Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

Sportvilág muärzt ™ Tizedik oldal E sorok írója többször is találko­zott Zemplényivel, aki mindvé­gig ugyanott lakott, ahol haza­érkezésekor meghúzta magát: a Vígszínházhoz közeli utca egyik körfolyosós házának ötödik eme­letén, egykori támogatottja, az olimpiai és világbajnok Rózsa Norbert egyik la­kásában. A halál is itt érte. Rózsa amúgy talán az egyedüli volt, aki hazaérkezése után sem tagadta meg, sőt segített neki. Az úszómenedzser végnapjait egy fiatal is­merőse társaságában élte meg, aki ápolóként segített neki. A másságát (saját neméhez vonzódott) köztudottan vállaló Zemplényi erejéből egy darabig sorstársai ügyének rende­zésére is futotta. A melegeket ért atroci­tások felgöngyölítése érdekében meg­maradt kapcsolatait is rendre bevetette. A lakásban lévő értékes, régi bútorok egykor ugyan a tulajdonában voltak, de ezeket a jogerőre emelkedő ítélet után a megkárosított hitelezők mindenképpen elárverezték volna. Egészségi állapota úgy három hónap­pal ezelőtt indult rohamos romlásnak, és fényes elméje, éles logikája egyre többször hagyta cserben. Fájdalmai egyre gyakoribbak és egyre elvisel­hetetlenebbek lettek. Például tavaly nyáron szűk körben - még viszonylag egészségesen - kijelentette:- A másodfokú ítéletet már nem fogom megélni, de nem is baj. Engem már csak egyetlen dolog érdekel, az, hogy ne kell­jen börtönbe mennem... Azt a szintet, ahonnan idáig jutottam, soha többet nem fogom elérni. A kétségkívül kimagasló intelligenciá­jú, 140-es IQ-val bíró Zemplényi azon a végzetes hajnalon nagyot tévedett, ezúttal ugyanis nem a lassan ölő halá­los kór, hanem az infarktus támadt. A mentőket csak háziorvosa után hívta, és ez a késés végzetesnek bizonyult. A sors fintora, hogy ugyan felkészült és várta a halált, végül nem a rák, hanem egy gyors roham vitte el. A mentők már csak a halál beálltát diag­nosztizálták. Zemplényi György 45 évesen visszaad­ta lelkét a teremtőnek. Nádler Balázs Szegényen-gazdagon Az úszómenedzsert hazaérkezése után perbe fogták, 19 rendbeli csa­lás és két rendbeli sikkasztás, valamint 241 millió eltüntetése okán el­ső fokon négy év fogházbüntetésre ítélték. Egészségi állapota miatt azonban a bíróság nem rendelte el őrizetbe vételét, így szabadlábon várhatta a másodfokú ítéletet. Annyit persze mindenki sejtett, hogy több kontinenst felölelő, évekig tartó pénzügyi ámokfutása a bíróság által rábizonyított 241 milliónál jóval többe került. Zemplényi hazatérését követően szegény embernek számított, a koráb­bi eszméletlen költekezés minden pénzét felemésztette. A szerencse né­mileg a kezére játszott, Friderikusz Sándor ugyanis 5 millióért vette meg első, exkluzív nyilatkozata jogát, és a róla írt könyvért is 2,5 milliót kasz- szírozott. Ebből, illetve ezek hozamából tartotta fenn magát. A menedzser még most is vihart kavar • Friderikusz ötmilliót fizetett • Hazatérése után Rózsa Norbert lakásában húzta meg magát Zemplényi György tudatosan készült a halálra, ugyanis tudta, nincs sok hátra: a csontvelőrák áttételes terjedése folytán orvosai maximum fél évet adtak neki. Az egykori úszómenedzser ezért néhány hónapja feltárta féltett titkait. Az RTL Klubnak mindent elárult, s a televíziós végrendeletet a ma esti „Akták” mutatja be. Zemplényi életé­ben is viharokat kavart. Ám megle­het, halála után már tájfunt gerjeszt. KÖLCSÖNZŐI Többen úgy döntöttek, elsikkasztott pénzük dacára sem tesznek feljelentést, nehogy később azt kezdjék vizsgálni, hogy miből volt kölcsönbe mondjuk 50 milliójuk... Információink szerint Zemplényi szerette volna nyil­vánosságra hozni azoknak a (tízes) névsorát, akik a legtöbbet adták neki, mégsem jelentették fel. Egyet­len kikötése az volt, hogy az interjú csakis halála után közölhető. Beszélik, csak az uszodai élet egyik poten­tátját 100 millióval könnyítette meg, de az edzőket és az általa annyira szeretett versenyzőket is megkárosí­totta -jóllehet később egyikük sem vallott ellene. Mágneslemez őrzi a titkokat? A legjobban az bántotta, hogy azok, akik élete csúcspontján körbera- jongták, ajnározták, agyonszerették, utóbb elhatárolódtak tőle. Betege­sen egoista, szeretetre éhes lénye nem értette, miként lehetséges, hogy menekülése után az a sportúj­ságíró utalt először homoszexuális voltára a hazai sajtóban, („Gyuji né­ni”), akinek anno nemcsak világ kö­rüli tudósításait, de nászútját, sőt esküvői öltönyét is fedezte. Követke­zésképp a Zemplényi-sztori nem­csak egy „nagy ívű” sikkasztó törté­nete, hanem a magyar társadalom tükörképe is. A hálátlanoké, a gyor­san és munka nélkül meggazdagod­ni vágyó embereké, akiket az úszók felkészülése érdekében palira vett egy szélhámos. 1992-es barcelonai eltűnésekor 500 millió és egymilliárd közötti sikkasztásról beszélt az uszoda, de hallani lehetett ennél jóval va­dabb összegekről is. Hogy mások pénzéből pontosan mennyit költött magára, illetve az úszókra, csak ő tudta. Tény: neki ebből semmi sem maradt. Hozzá közelálló kö­rök állítják, egy mágneslemezen anno mindegyik pénzügyi ügyletét rögzítette. Mármint azt, hogy kitől, mikor, mennyit kapott... Tnrtán -------------------IX UILXLm HMmirnf ÜfnSH I esten muteten nyomait, leiKeoen utxoxat őrzőit volt. A film végére persze kiderül, hogy a durva bunyóskülső érző szí­vet takar.- Úgy hallottam, most a színhá­zak meghódítására készül.- Ahhoz képest, hogy Budapestről érkezett, meglehetősen jól infor­mált. Barátaimmal most állítottuk színpadra a Ki fél Virginia Wolftól? című darabot, és a Dombok mögött bemutatója is re­mekre sikeredett. Ezekben a színmű vekben azonban még csak produ­cer voltam, ám ké­szülök arra, hogy magam is a deszkákra lépjek. Azt hiszem, a pszi chopata szerepek illenek rám a leginkább, szívesen lennék pél­dául egy thriller főszereplője, vagy akár SS-katona is. Álma­im netovábbja azonban, hogy Moliére-darabokkal, egy ván­dorszínházzal járhassam Franciaország kisebb-na- gyobb városait. Imre Mátyás Cantona majommal a hátán csaknem akkorát alakít, mint labdával a lábán a Még visszavonulásának várat­lan bejelentése sem okozott ak­kora meglepetést, mint az a tény: Eric Cantona ezúttal igazi főszerepet kapott egy filmben. Persze nem ez az első próbálko­zása a „hetedik művészetben”, hiszen A mocsarak gyermekei és az Elizabeth című filmben már „megkínálták” néhány ki­sebb szereppel. Az igazi áttö­rést azonban a Mookie jelenthe­ti, amelyben egy csimpánz vég­szavaz Cantonának. A film pári­zsi bemutatóján a Vasárnap Reggel is ott járt...- Nem hiányzik a futball?- Imádtam a játékot és nagyon so­kat köszönhetek a futballnak. Manchesterben elérkezett azon­ban az a pillanat, amikor semmi örömöt nem találtam a játékban, csak főttem a saját levemben. Mi­vel annak idején megfogadtam: ha nem elégít ki a labdarúgás, ak­kor abbahagyom, így tulajdon­képpen csak eleget tettem foga­dalmamnak.- Megőrizte a kapcsolatát a fut­ballal?- Néhány játékossal természetesen, de a vezetőkkel nem szívesen talál­kozom. Úgyis mondhatnám: in­kább a „köznéppel” találkozom, mint az úgynevezett arisztokráciá­val. Spanyolországban, Barceloná­ban élve azonban érthető, hogy ne­hezen tudnám kivonni magam a labdarúgás varázsa alól.- Mi ragadta meg igazán a színé­szetben?- Az, hogy kiléphetek a saját bő­römből, szembenézhetek a szemé­lyiségemmel. Egész pályafutásom alatt mindig irányította valaki tette­imet, most - producerként - ne­kem is van némi beleszólásom a dolgokba.- A sportot is nehezen felejtheti el, hiszen korábbi filmjében egy meghasonlott rögbijátékost ala­kított, most pedig volt bokszolót játszik...- Megpróbáltam elfelejteni korábbi szerepemet, és felszínre hozni a karakter mélységeit. Szerencsére Mookie majom remek partnerem Cantona. vándorszíné

Next

/
Thumbnails
Contents