Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

Bondarcsul a hálás díszvendég Szergej Fjodorovics Bondarcsuk (1920-1994) Sztálin-, Állami- és Lenin- díjas színész, rendező. Nemzetközi elismerése jeléül már az ötvenes évek végétől nyugati ren­dezők is meghívták egy- egy vendégszereplés ere­jéig. Legemlékezetesebb alakításai közé tartozik az Emberi sors Andrej Szokolovja, valamint a négy részes, hiteles történelmi tablónak is beillő Háború és béke Pierre Bezuhovja. Rendezőként is nagy sik­ereket ért el. Példa erre a klasszikus tekinthető Waterloo című filmje. Kapitány Ferenc éppen a fris­sen előhívott film nagyításához kezdett a sötétkamrában, ami­kor váratlan vendéget jelentett be az adminisztrátor hölgy. A Fényszöv szekszárdi üzletének munkatársa alig akart hinni a szemének: az ajtóban Szergej Bondarcsuk, Sztálin-díjas film­művész tűnt fel, aki egy barátsá­gos kézszorítás után nagy érdek­lődéssel kezdte el tanulmányoz­ni a róla készített felvételeket. A találkozás időpontja meglehe­tős biztonsággal határozható meg. Szergej Bondarcsuk 1955. március 18-án, a Szovjet Film Ünnepe al­kalmából érkezett Szekszárdra, ahol két napot töltött. S mint dísz­vendég, részt vett egyik filmje - az Aranycsillag lovagja - vetítésén is. A fiatal kora ellenére már akkor nemzetközi hírű művész látogatá­sáról természetesen a helyi sajtó is beszámolt. A Tolna Megyei Népúj­ság 1955. március 22-i számának egyik írása (cs.) - Csányi László - aláírással így idézi fel a történteket: „Szergej Bondarcsuk elvtárs 2 napig időzött Szekszárdon, ez­alatt kíváncsi érdeklődéssel né­zett meg minden látnivalót s türelemmel válaszolt minden kérdésre. Termé­szetesen legszívesebben művészetéről beszél, a szovjet filmről, melynek egyik világszerte ismert és meg­becsült művésze, hisz Az arany­csillag lovagja vagy a Széttört bi­lincsek a világ minden táján elis­merést szerzett a szovjet filmnek és Bondarcsuknak egyaránt.” De, hogy kerül - stílszerűen szólva - a képbe Kapitány Ferenc? Ezt nem mástól, mint tőle tudjuk meg: a rendszerváltás utáni első négy esztendő kisgazda képviselő­je negyvennégy év távlatából idézi fel az eseményeket. — Éppen a mozi mellett volt a Fényszöv, ahol az ötvenes évek közepén dolgoztam. Nem kellett tehát sokat fáradnom ahhoz, hogy eleget tegyek a Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója meghívásának. Rugási Endre az­zal a nem titkolt reménynyel in­vitált, hogy bizonyára készítek néhány jó felvételt Szergej Bon- darcsukról. A vakuval serénykedő fényké­pész hálás fotóalanyra lelt Bon­darcsuk személyében. A neves művész egy kicsit szabódott ugyan - „nem vagyok én olyan je­lentős személyiség” - de azért se­gítségképpen igazi profizmussal, minden mesterkéltség nélkül ki­tartotta gesztusait, így adva lehető­séget egy-egy érdekes pillanat megörökítésére. Kapitány Ferenc elégedetten indulhatott vissza a Fényszöv sötétkamrájába, gyor­san elkészítendő a felvételeket. S ekkor játszódott le a bevezetőben említett jelenet... — Bondarcsuk - aki mint kiderült, filmjének vetítése közben lépett át hozzám - a maga kedves módján felajánlotta, hogy segít kiválasztani a sze­rinte legjobb fotókat. A helyzet érzékeltetésére talán nem felesleges el­mondanom, hogy egy vi­lágsztár közelsége - leg­alábbis eleinte - talán mindenkiben valamilyen belső feszültséget okoz. Nos, ez a bennem is meg­lévő feszélyezettség egy pillanat alatt elmúlt, látva Bondarcsuk nagyítógép melletti, gondos váloga­tását, tapasztalva őszinte, mély emberségről tanús­kodó megnyilvánulásait. Máig így, ilyen rokon­szenvesen maradt meg Ka­pitány Ferenc emlékezeté­ben a filmművész, aki őszinte köszönettel vette át s vitte magával a róla ké­szült fotókat. A negatívok valahol ma is megvannak, vélhetően Kapitány Ferenc óriási, de sajnos jórészt még feldolgozatlan archí­vumában. S kitartó keresés után talán az a szenzációs felvétel is előkerülne, me­lyen Bondarcsuk két pohár előtt ül: az egyikben fehér, a másikban vörös bor talál­ható, s természetesen mindkettő jóféle szekszár­di... Szeri Árpád 1999. január 31. Harmadik oldal A jogosulatlan bérlakóknak nincs lakbérhátralékuk Becsületes és nagyvonalú adósok (Folytatás az 1. oldalról.) A képviselő - aki­nek neve egyéb­ként, ha a végéből levesszük a „né”-t, hajszálra azonos az egyik hátralékosé­val - ha nem is vet­te védelmébe a „fe­ketelistára” felke­rülteket, de megle­hetősen felháborí­tónak tartotta, hogy míg egyesek­ről kimutatás ké­szül, addig többen vannak olyanok, akik régóta önkor­mányzati bérlakás­ban laknak, nem fi­zetnek lakbért, mégsem szerepel­nek a listán. A nyil­vános ülésen az ál­tala ismerteket név szerint fel is sorol­ta. Ezt követően de­rült fény arra - töb­bek meglepetésére -, hogy vannak, akik jogosulatla­nul laknak egyes bérlakásokban, mondhatni foglal­tak maguknak ott­hont. Velük az ön- kormányzat nyil­ván nem kötött szerződést, ilyen dokumentum híján nem is kérhettek tőlük bérleti díjat, így lakbérhátralé­kuk sem keletke­zett. Sok emberben ilyenkor felmerül a kérdés: miért hagyja az önkor­mányzat, hogy né­hány család egy település nyakán élősködjön? Nos, az önkormányzat­ok igyekeznek a jogszabályok adta lehetőségeken be­lül rendezni ezeket az ügyeket, ám ez egyáltalán nem könnyű. Az egyik „jogosulatlan bérla­kót” például azért nem lehetett az ut­cára tenni a lakás- foglalás után, mert négy kisgyerek is van a családjában. De a becsületes nem fizetőkkel sem éppen könnyű zöldágra vergődni, mutatják ezt a 40- 50 havi tartozások. Behajtani tőlük a pénzt - reményte­len jövedelmi vi­szonyaik miatt - nem kecsegtet sok eséllyel. A végső eszköz alkalmazá­sát, a kilakoltatást pedig több, a hát­ralékosokat védő jogszabály gya­korlatilag szinte lehetetlenné teszi a helyhatóságok számára. Az önkormány­zat mindenesetre ez év elejétől a jo­gosulatlan bérlők­kel is kötött szerző­dést. így elképzel­hető az is, hogy a lakbérhátralé- ko(so)król szóló következő kimuta­tásban már több - de legalább nyíltan nem fizető - adós neve szerepel majd.-st­Idén alighanem Ozorán lesz a megye, de talán az ország legdrágább kaszálója: az ozorai Napfogyatkozás-feszti­vál szervezője, William „Shakespeare” Miller legutóbbi ittjártakor megállapodott a hely­szín tulajdonosával a bérleti díjról. Hét hektár 1800 dollár, körülbelül 360 ezer forint, amiből mindjárt világos, hogy ez esetben nem bú­zát méricskélnek aranyko­ronára. Korábban a földet használó helyi téesz elnö­ke tárgyalt a szervezővel a területről, dr. Pomázi Lász­ló (Ozorán állatorvos és munkáspárti önkormány­zati képviselő) azonban nehezményezte, hogy a földtulajdonosok megkér­dezése nélkül született a gentleman's agreement. Pontosabban az ő megkér­dezése nélkül, mivel a mintegy húsz hektárnyi te­rület a hét hektár kivételé­vel még nincs nevesítve. Pomázi doktor elmondta: tájékozódott a „fesztivál­árak” felől, és a nyári aján­latban szereplő 650 dollárt kevésnek találta. A Pepsi- szigeten például sokszoro­sát kérik az által megjelölt összegnek. A megállapo­dás tartalmazza még, hogy kukoricát és süteményt árulhat a hat napos feszti­vál ideje alatt. William Mil­lernek lehetőség szerint nem ártana kurzusokat venni a magyar viszonyok ismeretéből, ami a földtu­lajdonlást illetően, lássuk be, nem kis falat egy an­golnak. A község önkor­mányzata mindenesetre megígérte, helytáll, ha új tulajdonosok jelentkezné­nek. (tf) Vezetheti is, ha majd levizsgázik Meglátni és megszeretni A TV2 és néhány multinacioná­lis cég közös TAP-játékának szilveszteri sorsolásán „Fortu­na istenasszonya” megyénk­ből két nyertest is a fődíjjal - egy-egy Opel Corsával - jutal­mazott. A szerencsés kis pak­si autótulajdonossal két hét­tel ezelőtt lapunk hasábjain már megismerkedhettek olva­sóink, most a dombóvári nyer­test, Hegedűs Titanillát mutat­juk be.- Hogyan értesültél a jó hírről?- Házibulin búcsúztattuk az óévet és köszöntöttük az új esz­tendőt, amikor barátaim és isme­rőseim közül többen is telefonon gratuláltak a nyereményautóhoz. Azon az éjszakán örömömben még sírtam is. A jókedvű szilvesz­teri társaságunk egyik tagja értesí­tette anyáékat a hírről, ugyanis én még beszélni is nehezen tudtam a meglepetéstől. A játék szervezői néhány nap múlva levélben keres­tek meg, amelyben közölték, hogy mikor és hol vehetem át az Opel Corsát.- Úgy hallottam, gondolkodtál azon, hogy nem hozod el a keres­kedésből az autót, hanem az árá­ból egy lakást veszel.- Való igaz, hogy így akartam tenni. Azonban amikor az elmúlt héten elmentünk a szekszárdi Opel márkakereskedésbe elintéz­ni a hivatalos ügyeket, beültem az autóba és onnan már nem is akar­tam kiszállni. Ez tipikusan a „meglátni és megszeretni” esete volt. Végül is sikerült meggyőz­nöm a szüléimét és hazahoztuk a Corsát.- Merre jártál vele azóta? — Budapestre au­tóztunk. Nagyon jól megy a kocsi, öröm ve­le közlekedni.- Jogosítvány?- Még nincs, de az elméleti képzésen és a vizsgákon már si­keresen túl vagyok, jelenleg már a huszadik óránál tartok a veze­tésben. Az oktatóm bízik ben­nem, remélem, hogy hamarosan a megszerzem a vezetői enge­délyt.-glaub-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents