Tolnai Népújság, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20 / 66. szám

Ez a darab 1999. március 21. Közéből Harmadik oldal W mmm gf h mm ^0 mm Level-hepiend az enyém volt Göncz Árpád a Magyar Médeia szekszárdi előadásáról Göncz Árpád Magyar Médeia cí­mű monológdrámája 1976-ban került első alkalommal szín­padra. Az elmúlt évtizedek egyik leggyakrabban felújított színdarabjainak mezőnyében vezető helyen található művet több nyelven, köztük horvátul és németül is bemutatták. A darab csütörtökön este Szek- szárdon, a Deutsche Bühne Un­garn pódiumán - Bagossy László rendezésében, a Hamburgból érke­zett Claudia Claus főszereplésével - ugyancsak németül volt hallható. A premier legnevesebb díszvendé­geként magát a szerzőt, Göncz Ár­pád köztársasági elnököt köszönt­hették a vendéglátók. Előadás után lapunknak is nyilatkozott az államfő, akit elsőként a darabról kérdeztünk. — Abszolút hitelesnek éreztem - értékelte a produkciót Göncz Ár­pád. — Ez már a ne­gyedik német nyelvű Médeia-darab, amin részt vettem. Lát­tam egy osztrák, egy temesvári né­met nyelvű és egy kelet-német elő­adást. Mindegyik más volt, s eb­ben éppen ez az ér­dekes. Az ember néha úgy hallja viszont a saját szövegét, hogy nem ismer rá. Ez, a most be­mutatott darab az enyém volt. — Elnök úr számára mit jelent az, hogy egy mai magyar mű né­metül szólal meg egy magyaror­szági német nyelvű színházban? — Azt, hogy az egész világ multikulturális. Magyarország is az, kiváltképp a nemzetiségei ré­vén. A hazai német nemzetiség egy világnyelv birtokosa. Ez ma­gyarázza azt, hogy egy németor­szági színész játszhatta a fősze­repet. így a vártnál is hitelesebb­nek éreztem a játékát: kivá­lóan beleélte magát egy olyan helyzetbe, amit egyébként természete- nem ismerhet. — íróként és műfordí­tóként milyen darabokat látna szívesen a hazai, nemzetiségi nyelvű szín­házak műsorain?- Egyaránt szívesen látom a nemzetiségi nyelvre fordí­tott magyar darabokat, de ugyanígy a hozzánk érkező más anyanyelvű darabokat is. De tulajdonképpen ez is az ilyen színházak hivatása, hogy mindket­tőből válogassanak. Szeri Árpád Megtámadtak a minap egy nyo­mozót Szekszárdon, a diszkó­ban, ahol magánemberként szó­rakozott. Támadói közül hárman előzetes letartóztatásban van­nak. Dr. Soczó László a szekszárdi váro­si rendőrkapitány azt nyilatkozta, miután a bűnözők felrúgtak egy örök szabályt, a rendőrség is olyan rugalmas lesz velük kapcsolatban, mint a beton. Hogyan is kell érteni ezt a kijelentést, kérdeztük a kapi­tánytól. — Lassan 25 éve vagyok rendőr. Bármikor ki mertem menni bármi­lyen bűnöző telepre, ahol sokan éveket ültek olyan ügyben amit én bizonyítottam rájuk. Mindig és mindenütt világon van a rendőr és a bűnöző között egy hallgatólagos megállapodás, hogy a személy és a család tabu. A rendőr és a profi bűnöző között párharc folyik, a szakmát és egyénisége volt. Ha tudtam megfogtam, ha nem, akkor ő nyert. Ma már van a bűnözésnek egy olyan jellemtelen, gátlástalan ré­tege, amellyel szemben az íratlan szabályok nem kötelezőek. Félre­értés ne essék, nem bosszúról van szó, a rendőri brutalitást elítélem. Rugalmasak leszünk, KíínS'vl/eÁ" t mint a beton út sehova nem vezet. A törvényekben viszont vannak bizonyos szabályok, ame­lyeket a rendőrség normális esetben igyekszik rugalmasan, méltányosan és humánusan alkalmazni. Ez az, amire a becstelen, jellemtelen bű­nözők a jövőben nem számíthat­nak. Nem mondom, hogy ma már nem mernék kimenni egy bűnöző telep­re, de az biztos hogy jobban odafi­gyelnék merre nézek, merre lépek. IhárosiIbolya hogy ki az ügyesebb, ki az oko­sabb, ki tudja a másikat behúzni a csőbe. A harc változó sikerrel fo­lyik, a bűnöző vagy sittre kerül, vagy megússza. A törvény keretein belül előfor­dultak alkuk is, amelyekben mind­két fél részéről megvolt az adott szó becsülete. Mosta­nában - úgy tű­nik - ki­veszőben van a vagánybecsület, - s ez az, ami elszomorító. Régen a becsületes betörő sosem ölt. Ha tet­ten érték elszaladt, legfeljebb fel­lökte azt aki eíőtte állt. Most meg baltával támadnak öregasszonyok­ra. Egyre több a gátlástalan elköve­tés, a bűnözők egy része eljutott odáig, hogy nem ismer se Istent, se hazát. Régen volt profi bűnöző, akit tisztelni tudtam, mert értette Jöhetnek királyok, mehet a rendszer, egyvalami marad: a hivatal, és a 40 X 50 centis gillotine- .kiképzésű lehúzhatós ablak. A történetről leg­alábbis semmi más épkézláb nem jut eszembe. Az iregszemcsei postahivatal nem kézbesítette a patikának címzett küldeményeket, csak azt, amit a gyógyszertárat működtető cégnek címeztek. A patika neve Viktória Gyógyszertár, a cég neve Vik­tória Pharma Bt., egyébként egy helyen vannak. Visszakerült a feladónak például a gyógyszerárlis­ta, ami nélkül gyógyszert árusítani lehet ugyan, de a patikusok többsége szeret inkább árlista alapján dolgozni. A postai szabály, hogy egy cég vezetője, vagy megbízottja csak a cégbírósági do­kumentum másolata alapján veheti át a küldemé­nyeket. Mivel olyan cég nincs, hogy Viktória Gyógyszertár, kézenfekvő, hogy oda nem is lehet kézbesíteni levelet. Annak ellenére, hogy a patikát korábban működtető betéti társaság akkor is meg­kapta a küldeményt, ha arra csak a gyógyszertárat írták rá. Akkor igen, most nem. A hivatal vezetője azt mondta, nem nyilatkozhat. A pécsi postaigaz­gatóság jogi osztályának munkatársa viszont meg­vizsgálta az eljárást, s arra a véleményre jutott, - s itt jön a pozitív fordulat -, hogy adminisztratív hiba történt, a hivatalnak nemcsak kézbesítenie kell a gyógyszertárnak szánt leveleket, hanem ille­ne elnézést is kérnie az ügyféltől. Tóth Ferenc El a kezekkel a génektől Több országgyűlési kép­viselő is megkapta azt a levelet, amelyben az ökológiai gazdálkodás hívei tiltakoznak a gén- manipuláció ellen. A do­kumentumot e hét szer­dáján a Tamási Öko- Lánc Környezetvédelmi Egyesület titkára adta át Koppánné dr. Kertész Margit kisgazda hon­anyának. A levelet a Zala megyei Ispánkon ez év februárjá­ban rendezett ökológiai mezőgazdasági tanfolyam résztvevői címezték a föld­művelésügyi és vidékfej­lesztési miniszternek. Saj­tójelentések szerint Tor- gyán József egy, az év ele­jén Berlinben rendezett konferencián szóbeli meg­állapodást kötött multi­nacionális cégekkel ar­ról, hogy hazánkban ge­netikailag módosított szaporítóanyagokat ho­nosítanak meg kísérleti jelleggel. Az ökológiai me­zőgazdaság hívei aggoda­lommal fogadták a hírt, megítélésük szerint ha ez megvalósul, „jóvátehetet­lenül sérül a természet önszabályozó rendszere, a magyar tájspecifikus nö­vényfajtákat leváltaná egy - az etetőláncok analógiá­jára épülő - egysíkúság, a magyar termőföld kísérleti laboratóriummá, a fo­gyasztók pedig kísérleti nyulakká válnának”. A do­kumentum szerzői feltéte­lezik, hogy a „magyar szakmai körök elitjének egy része a géntechnoló­giákat alkalmazó cégek befolyása alatt áll.” Kop­pánné dr. Kertész Margit érdeklődésünkre azt mondta: a párt hétfői frak­cióülésén megpróbálja megkérdezni a minisztert arról, interpelláció kereté­ben, vagy más formában vethető-e fel a kérdés. A kisgazdapárti képviselő egyéni véleményéről el­mondta: konzervatív gon­dolkodású lévén fenntar­tásai vannak génmanipu­lációval szemben. tf Tiszavirág-életű térplasztika Ledöntötték Farkas Pál szobrát Farkas Pál, Szekszárdon élő szobrászművészt egy szegedi ismerőse hívta telefonon, hogy az éjszak eltűnt a folyópartról Tiszavirágzás című szobra. Később aztán kiderült hogy a 6 mázsás csapokkal rögzített tér­plasztikát kitépték a talapzatból és belelökték az áradó folyóba. Az árvízvédelmi támfalon lévő szobor hamar népszerű találkahely lett a Tisza-parti városban. Március 14-ére virradóra már csak a hűlt he­lyét találták. Először azt hitték ellopták, de az­tán valakinek eszébe jutott, hogy meg kellene nézni a folyóban. Á rakparthoz képest a szobor 4,5 mé­ter magasan volt. A lent lévő, lezárt utat mintegy 2 méter magas víz bo­rította. A műalkotást búvárok találták meg és tűzoltók mentették ki a víz­ből. Jelenleg sérült állapotban egy raktárban őrzik. — Ezt nem egy-két ember nem csinálhatta, nagyobb erő kellett hozzá. El sem tudom képzelni, hogyan gyűlhet össze emberek­ben - feltehetően fiatalokban - ennyi brutális indulat. nyilat­kozta lapunknak Farkas Pál. — Szegeden, a szülővárosomban már nem ez volt az első szobor, amelyet ledöntöttek, megrongáltak, de nekem szerencsére még nem volt részem hasonló élményben. Ez ahhoz hasonló érzés, mintha az embernek a gyereke tűnne el. Szekszárdon hála Istennek más ta­pasztalataim vannak. A milleniumi emlékműről leesett bronz pecsét egyikét bevitték a polgármesteri hi­vatalba. Gondolkodunk rajta ho­gyan lehetne riasztó-rendszerrel megvédeni a szobrot a restaurálás után. . . Ihárosi A települések közötti nemzet­közi partnerség érdekes pél­dája volt az a bogyiszlói há­zasságkötés, amelynek „segí­tői” a község erdélyi test­vértelepüléseiről érkez­tek. Maga az ifjú pár - Király Géza és Szántó Mónika - bogyiszlói illetőségű, egybeke­lésükről szóló dönté­sükhöz természete­sen nem igényeltek „testvértelepülési” se­gítséget. Egy egyházi esküvő azonban nem jö­hetne létre pap nélkül, mint ahogy egy valamire való lako­dalom sem lehet meg vőfély hí­ján. A fiatalok ebben a dologban kaptak „külső” segítséget, még­hozzá egyszerre Bogyiszló mind­két erdélyi partnertelepüléséről, Csíkcsicsóról és Csernátonról. A csíkcsicsói katolikus plébá­nos már többször járt Bogyisz­lón, ahol sok barátot szerzett, és már misézett, keresztelt is a falu­ban. A fiatalok nem bánták vol­na, ha őket is „Pityu atya” adná össze. A tolnai apátplébános er­re meg is adta az engedélyt, így immár a csicsói atya áldása van a Géza és Mónika frigyén. És mivel azon a hétvégén a csernátoni testvértelepülés dele­gációja is Bogyiszlón tartózkodott, kínálta magát az alkalom, hogy a nászon székely vőfély vigye a prímet. A lakodalmasok nem is bánták meg, hogy így ala­kult, a testvéri segítséggel lét­rejött nász remekül sikerült, amit az eseményen készült kép is bi­zonyít.-ht-

Next

/
Thumbnails
Contents