Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

Labdarúgás Tizedik oldal Nyíl a Vasárnap Reggelnek kinyílt TÖRÖK FERENC Akit két évvel ezelőtt megvál­tóként fogad­tak, most nem- kívánatos személy lett az Üllői úton. Pedig - ahogy mondja - a Fradi az élete. Amióta becsuk­ta maga mögött az öltöző ajta­ját, sokan talál­gatják: miért nem ment a zöld-fehérek­nek, és miért kellett szerző­dést bontani Nyilasi Tiborral. Nyíl pedig hallga­tott. Aztán túltette magát az őt ért sérel­meken és a Vasárnap Reg­gelnek elmond­ta, milyen is volt számára az elmúlt hat hónap a Fradi kispadján. Hig­gadtan, őszin­tén. Úgy, hogy nem másban kereste a hibát, vállalva a maga felelősségét Exkluzív hazudtak zaklattak sosem iszom felelősségét- Nyáron, amikor a bécsiek ajánla­tát visszautasította, gondolta vol­na, hogy így végzi a Fradinál?- Ha valaki ezt jósolja, kinevetem. Per­sze akkor még nem tudtam, hogy ti­zennégy meghatározó játékos távozik a csapattól, és azt hittem: a közönség sokkal türelmesebb lesz velünk. Úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy se pénzünk, se klasszis játékosunk nem volt. Ezt kihasználták néhányan, és mindent elkövettek, hogy rossz han­gulatot keltsenek a csapat körül.- Végül is az osztrákok az utolsó pillanatig vártak önre. Ilyen körül­mények között miért írt alá újabb szerződést? Miben bízott?- Azt hittem, az új játékosok hama­rabb beilleszkednek, nagyobb bizal­mat kapnak a szurkolóktól. Aztán szembesültek a kudarcokkal és azzal a pokoli helyzettel, ami a Fradinál volt, s ettől teljesen elbizonytalanodtak. Ez­zel együtt ha a háttérben egyesek nem munkálkodnak alattomosan, nem kel­tenek hangulatot, akkor az őszt kihúz­tuk volna, és dobogós helyen zárunk. Az utolsó pillanatig alkudoztak- Nekem nyáron azt mondta, hogy azért marad a Fradinál, mert a kö­zönség nem bocsátaná meg ön­nek, ha egy ezüstérem után hátat fordítana a klubnak. Közrejátszott a döntésében ez Is?- Igen. De válasszuk külön a kettőt. A szurkolók nagy része tökéletesen lát­ja, mi zajlik a Fradinál, és nem érte­nek egyet a kemény mag akcióival. Ezt mindig is éreztem azokból a visz- szajelzéSekből amelyeket telefonon, vagy egy-egy beszélgetés során kap­tam. Nem csoda, hogy nekik is elegük van az áldatlan állapotokból. A má­sik, hogy valóban azt hittem, azt re­méltem: még szebb év következik, s ezért választottam Bécs helyett az Ül­lői utat. Ha csak picit is sejtem, mi vár rám: gondolkodás nélkül aláírok az Austriához.- Anyagilag Is jobban Járt volna?- Lényegesen. Emlékszem, az Austria Wien elnöke egy megjelölt napon reg­gel kilenc óráig várta a válaszomat. Es kilenc előtt öt perccel még Páncsicsék alkudoztak. Mondtam is nekik, ne al­kudozzatok, hiszen ugyanazt a pénzt kérem, mint az előző évben. Egy fillér­rel sem többet. Végül rábólintottak, én pedig lemondtam az osztrákokat.- Mikor sejtette először, hogy nem minden úgy alakul, ahogy tervezte?- Az AEK elleni meccs utolsó három percében, aztán pedig Athénban, ami­kor teljesen összeomlott a társaság. Még tartott a meccs, amikor a klubház előtt megrongálták a játékosok autóit. Akkor döbbentem rá: másról is szól a dolog, mint a Fradi szeretetéről. Ez a két dolog megviselte a fiatal játékoso­kat. Ők ugyanis nem voltak hozzá­szokva sem a nagy téthez, sem ahhoz a miliőhöz, ami őket körülvette. Szá­momra is megdöbbentő és ismeretlen volt a közönség ilyen reagálása, hát még nekik.- A budapesti meccsen nógy-null- nál sokak szerint nagy hibát köve­tett el, aminek az lett a következ­ménye, hogy két perc alatt két gólt kaptak.- Nem hiszem. A cserék indokoltak és jók voltak. A csapat rutintalanságának tulajdonítható a két gyors gól. A fiúk ugyanis önfeledt örömükben úgy men­tek előre, mint kos a falnak. És ezt a ta­pasztalt görög futballisták kihasznál­ták. A pályán többen már a meccs utá­ni boldog ünneplésre gondoltak, és eszükbe sem jutott, hogy az ellenfél még nem adta föl. Seliminek kétszer adtam kölcsön- Ezután nemcsak a csapaton be­lül volt rossz a hangulat, hanem a csapat körül is. Egyesek szerint pályaedzői annyira nem bírták egymást, hogy a hangos szóvál­tások után egyszer össze is vere­kedtek.- Ez hazugság! A Fradi körül rendsze­resen vannak pletykák. Ez is egyike azoknak. Az ilyen szóbeszédek az én pályafutásomat végigkísérték. Egyik munkatársamról sem tudok ilyet felté­telezni. Sajnos ez a rosszindulatú hí­resztelés már része volt annak a folya­matnak, annak a bizonytalanságnak, ami a Fradit körülvette. És ezt voltak, akik nagyon tudatosan, nagyon jól ki­használták.- Többször mondta már: a Fradi- kispad olyan, mint egy időzített bomba. Ezzel együtt megéri ott edzőnek lenni?- Magyarország legpatinásabb, leg­népszerűbb együttesét irányítani szakmailag nagy kihívás. Még a je­lenlegi hihetetlen rossz kisugárzásá­val is. Legalább tizenöten vannak olyanok, akik gondolkodás nélkül el­fogadnák a ferencvárosi vezetők fel­kérését. Amikor pedig minden szép a zöld-fehéreknél, akkor az maga a cso­da. Semmihez nem fogható élmény a kispadon ülni, és ez az anyagiakban is megmutatkozik.- Már másodszor fejezte be edzői tevékenységét nem éppen Idillikus hangulatban az Üllői úton. Ha úgy alakul, harmadszor is belevág majd?- Az élet már csak ilyen. A folytatásról még korai beszélni. Az a rossz ebben, hogy azok miatt alakult ki a jelenlegi helyzet, akik még soha semmit nem tettek a Fradiért. De nem foglalkozom ezzel, előrenézek, ám most még nem tudom, mit hoz a jövő.- Amikor legutóbb beszélgettünk, azt mondta, hogy ami a Ferencvá­rosnál van, az a mai magyar való­ság. Ezt hogy értette?- Úgy, hogy sajnos olyan emberek ve­szik körül a csapatot, akik nem ismer­nek sem istent sem embert. Hazud­nak, zaklatják a másikat. Ha kell, be­rúgják a kapum ajtaját, rágalmaznak, és ez ellen nem lehet tenni semmit. Szerencsére idejekorán megtanultam: nem azt nézem, hogy mit, hanem azt, hogy ki mondja. A történtek ellenére boldog karácsonyunk volt, és ez a leg­fontosabb.- Ivott is az ünnepek alatt?- Hát ez egy eszelős történet, amit ró­lam terjesztenek. Szinte antialkoholis­ta vagyok, erre azt híresztelik: azért nem nyitottam ajtót a hozzám érke­zőknek, mert ittas voltam. Utoljára nyáron ittam alkoholt, és szilveszter­kor két pohár pezsgőt. Szurkolói halálos ítélet- Ha már itt tartunk: igaz, hogy kétszázmillióért árulja a családi házát?- Először is nem ér annyit, másod­szor: nem árulom. Ezt még az auszt­riai keresetemből építettem tíz évvel ezelőtt, és eszem ágában sincs eladni és elköltözni innen. Az is, ami né­hány újságban megjelent, szép, ha­zugságokkal teli történet. Arra azért kíváncsi lennék, aki ezt előadta, hogy tud a tükörbe nézni. Ez megint a ma­gyar valóság, hogy sem erkölcs, sem semmi nem számít. Igaza volt annak a barátomnak, aki azt mondta: sport­ban és politikában ne keressek erköl­csöket.- Állítólag azért nem mondtak fel önnek korábban, mert nem tudták összeszedni azt a pénzt, amely a kifizetéséhez kellett volna, most mégis úgy tűnt, hamar megegyez­tek az anyagiakban.- Az utolsó bajnoki után kimondták ránk a szurkolók a halálos ítéletet, de nem az anyagiak miatt húzódott ed­dig az ügy. A Fradi ugyanis másfél éves pénzemmel tartozik. Ezen nem volt soha egy szó vitánk sem a veze­tőkkel. Van ebben az összegben pré­mium éppúgy, mint havi bér. Nem mártírkodásból mondom, de mindig azt kértem: a labdarúgókat fizessék ki előbb. Ezzel együtt az albán Selimi­nek kétszer adtam kölcsön pénzt. Egyszer, hogy haza tudjon utazni, egyszer pedig napi kiadásaira, mert nyár óta egy fillért sem kapott. Abban nincs, nem is volt nézetkülönbsé­günk, hogy ami jár, azt ki kell fizetni, még ha a Fradi kasszája üres is. A fel­mondási pénzemen sem marakod­tunk. A hat hónapos járandóságom­ban pillanatok alatt megegyeztünk. Egy reális összeget kapok, ami meg sem közelíti az állítólagos húszmilli­ót. Remélem, most, hogy megvan az új edző, megnyugszanak a kedélyek és a bajnokság végén dobogón végez a társaság. Nem kérdeztük, miért nincs pénz- Árulja el, miként lehetett Ilyen légkörben dolgozni?- Sehogy. A játékosok éppúgy tanács­talanok voltak, mint én. Talán azért, mert túl türelmesek voltak. De ebben nagy szerepem volt nekem is, mert egy idő után semmi mással nem tud­tam foglalkozni, mint azzal: tompít­sam az öltözői indulatokat. A játéko­sok ugyanis padlóra kerültek az őket körülvevő bizonytalanságtól.- Sejti, hogy hova lett a pénz a Fra­diból?- Nem, és nem is akarom tudni. Ne­künk mindig Páncsics jelezte, hogy nincs pénz. Hogy miért, azt sose mondta, mi pedig nem kérdeztük.- Ha önvizsgálatot tart, miben hi­bázott?- Abban mindenképpen, hogy itt ma­radtam. Életem nagy lehetőségét hagy­tam ki. Ezenkívül nem tudtam elérni, hogy néhány meghatározó játékos a csapatnál maradjon. Később pedig nem tudtam fegyelmezni a társaságot. Ugyanis egy edzőnek két lehetősége van, ha egy labdarúgó nem azt nyújt­ja, amit vár tőle: vagy kihagyja a csa­patból vagy pénzbüntetést ad. Egyiket azért nem tehettem, mert olyan volt a játékoskeret, a másikat pedig azért nem, mert nem kaptak pénzt a futbal­listák. Ha valakit kisebb-nagyobb ösz- szegre büntettem, rendre azt a választ kaptam: majd ha megkapom a fizeté­semet, akkor büntethet. Ezzel együtt vállalom a magam felelősségét, de a méltatlan körülmények ellen nem tud­tam mit tenni. Számomra nincs tanulság- Miként látja a Fradi jövőjét?- Nem akarok ezzel foglalkozni. Fájjon a fejük azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték.- Létezik olyan csapat, ahova szí­vesen menne edzőnek?- Aki akar, az a magyar fociban talál munkát. Ahogy mondani szokták, minden kezdetben benne van a vég és minden végben a kezdet lehetősége. Itt tartok most. Nyár előtt biztosan nem vállalok munkát. Akkor is való­színű, hogy a gyerekfoci vagy az utánpótlás területén tevékenykedem majd.- Van tanulsága az önnel történ­teknek?- Számomra semmi.- Az új évre van-e valami kíván­sága?- Csak egészség legyen, a többi meg majd csak lesz valahogy!

Next

/
Thumbnails
Contents