Tolnai Népújság, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20 / 43. szám

Virtuális csodák program a MTESZ-nél az oktatásban A virtuális valóság nyújtotta lehetőségekről beszélget­tünk Nyisztor Józseffel, a MTESZ Tolna Megyei Szer­vezetének ügyvezető igaz­gatójával.- Az alapításának nem­rég ötvenedik évfordulóját ünneplő Műszaki és Ter­mészettudományi Szövet­ség, mintha új utakra lé­pett volna az utóbbi né­hány évben, sorra állnak elő új ötletekkel. A techni­ka házainak nyitottá válá­sa, különböző oktatási, to­vábbképzési programok szervezése mellett a legújabb, a világon harma­dik helyen bevezetésre került Multi Center oktatási program. Miről szól ez a projekt és hogyan került Magyar- országra? — A program dr. Halmai László­nak, a MTESZ főigazgatójának kö­szönhető, aki felismerte az életkori sa­játosságokon alapuló oktató-fejlesztő központ jelentőségét. Az első ilyen központot Székesfehérváron Elek Gyula, a Technika Házának ügyveze­tő igazgatója hozta létre. A számítógépes progra­mok óvodásoktól a nagyszülőkig minden korosztály számára fle­xibilis oktatási, képzési, «p továbbképzési lehetősé- pÉ get kínálnak.- Igen ám, csakhogy az óvodások még nem tudnak ími-olvasni. — Az, hogy a picik nem tudnak olvasni, nem ismerik a számo­kat, nem jelent gondot, a Multi Center oktatási program része, a Multi Garden, ennek a korosz­tálynak van „kitalálva”. A számítógép billentyű­zetén például a 3-as szám alatt három pötty van. Az utasítás nyomán a kép­ernyőn lévő hatalmas, zöld almafáról vérpiros gyümölcsök kezdenek po­tyogni a kosárba, egy, kettő, három, számolja hangosan a gép, és rögzül a kicsik fejében a szám. Ügyes voltál, dicsér a képernyőn megjelenő Pumukli. Az ovisok élvezik a dolgot, a komputer csak pozitív megerősítést végez, nincs dorgálás, ejnye, bejnye, ha nem találják el a gyerek a jó szá­mot, a gép addig ismétli vidám zené­Ha az ember nem a saját szemével látná, alig hinné, 3-4 éves gyerekek ülnek a számítógép előtt és elmerülve nyomkodják a billentyű­ket. Tanulnak, ismerkednek a színekkel, for­mákkal, számokkal. Igaz, ők ezt nem munká­nak, inkább játéknak tekintik, amit mutat az is, hogy az óvodában öt percig egy helyben megülni nem tudó gyerekek fél órát is eltöl­tenek a számítógép képernyője előtt. A MTESZ székesfehérvári székházában létreho­zott MultiCenter a Csodák Háza, amit talán hamarosan a Tolna megyei gyerekek is meg­tapasztalhatnak a szekszárdi Technika Házá­ban. re, míg jó nem lesz. így játszva, rövid idő alatt sajátítják el a kicsik azokat a fogalmakat, készségeket, amiket a ha­gyományos óvodai foglalkozásokon csak nehezen. Szükség is van erre, hiszen ezek a gyerekek már a XXI. században fog­nak felnőni, számukra a számítógép nem több, mint dédapáiknak a pala­tábla volt. Új ismeretekre itt tehetnek szert, ezen keresztül szerezhetnek in­formációkat. A virtuális valóság keve­redik a valódival. — Az óvodás programon kívül van más is? — A rendszer rugalmas, az óvodás kortól az egyetemig, játékoktól a nyelvoktatásig sok mindenre használ­ható. Hihetetlen módon fejleszti a gyerekek, felnőttek képességeit, való­ban játszva tanít. A Multi Art program például a ti­zenévesek kreatív és művészeti ké­pességeit bontakoztatja ki, itt a diá­kok grafikákat készíthetnek. A számí­tógépre szerelt kamera segítségével ­többek között - önmagukat szkennelhetik a képernyőre mondjuk Leonardo di Caprio mellé. A grafikai, animációs szoftverek, a szkenner, a digitális kamera használatát 16 leckéből álló lépésről-lépésre felépített - pedagógiai kézikönyv formájá­ban is megjelenő - program kere­tében sajátíthatják el a gyerekek. Munkájuk eredményét kinyom­tatva kézbe vehetik, illetve az el­készült animációkat a számítógé­pen megszemlélhetik, mint saját alkotást. A gyerekek másik kedvence a Multi Music program. A zenei szoftverhez egy MIDI csatlakozik, ezt az együttest a tanár és tanuló vagy sa­ját elképzelése szerint, vagy a 16 lec­kéből álló pedagógiai programot kö­vetve használhatja. Aztán itt van a Discoveries multi­média nyelvoktató szoftver, aminek a tananyaga a teljesen kezdőtől a pro­fesszionális szintig terjed. De talán a legérdekesebb, a Multi Science és Multi Tech modul, amely a technikai, műszaki alapok szemléletes tanításán kívül pályaorientációs célokat is ellát. Valamennyi számítógé­pes oktatóprogram-elem­hez a gyakorlati alkalma­zást bemutató kis beren­dezés csatlakozik. Itt még az is megérti az energia átvitelt, aki fizika órán megbukott. — Ki finanszírozza mindezt? — Székesfehérváron a MultiCenter kiépítését a MTESZ az önkormány­zattal közösen finanszí­rozta. Remélem, hogy Tolna megyében is a me­gyei és városi önkormány­zatok vevők lesznek ezek­re a programokra, melye­ket az iskolások ingyen lá­togathatnának. Benedek András, az Oktatási Minisztérium helyettes ál­lamtitkára a napokban nézte meg a fe­hérvári Multi Centert, nagyon tetszett neki, reméljük, hogy a tárca anyagilag is támogatni fogja a programot. Egyébként hamarosan a gyakorlat­ban is meg lehet mindezt teltinteni, a MTESZ budapesti képzési központja egy légkondicionált, mobil tantermet hozott létre egy buszban, amit a me­gyékben bemutatnak. F. Kováts Éva Az utolsó népművelő Még ma is pontosan emlékszem a 10 évvel ezelőtti február 17-i napra. A tavaszt idéző időben a kölesdi gazdák már tanyáikat rendezgették. Laci, amíg várta vendégeit, a tanyája előtti avart égette. Mire a parázs utolsó szikrája is kihunyt, addigra Laci is itthagyott bennünket. A maga után hagyott űr még ma is tátong. Tíz éve hunyt el Baranyai László Ki is volt Baranyai László? Akkor még nem tudtuk, de ma már minden kölesdi számára vilá­gos, hogy ő volt az ízig-vérig nép­művelő. Minden ajtót és szívet ki tudott tárni. Sokszor nyers szavai mély érzést, tengernyi szeretetet lepleztek. Adott volt a tudása, lel­kesedése, műveltsége és szervező ereje. Programjaival betöltötte az egész művelődési házat. Óvodás komáktól a nyugdíjasokig min­denkinek kitalált valamit. Még ma is mesélnek azokról a csodálatos országjárásokról, melyeket Bara­nyai Laci szervezett. Országos jelentőségűvé a Mai magyar képzőművészet című so­rozata vált. Már a nyitó, 1975-ös kiállítás is jelezte, hogy távlatos értékek bemutatását követheti nyomon a művészetet kedvelők népes tábora. Munkácsy-díjas, Ér­demes művész és Kossuth-díjjal rendelkező művészek mellett a megye ma is élő alkotóit láthat­tuk. Baranyai László gondosko­dott arról, hogy a Kölesden kiállí­tott valamennyi képről, grafikáról és szoborról diafelvétel készüljön. A mai magyar képzőművészet kincsei így juthatnak színes üze­netként ma is mindenkihez. A kölesdi kísérlet mozgalom lett. A művészek vissza-visszajár- tak megnyitókra, előadásokra, Egyre többen választottak műve­ikhez kölesdi, vagy környéki mo­tívumot. Kölesd abban az idő­szakban egyrészt változatos fogal- mazású alkotások esztétikai élmé­nyében részesült, másrészt csak olyan alkotókat hívott vendégül, akik vagy az elérhető minőség fel­sőfokán alkottak, vagy arra töre­kedtek minden erejükkel. Ezzel tisztelte meg Baranyai László kon­cepciója a művészetet, a művé­szeket és a közönséget is. Ebből az elvéből egy jottányit sem enge­dett, mert ragaszkodott a minő­séghez. Baranyai László megszívlelen­dő hagyatéka a megszállottság, amely rendkívüli teljesítményre készteti az embert. Életművével igazolta, hogy egy kis település is képes a legnagyobb feladatok ma­gabiztos kivitelezésére, ha van odaadás, értelem és összefogás. Mostanra emlékei és munkái ma­radtak meg számunkra, valamint az a feladat, hogy felbecsülhetet­len értékű munkásságából minél többet közkinccsé tegyünk. Varga András Tamási kereszté Mint korábban hí­rül adtuk, tavaly megalakult a KÉSZ (Keresztény Értelmi­ségiek Szövetsége) ta­mási csoportja. Min­den hónap első szer­dáján jöttünk össze az erdészet épületé­ben. Rangos előadók sorát hallgathattuk meg. Néhány kiragadott név: Kellermayer M. sejtbiológus, Maczkó M. népdal­énekes, Szabó A. előadóművész, Macskássy Izolda. 1998. december 14-én megtartot­tuk évzáró gyűlésünket és megerősí­tést kapott tevékenységünk 1999-re is. Szükség és igény van rá, hogy szellemi életünk 1-2 kiválóságával legalább havonta egyszer találkoz­zunk. Február 3-án Győrffy László szín­művész publicista előadása arra hív­ta fel figyelmünket, hogy minden nehézsé­gen és bajon átlendül­hetünk szellemiségünk erejével. Sajnos mára a szellemi tartalékok el- fogyóban vannak. Ezért nagyon nagy fele­lősségünk van a művé- ——" széknek, akiknek a szépség, érték és ebből fakadó em­berség őrzőjévé kell válniuk. Ugyan­így az írók és médiák óriási felelőssé­géről beszélt. Egy kis ízelítőt adunk az 1999-es programból. Legközelebbi összejö­vetelünk: 1999. március 3-án 18 óra­kor lesz. Az emberiség jövője keresz­tényi szemmel - erről tart előadást Szabó Ferenc jezsuita atya. A továbbiakban várjuk még Bal- czó András öttusázót, dr. Pap Lajos szívsebész professzort, Szentmihá- lyi Szabó Péter írót, Czigány Györ­gyöt... Dr. J. S. B. Segítséget vár a palánki iskola Szarvas és lány szobra a parkban A palánki Csapó Dániel Szakközépiskola idén ünnepli fennállásának 70. évforduló­ját. A jubileumot az iskolához méltó ünnepségek és rendez­vények mellett még valamivel szeretnék emlékezetessé ten­ni. Erről beszélgettünk Horváthné Kiss Idával, az in­tézmény igazgatójával és Bea Józseffel, a Csapó Alapítvány kuratóriumának elnökével.- Mit szeretnének megvaló­sítani a jubileum alkalmából? — Az iskola értékeinek be­mutatásán túl azt szeretnénk, ha az évforduló kapcsán vala­mi újat is teremthetnénk. Szatmári Juhos László szek­szárdi 'szobrászművész kita­lálta az álmunkat: az alma matert övező, öthektáros, kel­lemes emlékeket idéző park­ba egy kétalakos szobrot kép­zelt el. „A szarvas és a lány” címet viselő kompozíció - a palánki csodaszarvas - szim­bóluma lehet iskolánknak, utalhat a múltra, a mezőgaz­daságra és a jövőre. Vele és ál­tala hatnánk a fiatalokra, a kö­zösség hangulatára és körü­lötte olyan teret alakítanánk ki, ahol szívesen tölthetnék el szabad idejüket a diákok.- Mi kell még ahhoz, hogy megvalósuljon a terv? — Elsősorban segítség. Pá­lyázatokat írtunk és írunk, ta­nárok és tanulók együttes te­vékenységével mintegy 250 ezer forint értékű munkát végzünk el, s a lehetőségeink szerint anyagiakkal is alátá­masztjuk közös elhatározá­sunkat. Szeretnénk az egykori palánki diákok segítségét kér­ni ahhoz, hogy ez a szép alko­tás megvalósuljon, s méltó helyre kerülhessen. Csökken­tené a költségeket és közelebb hozná a célt, ha anyaggal is tá­mogatnának minket: bronz­zal, gázolajjal, méhviasszal, gipsszel, dróttal, stb. amit biz­tosíthatnánk a művésznek. Akik támogatni szeretnék is­kolánk törekvését, s segíteni tudnak nekünk, felajánlásu­kat, ha pénzbeni, az OTP 11746005- 15416717-es számla­számon tehetik meg. Aki anyaggal tud segíteni, azok je­lentkezését a 74/311-277-es te­lefonon, vagy 74/311-675-ös faxon várjuk. Tolna Megye Önkormányza­ta, Tolna Megye Önkormány­zatának Levéltára, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Tolna Me­gyei Pedagógiai Intézet és a Megyei Honismereti Egyesü­let pályázatot hirdet a megye történetének bármely korsza­káról, területéről, hivataláról, intézményéről, vállalatáról, üzeméről, jelesebb személyi­ségéről írott tanulmányra. Kiemelt témának tekintik a kiírók 1848/49 megyei törté­néseihez, jelesebb személyi­ségéhez kapcsolódó feldolgo­zások készítését. A pályázat nyilvános, azon kortól, vég­zettségtől függetlenül bárki részt vehet. Egykori levelezé­sek, iratok, cikkek, falukróni­kák, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemlékezések, le­véltári, irattári vagy szeniélyi tulajdonban lévő dokumen­tumok felhasználásával a pá­lyaművek hiteles forrásokra épüljenek. Az adatokra a pá­lyázat jegyzetében a szokásos módon kell hivatkozni. A pá­lyázat terjedelme minimum egy ív (22-23 oldal, oldalan­ként 30 sor, 60 leütéssel). Fa­lutörténet esetén a minimális terjedelem 3 ív. Már publikált tanulmány a pályázatra nem küldhető be. A pályázatokat jeligével, két példányban, a Tolna Megyei Levéltárba (7100 Szekszárd, Béla tér 1. Pf.: 33) várják. A pályázat jel­igés, a pályamű mellett zárt borítékban kell elhelyezni a szerző nevét és pontos címét. A meghirdetők által alakí­tott zsűri több első-, máso­dik-, vagy harmadik díjat is kiadhat, illetve a pályamű­vek színvonalától függően megoszthatja, vagy vissza­tarthatja a díjakat. A legjobb pályázatok megjelenését a kiírók elősegítik. A díjazás­ban nem részesült műveket a zsűri munkajutalomban ré­szesíti. A pályaművek beérkezésé­nek határideje: 1999. augusz­tus 31. A pályázatra beküldött művek - a szerzői jog fenntar­tása mellett - a levéltár kéz­irattárába kerülnek. A pálya­művek első közlési jogát a ki­író szervek maguknak fenn­tartják. Az eredményhirdetés időpontja: 1999. októberének utolsó hete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents