Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-04 / 2. szám

1999. január 4., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Csőtörés Szekszárd belvárosában Mikor legyen csőtörés, ha nem éppen egy hosszúra sikeresett hét végén? Január másodikén reggel hét órakor megrepedt Szekszárdon, a Mérey utca vé­gén az úgynevezett előhegyi 'Zónarendszer 200 milliméteres nyomóvezetéke. Mina Imre, a Szekszárdi Vízmű Kft. főmérnöke kérdé­sünkre elmondta, hogy a víz­szolgáltatást este tíz órára sike­rült helyreállítaniuk. Sajátos helyzet van ezen a területen a föld alatt, amennyiben a csapa­dék-víz csatorna alatt halad el a vízvezeték, amelynek egy mű­anyagból készült íve repedt meg. Hogy pontosan mi okból, azt nem lehet tudni. A főmérnök elmondta, hogy hétfőn megkezdődik a helyreál­lítás, illetve némi átépítésre, re­konstrukcióra is szükség lesz, mert nem szerencsés a nyomó- vezeték elhelyezése. A jelenle­gitől eltérő műszaki megoldást keresnek. Szerencsés volt ugyanakkor, hogy a hosszú hétvége harma­dik napján történt a csőtörés, mert ilyenkor kisebb a lakosság vízigénye. Nem is volt a terüle­ten számottevő vízhiány. A laj­toskocsi a helyszínen volt ugyan, de sehonnan nem jelez­tek vízigényt. További szeren­csés körülmény ugyanis, hogy a parásztai zónarendszerből át lehet adni vizet, bár a teljes mennyiséget pótolni nem lehet. Ihárosi-Bakó A részvénytársaság fejleszteni kívánja a vidék vasútját is Sínbuszok a MÁV szárnyvonalain Bátaszék és Pécs között is utazhatunk rajta A MÁV a vidék vasútja is kíván lenni! - adták ki a jelszót a részvénytársaság vezérigazgatóságán. Ennek jegyében a lehető legrövidebb időn belül korszerűsíteni kívánják a nem villamo­sított mellékvonalakat. A tervek szerint rövidesen pályázatot írnak ki sínbuszok gyártására. A tender egyik előfeltétele, hogy az új sínbuszok gyártásá­hoz legalább felerészben hazai beszállítókat találjanak.-Régebben közlekedett már egy nagy befogadóképességű sínbusz a magyar vasút vona­lain. Az újak ezekre fognak ha­sonlítani?-Nem, ezek 50-60 ülőhe­lyes, könnyű felépítésű, legfel­jebb 100 kilométeres sebesség­gel közlekedő motorkocsik lesznek, amelyekben az Euró­pai Unió szigorú környezet­védelmi előírásainak megfelelő motor dolgozik. Az olcsón üzemeltethető sínautóbuszok a sínpálya minőségének megfe­lelő sebességgel közlekednek majd - mondja Fehér László, a MÁV személyszállítási igazga­tóhelyettese.- Hol járnak majd ezek a sínbuszok?- Terveink szerint olyan központok környékén helyez­zük üzembe ezeket, ahol a kar­bantartási, javítási munkálato­kat is el tudjuk látni. Ilyen köz­pont Zalaegerszeg, Pécs, Szen­tes és Mátészalka. Ezek kör­nyékén több olyan, kisebb tele­püléseket összekötő mellékvo­nal is található, ahol egyrészt szükség van a korszerűsítésre, másrészt az újfajta járműveket a legjobban ki tudjuk használni.- Konkrétan mely vonalak utasai számíthatnak az új, ké­nyelmes járművekre?- Például Szentes körzeté­ben a Szeged-Hódmezővásár- hely-Makó, a Kiskunfélegy- háza-Orosháza-Szentes, Pécs körzetében a Bátaszék-Pécs és Barcs-Pécs, Zalaegerszeg kör­zetében a Zalalövő-Zalaeger- szeg-Rédics, a Celldömölk- Tapolca, Mátészalka térségé­ben a Nyíregyháza-Máté- szalka-Fehérgyarmat és a Má- tészalka-Ágerdőmajor vona­lakon. Koós Tamás A jó orvost nemcsak a betegség érdekli (Folytatás az 1. oldalról.) Ilyenkor én nem kommentá­lom az eseményeket, leírom a helyzetet, a katonai alkalmas­ságról, illetve a leszázaléko- lásról egyébként sem én dön­tök. — Próbálták valaha meg­vesztegetni? — Nem, szerencsére soha. — Gyakran mondják, hogy vannak, akik a betegségbe me­nekülnek. — Igen. Ez az, amikor va­laki menekül egy probléma elől. Ilyenkor a tünetek valóban kialakulnak, te­hát ez a csoport merőben külön­bözik az előző­től. Ez utóbbiak szegények akarnak hálapénzt adni. Mi ezt egyáltalán nem várjuk el, de az jól esik, ha egy gyógyult beteg hoz egy szál virágot. Aztán persze vannak olyanok, akik hossz-hosszú kezelés után még erre sem gondolnak. Mintha bizony hi­ányozna ma némelyekből a kedvesség . .. lia ismerte el a munkámat, ak­koriban kaptam miniszteri ki­tüntetést. Amikor megbízott igazgató voltam, felmerült, hogy én is nyújtsam be a pályázatomat. Nos, meg is írtam, de úgy gondoltam, hogy nem adom be. (Egyrészt a korom miatt, másrészt, mivel egyik itteni kollégám, régi egyetemi társam is pá­lyázott.) Né­hány nappal a beadási határ­idő előtt fel­keresett egy befolyásos képviselő - még az előző testületből - és elmondta, hogy már el­döntötték, hogy ki le­gyen az új igazgató. Ez nekem nem azért esett rosszul, mert nem rám gondoltak, hanem mert előre lefutott volt a meccs. — Nyugdíjba vonul, de vissza nem. Továbbra is tagja a megyei önkormányzatnak, és orvosként is praktizálni fog. — Valóban. Bonyhádon hetente egyszer lesz magán- rendelésem. Korábban voltam már képviselő a városi és a megyei önkormányzatban, most pedig a Tolna Megyéért Választási Szövetség színei­ben kerültem be a megyegyű­lésbe, ahol az egészségügyi és szociális bizottságot vezetem. Ez a szervezet az önkormány­zatiságot akarja megerősíteni a közgyűlésben. Úgy gondol­tam, vállalhatom ezt a felada­tot, és ami tőlem telik, azt megteszem a cél érdekében. Hangyái ugyams nem akarják az or­vost kijátszani, legfeljebb így próbálnak véde­kezni. Dr. Hegedűs Egyébként a betegek az orvosuknak nem­csak a bajukról beszélnek. A jó orvos szerintem mindenre kíváncsi, ami a beteggel törté­nik. Kicsit aggódom amiatt, hogy a „művelt orvos” - azaz a minden iránt nyitott, a más tudományok és a művészetek iránt érdeklődő - kezd ki­menni a divatból. Sokan csak a szakmájukkal foglalkoznak. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött a hálapénzzel kapcso­latban ? — Ez egy nagyon érdekes dolog. Nagyon gyakran a be­teg nincs tisztában a beavat­kozás mértékével, és egy apró dolgot túlhonorál vagy for­dítva. A , jól szituált” betegek kevésbé gondolják úgy, hogy hálásnak kellene lenniük, in­kább a kevésbé tehetősek, a Éva Egyébként én magam is, ha orvoshoz megyek, szoktam a kollégának valamilyen aján­dékot adni. — Az utóbbi években Ön a bonyhádi asztma klub vezeté­sét is vállalta. Miért? — A gyógyítás szempont­jából nagyon fontos, hogy a beteg minél többet tudjon a betegségéről. A klub erre ki­váló terep, és úgy látszik, eredményes is. Szoktam totót kitöltetni a klubtagokkal és egyre több lesz a telitalálat. — Ön igazgatóhelyettes a bonyhádi kórházban, fél évig megbízott igazgató is volt. Bi­zonyára e pozíciókban is szer­zett tapasztalatokat. — Való igaz. Én négy igazgató vezetése alatt dolgoz­tam. Leginkább dr. Bálint Jú­FOTÓ: BAKÓ JENŐ Hírek Dombóvárról Polgármesteri fogadóórák Tóth Attila, Dombóvár polgármestere ma dél­után 14 és 16 óra között a városházán tartandó havi fogadóóráira várja a település lakóit. Önkéntes véradás Dombóváron A dombóvári kórház véradó állomásának mun­katársai kedden, délelőtt fél kilenctől délután két óráig várják azokat az önkéntes véradókat, akik segíteni szeretnének embertársaikon. Egységes a súlyadó Dombóváron és a városkörnyék településein a gépjárművek után fizetendő súlyadót vala­mennyi önkormányzat egységesen - a törvény­ben előírt minimumértékben - 600 forint/100 kilogrammban határozta meg. Jegyzői fogadónap Dombóvár jegyzője, Frellemé dr. Kovács Anna szerda reggel nyolc órától délután négy óráig fogadónapot tart a város polgármesteri hivata­lában. Változik az iroda nyitvatartása Fehérvári Tamásnak, a dombóvári térség or­szággyűlési képviselőjének a Dombóvár, Beze- rédj utca 14. szám alatt található ügyfélszolgá­lati irodája az idén új nyitvatartással - szerdán és pénteken délután 17 és 18 óra között - áll az érdeklődők rendelkezésére. Akit a benzin gőze megcsapott (1.) Történetek fél évszázadnyi autós életből , Jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy félévszázados munkás éve­imben azt tehettem és tettem, ami igazán kitöltötte az érdek­lődésemet: az autók szeretete és az emberekkel való foglalko­zás. Legtöbbször együtt.” Halász Bálint szekszárdi nyugdíjas tanár szavait idéztük, aki az alábbiakban megosztja velünk autós-történeteit. A kezdetek Úgy a harmincas évek vége- felé történt, hogy gépkocsive­zető apám magával vitt egy- egy útjára, a Rába Szuper te­herautóval. Fizetségül lemos­hattam és zsírozhattam az au­tót. A fuvarokon mellette ül­hettem, az én „kormányom” az emelő karja volt. Nagyob­bacska koromban már az igazi kormányt is forgathattam. A háború közbeszólt, elvitte az autót apástól együtt. A kény­szerszünet 1945. elejéig tartott a világégés épp véget ért, üsz- kei még izzottak, amikor a fő­nökasszony, szeretett Bözsi néném üzent, hogy a fiával együtt csináljuk tovább a fuva­rozást. Előbb persze autót kel­lett keríteni hozzá. Elfogadtam az ajánlatot, s nekifogtunk a nálam négy évvel idősebb, ügyeskezű Kisfőnökkel a munkának. A tanyavilágban ta­láltunk egy német hadsereg ál­tal elhagyott Mercedes teher­autó roncsot, csak az alváza, az ajtó nélküli fülke, a hiányos motor és a futóművek voltak meg. Az alkatrészek összeke­resése nem volt könnyű. Fel kellett deríteni azokat a gyűj­tőhelyeket, ahová a szovjet hadsereg összehordta a „hadi­zsákmányt”. Némi orosz nyelvtudással és több üveg pá­linkával felszerelve, sok-sok kilométert gyalogolva, néhány hónap múlva berregett és gu­rult a járgány. Rengeteg házi­lag elkészíthető dolgot is fel­használtunk. Ilyen volt a plató, a hossz- és kereszt tartógeren­dák, kárpitozási és fényezési munkák. A kész teherautó nem nagyon hasonlított az eredetire, elég ha csak megemlítjük, hogy az első sárvédőket egy román tábori konyha romjaiból varázsoltuk elő. A gumik be­szerezése külön szám volt: vo­nult a sereg, megálltak az ut­cánkban. Egy kanna bor, egy kerék. A hat kerék közül kettő volt csak egyforma. Jól halad­tunk a munkával, mert a 008-as rendszámot kaptuk, ez azt je­lentette, hogy az országban mi voltunk akkor a nyolcadik te­herautósok. Beléptünk a Ma­gyar Teherautósok Országos Szervezetébe (MATEOSZ), mert fuvarozást csak ezen be­lül lehetett végezni, s 1945. augusztus 19-én elindultunk az első fuvarral. „Kofafuvarok” Az első utunk egy tipikus, ak­koriban oly jellemző kofafuvar volt. A kofafuvar rendszeres szállítást jelentett a fővárosba és vissza. Általában péntek éj­szaka indultunk, hogy szombat hajnalra odaérjünk. A szállít­mány mindenfajta élelmiszer volt, a tojástól a mustig. Csepel nagypiacára vittük a vidéki árusokat. Nem volt zavartalan az első út, ugyanis 34 (har­mincnégy!) defektet kellett szerelni, a gumikat kézzel pumpálni, s végül az üres fel­nin érkeztünk meg. A defekte- ket a szétlőtt utak okozták. Az áru eladása nem okozott gon­dot, hiszen a csepeli munkás­ság minden élelmiszert meg­vett. Akkoriban, a háború utáni időkben minden a túlélésről szólt. Ahhoz, hogy megéljenek az árusok, s velük együtt mi is, bizony kisebb-nagyobb „csíny­tevésekre” volt szükség. Tiltott árut is fuvaroznunk kellett, ezeket a legkülönfélébb rejtek­helyeken tároltuk. Például a baromfiketrecek alatt. Az akkoriban alakuló, „fölül rendőr, alul civil” öltözetű kar­hatalom persze résen állt, fő­ként ha információt kapott a besúgóktól. Minket is „befújt” valaki, de az a szerencse, hogy a besúgót meg nekünk súgták be. így aztán előre tudtuk, hol várnak a rendőrök, s rejtekuta- kon közlekedtünk. Szegény fiúk meg hajnaltól késő dél­utánig álltak a rekkenő hőség­ben a főúton, s már csak visz- szafelé jövet, az üres teherau­tóról integettünk nekik. Mit mondjak, nem voltak boldo­gok. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents