Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-05 / 3. szám
1999. január 5., kedd Megyei Körkép 3. oldal A Tárgyalóteremből Három szabálytalanság, három halott H. Tibort a Tolna Megyei Bíróság, helyben hagyva az első fokú ítéletet, jogerősen 3 év 4 hónap fogházbüntetésre ítélte, s mellékbüntetésül 3 év 6 hónapra eltiltotta a közúti járművezetéstől. Meg kell fizetnie a több, mint 150 ezer forint bűnügyi költséget. A bíróság a vádlottat több ember halálát okozó közúti baleset gondtalan okozásának vétségében mondta ki bűnösnek. H. Tibor és J. Attila 1995 június 23-án azért indult a nagy teljesítményű BMW-vel Pécsre, hogy az autót eladják. Úgy gondolták, hogy az akkor ott megrendezett hegyi versenyen akadhat, akit érdekel az autó. A vádlott H. Tibor érettségizett gép- és készülékszerelő technikus, autószelő, aki még 1993-ban is amatőr rally-kon indult. Nős, két eltartásra szoruló gyermeke van. Az utazás ideje alatt mindvégig hol jobban, hol kevésbé esett az eső. Az autót először J. Attila vezette, majd körülbelül 30 kilométer megtétele után cseréltek. A vádlott az első méterek után a fékeket kipróbálta és azokat rendben találta. Az első drámai vétséget azonban már ezt megelőzően elkövette, amikor nem nézte meg az autó hátsó gumijait, amelyek rendellenesen kopottak voltak. Dunaföldváránál tért át a vádlott a gépkocsival a 6-os főközlekedési útra, amely a nagy fogalom miatt nyomvá- lyűs volt. Ez azt jelenti, hogy a nagy súlyú járművek az útfelületet benyomták, ami fokozott balesetveszélyt jelent. A gépkocsi vezetőjének a lekopott gumikhoz és a nyomvályús úthoz, valamint az esős időhöz alkalmazkodva kellett volna megválasztani a gépkocsi sebességét. E helyett mintegy 90-110 km/óra sebességgel haladtak. A balesetet túlélő, de később elhunyt J. Attila a kórházban a családjának azt mondta, hogy a vádlott a balesetet megelőzően 160-180 km/órás sebességgel közlekedett, de azt utólag már nem lehetett bizonyítani. A balesetet megelőzően a vádlottal szemben az útviszonyoknak megfelelően, a követési távolságot betartva közlekedett két Wartburg, majd leghátul egy Opel Corsa. A kocsisor már hosszú kilométereket haladt az adott sorrendben és sebességgel, mert nem kockáztatták meg az előzést. A vádlott által vezetett személygépkocsi egyszer csak megcsúszott a vizes, nyomvályús úttesten, és a hátulja jobbra kitört. H. Tibor a gépkocsit fékezés és gázlevétel nélkül jobbra kormányozva próbálta egyenesbe hozni és az úton tartani. Sajnos ez nem sikerült, az autó forogni kezdett, majd 0.3- 0.5 tized másodperc alatt átvágódott a menetirány szerinti bal oldalra, a szemből szabályosan közlekedő Wartburgnak. Az ütközés pillanatában a BMW az eredeti haladási iránytól legalább 270 fokot fordult el. Az első ütközés után a vádlott által vezetett gépkocsi tovább pördülve még mindig a bal oldalon keresztbe fordult, így ütközött neki a második Wartburg. A baleset során az első autó, amelyben egy család utazott, az út menti betonkerítésnek vágódott. Vezetője, a családfő kétoldali vér- és légmell következtében fellépő légzési és keringési elégtelenségben a helyszínen életé veszítette. Gyermekkorú fia szintén azonnal szörnyethalt. A feleség és édesanya maradandó fogyatékosságot szenvedett és rokkantnyugdíjba került. J. Attila, a BMW utasa a sérülések következményeképpen július 15-én a kórházban halt meg. Ihárosi Ibolya A halál okozója: az éjjeli lámpa Egy idős asszony halálát okozta egy égve felejtett éjjeli lámpa. Alsónánára, a Dózsa György utcába riasztották a tűzoltókat tegnap 6.15-kor. A szomszédok jelezték, a lakásból füst szivárog. A kis családi ház 4x4 méteres szobájában a heverő és az ágynemű égett. A 86 éves néni valószínűleg füstmérgezés következtében halt meg. A tűz, illetve a halál okozója pedig minden bizonnyal egy éjjeli lámpa volt. A lámpát feltehetően égve felejtette a tulajdonos, a lámpa ráesett az ágyneműre, s a hő hatására az lángra kapott. Dombóvár utcáit az ünnepek alatt sem borította el a szemét Folyamatosan szállított a KVG Rt. Dombóváron karácsonykor valamint szilveszter, újév táján az átlagosnál nagyobb fogyasztás miatt gyorsan megteltek a társasházak előtt álló hulladékgyűjtő konténerek és a családi házaknál található kukák. A város utcáit azonban az ünnepek alatt sem borította el a szemét, köszönhetően a szállítást végző Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaságnak.- Munkatársaim december huszonötödikét és január elsejét kivéve folyamatosan dolgoztak - tájékoztatta lapunkat Illés János, a KVG Rt. dombóvári telephelyének vezetője. A szokásos szemétmennyiség másfélszeresének eltüntetését három gyűjtőautóval és egy konténerszállító tehergépkocsival oldottuk meg úgy, hogy egyetlen járat sem maradt ki az évvégi ünnepek miatt. A konténerek és szemét- gyűjtő edények mellé kirakott fenyőfák elszállítását is megkezdték. A „kiszolgált karácsonyfákat” a helyi szeméttelepen külön gyűjtik és január első felében egy, a kaposvári központból érkező nagy teljesítményű berendezéssel felaprítják azokat.-glaub- Fotó: Bakó Jenó' Tolna megyében 28-an kezdték meg a munkát Falugazdászok, köztisztviselők Az év utolsó napjaiban értékelték a falugazdász pályázatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Mint ismeretes, január elsejétől a megyei agrárkamaráktól a megyei földművelésügyi hivatalokhoz került át a gazdajegyzői hálózat, immár új névvel, falugazdászoknak hívják őket. A változás azonban több mint szimbolikus, hiszen nem automatikusan ugyanazok a személyek kerültek kinevezésre. Országosan összesen 1382-en pályáztak a falugazdá- szi állásra, ebből a megyei bírálóbizottságok 1242 pályázatot tartottak értékelhetőnek. A megfelelt pályázók közül azonban csak a felének jutott állás, így 617 falugazdász vehette át a kinevezési okmányát. Tolna megyében a 28 helyre 58-an jelentkeztek, mondta dr. Tollár Tibor, a megyei önkormányzat alelnöke, a szekszárdi önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke. — December 28-án, a minisztériumban kerültek elbírálásra a megyei bizottság által már felülvizsgált pályázatok. A humán, a jogi, a vidékfejlesztési főosztály vezetői mellett a bírálók között volt Ön és dr. Kop- pánné Kertész Margit ország- gyűlési képviselő. Hogyan alakult az elbírálás ? — Az 58 jelentkezőből a kiírásnak megfelelően 49-nek felelt meg a pályázata. Több településen változtattunk az eddigi gazdajegyző személyén, mert a helyi gazdálkodók nem voltak megelégedve az addig végzett munkájukkal. A most megbízott falugazdászok köztisztviselőként fognak dolgozni. A legfontosabb feladatuk az, hogy segítsék a helyi termelőket a gazdálkodásban, az őket érintő változásokat, információkat minél előbb eljuttassák a gazdákhoz és a regisztrálás, az adatszolgáltatás pontos legyen. Az Európai Uniós csatlakozásunk alapfeltétele a pontos nyilvántartás. A falugazdász hálózat fenntartására a minisztérium csak Tolna megyében 64,4 millió forintot biztosít. — Mennyiben jelent folytonosságot az előbbi évekhez képest az új falugazdászi hálózat? — Jogilag nem jelent folytonosságot, hiszen elkerültek az agrárkamarától a falugazdászok, ezentúl köztisztviselőként fognak dolgozni, a kinevezésüket az államtitkártól kapták, de a megyei földművelésügyi hivatal hatáskörébe tartoznak. Annyiban viszont folytonosságot jelent a munkájuk, hogy továbbra is a gazdálkodókat segítik, a legtöbb településen maradnak helyileg is ott, (gyakran az önkormányzatoknál) ahol eddig. A szekszárdi falugazda a megyei földművelésügyi hivatalban fogadja az ügyfeleket. Azok a gazdajegyzők, akik maradtak az agrárkamaránál, nem rendelkeznek már azokkal a jogosítványokkal (őstermelői igazolványok kiállítása, meghosszabbítása stb.) mint a falugazdászok. Mauthner Regionális munkaügyi pályázat A PHARE Programiroda kísérleti programot indított két térségben: a Dél-Alföl- dön és a Dél-Dunántúlon. Az utóbbi régióhoz Tolna, Baranya, Somogy, Zala megyék tartoznak. Az itt megalakult regionális fejlesztési tanácsnak kellett meghatároznia azokat a témákat, amelyekre pályázatot lehetett benyújtani. A négy munkaügyi központ a vidékfejlesztés és emberi erőforrás-fejlesztés komponensre pályázott. A regionális fejlesztési tanács a harmadik legjobbnak ítélte meg ezt a pályázatot és Brüsz- szelnek elfogadásra javasolta. Január 9-ig megvalósítási tervet kell átnyújtania a programirodának. Az ebben foglaltak megtárgyalása érdekében történt a tegnapi megbeszélés Szekszárdon, a megyei munkaügyi központban. Meg kellett egyezni abban, hogy a gesztorszerepet az adminisztrációt illetően a Baranya Megyei Munkaügyi Központ fogja ellátni. Ez a pályázat négy alkom- ponensből áll, egy-egy megyének kell felvállalnia ezek szakmai felügyeletét. Az első téma a régió foglalkoztatáspolitikai koncepciójának kidolgozása, ennek a gazdája Zala megye lesz. A tartós munkanélküliekkel kapcsolatos szolgáltatási programot Somogy megye fogja koordinálni, a nők vállalkozóvá válásának elősegítéséről szóló alfejezetben a szakmai felügyeletet Baranya megye látja el, a pályaválasztási intézmény- rendszer kialakításának ösz- szehangolása pedig Tolna megye feladata lesz. Ez a programcsomag több mint 180 millió forintot jelent, amelyből PHARE támogatásként 110 millió forintot nyerhetnek a déldunántúli megyék, az összes többit pedig saját erőként a munkaerőpiaci alap foglalkoztatási alap részéből fogják biztosítani. (péteri) Színházbusz A kaposvári Csiky Gergely Színházba indul különbusz január 8-án, 16.30-kor, a tolnai városháza elől. A színházbarátok Szirmai Albert Mágnás Miska című nagyoperettjét láthatják. Akit a benzin gőze megcsapott (2.) Történetek fél évszázadnyi autós életből , Jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy félévszázados munkás éveimben azt tehettem és tettem, ami igazán kitöltötte az érdeklődésemet: az autók szeretete és az emberekkel való foglalkozás. Legtöbbször együtt.” Halász Bálint szekszárdi nyugdíjas tanár szavait idéztük, aki az alábbiakban megosztja velünk autós-történeteit. Vám áUott A fővárosba érve úgynevezett kövezeti vámot kellett fizetni. A vámépületek, no és a fináncok, a városba vezető főutak mellett álltak. A vámfizetés szempontjából nem volt mindegy, hogy mondjuk mustot, vagy újbort szállít az ember. A borra igen magas volt a vám, a mustra meg semmi. Hat hordó fért a platóra, öt hordóban újbor volt, egyben pedig must. A finánc gyanakodva méregette a hordókat, mi meg már izgulni kezdtünk, de azért nagy garral bizonygattuk, hogy minden hordóban must van. A finánc nem hitte, felugrott a platóra, kiválasztott egy hordót, s nagy lendülettel kiütötte belőle a csapot. Óriási szerencsénkre a mustos hordó volt, a habzó lé tetőtől-talpig beborította a kíváncsi tisztviselőt. Káromkodott, mint a jégeső, kiabált, hogy tűnjünk a szeme elől. így aztán „vámmentesen” vihettük be az öt hordó bort Budapestre. Egy másik alkalommal hasított disznót rejtettünk a platóra ömlesztett zöldborsó alá. Be- ’ álltunk a sorba a vámnál, közeledett a finánc, kezében egy jókora - akkori szóhasználattal élve - cucáló dróttal. Ezzel bökdöstek bele az ömlesztett dolgokba, legyen az szén, sóder, vagy éppen zöldborsó, hogy van-e alatta rejtett áru. Már előre láttuk a lebukást, amikor valami csoda folytán a vámos a teherautónkhoz támasztotta a cucáló drótot, s arrébb ment, valamit intézkedni. Azonnal felkaptam a drótot, s eldugtam a plató alá. A vámos kereste-kutatta a célszerszámot, de nem találta. így úsztuk meg akkor a lebukást. Hasznos tevékenység is járult az akkor tiltott kofafuvarok mellé. Az egész járás kiskereskedelmének iparcikkeit mi hoztuk el a fővárosból a visszautakon. Ez úgy történt, hogy a kiskereskedők előző nap bevásároltak, nekünk átadták a címeket, ahonnan összeszedtük az árut és hazafelé terítettük. „Robotfnvarok” Egy razzia során a Mosonyi utcai rendőrkapitányság udvarára terelték a fővárosban tartózkodó teherautókat 1945. karácsonya előtt egy héttel. Ingyenes szállításra, úgynevezett robotfuvarokra kaptunk utasítást. Ez abból állt, hogy a vidéki rendőrkapitányságokon összegyűjtött élelmiszereket kellett felhozni Pestre. Más alkalommal az újjáépült gyárak munkásai részére hoztuk a csereárut. Nekünk Baranya és Bács megyék jutottak. Egyszer egy kis falun mentünk keresztül, az egyik portán épp disznót vágtak. Só nem volt. (Akkoriban a cserében egy kiló só = egy kiló hús volt az arány.) Szalad utánunk lélekszakadva egy asszonyka, a kezében egy sovány libával, hogy cserélnénk el sóra. Megsajnáltam szegényt, ingyen adtam neki a sót. Akkoriban persze nem vá- kumos-jódozott só járata, hanem goromba, darabos szürke kősó. De só volt. Kitelepítettek Fájdalmas élményeim közé tartozik, mikor a Felvidékről kite- lepítetteket szállítottuk az ország különböző falvaiba. Az otthonukból elűzöttek - ennyi engedmény járt nekik - amit tudtak, magukkal hozhattak a vagyonkájukból. így esett meg, hogy egy galántai család valamennyi ingóságát - az akkor már pótkocsissá fejlesztett - szerelvényre pakolhattuk. El sem hitték a szerencséjüket, együtt sírtunk. Hálából és emlékül az akkor úgy 15 éves forma Kata lányuktól egy hímzett batiszt zsebkendőt kaptam, amit sokáig őriztem. Néha eltöprengek, mi lett vajon a sorsuk, hogyan alakult a magyarországi életük. (Folytatjuk.) Venter Marianna
