Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09-10 / 7. szám

Síi a vasút iái a MÁV FOTO: OTOS RÉKA Akiket a sztrájk szele megcsapott A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete január ne­gyedikétől sztrájkot tartott, mert - a MÁV Rt. másik két reprezentatív érdekképvise­leti szervével ellentétben - nem tartották elfogadható­nak a cég vezetői által az idei évre ígért, átlagosan 16 %-os béreme­lést. A munkabeszüntetés hét köz­ben komoly zavarokat okozott az ország számos térségének vasúti közlekedésében. A sztrájkot a VD- SZSZ vezetői pénteken délben fel­függesztették, miután azt a Főváro­si Munkaügyi Bíróság elsőfokon jogszerűtlennek ítélte. Az alábbiak­ban a szakszervezetek három dél­dunántúli vezetőjének véleményét adjuk közre. Melisek János, a Vasúti Dolgozók Sza­bad Szakszervezetének területi ügyvivő­je:- Az általunk meghirdetett munkabe­szüntetés támogatottsága a Pécsi Igazga­tóság területén az idő előrehaladtával, napról napra nőtt. Meg vagyok elégedve a részvétellel. Örömömre szolgált, hogy más érdekképviseletek tagjai is csatla­koztak a sztrájkhoz. Nemcsak a mozdonyvezetőké a világ Több szempontból is eredményesnek ítélem akciónkat. A MÁV Rt. vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy a vasúti közlekedést a jelek szerint nem csak a Mozdonyvezetők Szakszervezete tudja befolyásolni, hanem mi is képesek va­gyunk erre. A más érdekképviseleti szer­vekhez tartozó dolgozók csatlakozása a munkabeszüntetéshez pedig azt jelzi, hogy ők sincsenek megelégedve az idei évre ígért bérfejlesztés mértékével. A 14,5 %-os átlagos emelés felett kilátásba helyezett 1,5 %-os rész szerintem máris veszélybe került, ugyanis a MÁV Rt. ve­zetői a hétközi tárgyalásokon már jelez­ték, hogy a mostani sztrájk okozta vesz­teség jelentősen befolyásolhatja a cég eredményességét. 1999. januáí 10. Közelről Harmadik oldal Megítélésünk szerint egységesek, ám jogszerűtlenek voltak a régió forgalmát irányító vasúti vezetők központi utasí­tásra - többek között a sztrájkoló dolgo­zók leváltására - tett intézkedései. Emi­att rövidesen bírósághoz fordulunk pél­dául a dombóvári és a bátaszéki csomó­ponti állomásfőnökök ellenében, ugyan­is ők kifogásaink ellenére sem függesz­tették fel az általunk jogszerűtlennek ítélt döntéseiket. Az első fokon eljáró Fővárosi bíró­ság indoklása szerint múlt év decem­ber 31-én a MÁV és a másik két rep­rezentatív szakszervezet meghosz- szabbította a kollektív szerződést, amely így 1999. december 31-ig érvé­nyes. Ha a kollektív szerződés ér­vényben van, akkor ez idő alatt a sztrájk jogellenes. Az ítélet nem jog­erős. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ha­tározata azt is megállapította, hogy jogos volt a MÁV-nak az a ténykedé­se, hogy a dolgozókat átirányították azokra a helyekre, ahol a sztrájk folyt. A dolgozókat egymás ellen fordították Dömötör István, a Vasutasok Szak- szervezetének területi ügyvivője:- A VDSZSZ valóban bebizonyította, hogy ők is meg tudják bénítani a vasúti közlekedést. Ennek a több mint száz órás munkabeszüntetésnek vélemé­nyem szerint azonban semmi értelme nem volt, ugyanis a MÁV Rt. vezetői és a reprezentatív érdekképviseletek elöljárói közötti decemberi tárgyalásokon kide­rült, hogy a cég mostani gazdasági hely­zete nem tesz lehetővé nagyobb mértékű béremelést, mint amit a Vasutasok Szak- szervezete és a Mozdonyvezetők Szak- szervezete végül is az elmúlt esztendő utolsó napján elfogadott. A sztrájkot meghirdetők propagandá­ja szerintem nem volt etikus, s informá­cióikkal sikerült a különböző érdekkép­viseleti szervek tagjait egymás ellen han­golniuk. Való igaz, hogy jó néhány ta­gunkat ezzel a magatartással megtévesz­tették. Ők voltak azok, akik csatlakoztak a sztrájkolókhoz. Meggyőződésem, hogy nagyobb részük ma már nem ugyanúgy döntene, mint ahogy tette azt a héten. Lejáratták a vasutasokat Dörnyei Szilárd, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének területi ügyvivője:- Nem ítéltük el a sztrájkolókat, ám közülünk senki sem csatlakozott a mun­kabeszüntetéshez. Szánalmasnak tar­tom azt, amit a VDSZSZ eredményként könyvel el a sztrájkkal kapcsolatban. Megalakulásuk óta majd kilenc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy most először bebizonyítsák: ez az érdekképviseleti sz­erv is képes megakasztani az ország vas­útvonalainak forgalmát. Mi a Vasutasok Szakszervezetével közösen december végén beláttuk, hogy a cég vezetői a je­len helyzetben nem képesek nagyobb bérfejlesztést garantálni a dolgozóknak. A további követelés politikai irányba te­relte volna az ügyet, ugyanis az már az ország költségvetését is érintette volna. A legnagyobb problémát a sztrájk so­rán abban láttam, hogy a VDSZSZ nem állapodott meg a még elégséges szolgál­tatásokról a MÁV Rt-vel, ennek követ­keztében pedig lehetetlen volt az utazó- közönség korrekt tájékoztatása. Káosz alakult ki, mellyel nem csak önmagukat, hanem az egész vasutas társadalmat le­járatták.-glaub­Álnéven dőzsölt, fizetni nem akart Bizonyára előrébb tarta­nánk, ha minden in­gyenélőt olyan példás gyorsasággal fülelné­nek le, mint történetünk hősét. Ez bizony mesés lenne, de lássuk, mi a valóság! Azaz: hogy bu­kott meg Tolnán egy álnéven szállodázó, fi­zetni nem akaró vendég? Még karácsony előtt jelentkezett be a tolnai Thelena Hotel­be egy férfi, Köteles Zoltán néven. Bár igazolvány nem volt ná­la, adtak neki egy szobát, tekintettel arra, hogy már korábban is - ugyanezen a néven - megszállt a hotelben. És különben is, csak egy-két napról van szó, míg megjavítják a lerobbant autó­ját — jelezte a férfi. Az egy-két nap eltelt, de a vendégnek sehogy sem akaró- dzott elhagyni a szállodát. Tetszett neki a kellemes környezet, a kényelmes szállás, a finom ételek és italok. A fizetést azon­ban egyre csak halasztotta. Ahogy múltak a napok, a szálloda személyzetének és tulaj­donosának egyre gyanúsabb kezdett lenni a férfi, akinek sem­milyen poggyásza nem volt, állandóan ugyanabban a - később már szakadozott - ruhában jelent meg. (A külcsín azonban nem minden, a hotelnek volt már rend­kívül - mondjuk így - furcsa ruházatú vendége, aki hosszú ott tartózkodása után - bár ilyen ruhadarabja nem volt, de - mint­ha mellényzsebből fizette volna ki vendégeskedése csekélynek korántsem mondható költségeit.) A dőzsölő Kötelesről azonban egyre inkább lerítt, hogy in­kognitóban van, mivel fizetéskor nem akarja használni a saját nevét. (A szerző itt rövid időre bátorkodik megszakítani a tör­ténet finom ívű fonalának szövését, annak érdekében, hogy fel­hívja a figyelmet az előző mondatban elrejtett szóviccre, ha va­laki esetleg nem vette volna észre, ti: Köteles, aki fizetni nem akar köteles lenni.) Szóval a lényeg, hogy már az új év is a Thelenában érte a gyanús vendéget. Végül a tulajdonos január 3-án a következő nap deléig adott haladékot Kötelesnek az időközben tetemes­sé duzzadt számla kiegyenlítésére. A vendég ekkor azt ígérte, hogy Szekszárdról hoz pénzt. A szálloda egyik alkalmazottja át is szállította a megyeszékhely­re a férfit, áld arra kérte sofőrjét, hogy egy bizonyos háznál áll­jon meg, és várja meg őt, mindjárt hozza a pénzt. Az alkalma­zott azonban akkoriban már rég „le volt jőve” a falvédőről, ha­mar rájött, hogy a vendég trükközni próbál, éber volt, és nem hagyta meglógni. A pénztelen férfit visszavitte Tolnára. A ho­tel tulajdonosának ekkorra végleg elfogyott kötelező lojalitása a vendég iránt, és értesítette a rendőrséget. A tolnai zsaruk aztán kiderítették, hogy a férfi bólyi lakos, valójában F. Jánosnak hívják. (Természetesen olyan név, hogy „F. ”, igazándiból nincs, van viszont személyiségi jog, amivel a gyanúsítottak is bírnak.) Aztán az is kiderült, hogy F. Jánost a főváros két rendőrka­pitánysága is körözi, autó- és ékszerlopás miatt. A fizetés nél­küli dőzsölés okán most csalás gyanújával bővült az ellene in­dított eljárások sora. A zsaruk feltételezik, hogy F. nemcsak Tolnán élt vissza a szállodai vendégjoggal, ezért kérik, hogy az általa esetleges ha­sonló módon megkárosítottak jelentkezzenek a rendőrségen. Persze erre nem kötelesek. -st­Ismét magasba emelkednek a Por Life Mentőszolgálat helikopterei Húsz hónapos kény­szerpihenőt követően februárban ismét ma­gasba emelkedhetnek a For Life Mentőszolgá­lat helikopterei - jelen­tette be a jó hírt a na­pokban Harkányi Lász­ló, a dombóvári cég ügyvezető igazgatója. A dél-dunántúli régió légimentését és sürgőssé­gi betegszállítását 1991-től hat és fél éven keresztül sikeresen végző helikop­teres mentőszolgálat fi­nanszírozása már a kez­detektől akadozott. A tu­lajdonos nagyon sokszor csak hosszú várakozást követően jutott a pénzé­hez. Ennek ellenére a cég töretlenül fejlődött, s ha­marosan a meglévő pécsi mellett Balatonlellén is si­került egy újabb bázist nyitni. A tulajdonos saját tartalékainak bevonásával kor­szerű, gázturbinás gépeket vásárolt és négy mentőautót is készenlétbe állított. Kétszázötven megmentett élet Ezekkel több mint más­félezer embernek nyújtott segítséget, közülük két­százötvenen a For Life- nak és a gyors orvosi be­avatkozásnak köszönhe­tik az életüket. Mentettek súlyos közlekedési és munkahelyi baleseteknél, tömegszerencsétlensé­geknél, gyakran szállítot­tak azonnali életmentő műtétekre betegeket és olyan orvoscsoportok is utasaik voltak, akik agy­halott donorokhoz siettek szervműtétekre. Aztán 1997. januárjá­ban az Országos Mentő- szolgálat minden előzetes jelzés nélkül kezdemé­nyezte a szolgáltatási szerződés felbontását arra hivatkozva, hogy az Or­szágos Egészségbiztosítá­si Pénztártól nem kapták meg a légi mentőszolgálat működtetéséhez szüksé­ges összeget. A két fél sű­rű egymásra mutogatása közben Harkányi Lászlót különböző ígéretekkel hi­tegették, ám a vég nélküli viták semmilyen ered­ményt nem hoztak. Idő­közben a tulajdonos utol­só tartalékait is felélte és legutoljára tavaly, április 20-án emelkedtek magas­ba helikopterei mentési céllal. Hiábavaló próbálkozások A vállalkozó hiába telje­sítette a légimentéshez szükséges törvényben előírt feltételeket, hiába írt levelet a Népjóléti Minisz­tériumnak a pécsi önkormányzat és a Baranya megyei közgyűlés. Hiába kereste meg az il­letékeseket a regi­onális területfej­lesztési tanács va­lamint a polgári védelem országos parancsnoksága. Hiába küldött a térség 16 kórháza és 172 település több mint 2500 lakója olyan nyilatkozatokat, melyekben igényelték a szolgálat további működ­tetését, hosszú ideig nem történt semmi. * Időközben a pogányi repülőtérről Harkányi László dombóvári telep­helyére „hazaköltöztette” a megmaradt egyetíen he­likopterét. Már minden veszni látszott, amikor az ősszel megkereste a Dom­bóváron élő Herbst Já­nost, országgyűlési képvi­selőt. Ő hóna alá fogta az aktákat és bekopogott ve­lük Orbán Viktor kor­mányfőhöz, aki dr. Gógl Árpád egészségügyi mi­niszterhez irányította a se­gíteni szándékozó hon­atyát. Ismét felszabadultan repkednek _________ H amarosan nem várt fordulat következett az ügyben, ugyanis a tárca első embere jelezte, hogy a törvénynek megfelelően a jövőben a minisztérium fogja közvetlenül finan­szírozni a Dél-Dunántú- lon szolgálatot teljesítő helikopteres mentőszol­gálatot. Az óév utolsó előt­ti napján aztán alá is írták a szerződést, mely 1999- re biztosítja a For Life mű­ködését.- Újból gőzerővel dol­gozunk azon, hogy minél előbb munkába állhas­sunk - mondja az „ismét lázban égő” Harkányi László. Megkezdtük a meglévő helikopter előké­szítését, tárgyalunk egy másik gép beszerzéséről és hozzáfogtunk a koráb­bi bázishelyünkön, a pogányi repülőtéren lévő mentőállomásunk felújí­tásához is. Már felvettük a kapcsolatot a szakmai irá­nyítást valamint a hírlán­cot biztosító Országos Mentőszolgálattal és ve­lük hamarosan aláírjuk a feladat átadás-átvételének feltételeiről szóló együtt­működési megállapodást. Ha minden az előzetes terveknek megfelelően alakul, akkor február első napjaiban ismét a súlyos, életveszélyes állapotban lévő betegek gyors segít­ségére szállhatunk a Dél- Dunántúlon - zárta mon­dandóját az „örök opti­mista” tulajdonos.-glaub-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents