Tolnai Népújság, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-13 / 37. szám

Ki mondja, hogy ez erkölcsös? •• 1999. február 14. TÜNTETÉS a ház megmentéséért Közéből Harmadik oldal Tumultuózus jele­net lenne, ha utcá­ra vonulnának mindazok, akiknek viszonylag nagyobb összeggel tartoz­nak. Később aztán cserélni lehetne, s akik ellen tüntet­tek, azok is előkap­nák táblácskáikat, amelyen kiszer­kesztik azokat, akik nekik tartoz­nak. Szép kis kör­magyar kerekedne belőle! Zuhogó hóesésben állt a három ember az adós háza előtt. Bent csönd, senki sem jött ki, csak a kutya ült éberen a bejárati ajtó előtt. A tüntető férfi házán jelzálog van, mert ő is tar­tozik másoknak, de nem tud fizetni, mivel neki sem fizették meg a 849 ezer fo­rint tartozást, csak 160 ezer forintot. A pénz kint­lévőség volt egy bt.-bői amelynek tagja volt. Az adós nem tiltakozott a fizetési meghagyás ellen, csak közölte, hogy nem tud fizetni. A tüntető férfi néhány adatra hivatkozva bűnvádi feljelentést is tett. Kétség­be van esve, mert előbb- utóbb a nehezen és csak Az ügy­védnő, az adós felesé­ge, aljas módszer­nek nevezi a tüntetést, s szintén bűnvádi el­járást kez­deményez rágalmazás és hitelron­tás miatt a tüntetők el­len. Véle­ménye szé­féiig felépített házát fogják elárverezni.- Mi az utcára kerülünk negyedmagammal, ők meg Egyiptomban nyaralnak, és a házukat bővítik? - kér­di kétségbeesetten. Az adós arra hivatkozik, hogy a bt. kölcsön kapott pénzét az üzletbe forgatta vissza, de elúszott. Hogy nincs vagyona, azt a kintlé­vőséget megvásároló férfi tudta. rint, ha a közös üzlet nem jött be, a veszteségen is osztozni kell, nemcsak az esetleges nyereségen. Az tüntető idős hölgy­nek ugyanez a férfi azt ígérte, hogy kültag lesz a bt.-ben, fele-fele arány­ban tulajdonossá válik egy büfékocsiban. Nem lett kültag és a büfékocsit a saját nevében apportálta a társaságba. Később egyezséget kötöttek, de az adós azt sem tartotta be: Részletfizetést ígért, de nem teljesíti folyama­tosan. Az idős hölgy azt mond­ja, régóta ismeri a férfi felesé­gét. Ezért merte rájuk bízni a hat­százezer forintját, amiből még 490 ezret követel vissza.- Kiben bízzon az ember, ha egy ügy­védben nem bíz­hat? -kérdi kétség- beesetten. Ihárosi Jól előkészített, mondhatni kényelmes betörést hajtott végre két bogyiszlói férfi nemrégiben. Úgy gondolták, hogy a száj- rét is jói elrejtették. A bűncselekmény kiötlője akkor tört meg, amikor a nyomozó a szemébe mondta, hol van a lopott holmi. Az erő(vágó) vele volt A „főkolompos” nagyméretű erővágó­val dolgozott, nem volt előtte akadály hol­mi lakatra zárt kapu. A betörés előtt gon­dosan felderítette a terepet, egy géptároló telephelyet. A terepszemle során örömmel tapasztalta, hogy az elvitelre érdemes tár­gyak között van egy utánfutó is. így az ak­ció során nem kellett sokat vacakolnia a szállítással, az utánfutót - egy kis segít­ségre felkért ismerősével - egyszerűen megpakolták a kiszemelt gépekkel, szer­számokkal és egy hordó gázolajjal, majd ráakasztottak a vonóhorgos Trabantjukra és már ott sem voltak. A tulajdonos délelőtt jelezte a lopást a tolnai rendőröknek. A zsaruk még aznap elfogták a két férfit. Házkutatást is tartot­tak náluk - eredménytelenül. A vezér- egyéniség ennek megfelelően nagyon ma­gabiztosan viselkedett a rendőrségen. Mi­után azonban a kihallgatást végző nyomo­zó a szemébe mondta, hol található a szaj- ré, mindent „kipakolt”. Azon a bizonyos helyen aztán a lopott holmi nagy része elő is került. A zsákmány másik részét az egyik gyanúsított hamarosan „önként” be­vitte a rendőrségre. (Megkérték rá.) A lebukott betörőnél egyébként talán csak a károsult lepődött meg jobban. Már tudniillik azon, hogy a délelőtti bejelenté­se után még aznap este megkerültek az ér­tékei. -st­Csábít a helyzet, hogy cenzúrát kiáltsak, ám a dolog ennél bonyolultabb. Meghívnak egy alkotót: állítsa ki a képeit egy közművelődési intézményben, amely „albérletben lakik" egy egyházi iskolában. A meghívó jóval a kiállítás előtt elkészül. Rajta az ajánlás: 128. kiállításomnak a Nő a művészetben cí­met adtam. Megjelenik képeimen a nő, mint anya, mint Ma­donna, majd mesék hőseként, aztán mint csábító, töprengő, vagy egyszerűen mint egy szép akt. Stekly Zsuzsa - merthogy az ő tűzzománcairól van szó - a megnyitó napján elvitte a tárlat anyagát a szekszárdi katoli­kus általános Iskola aulájába. Az intézmény kényszerű szim­biózisban éÜa közművelődési iroda és Idegenforgalmi Központ­tal, a KÖSZI-vel. Amikor Stekly Zsuzsa felrakta volna a képe­ket, döbbenten tapasztalta, hogy a teljes kollekció nem kerül­het a falra. Az épület aulája ugyanis egyben felszentelt temp­lom is, ahol rendszeresen szentmisét tartanak. Az alkotó - kénytelen-kelletlen - az igazgatóval közösen próbálta eldönte­ni, mi az, ami sértheti, mi az, ami talán nem a hely szellemét, így lett a négy évszakból három, így nem került fel az alkotó kedvenc műve, a Pokol kapujában, így vált szalonképtelenné a Bűnbánó Magdolna valamint a Zsuzsánna és a vének. Méltatlan helyzet, amelyben mindenki feszeng. Az alkotó öncsonkításként éli meg, az iskola vezetője kvázi cenzornak érezheti magát. A KOSZI és az iskola között létezik egy megál­lapodás, amelynek értelmében a közművelődési intézmény nem zavarhatja az egyházi iskola tevékenységét. Ha eltekin­tünk attól, hogy igencsak szubjektív annak megítélése, hogy mi az, ami zavaró s mi az ami nem, akkor joggal mondhatjuk, hogy mindkét fél indokoltan mutogat a KÖSZI-re. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy az iroda munkatársa által előre elkészí­tett meghívót elolvasta-e a főnöke. Ha nem, az baj. Ha igen és csak az utolsó pillanatban lépett, az is baj. Az iroda vezetője egyébként az újságból értesült a készülő kiállítás „erotikus tar­talmáról", s ekkor gondolta, hogy egyeztetni kellene az iskola igazgatójával. A válogatás közben veszélybe került az egyik legújabb mun­ka, Az Éden is. Stekly Zsuzsa azonban kijelentette: ha ezt nem teheti a falra, nincs kiállítás. Az Éden tehát most ott van az is­kolában. Talán örülnek neki a gyerekek, mert tanáraik - ha akarják - illusztrációként használhatják, amikor az első em­berpárról beszélnek nekik . . . Hangyái János A törvénytudás népe vagyunk A Bonyhádon élő Tóth József azok közé tartozik, aki úgy véli, többféle igazság csu­pán az anyagi világban léte­zik. Szerinte az ember lelki, szellemi folyamatait csak egyetlen „valódi” Igazsággal lehet megérteni. király és az Igazmondó juhász történetét. Ebben a király pró­bára teszi a juhászt: ha igazat mond - bevallja, hogy az arany­szőrű bárányt odaadta burkus király lányának - akkor megju­talmazza. Emlékszünk arra is, hogy a juhász kiállta a próbát, jutalmul megkapta Mátyástól a burkus királytól nyert fél orszá­Igazolványokkal csaltak A feljelentő becsapta a rendőröket Mások személyi igazol­ványával vásárolt mű­szaki árukat OTP-részlet- re még a karácsonyi ün­nepek előtt négy simon- tornyai illető. Csalni azért még ma sem ilyen egyszerű: mind a négyen előzetes letartóztatás­ban vannak. Egy simontornyai lakos feljelentése nyomán indí­tott eljárást a tamási rend­őrség. Az úr elmondta: el­veszítette a személyi iga­zolványát, amit valakik fel­használtak arra, hogy 140 ezer forintért műszaki cik­ket vásároljanak OTP-rész- letre. Az férfi megkapta az első törlesztésről szóló ér­tesítést is. A nyomozás alatt kiderült: a „sértett” valótlan feljelentést tett. Igazolványát nem elhagy­ta, hanem eladta, méghoz­zá tízezer forintért, a felje­lentést pedig azért tette, hogy ne kelljen törleszte­nie a hitelt. Azóta a nyo­mozók arra is fényt derítet­tek, hogy a „négyek” nem­csak egy személyivel kö­vettek el hasonló vissza­élést 1998 karácsonya előt- t. Pakson és Szekszárdon is fiktív személyazonos­sággal használták ki a hi­telvásárlás lehetőségét. A rendőrség eddig körülbelül 800 ezer forint értékű mű­szaki árut foglalt le. A Ta­mási Városi Bíróság csütör­tökön elrendelte a négy gyanúsított előzetes letar­tóztatását. Ellenük csalás és közokirat-hamisítás, a feljelentő ellen pedig a ha­tóság félrevezetésének gyanújával folyik az eljárás. (tf) Tóth ezekben a hetek­ben Néprajzunk jelentésvi­lága címmel tart előadásso­rozatot Bonyhádon, a mű­velődési központban. Szel­lemi gyökereit - ahogy ő fo­galmaz - a polgári gondolkodás „bölényei” határozták meg. 1980-tól hallgatta Pap Gábor, Molnár V. József, Nagy Zoltán, László Gyula és mások előadá­sait. Ez a kis társaság a hetvenes évek közepétől másképp kezdte vizsgálni néprajzunkat. Ahogy azt Tóth József a Bokros- é a burküs című munká­jában idézi, e kis csoport úgy találta, hogy az úgy­nevezett népművészeti motívumainknak a zodiá- kusnak megfelelően ti­zenkét alaptípusa van . Ezekből épülnek aztán a bonyolultabb rendsze­rek, mint például az élet­fa. Aztán kiderítették azt is, hogy a népballadák­nak és a népmeséknek is épp tizenkét alaptípusa van, valamint feltárták a szokások és néptáncok asztrálmítoszi szerkeze­tét. Valamennyien jól is­merjük például Mátyás Mit üzen Mátyás király és az Igazmondó juhász? got, ráadásul a szép királylány kezét is elnyeri. Tóth József értelmezésében imigyen dekódolható a történet: „Meglátogatja Nimród Istenfiú, Isten követe Mátyást, a jégen vá­lasztott királyt, mert azt hallotta, hogy országát a Teremtő Isten igéje szerint kormányozza. Az el­lenőrzést elvégzi és úgy találja, hogy valóban igaz a hír. Fele or­szágát Mátyás királynak adja. Isten országfelére Mátyás király kinevezi az Igazmondó juhászt királynak. Nimród feleségül adja lányát az Igazmondó Juhászhoz. A juhász Isten fiú lett. ” Talán ez az egy példa is szem­léleti a „bölények” útján való gondolkodás logiká­ját. Mi a törvénytudás né­pe vagyunk - vallja Tóth József, aki szerint a ma­gyarságot az utolsó hat­hétezer évben a legtisz­tább istenhit tartotta össze. A Marsot, mint bolygót vörös­nek ábrázolják szinte minden mitológiában. A miénkben fe­hér. Ez számára azt jelenti, hogy nekünk a háborúink is fehérek, vérteknek és békések.. . Hangyái

Next

/
Thumbnails
Contents