Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-07 / 5. szám
1999. január 7., csütörtök Gazdaság 7. oldal Volt egyszer egy KGST Qtven ével ezelőtt született a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), eredetileg a Szovjetunió és öt szocialista orientációjú kelet-közép-európai ország gazdasági együttműködési-integrációs szervezete. Moszkvába 1949. január 5. és 8. között értekeztek Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia valamint a Szovjetunió képviselőijeiképp hogy áttekintsék gazdasági együttműködésük eredményeit és annak a kereskedelmi blokádnak a következményeit, amelyet Nyugat vezetett be velük szemben. Elhatározták integrációs szervezetük létrehozását. A szervezethez már 1949februárjában csatlakozott Albánia (amely 1961-ben szakított a KGST-vel). A Német Demokratikus Köztársaság 1950 szeptemberében, Mongólia 1962 júniusában, Kuba 1972 júliusában, a Vietnami Szocialista Köztársaság - akkor tizedik tagként -1978júniusában kapcsolódott a Tanács tevékenységébe. A 80-as évek elején megfigyelővel képviseltette magát a KGST szerveiben Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Laosz Angola és Etiópia, megállapodások alapján működött együtt a szervezettel Finnország, Irak és Mexikó. A polgári közgazdasági és politológiai irodalomban gyakran lehetett találkozni azzal a nézettel, hogy a KGST létrehozása nem volt egyéb a Marshall-tervre adott válasznál. Egyébként a KGST megalakítását hírül adó közlemény, valamint szocialista országok akkori vezetői politikusainak az „új típusú gazdasági kapcsolatokról” tett nyilatkozatai sokszor utaltak a Marshall-tervre, illetve a tervnek a „népi demokráciák” részérd történt elutasítását követő nyugati embargó-politikára. Az említett, 1949januárjában kiadott közleményben egyebek között ez állt: „Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és néhány más nyugat-európai ország kormánya lényegében bojkottálja a kereskedelmi kapcsolatokat a népi demokráciák országaival és a Szovjetunióval, mivel ezen országok lehetetlennek tartják, hogy alávessék magukat az ország szuverenitását és nemzetgazdasági érdekeit sértőMarshall-terv diktátumának A KGST létrehozásának elgondolásában tehát szerepet játszott egyfajta önvédelmi funkció, a nyugati külgazdasági politika negatív követkeményeinek ellensúlyozása. Az a körülmény, hogy a szocialista országokat döntő területeken kizárták a világgazdaságból, utóbbiakat az egyedül lehetséges biztos partnerekké tette egymás számára. A KGST nem lett nemzetek feletti szerv, határozatai ajánlás jellegűek voltak, amelyek csak akkor váltak kötelezővé, ha az érdekelt ország törvényerőre emelte őket. Mindegyik tagországnak egy szavazata volt a testületben és senkinek sem volt „ vétójoga”. A szocialista országok többsége a gazdaság fejlettségi színvonalát és szerkezetét tekintve a fejlett tőkés világgal összehasonlítva „mélyről” indult, tehát az iparosítás során jelentős eszközöket kellett mozgósítani az alapstruktúrák létrehozására. Súlyosbították a helyzetet a szubjektív gazdaságpolitikai hibák és az akkori hidegháborús légkörből adódó fokozott katonai-honvédelmi igények. A szocialista gazdaságok számára mind a konkrét előzményekhez mért fejlődés, mind a fejlett tőkés országokkal való összemérés megoldandó dilemmákat jelentett. Akarva, nem akarva fel kellett vállalniuk a korábbi rendszerek által megoldatlanul hagyott gazdasági és szociális feladatokat. A két világrendszer viszonyának szinte minden vonatkozása végső fokon mindig érintette a gazdaságot. Bebizonyosodott, hogy egy rendszer meggyőző erejét mind saját társadalmi, miiül a másik társadalmi-politikai rendszerben élők számára nem annyira meghirdetett alapeszméi és céljai adják, hanem a célkitűzései valóra váltásában elért konkrét, főként anyagi eredményei, amelyek között a gazdasági teljesítmény központi helyet foglal el. A KGST-régió két-három évtized alatt a korábbi perifériából a világgazdaság egyik központjává vált, a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági körzetének nevezhette magát, elsősorban persze a mennyiségi jellemzőket tekintve. A KGST-országok teljes ipari termelése 1950-1970 között nyolcszorosára nőtt, ugyanebben az időszakban a fejlett országok - lényegesen magasabb induló szintről - háromszoros termelésnövekedést könyvelhettek el. A dinamikus fejlődésnek köszönhetően két évtized alatt a KGST-országok részesedése a világ ipari termelésében 17,5 százalékról 33,8 százalékra emelkedett, nemzeti jövedelmük a világon megtermelt nemzeti jövedelem 15 százalékáról 25 százalékra nőtt. 1970 után viszont a tagállamok túlnyomó többségében kezdett visszaesni a növekedés dinamikája, főként az extenzív típusú fejlődés tartalékainak kimerülése miatt. A szocialista államcsoport imponáló fejlődése akár „vészjósló” távhtokat is vetíthetett a tőkés világ elé; a növekedés minőségét, a létrejött (széles értelemben vett) javak összetételét, műszaki-technológiai színvonalát, hasjiálati értékét tekintve azonban a fejlődés korántsem volt „viharos”. Tény, hogy a védelmi iparban a szocialista világ a Nyugattal összemérhető eredményeket tudott felmutatni, ami rendszerközi katonai-stratégiai egyensúlyt eredményezett. A szocialista országoknak a világkereskedelemből való részesedése azonban nem tudta átlépni a bűvös 10 százalékos küszöböt, világgazdasági jelenlétük a szükségesnél és az elvileg lehetségesnél mindig ahesonyabb volt. A KGST-országok az 1972-74-es tőkés gazdasági válság időszakában is fenn tudták tartani a teljes fogblkoztatottságot, korlátozni tudták az infláció beáramlását. Külgazdasági egyensúlyuk romlott ugyan, de nem olyan mértékben, hogy az egyensúlyt szem előtt tartó politikának fel kellett volna adnia a növekedés dinamizmusát. Az egész integráció legégetőbb problémája lett ugyanakkor a minőségi vagy - gazdaságpolitikai szóhasznáhttal - intenzív fejlődésre való áttérés, ami konfliktusok egész sorát hozta felszínre. Máraz 50-es évek közepéig tartó első fejlődési szakaszban mutatkoztak a KGST- ben olyan aránytalanságok, amelyek a későbbiekben a fejlődés egészét gátolták, sőt sokkal később is „kényszerpályákra ” vitték a szervezetet. Az agrárszektor, az infras- ruktúra, a közfogyasztásra szakosodott iparágak elmaradtak a termelési és a „ lakossági” igényektől, az életszínvonal a politikailag kívánatosnál, az általános várakozásnál lassabban emelkedett, mellőzték a hatékonyság és a gazdaságosság kritériumait, a beruházási javak kereslete meghaladta a vele szemben álló hazai és KGST- kináhtot. A 60-as években a szocialista társadalmakat irányító pártok elvégezték korábbi tevékenységük kritikáját, a KGST-országok változatosabb utakon és módokon igyekeztek elérni politikai és társadalmi céljaikat, nem túl látványos, de tagadhatatlan fejlődésnek indultak a kelet-nyugati kapcsolatok Jellemző módon, míg 1960 és 1971 között a szocialista országokba irányuló amerikai export értéke 194 millió dollárról mindössze 384 millióra emelkedett, addig Nyugat-Németország egyedül az 1971-es esztendőben 2,25 milliárd dollár értékben exportált a szocialista országokba. Az amerikai merevséget csak Angim követte. A 70-es években - nagy késéssel - a KGST számára világossá vált, hogy a keletnyugati gazdasági verseny az életszínvonal, az életmód közvetítésével válik egyúttal ideológiai versennyé, ilymódon politikai küzdelemmé is. Kezdte felismerni egyben az innovációs dinamizmus és a politikai kulturáltság fontosságé, azt, hogy a fejlesztési döntésekfőszereplőjévé a műszaki-technológiai korszerűsödés válik, ami azonban jelentős anyagi eszközök megelőlegezését tételezi fel. Lépések történtek olyan társadalmi motivációs rendszer kialakítására is, amely ösztönzi és lehetővé teszi az emberi képességek sokoldalú kibontakoztatását. A nagy átalakítások lehetőségét azonban egyre kevesebben hitték reálisnak a szocializ/nus viszonyrendszerében. A Nyugatra nyitás jegyében 1988-ban - mintegy másfél évtizedes tárgyalássorozat után - aláírták a KGST és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatfelvételére vonatkozó nyilatkozatot, ekkor azonban a KGST teljes megreformálására és megszüntetésére irányuló kezdeményezések csatázlak már a Tanács ülésszakain, a tagállamok mind nyíltabban szembekerültek egymással, a vita átterelődött a KGST esetleges utódszervezetének témájára. 1991-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megszűnt létezni. Pirityi Sándor Tavaly 168-an kaptak mezőgazdasági támogatást megyénkben Előnyben a kisebb gazdaságok Minden évben nagy várakozás előzi meg a mezőgazdasági pályázati lehetőségek megjelenését. Ez jelzi azt, hogy az igény nagy mind a nagyüzemi, mind a kisebb termelői körből. 1997- ben Tolna megyében 108 mezőgazdasági támogatást kaptak az igénylők, míg tavaly 168-at. Az érdeklődés tehát növekszik, annak ellenére, hogy az elmúlt években a támogatáshoz jutás szabályai bonyolultak voltak. Szeremlei Bélát, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főtanácsosát kérdeztük arról, hogy 1999-ben mi az, ami változik a támogatási rendszerben? — Az idei évi agrártámogatási rendszert úgy állítottuk össze, hogy elemeztük az elmúlt évi támogatási formákat. Arra a megállapításra jutottunk, hogy sokféle támogatási forma működött eddig, és ezek közül néhány nem illeszthető az Eli felkészüléshez és a kormány agrárpolitikai elgondolásaihoz. Amin változtatnunk kellett: eddig a támogatáshoz jutás szabályai bonyolultak és bürokratikusak voltak. Az elbírálás idő- igényessége miatt a termelők általában későn jutottak a támogatásokhoz. A támogatási rendszer eddig elveiben volt csak szektorsemleges, de egyes termelői rétegek, így a kistermelők, családi gazdaságok, a rendszer bonyolultsága és más okok miatt, mégsem tudtak a támogatásokhoz hozzájutni. Az agrártermelők jogos igénye az is, hogy a támogatási rendszer megfelelő orientációt jelentsen a hosszabb termelési ciklusú ágazatok számára, rendelkezései több évre szóló érvényességgel kerüljenek meghirdetésre. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva alakítottuk ki az idei évre szóló támogatási rendszert. — Melyek az idei évre szóló támogatási rendszer főbb irányai? — Egyszerűbb, áttekinthetőbb és kiszámíthatóbb lett, és elsősorban a kistermelőket és a családi gazdaságokat támogatja. A hatékonyabb támogatás eszközeként be kívánjuk vezetni a termelők regisztrálásának rendszerét. A gazdálkodók legfontosabb adatainak rögzítése amellett, hogy naprakész információkat szolgáltat az agrártermelők köréből, lehetővé teszi a támogatások fel- használásának folyamatos nyomon követését is. Általános szabály: csak a regisztrált mezőgazdasági termelők részesülhetnek támogatásban. — Ki számít mezőgazdasági termelőnek: a föld tulajdonosa, vagy a bérlője? — Az, aki termőföldet használ, vagy állattenyésztéssel foglalkozik, árbevételében a mezőgazdasági tevékenység aránya az 50 százalékot meghaladja és legalább a 250 ezer forintot eléri. A támogatások igénybevételének regisztrációhoz kötése nem vonatkozik a termőfölddel nem rendelkező, illetőleg állatot nem tartó,- de a mezőgazdasági termelők számára végzett tevékenységet végzőkre - gépkölcsönzés, integráció, stb. -, illetve beszerzést, értékesítést, feldolgozást végző szövetkezetekre. A regisztrációt, illetve a termelői adatbázis kezelését, annak évenkénti karbantartását a falugazdászok végzik. — Mit jelent a birtokkategóriák szerinti differenciálás? — A differenciálással a családi gazdaságokat kívánjuk erősíteni, ezért az 50 hektárnál kevesebb szántóföldet használó termelők költségvetési támogatásban részesülhetnek. A támogatásból kiszoruló termelői kör részére kedvezményes hitelfelvételi lehetőséget (70 %-os állami kezességvállalás mellett 70 %-os kamattámogatást) biztosítunk. Mauthner
