő mulatságon az Ex együttes zenél. Völgységi helykereső Kerestetik szabó és varrónő, betanított munkás, géplaka­tos, targoncavezető, nehéz- gépkezelő, körzeti ápolónő, segédmunkás, szobafestő, épületasztalos és cukrász. Bővebb felvilágosítást a a munkaügyi központ bony­hádi kirendeltségén adnak. Závod, számokban Závodon az idén közel hu­szonötmillió forintból gaz­dálkodhat a falu. Az óvo­dára hárommilliót, a kör­jegyzőségre két és félmilliót költhetnek. A faluból 34 gyerek jár a teveli általános iskolába. A szennyvíztelep felújítására négymilliót, ki­sebb korszerűsítésekre ösz- szesen 1,2 milliót terveztek. A szociális juttatásokra négymillió jut a faluban. Ki segített jobban? A bonyhádi Vöröskereszt elsősegélynyújtó versenyén a lengyeli, a cikói, a ka- kasdi, az aparhanti, a nagy- mányoki, a teveli és a bony­hádi 2. Sz. Általános Álta­lános Iskola 5-5 fős csapatai vettek részt. A bonyhádiak - Ömböli Anita, Pál Berna­dett I-II, Váncsa Ildikó, és Pál Enikő' - nyertek az aparhantiak - Kelemen Or­solya, Zsák Ildikó, Szentes Zsanett, Csobot Zsuzsanna, Illés Boglárka - előtt. A harmadik helyet a kakasdiak szerezték meg. Kulcscsomó a Deák utcából Kulcscsomót találtak Bony­hádon, a Deák Ferenc utcá­ban. Tulajdonosa átveheti bonyhádi irodánkban. Akik otthonról hazajárnak Sipplék nagymányoki kertjük udvarán FOTÓ: GOTTVALD Sipplék nem az egyetlen né­metországi család, amelyik házat vásárolt Nagymányo- kon. A Völgységben számos más településen is megjelen­tek honfitársaik. Az ober- walzi család azonban már második otthonának tekinti a szép mányoki házat, amelyet négy éve vásároltak. A németországi Teunznak 1990 óta van kapcsolata Nagymá- nyokkal. Sipplék ott voltak az első csoportban, amelyik a Re­gensburg környéki városból Mányokra érkezett. A feleség, Inge odahaza egy fúvós zene­kart vezet. Ma már tagja a nagymányoki német nemzeti­ségi együttesnek, nagyon bol­dog, amikor fellépnek valahol. Miután Teunz és Nagymá­nyok partnertelepülések lettek, a család gyakran járt Magyar- országra. Annyira megtetszett nekik a környék, hogy négy éve megvettek egy barátságos há­zat. — Mi fogta meg Önöket Nagymányokon ? — Az emberek! - mondja nevetve Inge - Mások, mint nálunk. Nyíltak, barátságosak, vendégszeretők. Odahaza pél­dául nem jut eszembe, hogy ha van negyed órám, akkor átmen­jek a szomszédba beszélgetni. Itt ezt megteszem. A férj, Alfred erdészeti dol­gozó, Inge háziasszony, de odahaza virágkötészettel is fog­lalkozik. — Ha itt vagyunk, annyi a munkánk, a meghívásunk, hogy megálljt kell parancsolni, mert különben nem tudnánk csinosí­tani a lakást, a kertet - vázolja a helyzetet Inge. Az idősebb fiú 32 éves, a fia­talabb 17. Alfréd jogot tanult, Kristian pedig gimnazista, ő is azon töri a fejét, hogy a jogot kellene elvégeznie, ezen belül is az európai jogra vagy a moz­gáskorlátozottak jogaira akarja specializálni magát. A család egyre több időt tölt itt. Két éve hatszor, tavaly ki­lenc alkalommal jött Nagymá- nyokra. Inge úgy érzi, minde­nütt otthon vannak: — Ha ott vagyunk, ide vá­gyunk, ha itt vagyunk, örülünk, amikor hazamenetünk. A fiam, Krisztián mondja, mi sohasem megyünk szabad­ságra, mi mindig hazautazunk.- Hangyái ­Kisvejke: újabb lépés előre Jövőre már árut termelnek Jó termésre számítanak az idén Kisvejkén. Lesz hely a baracknak, mert elkészült a helyi gyümölcsszövetkezet tá­rolója. Azt tervezik, hogy az épület mellé jövő tavaszra egy hűtő- és fagyasztóházat emel­nek. A most elkészült tároló alapte­rülete 240 négyzetméter. A tízmilliós beruházás nyolcvan százalékát sikerült Phare támo­gatásként megszerezni. A tá­roló mellé most egy három­százötven négyzetméteres hűtő- és fagyasztóházat építe­nek - tudtuk meg Szénási Ti­bortól, a szövetkezet vezetőjé­től. A szövetkezet tagjaiból ala­kult Gyümölcsös Gazdák Gép­kör Egyesülete most szintén pá­lyázatot nyújt be a nyolcvan­milliós beruházás megvalósítá­sához. Ha minden az elképzelé­seik szerint alakul, akkor jövő Sok pénzt pályáztak a tárolóhoz es a taktorhoz fotó: ótós tavaszra - a gyümölcsös telepí­tésétől az eladni való gyümölcs csomagolásáig - az árutermelés teljes vertikuma megvalósulhat a településen. A kisvejkeiek egy traktort is vettek, amellyel tagjaik szá­mára végeznek szolgáltatást. A szövetkezethez - amely jelen­leg háromszáz hektáron termel gyümölcsöt - 75 hektárnyi új telepítés gazdái csatlakoztak. Völgységi borok a pohárban A tolnai borvidék Völgység körzetének második bor­versenyét rendezték meg az elmúlt héten Bonyhádon. A tavaly létrejött Hagyközsé- gek Nemzeti Tanácsa javas­lata alapján rendezik meg a felmenő rendszerű borver­senyt - tudtuk meg Ónodi Szabolcstól, aki a bonyhádi Borbarát Kör vezetője és bor­rendi lovag. — A Hegyközségek Nem­zeti Tanácsa szeretné, ha a borversenyeken a hivatalos borbírálók ülnének a zsűri­ben. Megyénkben jelenleg csak két embernek van ilyen végzettsége, ezért mi is sze­retnénk ilyen tanfolyamokat szervezni Bonyhádon. — A verseny lebonyolítá­sán kívül más is változott? — Megjelentek a nagy­üzemek is, az érmek többsé­gét ők nyerték. Az idei ver­seny nem csak ebben volt más, mint a korábbiak. Eddig az érmes borok többsége fe­hérbor kategóriában született a Völgységben. Most a bene­vezett 52 fehér mintából mindössze 26-ot tartottak éremre alkalmasnak (9 lett aranyérmes), míg a 32 vörös­bormintából 27 lett érmes. — Nehéz évjárat volt, ke­vés volt a napsütés. Ehhez jött augusztus végétől a folyama­tos esőzés, ezért a termelők többsége kényszerszüretre volt kárhoztatva, megelő­zendő a rothadási folyamatot. Azoknál a szőlőfajtáknál, amelyek ezt az esős időszakot már egy megfelelő érettségi szinten érték el, egészen ki­váló minőségű szőlőt tudtak szüretelni. Az októberben érő szőlők cukorfoka nagyon ne­hezen mozdult. máré A verseny nagydíjasai: A Danubiana Bt. (rosé), Eu- robor Kft. (fehér), Saramó János (vörös). Verselő diákversenyek A Kisiskolák Tolna Megyei Szövetsége április 13-án ren­dezte meg hagyományos sza­valóversenyét Izményben. Az alsó tagozatosoknál Pappert Beáta (Regöly) győzött, a má­sodik helyet Renczes Erzsébet (Harc) szerezte meg Gál Georgina (Pörböly) előtt. A felsősöknél is regölyi siker született: az első és a harma­dik helyet vitte el Budai Sa­rolta illetve Kiss Richard. A második helyen a kakasdi Se­bestyén Annamária végzett. Diák, írj magyar éneket ­ezzel a címmel diákköltőknek rendeztek versenyt Bony­hádon, a Városi Könyvtárban. Negyven pályázó több, mint száz verssel nevezett. Az álta­lános iskolások közül Bayer Lilla Az eső című versével szerezte meg az első helyet. Második lett Horváth Krisz­tina (Árvíz), harmadik Leh­mann Levente (Sándor, Jó­zsef, Benedek) .A középiskolások versenyét Flaskár Melinda nyerte And­rásnak című versével. A zsűri két második díjat adott ki: Farkas Szilviának (Levéltöre­dék Levéltöredéke) és Stal- lenberger Katalinnak (Egy időre). A harmadik helyen Kozma Ágnes (Nélküled) végzett. Kistérségi szavalóversenyt tartottak Győrében. A hétfői rendezvényen a helyieken kí­vül a nagymányoki, a mázai, a magyaregregyi, és a szász­vári diák versmondók vettek részt. Az alsótagozatosok ver­senyében Pauli Beáta (Szász­vár) szerezte meg az első he­lyet, László Krisztina (Győré), Löbl Alexandra (Magyaregregy), Aranyosi Anett (Győré) és Schaller Angéla (Magyaregregy) előtt. A felső tagozatosoknál a kö­vetkező sorrend alakult ki: 1. Gallusz Mietta (Nagymá- nyok), 2. Fűzvölgyi Ildikó (Győré), 3. holtversenyben: Bálint Kitti (Szászvár), Illés Alexandra és Märhauser Anita (Nagymányok). Bayer Lilla: Az eső Az eső csak szitál, majd szaporán esik Tenyerembe egy csepp idehullik S felidézi szíven érzéseit, Rámborítja fekete fátylát az esztendő, Kezembe zárom a cseppet, őt, S ringatom, mint anya, a síró bölcsőt. A fűben kényelemmel hanyatt dőlök, És elmerengek a titokzatos j övömön. Pillantásomból fényes, összetört Könnycsepp ragyog fel. Belső melegséggel felfedem Tündöklő fényét kezemnek. Hagyom, hogy e kispatak ajakomon V égigcsörgedezzen, S tenyerembe lecsöppenjen. Örül a szívem napsugaras vidéke, hogy e két varázstünemény Megtalálta élete értelmét. A necceléshez manapság na­gyon kevesen értenek - tud­tuk meg Köhler Jánosnétól, született Mayer Erzsébettől, aki a Völgységi Múzeumban, a Mesterségek Tüköré soro­zatban mutatta meg a kézi­munka e fajtáját az érdeklő­dőknek. Ő maga fiatal lányként tanulta meg a fortélyokat édesanyjától Mucsfán. (Családja egyébként szerette és nagy becsben tar­totta a kézimunkázást. Példa rá, hogy még a nagyapja is szőtt). A neccelés, mely főleg a sváb- ság körében volt elterjedt, a kö­vetkezőképpen történik. Alap­anyagként kell hozzá a speciá­lis, 16-os cérna és segédesz­közként a fapálcika meg a nec- celőtű, ami hasonló a szövésnél ismert kicsi hajóhoz. A művelet egy lyukkal kez­dődik, majd szaporítja azokat, s miután elérte a kívánt szélessé­Kihalóban a hálóművészet Köhler Jánosné get: fogyaszt. A lyuk nagysága a pálcika vastagságától függ. Neccelni csak szögletesen le­het, gömbölyűén nem. Ha kész a necc, rá­mára helyezi, kifeszíti és tűvel pamut- cérnából rá­varrja a min­tákat, mintha zoknit stop­polna. A min­tákat hajda­nán kézről- kézre adták egymásnak. A kész négy- szögletes neccelést tet­szés szerint formálhatják más-más ala­kúra éles ollóval és ezt köve­tően a széleket a vágás mentén pelenka öltéssel eldolgozzák. — A kézimunkázást legin­kább télen és a fonókban végez­tük, ám napközben is foglala­toskodtunk veié, mert ezekből lettek otthonunk díszei. Csupán saját szükségletre dolgoztunk - eladásra nem - eleveníti fel a régmúlt időket Erzsi néni, majd ekképp folytatja az emlékezést: — Amikor elkészült egy- egy darab, kimostuk, kikemé­nyítettük és átvasaltuk. A sváb falvak családjainál több garni­túra akadt a különböző formájú és méretű térítőkből, függö­nyökből, drapériákból, szek­rény- és polccsíkokból, párnák­ból. Előfordult, hogy a me­nyecskék a selyemkötényük al­ját neccel csinosították. Min­denki igyekezett adott helyisé­gen belül ugyanazt a mintát al­kalmazni, ezáltal még harmo- nikusabbá tenni a környezetét. FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Készül a minta Némelyik asztalterítőt kimon­dottan ünnepi alkalmakra vet­tük elő. Fehér és drapp színeket használtunk. Ha nem volt még piszkos a függöny, vagy terítő, akkor is kimostuk, felfrissítet­tük, nehogy megsárguljon. A necceléshez ügyes kezek kelle­nek no és persze türelem, hisz aprólékos, lassú munka, de az eredmény kárpótolja a vesződ- séget! Hunyadi István Itt hirdethet! Ne feledje: nálunk naponta hirdethet! Felhívjuk olvasóink fi­gyelmét, hogy hirdetési megrendeléseiket a Tolnai Népújság lapcsalád bármely újságjába feladhatják a kö­vetkező helyeken: Sajtóház, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 416-211. Illés Antal a Tolnai Népúj­ság hirdetésszervezője, Bonyhád 454-683. ELEKTRO-HEIDINGER BT. Bonyhád Perczel Mór u. 17-19. 451- 108 és 20/9203-110. Gyászközlemények: KLÁN Bt. Bonyhád, Vö­rösmarty tér 18. 456-884 és 452- 137. Ifj. Klem Péter Bonyhád, Bajcsy Zs. u. 12. 450-886.

Next

/
Thumbnails
Contents