Tolnai Népújság, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13 / 61. szám
1999.március 14. *:* • Negyedik atitad. Hazafelé az autóban hallgatjuk a rádiót. Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter szerint a mostani ár- és belvízhelyzetet nem szabad alapul venni a vé-1 dekezés során, hiszen ilyen katasztrófa öt- venévenként fordulhat elő. Elképzelem, hogy a hír hallatán miket mondhatnak a Fazekas soron lakók. Biztos, hogy nem tűrné el a nyomdafesték. ' ***** SZÖVEG: ALMASIB. CSABA FOTÓ: KÖRMENDI IMRE Sárospatak, Fazekas sor. Eredetileg utca lenne - kövesúttal, járdával, fákkal, növényekkel. Az elején közlekedési tábla jelzi, hogy lassan kell az autóval haladni, mert itt gyerekek játszhatnak. M ost másról szól itt az élet. A víz játszadozik könyörtelenül és cinikusan kicsikkel, felnőttekkel, öreg emberekkel. Péntek délelőtt. A Bodrog napok óta kinn jár a medréből, és iszonyú pusztítást végez házakban, bútorokban, vagyontárgyakban és lelkekben. Két hasáb fa maradt r—— TTjTl Az elmúlt napok fáradtsága, elkeseredettsége még több barázdát rajzolt a 69 éves Orosz Sándorné arcára.- A házban még nincs víz, de ki tudja, meddig lesz így - mondja köszönés helyett, de itt most ez a természetes. Más jó hírrel nem tud szolgálni. A meglehetősen lerobbant vályogépület hátuljához már nem lehet eljutni. A baromfikat egy ketrecbe zárták és fölpolcolták, két disznó a virágoskertben szaladgál. Az óljukba már nem mehetnek. A ház ura várja a segítséget, egyedül nem meri a 80 kilós állatokat a szomszédba vezetni.- Úgy látom, az ámyékszéket sem tudjuk használni - mered az asszony az udvari vécé irányába. Két hasáb fájuk maradt, a többi elázott, így se fűteni, se főzni nem tud. A kukoricacsutkát veti a tűzre, de az se tart ki sokáig. Bevezet a tiszta szobába, és simogatja a falat.- Hetven centi vastag. Abban reménykedünk, hogy kibírja. Ha nem... hova vihetném a szegénységemet? Miért büntet bennünket a jóisten? A férjével napok óta alig alszanak. Ruhástul nekidőlnek az ágy oldalának, így próbálnak pihenni. Lehet, hogy nemsokára pakolniuk kell a kollégiumba. Már megreggeliztek. Az önkormányzattól kaptak kenyeret, felvágottat, vajat és teát. Közben megjön a segítség. Többen hajtják a hízókat az utcán. Az állatok sivalkodása messzire elhallatszik. A víz foglya , r «a 1 Folyik a szeméből a I faWflS ” TcJ könny az idős Bajusz Sándornak, amikor kijön elénk a házából. Térdig ér a szobákban a víz. A bútorokat téglákra rakták, egy darabig még nem ázik el minden. Az értékesebb holmikat kimenekítették.- Ebben a házban születtem 1933-ban, de még sohasem öntött el bennünket a folyó - mutat rá a 150 éves vályogépületre, és közben megtörli a szemét. - Már repedezik a fal. Itt akartam a maradék életemet leélni, nem tudom, így lesz-e. Két nagyméretű téglát tettek egymásra, azokon lehet bejutni az udvarba, ha valakinek nincs gumicsizmája. Cirkuszba illő, veszélyes mutatvány, nagyon inog.- Hozzon nekem gyógyszert, magas a vérnyomásom, nem tudok innen kimenni, kezem, lábam törve volt - kiabál sírva valaki. A hang a vályogépület mögötti új ház teraszáról jön. Az közelebb van a Bodroghoz, mégis biztos menedéknek tűnik.- A mama - mondja az idős ember. - Ott lakik a fiunk a családjával, és ő ott ragadt. Csónakba nem mer szállni, se a téglákon elindulni. Bajusz Istvánék tavaly fejezték be az építkezést. Ötszáz IFA földet töltöttek a telekbe, csak így kaphattak az ártérre építési engedélyt. A betontalapzat nagyon magas, rémálmukban sem gondolták volna, hogy mégis veszélybe kerülhetnek. 25 centire van a víz a beton tetejétől, ha azt is eléri, az új házban is a Bodrog lesz az úr. A nagymama nagyon rossz idegállapotban van. Remeg a félelemtől és az elkeseredettségtől.- Ha elúszik a házunk, sose lesz még egy ágyunk se. Egy nyugdíjból élünk az urammal, én csak házastársi pótlékot kapok, hatezer-kétszáz forintot. Mi lesz velünk, mondja meg, mi lesz velünk? - s ömlik a könnye.- Amíg nekünk lesz hol laknunk, addig lesz maguknak is - vigasztalja a menye és átkarolja. Majd aggodalmasan a betontalp felé néz. A helyzet nagyon aggasztó. A vízszint folyamatosan emelkedik, holnapra várják a tetőzést. A kertben hintaágy van, de alig látszik ki, a nemrégen ültetett virágokat, szomorúfüzeket pedig már teljesen belepte a folyó. Nem látni a játékokat sem, pedig itt három gyerek lakik. Egyikük leszúrt egy lécet, azon méri a Bodrog magasságát. Lassan az is alámerül. Nyáron csodálatos lehet itt lakni. Idilli csönd van, nyugalom. Csak a fákat látni és pár száz méterre hömpölyög a békés Bodrog. Mindez most olyan valószínűtlennek, hihetetlennek tűnik. Mindenki hazudik r— « I A Fazekas sor egyes réFaieKas SOT 0.J szej( csak csónakkal lehet megközelíteni. Vannak olyan házak, ahol mellmagasságig ér a víz. Ahonnan tudták, kimentették az értékeket. A száraz részeken állnak az emberek és a házuk felé révednek. Iszonyatos indulat dúl bennük. Nem a folyóra, a természetre dühösek. Az emberekkel sincsenek kibékülve.- Hazudtak nekünk, s azóta is ha- zudoznak. Az önkormányzat, a vízügy, mindenki. Azt mondták, nem lesz olyan súlyos a baj, legfeljebb hat és fél méteres lesz a Bodrog. Erre most tartunk hét húsznál. És még hol a vége? - emeli meg a hangját egyikük. Az itt lakók nem készültek fel ilyen magas vízállásra, ezért sokan már nem tudják kihozni nagyobb holmijukat. Egy darabig még téglákkal alá lehet polcolni a bútorokat, de a végtelenségig nem lehet megemelni, nem engedi a plafon.- Tudja uram, harmincéves probléma, hogy ezen a szakaszon nincs gát - mondja Egry Csaba. A fiatalembernek a fáradtságtól véres a szeme. Éjszaka dolgozott, nappal menti a menthetőt. - De az illetékesek csak egymásra mutogattak, senki nem csinált semmit. Mi meg állandó riadókészültségben élünk. S most megtörtént a legrosszabb, amire csak számítani lehetett. Csónakos emberek hozzák a híreket. Állítólag két-három régi házat már csak a szentlélek tart. Az egyik egyszobás, fürdőszoba nincs. Négyen lakják. Egy házaspár két 20 év körüli lánnyal. Egyikük fejlődési rendellenességgel született, azóta tolókocsiban él, másikuk munkanélküli. Egy időre meghúzhatják magukat a városban, de valószínűleg nem lesz hova visszajönniük. Pár lépés az élet. Sárospatak dimbes- dombos, ezért a Fazekas sor egyes, túloldali házai biztonságban vannak. Idős asszony jön ki az egyikből.- Vegyék meg, vagy hozzanak rá vevőt - kéri szinte könyörögve. - Két és fél millióért odaadom. Kénytelenek vagyunk visszautasítani az ajánlatot. S kicsit szégyenkezünk, amikor beszállunk az autóba és Budapest felé indulunk. Veszik a magyar földet, mint a cukrot Az átlagos, 18 aranykorona körüli szántó hektáronkénti átlagára néhány európai országban és hazai tájegységen (forintban) Magyarországon: 100000 a keleti megyékben: 40000- 60000 a nyugati megyékben: 100000- 300000 az Alföldön: 50000- 90 000 Nyugat-Németországban: 1500000-3000000 Ausztriában: 800000-3000000 Hollandiában: 10000000 Becslések szerint ma Magyarom szagon 200-300 ezer hektár termőföld lehet törvénysértő megállapodások, zsebszerződések alapján külföldi kézen. A földek „tulajdonosai” arra várnak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után megszűnik a korlátozás. Akkor bejegyzik tulajdonjogukat, s földjeiket néhány éven belül tízszeres haszonnal adhatják el. A magyar föld ugyanis töredékét éri a németnek vagy az osztráknak. Zseb- szerződés helyett ma már örökösödési szerződéssel jutnak a sógorok a földhöz. Becslések szerint egy vácnyi városra való családi ház, üdülő került már külföldi kézbe. Könnyű a sógoroknak - sóhajt fel Lakatos Tibor, a rábcakapi állatorvospolgármester. - Számukra nem pénz az az összeg, amibe a magyar föld kerül. De ne higgye, hogy a gazdák adják el a szántót! Ők vennének, hisz sokuk bérelt földön termel. Csakhogy a tőkéjük kevés, nem tudnak versenyezni az osztrákok, németek által kínált árakkal. A városiak, akik nem kötődnek kárpótlási jegyen szerzett földjükhöz, meg annak adják, aki többet ígér - utal a piac farkastörvényére Lakatos. Előbb a ház, aztán a föld. Ez a külföldiek jól bevált módszere - tartják a határszélen élők. Rábcakapiban például már minden tizedik porta osztrák vagy német kézre került. Hiába tiltja törvény, a külföldiek mindig találnak kiskaput. S veszik a földet, mint a cukrot. Egy győri felmérés szerint a nyugati határszélen lévő megyékben már minden tizedik hektár osztrák vagy német gazdának terem hasznot. A nyugati megyékben 1998-ban megyénként 800-1200 lakás, ház, üdülő került külföldi kézbe. Becslések szerint az elmúlt öt évben németek, osztrákok (és még további negyven náció) több tízezer házat vásároltak meg legálisan. A nyugati országrészben 2-3 millió egy parasztház, ám olcsósága miatt már az Alföld is kezd divatba jönni. Itt a fél-, egyhek- táros tanyákat már félmillió forinttal - ez másfél havi átlagfizetés Németországban - ki lehet fogni. A z agrártárca földtörvény-módosítással igyekszik úrrá lenni az áldatlan helyzeten. Torgyánék javaslata szerint a földvédelmi bírság kétszeresét szabják ki azokra, akik nem jelentik be, hogy földhasználati szerződés alapján termőterületet művelnek meg. Egy hektár jó földért 36 ezer forint a bírság, húszért több mint 700 ezret kell majd fizetni. Szabadi Béla államtitkár kijelentette: a földhasználati nyilvántartás felállításának célja a zsebszerződések visszaszorítása. A parasztok azonban kételkednek. Elkésett a kormányintézkedés. A zsebszerződés ma már nem divat. Helyette az ügyvédek és közjegyzők fiókjaiban lapuló örökösödési szerződés járja. A külföldi járadékot fizet, cserébe pedig földet örököl. Márpedig az öröklést egyetlen törvény sem tiltja. (r. cs.) Összeírás: új adó? Az évezred utolsó évében, 2000-ben átfogó agrárösszeírás lesz. Az adatgyűjtés kiterjed a földhasználatra, az állatállományra, a gépekre, eszközökre, valamint a termelési adatokra. A felmérésben 15 ezer számlálóbiztos vesz részt, s az kétmilliárd forintba kerül majd. A gazdák félnek attól, hogy az összeírás egy új adó bevezetésének alapját teremti meg.
