Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09-10 / 7. szám

Bizonyos kor után már szaporodnak a jubileumi évek. Adorjáni Endre szobrászművész 25 éve kapta meg diplomáját Kolozsváron, s tíz éve él Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanít. A ravennai Dante kisplasztikái biennálén a Paradicsom című alkotásával, amely egy trilógia része, elnyerte az olasz szenátus elnökének külön- díját. A kiállításon 15 évvel ezelőtt szerepelt először sikerrel, de az akkori elismerést, valószínűleg egy második díjat nem vehette át. ,.isoáiáfao«3 nvwsoi

— Talán ez az egyetlen dolog, amiről szívesen beszélek. Valamikor régen egy ugyanilyen kisvárosban, Csíkban egy fűrészporos kályhával fűtött műteremben dolgoztam, amikor Bukarestbó'l jövet egy barátom: felhívta a figyelmein) met arra, hogy romániai ejőzsűrizés'céh jából fotókat gyűjtenek kisplasztikákról. Éppen voltak képeim, s végül eljutottam a Ravennai Dante biennáléra, ahol állítólag második díjat kaptam, ez valójában sosem derült ki hitelt érdemlően. Ezt követően míg ott éltem sosem kaptam meghívót Ravennából, de amint már nem voltam annak az országnak az állampolgára és hazamentünk látogatóba,' megtaláltam az éppen aktuális meghívót a postaláda mellett a földön. Azóta rendszeresen jelen vagyok a biennálén. Tavaly 30 ország 300 művésze küldött be munkákat, s a felsorolásból úgy tűnik hetedik lettem a díjazottak sorában.

— Ritkán szerepel még a helyi sajtóban is.

— Négy, vagy öt éve hírzárlatot rendeltem el magamnak magamról, ezért aztán talán még meg is bántottam embereket - köztük fotós kollégáját is -, akik rá akartak venni, hogy az úgymond sikereket kürtöljük világgá. Ha megbántódtak, megkövetem őket. Végzem a dolgom, s úgy éreztem nincs mit mondanom. Életemet a műtermi munka és a tanítás jelenti, ami az utóbbi időben kicsit még el is csúszott a tanítás javára.

— Miért változtatott ezen az elhatározásán ?

— Tíz év után már illene valamit mondani a városnak, hiszen befogadott, itt szekszárdiasodtam el. Van szőlőm, igazi szekszárdi székely gyerek vagyok. Szeretem ezt a várost, mint ahogy az ember szereti a feleségét, akivel nem könnyű együtt élni, mert egyéniség, mindenféle akarata és vágya van. Követeléséi «annakAde'ádniTs tüd. Ez nem az a feítéfiéw'Szeletét, ami az embert az édesanyjához, vagy az első szerelemhez fűzi. Az a bölcső, és az Kolozsvár, a Székelyföld. Ezt meg kell tartani, mert csak ezzel együtt tud az ember létezni, ha a világ bármely pontján is van.

. ... AzmeMv,döbbenetes, élményem az volt, hogy semmi nem történik: ugyanazt a kapás életet élem a szőlőtőkék között napról napra. A család nem jár a piacra, megtermelünk mindent. Nem jutott idő kiállításra, koncertre. Most már szeretnék visszatérni a koncerttermekbe, a kicsi, vagy nagyobb összejövetelekre, kapcsolatokat teremteni. Lehet, hogy csak ilyen nagyobb kerülőkkel, mint ez a ravennai lehet visszatérni a város szívéhez, a leikébe egy kicsit nagyobb súllyal. Most is az a véleményem, hogy nem trombitákkal kell kiállni, hanem dolgozni kell, az már elég kiáltó szó lehet, ha jó a munka.

— Mi a huszonöt év mérlege?

— Ha azt veszem, akkor semmi, de ha a belső gazdagodást nézem, akkor nagyon sok. Most tudnám, hogyan lehet folytatni, most tudnám az itt felgyűlt gondolatot anyagba gyúrni.

— Mi az akadálya, hogy ezt tegye?

— Az idő hiánya és saját gyengeségem. Nem tudok már eleget éjszakázni

Öt év hallgatás után megszólalt a szekszárdi székely szobrász

„Talán most már kellek itt is”

és még nem tudtam a magam számára olyan műhelyviszonyokat teremteni, amely függetlenné tenne. Szerencsés vagyok, Farkas Pál jó kollégám. Nemcsak tanszéki, pedagógiai együttműködésben vagyunk, hanem szakmai kapcsolatban is, s neki jól felszerelt öntödéje van, minden ilyen problémával hozzá fordulhatok.- Miért jöttek át Magyarországra?

— Kilenc évig várta a család, hogy rábólintsak. Először 19 éve vetődött fel az áttelepülés gondolata. Egy idős, Szekszárdon élő rokonunk hívott, s éppen akkor, amikor én ott felmenő ágban voltam, volt vagy 90 nyilvános szereplésem. Nemcsak a szakma figyelt rám, hanem mások is. Végül meguntam, hogy úgy járjak az utcán, úgy éljek, hogy állandóan pajzsokat rakjak magamra. Miután kollégám, barátom, műteremtársam külföldre ment, többször beidéztek a 38-as szobába, ahol elkezdtek kérdezni, hogy miért születtem, mit akarok. Persze ezt is át lehet vészelni. Okos marhaságokat kell mondani, és akkor egy idő után már nem tudnak megakasztani, mint a pontyot a vízben.

Kérdezték, miért akarnak elmenni, amikor olyan szép lakásuk van. Ebből tudtam, megnézték ezt is. Nem akartam a gyerekeimet valahol egy börtönben látni. Amint eljöttünk, szabályosan kitelepültünk, egy év múlva természetesen sokminden megváltozott. Január 17-én jöttünk át s annak az évnek a decemberében valami megindult, amit később mégis elloptak. Ellopták a mécsest s megették. Én már akkor is megmondtam, hogy a sakktáblát ismerem, s minden ami történt, az előre kiszámított volt.

— Magyarországon, Szekszárdon a feszült évek után bekövetkezett a megkönnyebbülés?

— Ó, nem. Ne hagyja el soha senki a hazáját, ezt mondom mindenkinek. Kulturális értelemben persze nem hagytam el a hazámat, mert bárhol élnek a Földön, a magyarok egy kulturális területnek számítanak. Nagyon hívnak vissza. Lenne lakás, műterem, s soha nem álmodott állás, de úgy érzem, talán most már kellek itt is.

Ihárosi Ibolya

Levéltári kötet

Középkori

kalandozások

Új év - új kiadvány. Legalábbis a Tolna Megyei Levéltár esetében. Dr. Dobos Gyula igazgató elmondta, bogy - a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően - már javában tart a Levéltári Füzetek 7. kötetének összeállítása.

Akárcsak a korábbiakban, a sorozat ezen részében is számos érdekességet találhatnak az olvasók. Dr. Dobos Gyula először is a neves szekszárdi helytörténész, dr. Szilágyi Mihály munkájára, a grábóci kolostor történetét bemutató tanulmányra hívta fel a figyelmet. Tímár György a középkor világát eleveníti fel Tolna vármegye templomos helyei című művében. A Baranya megyei helytörténész a XIV. századi (!) pápai tizedjegyzé- keket is felhasználta forrásanyagként. A XVII-XVIII. század fordulójához Várady Zoltán történész kalauzol bennünket, kutatásait Adatok Paks 1698-1703 közötti történelméből címmel összegezte A fővárosban élő irodalomtörténész, Kéri Henrik pedig a XVIII. század első felét idézi A Mercy grófok szerződései Tolna megyei jobbágyaikkal elnevezésű munkájában. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor nem marad ki a több évszázadot átfogó településtörténet sem a kötetből: dr. Sudár Géza Harc község történetét tárja elénk színes fotókkal illusztrált írásában.

Folytatódik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc megyei vonatkozású adatainak közreadása is: Csema Anna levéltáros Sztankovánszky Imre és Batthyány Kázmér kormánybiztosok levelezését dolgozta fel. Dr. Dobos Gyula a Tolna Megyei Levéltár - a kezdetektől, azaz a XVIII. század elejétől 1950-ig tartó - történetével ismerteti meg az olvasókat. Egyébként említésre érdemes, hogy az országban szűkebb pátriánkban neveztek ki legkésőbb - 1846-ban - levél- tárnokot, a fáma szerint vélhetően azért, mert az akkori megyei főjegyző nem kapkodta el a munkáját. ..

Az utolsó simítások előtt álló anyagok még e hónap végéig nyomdába kerülnek, a könyv várhatóan március elejére készül el. -száA Vasárnapi újság rokona

Új kulturális tv-magazin

Aranyfüst címmel új heti kulturális magazinműsor jelentkezik e hétvégétől a Magyar Televízió (MTV) egyes csatornáján.

Az MTV pécsi székhelyű regionális, kisebbségi és határon túli főszerkesztőségének először január 9-ikén jelentkező új kétórás műsorában az első vendég Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője lesz.

A programot ezentúl minden szombaton reggel hat óra tizenöt perctől sugározzák, majd vasárnaponként az MTV 2-es csatornáján 13 óra 5 perckor adnak belőle egyórás válogatást.

Elmondta, hogy a hagyomány- és értékőrző, tanulságokat kereső élő magazinműsor kerüli a napi politizálást. Történelmi, szociográfiai, riportjai, portréi, stúdióbeszélgetései az egységes magyar nemzeti, illetve a honi kisebbségi kultúra értékeit igyekeznek felmutatni határokon innen és túlról; a műsorban helyet kapnak az irodalom, a képzőművészet és a zene kincsei is.

Az Aranyfüst vállalja a szellemi rokonságot a Magyar Rádió Vasárnapi újság című magazinjával, és nézőként számít annak hallgatóságára is.

A műsorok jelentős részét a Magyar Televízió körzeti stúdiói készítik el.

A „lélekben is fiatal másként gondolkodók” találkozóhelye

Szekszárdi ZUG: az első fél évtized

Lapunk is gyakorta ismerteti a szekszárdi ZUG rendezvényeit: igaz, a rövid, egy-két mondatos „szabványhírben” nincs lehetőség bővebben kifejteni, hogy voltaképpen mit is takar a három nagybetűből álló szó. A magyarázatra soha jobb alkalom, mint a mostani, hiszen a ZUG a napokban ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját.

— A ZUG először is kulturális-művészeti egyesület - tudtuk meg Orbán György elnöktől. — Azoknak kívánunk teret biztosítani, akik nemcsak korukat tekintve, hanem „lélekben is fiatalok”, s a bizonyos értelemben vett „másként gondolkodásuk” mellett is hasonló érdeklődést mutatnak.

— Ennek a célkitűzésnek a mindennapi színtere ugyancsak a ZUG nevet viseli...

— Igen, ez a mi háttérintézményünk, Szekszárdon, a Béla király tér 6. szám alatt. Itt zajlanak a különböző kulturális programok, a könnyűzenei koncertek, a táncházak, a szobor- és festmény kiállítások, a filmklubok, az irodalmi estek. Egyébként jórészt innen, a ZUG-ból nőtt ki az a csapat is, mely ma már a Pad néven színvonalas irodalmi-művészeti folyóiratot ad ki a megyeszékhelyen.

— Fennállásának ötödik éves évfordulóját - ez december legvégén volt - több napot átfogó rendezvénysorozattal ünnepelte a ZUG.

— Csak néhányat kiemelve a programból, hadd említsem meg Sörös Pál festménykiállítását, Galkó Balázs önálló estjét, vagy a Hobo Blues Band fellépését. Örömmel nyugtáztuk, hogy ez utóbbi programra - folytatva a kezdetektől létező gyakorlatot - városi közgyűlési képviselők is ellátogattak ...

— A ZUG-hoz hasonló, „fiatalokról fiataloknak” filo- zófiájú kezdeményezések nem mindig érnek el az ötödik életévükhöz. Időnként a ZUG-ról is felröppentek - szerencsére tévesnek bizonyuló - hírek a megszűnésről.

— Tény, hogy az úgynevezett alulról jövő kezdeményezéseknek - s eredendően ilyen a ZUG is - nem árt időnként megújulniuk. Most éppen egy ilyen megújulás előtt vagyunk, de egyelőre nem szeretnék a dolgok elébe menni.

— Mert akkor a pénzügyi gondokról kellene beszélni?

— Arról is. Nem titok, kevés

a pénz, a rendezvények, az eszközök, a fellépő együttesek egyre drágábbak: a jövőben nyilván sokkal okosabban kell sáfárkodnunk a rendelkezésünkre álló összegekkel. Csak így lesz esélye annak, hogy öt év múlva újabb, jubileumi évfordulóhoz érkezzen a szekszárdi ZUG. -szá-