Tolnai Népújság, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-08 / 56. szám
4. oldal Megyei Körkép —• SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK ES KÖRNYÉKE 1999. március 8„ hétfő Kitüntetett népművész A decsi közmeghallgatáson a község érdekében kifejtett munkájáért „Decs Községért” emlékplakettet vett át Farkas Lászlóné, közismertebb nevén Pál Bözsi. Munkásságát Biczó Ernő polgármester méltatta. Pál Bözsi decsi családból származik, üknagymamai ágig visszamenőleg ismeri a sárközi viseletek és szokások titkait, hisz ezek között nevelkedett. Elemi iskoláit Deesen végezte, és 14 évesen már a Háziipari Szövetkezet tánccsoportjában táncol, majd Kun Sári néni hímzőtanfolyamán tanulja meg a bíborvég és jegykendő motívum készítését. 1956-ban férjhez ment, egy lányuk született, de az unoka őrzi igazán a Sárköz népviseletét, táncait, hagyományait. 1960-tól 65-ig Bátán él és megtanulja a tojásfestés, titkait, amit viasztakarásos módszernek neveznek. A tányér, a bútorfestés és a babakészítés, mint kismesterség, kimagasló eredményeket és értékeket képviselnek a tojásfestés mellett, amit Farkas Lászlóné számtalan helyen bemutat, ismertet és rendkívüli örömmel tölti el, ha sárközi népviseletgyűjteményét az érdeklődőknek megmutathatja. Számos országban rajta keresztül ismerhették meg az érdeklődők Magyarországnak ezt a rendkívül szép néprajzi területét. 1996-97-98-ban az ük-, déd- és nagyszülők által viselt sárközi népviselettel elnyerték unokájával a „Legszebb Magyar Népviselet” díjat. 1998-ban a Tunéziában megrendezett Magyar Napok alkalmával Göncz Árpád köz- társasági elnök társaságában a Sárköz és szűkebb hazája, Decs kultúráját mutatta be, népszerűsítve azt. 1970-ben kapott először népművészeti munkájáért elismerést. (péteri-ótós) A tisztább környezetért A kerékpárt bátran tekinthetjük a legegészségesebb közlekedési eszköznek. — Mikor merült, fel' az öt- »• let, hogy kerékpárutat építsenek a városban? - kérdeztük Szeleczki Józsefet, a szekszárdi polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruházási irodájának vezetőjét. — Tíz éve, amikor egyre többen kezdték használni a közlekedésben a kerékpárt. Szerencsére nem sokkal később el is készült a kerékpárút, déli irányban az első szakasza az alsóvárosi temetőtől a Béri Balogh utca végéig. Aztán a kórháztól a temetőig, majd a Szőlőhegyi elágazóig. A kerékpárút hossza kb. 3 kilométer. — Miért tartották fontosnak, hogy kerékpárutak létesüljenek? — Az emberek közül egyre többen vásároltak kerékpárt divatból is, takarékossági szempontból is és környezetvédelmi okokból is. Tapasztalataink szerint igen jó a kihasználtságuk. — Milyen terveik vannak a jövőre nézve? — Szeretnénk, ha a közeljövőben megépülne a Palánki úton a Sió-hídig egy kerékpárossáv a mostan autóút mellett. Lehet, hogy erre még ebben az évben sor kerül. A következő ütemben a Sió-hídtól a mözsi elágazóig, majd egészen a Dombod üdülőfaluig érne. A várostól déli irányban, a szálkai elágazóig tartana a következő ütem, majd a tehermentesítő út mentén is kiépítésre kerülhet egy kerékpárossáv. — Honnan van pénz minderre? — A pénz mintegy 60-80 százalékát pályázatok útján biztosítja az önkormányzat, a többit saját erőből finanszírozza. K Menteni, élete kockáztatásával is A huszonöt esztendő már önmagában is jelentősnek számít, különösen akkor, ha ennyi időt egy ember egyetlen munkahelyen tölt el. A szekszárdi Kaponya György zászlós, szerparancsnok ennyi éve szerelt föl a városi tűzoltóságon. Szolgálatáért nemrégiben jutalmat vett át. — Egyik rokonom, Angyal István biztatására jelentkeztem. Megfeleltem az alkalmassági vizsgán, a hat hónapos alapkiképzésen elméletben és gyakorlatban sajátítottuk el a tudnivalókat, a szabályokat. Akkor kilencen szereltünk föl. Ma már vonulós tűzoltó csak egyedül vagyok közülük. Velem együtt szerelt föl Tóth Ferenc alezredes, megyei parancsnokunk. Ketten maradtunk a kilencből. — Milyen volt az első napja amikor munkába állt? — Őrvezetőként kezdtem, a katonaságnál is csak honvéd voltam. Az alapvizsga után tizedessé léptettek elő. Reggel fél 8-kor kezdődött a szolgálat, átöltözve a szertárban felsorakoztunk és a szolgálati könyvből felolvasták, milyen szerre kerültem. Délelőtt tantermi foglalkozások, majd szerelési gyakorlatok voltak, amikor jött a riasztás, menni kellett. — Mi volt az első vonulása? — Az első riasztást egyetlen tűzoltó sem tudja elfelejteni. Kigyulladt a jelzőlámpa, a szertárban fölvettük a védőfelszerelést, irány a fecskendő. JánosFOTÓ: ÓTÓS RÉKA majorba avartűzhöz riasztottak. Volt sziréna, villogó kék lámpa, majd kiugrott a szívem, annyira izgultam. Kb. 10 négyzetméteren égett az avar. — Emlékezetes tűzesete a huszonöt év alatt? — Több is volt. Egy öngyilkosjelöltet soha nem felejtek el. Szekszárdra, a Perczel utca egyik lakótömbjének negyedik emeleti lakásába negyven körüli férfi gázpalackokat vitt föl, és szivárgott a gáz. Kiérkezve azonnal áramtalanítottunk, akik ott voltak, megkértük, hagyják el az épületet. Fölmentünk az emeletre, majd a lakáshoz. Az ajtót nem lehetett betömi a robbanásveszély miatt. Magam körül mindenkit elküldtem, a folyosóra nyíló konyhaablak két fülét kiakasztottam, így mentem be a lakásba. A nagy szoba ajtaja csukva volt. Kinyitottam, s amikor beléptem, a palackok mellett egy embert láttam, éppen a gyufát készült meggyújtani. Ráordítottam: „Ember mit csinál?” Ő a meglepetéstől szinte megmerevedett. Elzártam a palackot, az ajtót kinyitottam, s az illetőt elvitték a mentősök. Mindig az adott helyzet határozza meg, mit kell tennem. Nem hőstettet akarok végrehajtani, soha nem is magammal törődtem, az első és legfontosabb, hogy bajba jutott embertársaimon segítsek. Az esküben is benne van, hogy menteni kell, még az életünk kockáztatásával is. — A család hogy viseli, megszokták már az állandó veszélyhelyzetet? — A feleségemnek még tíz-tizenöt évig is összerándult a gyomra a sziréna hangjára, aztán egy idő után hozzászokott. Két családunk van. Mónika a rendőrtiszti főiskola igazgatásrendészeti szakát elvégezve férjhez ment, mindketten Szekszárdon a rendőrségen dolgoznak. Most államvizsgáznak Pécsen, a jogtudományi egyetemen. Fiunk öt éves kora óta a Bartina Néptánc Egyesületben táncol, érettségi után Budapesten, a Néptánc Művészeti Szakközépiskolába jelentkezett. Ő is rendőr akar lenni, ha nem sikerül, nem baj, gyakran azt mondom neki, van még egy lehetőséged, eljössz tűzoltónak... (péteri) Május 1-jétől kezdi meg működését Fogyatékos fiatalok nappali otthona A Szekszárdi Szociális Központ új egységeként a város közgyűlése döntése alapján a megye- székhelyen, a Babits M. u. 17. szám alatt - a Dienes házban - alakítják ki a fogyatékosokat ellátó nappali intézményt, amely 1999. május 1-jétől kezdi meg működését. A húsz férőhelyes intézményben tizenhatodik életévüket betöltött fogyatékosok napközbeni szociális ellátást, gondozását, foglalkoztatását, valamint a súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekek komplex személyiség- és képesség- fejlesztését, nappali gondozását végzik. FOTÓ: ÓTÓS Az épületet kívül-belül felújítják Támogatás egy családnak A találkozók nemes hagyományai közé tartozik, hogy valamilyen szempontból rászoruló családnak az életét igyekeznek a vendégek megkönnyíteni. Kiknek gyűjtöttek és miért éppen nekik - tettük fel a kérdést a házigazdának, Kocsis Imre Antal polgármesternek. — Nagy Gáspár és Nagy Gáspámé egy gyermekes mozgássérült szekszárdi házaspárról van szó, akiket az egész város ismert. Ők azok, akik minden sportrendezvényen ott vannak. Ők azok, akik mozgássérült létük ellenére teljes életet akarnak élni. Ez olyan dicsérendő és támogatandó törekvés, hogy talán éppen példaként szeretnénk állítani a világ elé. Amikor arról volt szó, hogy egyetlen családot ki kell választani, amelyiken ez az 1 -2 százezer forint segít, szinte nem is volt más ötlet, hiszen egy lakás nélküli családon ennyi pénz nem segítene. Rajtuk viszont igen, mert nem olyan régen vásároltak egy házat, de arra már nincs pénzük, hogy szükségleteik szerint átalakítsák. A szekszárdi „aranyosok” Több kedves olvasónk szóvá tette, hogy a Szekszárdi Dicenty Dezső Kertbarátkor és Vincellérklub 1999. évi borversenyéről közzétett tudósításunkban csak a nagydíjat elért termelők nevét említettük meg. A borversenyen a nagydíjas bortermelőkön kívül a megemlítést munkájuk jutalmául a többi „aranyos” is megérdemelné, hiszen a legtöbbet tették a Szekszárdi Borvidék jó hírnevéért. Nos, íme dicséretre méltó névsoruk, szoros abc-sorrendben: Albert László, Ambrus Attila dr., Angyal István, Baka István, Bandi József, Bujdosó Péter, Fábián András, Hencsik József, Hladics Károly, Hovorka Jánosné, Jerkovits János, Juhász Sándor, Kender András, Kövér István, László Sándor, Nagy János, Patai József, id. Saramó János, ifj. Saramó János, Szabó József, Szikszai György, Tóth József, Va- szari György. Gyermekjóléti szolgálat Bátaszéken Bátaszéken a gyermekjóléti szolgálat 1998. január 1-jén kezdte meg működését, társulás formájában. Az induláshoz szükséges tárgyi feltételek megteremtését pályázat útján nyerte el az önkormányzat. A társulásba Alsónána, Alsónyék, Báta, Pörböly és Várdomb is bekapcsolódott. A településeken családgondozók látják el a feladatokat megbízási szerződéssel, napi 4 órában. A szolgálat kiemelt feladata a gyermek családban történő nevelésének elősegítése. Ennek érdekében tájékoztatást adnak, miként juthatnak családok támogatáshoz, illetve szociális válsághelyzetben lévő családokat tanácsokkal segítenek. A gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében észlelő és jelző rendszert alakítottak ki az általános iskolai, óvodai gyermekvédelmi felelősökkel és a védőnői szolgálattal. A társulásban résztvevő településeken dolgozó gyermekjóléti szolgálat családgondozói is hasonlóképpen végezték munkájukat. Folyamatosan látogatták a családokat, s figyelemmel kísérték a családok szociális helyzetét. Ahol életviteli problémák jelentkeztek, ott segítséget nyújtottak tanácsokkal, illetve ahol szükségesnek látták, védelembe vétel történt. Bátaszéken tavaly két alkalommal. Mindkét esetben együttműködtek a családok, az elkészített gondozási-nevelési tervet is elfogadták. A gyermekjóléti szolgálat feladatai közé tartozik a megyei hivatásos pártfogókkal való kapcsolattartás. Ezért átvállalták a Bátaszéken és környékén élő pártfogoltak mentális gondozását. A fiatalokkal történt beszélgetések azt a célt szolgálták, hogy minél sikeresebb legyen a pártfogolt eddigi életvitelének jó irányba való terelése, a rossz baráti körből való kiemelése. A munka hatékony végzésé- ■ ben nyújt segítséget a tavaly májusban megalakult Gyermekjóléti és Gyermekvédelmi Szalonai Egyesület, amelynek feladata az információ áramoltatása a gyermekjóléti szolgálatok és gyermekvédelmi szak- szolgálatok között. (PÓ Képeslapokon a palánki iskola Képeslapokat adott ki a palánki Csapó Dániel Középiskola az intézmény fennállásának 70. évfordulója alkalmából. A fotókat kollégánk, a Tolnai Népújság munkatársa, Gottvald Károly készítette. A háromféle képeslap közül az egyiken az oktatási intézmény főépülete látható, amely az eltelt hét évtized alatt mindvégig az iskola tanügyi központjaként funkcionált. A másik lapon a régmúlt mellett - az alapító, Csapó Dániel képe, illetve az iskola múzeumának anyaga - a jelen, az üvegházi kertészet és lovaskocsi. A harmadik kép a középiskolában jelenleg folyó képzéseket - állattenyésztő, mezőgazdasági, élelmiszeripar, közbiztonsági - mutatja be és mind ehhez az új sportcsarnokot. A képeslapok ára 40 forint, a befolyt bevétel az intézmény elmúlt tíz évét bemutató könyv költségeinek egy részét fedezi a tervek szerint. Pusztai Teri i t
