Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-23 / 19. szám
Nagy Eszter, Dora es Marcell már több mint egy hete élvezik a paksi otthon melegét. A hármasikrek szépen fejlődnek, mint azt a gyermekorvos, dr. Egry Tibor is mondja. Mint emlékeznek, a három csöppség november végén született a pécsi klinikán. Csaknem két hónap után jöhettek haza, édesanyjukkal, Mártával együtt. Alaposan megnőttek, mióta utoljára - még Pécsett - találkoztunk velük. A két leány jóval három kiló felett, a fiúcska, Marci is kettő hatvan. A szépen berendezett, az otthon melegét sugárzó kis Tolnai úti lakás kisebb szobája a hármasikreké. JóVidéken Intim vágyak, gyengéd pillanatok, igazi szenvedé- lyteii percek egy bájos kedves fiúval - áll nagy betűkkel az újságban a felhívás. Alatta mobiltelefon száma Nocsak, az örömlányok után megjelentek a férfi prostik, nyugtázzuk a hírt kollégáimmal. Aztán tárcsázunk és kihangosítjuk a készüléket. Némi recsegés a vonalban, elsőre nem sokat hallunk, úgy látszik gyenge a térerő. Másodszorra már jobb a vonal. —Halló, olvastam a hirdetését az újságban. Komolyan gondolta! — Hogyne, tízezer forint egy órára. Magának kellene házhoz jönnie - mondja egy férfihang némi idegen akcentussal.- Nekem kell házhoz mennem!!! Hová? - adom az ijedtet. A férfi nem habozik, rögtön mondja a Szekszárdtól pár kilométerre lévő település nevét.- Nem tud inkább maga házhoz jönni! - kérdezek visz- sza. — Hát, ha sehogy nem tudja megoldani, akkor elmehetek, de az többe kerül.-Mennyivel! 1999. január 29. kor érkeztünk, éppen dr. Egry Tibor látogatásával egy időben. - Minden rendben - mondja a „doktor bácsi” az alapos vizsgálatok után - - nincs semmi különös tennivaló. Ami azért hármasikrek esetében nem jelent nagy nyugalmat a szülőknek, a sok segítség ellenére sem. - Mozgalmas lett az életünk - mondja Attila, az ifjú apuka. Mozgalmas az élet a paksi hármasikrek otthonában Ez azonban egyáltalán nem hangzik panasznak, inkább boldog dicsekvés. - Csak ha éhesek, akkor sírnak - meséli Márta — éjszaka úgy három óránként. Marcika a legsíró- sabb, de a legudvariasabb is, a fürdésnél előre engedi Esztert és Dórát. Segítségben nincs hiány, családon belülről és kívülről is érkezik. A nagyszülők gyakran jönnek, most is éppen a konyhában tevékenykedik a nagyi. Pécsre is vissza kell járni időnként, különféle vizsgálatokra. Az első út éppen a hét közepén volt és hogy kényelmes legyen, a nagymama munkahelye, a művelődési központ mikrobuszával utazott a család. Ehhez persze kellett Bor Imre polgármester bólintá- sa: megkapták. Mint ahogy él még az az ígéret is, hogy a város segíti nagyobb lakáshoz jutni a megnövekedett családot.-rákosiKözéből Harmadik oldal ILLUSZTRÁCIÓ — Pár ezerrel, attól függ hová valósi. Nekem ugyanis busszal kellene mennem és az sok kiesést jelent. — Mit kapok a tízezer forintért! — Bármit, amit kér. — Kérdezhetek tőled valamit!-tegezem le rögvest. — Hogyne.-Hány éves vagy! — Harminc.-És hogy nézd ki! — Száznyolcvanöt magas vagyok, barna a hajam, kicsit kopaszodós, zöldes a szemem. Van még valami, amire kíváncsi? - magáz vissza.-Igen, kövér vagy, vagyvé kony! — Sportos testalkatú. — Mi van, ha nem vagyok az eseted! —Ilyen nincs, ettől nem kell félni, elvállalok mindent. Pesten nagy a konkurencia Nincs ez se korhoz kötve, se ahhoz, hogy néz ki az illető - nyugtat meg igazi profihoz illően. — A faluban hová kellene mennem! — Ha autóval jön, az elágazónál találkoznánk és maga följön hozzám. — Hová, van saját házad! — Nem, egy családi házat bérelek, oda kellene jönni.-Mitszólnálhozzá haket- ten mennénk a barátnőmmel! — Ketten, két nő? - akad el a hangja a meglepetéstől. — Halló, ott vagy még! Azt kérdeztem, egyszerre kettőnkkel mennee! —Látja, ez jó kérdés - neveti el magát, majd visszakérdez: - Hány éves a barátnője? — Egy kicstt idős, elmúlt hatvan. szépfiú — Megkérdezhetem maga hány éves? — Én! Ötvenkettő - hazudom. A férfi habozik, majd kinyögi. — Őszintén megvallva, egyszerre egy elég. — És esetleg utánam őt is... Akkor tudnánk egy autóval menni — Rendben, megbeszéljük telefonon, hogy maga mikor ér rá és hogy tudjuk összehozni a kettőt. — Ne haragudj, hogy megkérdezem, de egészséges vagy! — Persze, na még az kellene, hogy beteg legyek! - csattan fel. — Úgy értem, van-e AIDS- teszted! — Micsoda? — AlDS-teszt. Nem hallottál még ilyenről! — Nincs, de száz százalék, hogy nem vagyok beteg. — Használsz gumióvszert! — Ahogy a kuncsaft óhajtja, nekem mindegy. — Mióta csinálod ezt! — Itt nem régóta. Pesten voltam, de ott nagy a konkurencia. Gondoltam, megpróbálom vidéken. Ha jön, szóljon ide előre telefonon, mert van más jelentkező is. (Anonima) A harmadik még várat magára A telefonban is úgy mutatkozott be, hogy Fülöp Katalin, mert nem szeretne csak a képviselő felesége lenni. — Büszke vagyok arra, hogy az | ő felesége vagyok, de nem mindig jó, ha ez az első információ rólam. A második már lehet. Dr. Braunné Fülöp Katalin közgazdász, könyvvizsgáló. Február- I ban lesz egy éve, hogy - Samsonite szekszárdi gyárának gazdasági vezetője. Egy fejvadász cég választót ta ki az állásra. Hat van városában született, a férjével Pécsett ismerkedtek meg egyetemista korukban. — Először nagyon fura volt, s nem is éreztem jól magam Szek- szárdon. Hatvan Budapest vonzáskörzetében helyezkedik el, a fővárosba jártunk vásárolni, opera bérletünk volt. Pécs szintén nagy város, s ehhez képest az első szekszárdi szilveszterekre úgy emlékszem, hogy kimentünk az utcára és nem találkoztunk senkivel. Most látom, mekkora előny, hogy a gyerekeket ki lehet engedni az utcára. Szerencsés döntés volt, hogy ide költöztünk, már csak azért is, mert Marci szülei nagyon jó nagyszülei a gyerekeinknek, nem is tudom hogyan boldogulnánk nélkülük. — Mennyiben támogatja a férje munkáját! — Lelkileg támogatom. — Nem is érdekli a politika! — De, nagyon is érdekel. Életem egyik legrosszabb napja volt a választások napja, mert nem lehettem ott. Reggel szavaztam, s menni kellett a repülőtérre. Belgiumban voltam kiküldetésben, egy szállodában ültem teljesen egyedül. Megpróbáltam olyan adót befogni, ahol németül, vagy angolul beszélnek, végül megtaláltam a CNN-t ahol fél óránként volt két fotó, Orbán Viktor - Horn Gyula, s • . fél óránként elhangzott, hogy nagykoalíció lesz Magyarországon. Három nappal később talál1 koztunk, amikor egy narancssárga virággal vártak a repülőtéren. — Jó érzés képviselő feleségének lenni! — Alighanem alkati dolog, talán egy kis büszkeség is van benne, hogy ami pozitív lehetne, azt inkább visszautasítom, nehogy szó érje ház elejét. Egyébként meg van, aki fanyalog, s azt nagyon rosszul viselem.- Mostanában kevesebbet vannak együtt! — Azelőtt is sokat voltunk egymástól távol. Volt, amikor a férjem dolgozott Pesten, s én voltam itt, s megtörtént fordítva is. De régebben azért nem fordult elő, hogy együtt ülünk az autóban és három szót nem tudunk váltani, mert folyton csörög a telefon. A gyerekek a fizikai távollétét nehezményezik. Különösen a kisfiúnk ragaszkodna az esti szertartásokhoz, hogy apuci olvas, anyuci énekel, s az egyik nem helyettesíti a másikat. Ha mind a négyen együtt lehetünk, sokat kirándulunk, de az is jó, ha közösen pogácsát sütünk a konyhában. — Vannak egyéni tervei! — Az a gyerekektől függ. Ha azt érezném, hogy ők a helyzetet rosszul viselik, nem érzik magukat biztonságban, azonnal változtatnék, még akkor is, ha ez most nem népszerű dolog. A fiatalabbak nem családban, hanem karrierben, pénzben gondolkodnak. — Harmadik gyerek! — Az nagyszerű lenne, de ez most nem az a történelmi pillanat, amikor meg kell születnie. Ébren is tartom a kislányunkban a lángot, aki minden nap azzal jön haza az óvodából, hogy mikor lesz kistestvére. Nem szoktam lehűteni azzal, hogy sose lesz... Ihárosi IbolyaAz elmúlt héten a „Dombóvár labdarúgó utánpótlásáért” Alapítvány támogatására rendezett jótékonysági bál sztárvendége Zalatnay Sarolta volt, aki a jó hangulatú koncertet követően dedikálta a napokban megjelent „A 100 millió igaz története” című könyvét. Vele beszélgettünk tévés vállalkozásának bukásáról, a történet megírásáról és terveiről.- Ha más vállalkozások csődbe mennek, tulajdonosaik általában bezárkóznak és kerülik a nyilvánosságot. Te azonban egészen más eszközt választottál. Miért!- Szívem szerint én is begubóz- tam volna, csak éppen annyira sok összevisszaság jelent meg rólam és a CiNN TV-ről a sajtóban, hogy a dolgok helyretétele érdekében hozzáfogtam a könyv megírásához. Ha valaki magát nem egy angyalkának állítja be, hanem őszintén elmondja, hogy mi történt, akkor azt a közvélemény elfogadja. Kiderült, hogy valamit rosszul csináltam: nem értettem a pénz kezeléséhez. Az előtt azonban érthetetlenül álltam, hogy néhány újságíró leírta azt, amit rólam és az ügyről hallott, de engem nem keresett, nem szólaltatott meg. A történet megírásával ezt a hiányt szerettem volna pótolni. Nem volt mellékes az sem, hogy a könyvvel saját személyiségemet is helyre tudtam tenni. A vállalkozásom ugyan tönkrement, de én mint énekesnő sem a hangomat, sem a közönséggel való harminc éves kapcsolatomat nem vesztem el.- A könyv egy igencsak meglepő kijelentéssel kezdődik: hitelezőidnek meg szeretnéd adni a tartozásaidat.- Tőke Péter, a Reform és a Blikk egykori főszerkesztője, aki a „Budai milliárdosok” című könyvével lett igazán ismert, erre azt mondta: „Teljesen hülye vagy!” Amit én vissza szeretnék adni, az tudom, hogy jogos. Ezek az emberek az én nevemben bíztak és nem abban a cégben, aki őket és engem is átvert. Bármennyire is hülyének tartanak ezért a kijelentésemért, én le akarom rendezni az adósságaimat és akkor fogok nyugodtan aludni, ha ezen az egészen túl leszek. A követelések között azonban nagyon sok a „hasra ütés” és a kitaláció.- A történetet elolvasva úgy tűnik, egy tankönyv született arról, hogyan nem szabad vállalkozni.- Én azt hittem, hogy a korábbiakhoz hasonlóan mostanában is súlya van az adott szónak. Nekem 70 millió forinttal tartoztak mások akkor, amikor belevágtam a televíziózásba. Hiteleket vettem fel a műsorkészítéshez. Többen azzal biztattak, hogy az adások elindulását követően majd rendeződik a helyzet. Ám az ígért bevételek jó része és a korábbi tartozások mind a mai napig nem érkeztek meg hozzám. Az érintett két televízió korábbi vezetőit én is szeretném felelősségre vonni. Szerintem a szponzorok elvesztése nem az általunk készített műsorok színvonalának romlása miatt következett be, hanem azért, mert az adások időpontját állandóan változtatták. Az összevisszaságot pedig sem az adások támogatói, sem a televízió nézői nem szeretik. A No problem-show-val, a Bolondórával vagy a Party Őrséggel a hazai csatornákon egy korábban soha nem látott újdonságot csináltunk. Ha a „körítések” nem így történnek, akkor meggyőződésem, hogy ezek a műsorok mind a mai napig adásban lennének.- Megítélésed szerint mennyire kíváncsiak az olvasók az általad írt témára!- Az embereket érdekelni fogja a sztorim, azért mert kíváncsiak arra, hogy én miként látom a történteket. Eddig mintegy 30 ezer könyv kelt el. Ez a példányszám ma már sztárkönyvvé teszi „A 100 millió igaz történetét”. Azt persze tudom, hogy korábbi írásaim sikerét nem fogom megközelíteni, hiszen a Ciccolináról írt könyvem 400 ezer példányban fogyott el, a „Nem vagyok én apáca” címűt pedig 180 ezren vásárolták meg.- Mire készülsz mostanában!- A könyv kiadása mellett nemrégiben készült el a CD-m „Fák, virágok, fény” címmel, amely egy nosztalgiaválogatást tartalmaz. A farsangi időszakban sűrű a programom, ugyanis 40-50 előadásra kaptam meghívást. Az idén még szeretnék egy teljesen új dalokból álló lemezt megjelentetni és egy nagy koncertet tartani a Budapest Sportcsarnokban. Jövő tavasszal pedig azt tervezem, hogy hozzáfogok - eddigi könyveimtől eltérően - egy romantikus témájú szerelmes regény megírásához.-glaub* Három , óránként hárman ( sírnak l
