Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-14 / 11. szám
1999. január 14., csütörtök Magazin 7. oldal A hazugság titkai „Remekül nézel ki drágám!” Néha azért elárulja magát Becslések szerint naponta kétszázszor hazudnak az emberek. Kezdve a hamis bóktól: „Remekül nézel ki drágám”, a hivatali átverésekig „Sajnos a főnök házon kívül van, nem tudom kapcsolni”. Ezek kegyes, kis hazugságok. Vannak aztán profi hazudozók, akik már átlépik a bűnözés határait. A hazugság titkai nem csak a filozófusokat, hanem a társadalomkutatókat is foglalkoztatják. Legújabb kutatásaik eredményei alapján állítják: a csalás, a hazugság génjeinkben lapul, a mellébeszélés a családi és a partnerkapcsolatokban is jelen van, aki könnyedén linkel, egészségesebb marad, mert nem kötik erkölcsi skrupulu- sok, a hazugság a karrieristák egyik fegyvere. A gyerekek már egészen kis korban találkoznak a hazugsággal, amikor megtanulják, hogy a kellemetlen rokon előtt ne mutassák ki érzelmeiket. Minél intelligensebbek, annál hamarabb sajátítják el ezt a képességet, már úgy 2-4 éves korukban. A kutatók most megállapították: 6 éves kor körül már képesek kiigazodni a hazugságok között. De legkésőbb a tini korban már határozottan tudják, hogy a körülöttük elhangzottakból mit kell komolyan venni és mit nem. A hazudóst - bármilyen „műfajban” - most sem könnyebb leleplezni, mint azelőtt. Különösen akkor nem, ha a tettesnek már kialakult stratégiája van; meg van győződve, hogy hasznos cél érdekében hazudik; a hazugság előadásának módját jó adag színészi talentum színezi. Könnyebb dolgunk van viszont, ha a hazudóst elkapja az indulat, mert könnyen leleplezi magát; ha átlátunk a szitán és keresztkérdéseket teszünk fel neki; ha a leleplezéstől való félelem kiül az arcára. „Mellbevágó” kebelméretek A tizenévesek - főként a lányok - körében állandó témát adnak a mellek. Nem tudnak úgy elmenni egy tükör vagy egy kirakatüveg előtt, hogy lopva, oldalvást fordulva meg ne szemlélnék önmagukat: látszik-e már egy kicsi domborulat, vagy éppen túlságosan sokat mutat a kép... Persze, nem csupán a lányok aggodalmaskodnak, hanem a serdülő fiúk is, ha „nőiesen” nagynak tartják a keblüket, csak ők nem szoktak siránkozni. Pedig nem kell ezzel törődniük, mert az ő mellük duzzadása a serdülőkor végére, a hormonháztartás kialakulásával párhuzamosan elmúlik. Ami pedig megmarad, az már kidolgozott izom, nem más! A lányoknak mell-témában semmi sem jó! Baj, ha kicsi, az is baj, ha túl nagy, pedig minden ellenkező híreszteléssel szemben nincsen „ideális” méret. Divat ide, divat oda, a női keblek méretét és formáját tekintve a férfiaknak sem egyforma az ízlése. A melleket nem lehet tornával sem nagyobbítani, sem kisebbíteni, de az tény, hogy például az úszással erősebbé tett izmok jobban tartanak a cici- fixnél. Akinek már tinikorban szüksége van melltartóra az a vásárlás előtt a következő méréseket végezze el magán: A mellbőséget a mell alatt kell körbemémi, és ehhez még hozzáadni 12 centit. Vegyünk egy példát: 68 cm meg 12 cm, vagyis akkor 80-as méret kell. A kosár formájának kiválasztásához ott kell mérni, ahol a mell a legnagyobb. Ha ez a szám megegyezik az előzővel, akkor „A” kell, ha 2-3 centivel nagyobb, akkor „B”, ha pedig ennél is több a különbség, akkor „C” kosárra van szükség. A férfidivat, kissé nőies - mint ahogy látható ezen a Milánóban készült fotón. A törékeny, divatosan félre fésült frjzurájú, finoman sminkelt férfi Gucci-modeUt visel, a nadrágján izgalmas hasítékkal. fotó: feb/rf.uters Csak ülünk tétlenül a képernyő előtt Csupa szindróma a világ Angliában mindennapos probléma lett az újfajta túlélési szindróma. így nevezik azt a tünetegyüttest, amely a leépítés alatt álló vállalatok alkalmazottait kínozza, akik nem tudják, fejük felett lebeg-e az elbocsátás réme, vagy azon kevesek közé tartoznak, akik megúszták. Az ún. affluenza-szindróma azoknak a tünete, akiknek legfőbb gondja pénzügyeik rendbetétele. Különleges jelenség a Reggio Calabria-szindróma. E kórkép történetesen a maffiózókat gyötri, akik az oly sok stressztől gyakran kapnak gyomordaganatot és fenyegeti őket a fogamzásképtelenség réme is. A Dániel-szindróma a skizofréniában szenvedők tudat- állapota, amikor Dánielhez hasonlatosan ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy beugoijanak az oroszlánketrecbe. Az idegorvosok sokat mesélhetnének a Jeruzsálem- szipdrómáról, a zarándokok sajátságos tüneteiről, akik a szent helyeken transzba esve magukat képzelik Keresztelő Szent Jánosnak, esetleg Jézusnak, vagy Mohamednek, ki-ki a maga istene szerint. Régóta ismert kórkép a Stendhal-szindróma, amely az elragadtatott múzeumlátogatókat szokta hatalmába keríteni, miként Stendhalt is, amikor 1817-ben Firenzében járt és valóságos eksztázisba esett, vágtató pulzussal szé- delgett a képzőművészet csodái között. Nem kell azonban messze mennünk, hogy elhatalmasodjon rajtunk korunk legjellegzetesebb tünete: csak ülünk tétlenül a vibráló képcsőre meredve órák hosszat, ez a tévé-szindróma. A stressz rossz tanácsadó A munkahelyi stressz terjedő betegség napjainkban. Sokan fáradtak, agyonhajszoltak, egyre gyakrabban kerülnek konfliktusba főnökeikkel, munkatársaikkal. Felmérések szerint Németországban hatmillió munkavállaló legszívesebben az ajtón kívül látná közvetlen kollégáit, és 13 millióan értékelik úgy, hogy a munkahelyi légkör enyhén szólva kifogásolható. A foglalkozási pszicho-stressz tehát egyre szedi áldozatait. Az okok közül sokan utalnak arra, hogy az alkalmazottak többsége állandó rettegésben él a munkahely elvesztésétől tartva. De stresszt idézhet elő az irigység, a túlmunka okozta feszültség, az erőszakos főnök, az intrikus kollégák, sok a vita és veszekedés. Egy-két jó tanács a problémák leküzdésére:- Igen fontos, hogy az érintettek ne csak némán szenvedjenek, hanem igyekezzenek problémáikat főnökükkel, kollégáikkal megosztani. Mindenkor igyekezzünk úrrá lenni indulatainkon. Aki úgy tapasztalja, hogy rossz a munkahelyi légkör, igyekezzék kipuhatolni az okokat.- Veszélyhelyzetet jelez az a munkahely, ahol a dolgozók alig állnak szóba egymással. A közeli munkatársak tartsanak egymással rendszeres kontaktust.- Vannak, akik úgy érzik, hogy mindig a legkellemetlenebb munkát sózzák a nyakukba. Ez esetben nem árt utána gondolni, hogy ők maguk mennyiben járulnak hozzá ehhez a helyzethez.- Fontos, hogy mindenki is- meije a jogait is, amelyek a munkahelyen megilletik. Magatartásunkkal éreztessük mindenkivel, hol a határ, meddig lehet velünk szemben elmenni. Ha nyíltan feltárjuk a problémákat, mindig legyenek találó érveink, de mindenkor kerüljük a személyeskedést, mások sértegetését. Ferenczy-Europress
