Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05 / 285. szám
íves Akinek három születésnapja van roW^'K«'a‘alábaI1 IVhéíHbinaP' ^ aoa, h“®Vhe\éal \'2£S&<ES&*” sjpnuuw tov,w«Y «mv< A műtétet irányító dr. Szabolcs Zoltán az Országos Érés Szívsebészeti Klinika szívsebész adjunktusa, régi, kedves betegének nevezi Hei- dinger urat. — Három évvel ezelőtt már operáltuk a szívét a betegnek. Ezt követően két évig jobban volt, majd romlani kezdett az állapota, a bal szívkamra izomzata kimerült. — Hogyan zajlik egy szívátültetés? — Egy szervnyerő csoport a donorhoz utazik, a sebész ellenőrzi, alkalmas-e a szerv az átültetésre. Eztán telefonál a beültetés helyszínére, hogy elő lehet készíteni a beteget. A donor-szív kivételétől az új testbe való beültetésig maximum négy óra áll rendelkezésre. A beteg mellkasa nyitva, úgy fekszik az asztalon, hogy nincs semmi a szívburokban: mellette a beteg és a jó, beültetésre váró szív. Majd megkezdődik a beültetés, amely egy nagyon összeszokott csapat munkáját igényli. — Ön, mint Heidinger János budapesti kezelőorvosa, milyennek látja a beteg állapotát? — A műtét technikailag sikeres volt. Még vissza van azonban néhány nehéz hét, ellW'^e.nbeí,^0* döbben amíg a szer vezete im- ’ munrend- szerét megfelelően felfüggesztve vár __ __ j uk, hogy a \ véfl*® szervezete vég- ' legesen befogadja az új szívet. Mint Heidinger úr elmondta, a műtét előtt úgy érezte, egészséges testében beteg motor dolgozik, már két sárgarépa pucolása után is levegő után kapkodott. Most úgy érzi, jó a szíve, de legyengült a teste. Ennek ellenére már megtett néhány lépést az intenzív-szobájában, szeretne mielőbb erőre kapni tiltja síivé lel a a «sw® A felejthetetlen Katalin-nap Az újságíró eleinte bizonytalankodott, zavarhatja-e telefonhívásával Heidinger Jánost,de mint dr. Erményi Tibor, a beteg bonyhádi transzplantációs koordinátora mondta: az intenzív osztály magányában örülni fog a beszélgetésnek. így hát feltárcsáztam a számát.- A riasztást követően egy óra 36 perc alatt felérkeztünk a fővárosba a műtétre. Most, a transzplantáció után egy héttel elmondhatom, hogy motorikusán rendben vagyok, már nem számítok szívbetegnek. Az immunhiányt és a két műtét utáni fizikai legyengülést az orvosok, valamint két gyógytornász segítségével próbálom legyőzni. A hétvégén várhatóan már kiköl- tözhetem az intenzív-szobából. — Ezután két születésnapot fog ünnepelni? — Hármat kéne, ugyanis volt már egy komoly szívműtétem három évvel ezelőtt. Az idei Katalin-nap felejthetetlen lesz számomra, örülök, hogy sikerült az operáció. Köszönöm a segítséget, reményeim táplálását az orvosoknak, a családomnak, a Bonyhádon működő Szív és Élet Egyesületnek, és a donor családtagjainak, hogy lehetővé tették számomra az újjászületést! A telefonbeszélgetést az újságíró igyekezett rövidre szorítani, hiszen Heidinger János hangján érződött, hogy még nagyon sok pihenésre van szüksége. Jobbu- lást kívánunk, és boldog születésnapot! Máté Réka Halálával öt embert mentett meg November 24-én, késő este érkezett a riasztás, hogy beülTízszer ennyi szívműtétre lenne szükség Hazánkban ez volt a huszonnegyedik szívátültetés 1992 óta. A statisztikák szerint jóval többen várnak új szívre életük megmentéséhez. Az ideálist közelítő adatok szerint egymillió lakosonként évente öt szívátültetés lenne szükséges. Ez Magyarországon évi ötvenet jelentene, amit a gazdasági helyzet nem enged meg. Idén hat szívátültetést hajtottunk végre, és közülük valamennyi újszíves életben van. Egy ilyen életmentő műtétnél a szívsebészeté a leglátványosabb fázisa a gyógyításnak, a legnehezebb és a legköltségesebb pedig csak ezután következik. tetésre alkalmas szívet találtak a pécsi orvosok. Egy 26 éves fiatalember balesetet szenvedett. Egy héttel előtte épp arról beszélgetett szüleivel, hogy ha őt valamilyen baj érné, szívesen felajánlaná a szerveit. Mikor kiderült, hogy a baleset következtében a fiatalember élete menthetetlenné vált, a családtagok hozzájárultak a szervek felhasználásához. így öt ember életét tudta megmenteni a szerencsétlenül járt fiatal; egy-egy veséjét, a hasnyálmirigyét, a máját, illetve a szívét kapta egy-egy beteg - mondta a műtétet végző adjunktus. — Hazánkban, ha valaki kifejezetten nem tiltja meg életében azt, hogy az egészséges szerveit halála esetén felhasználják beteg embertársaink megmentésére, akkor a szervkivétel törvényes dolog.- Világszerte egyre kevesebb a donor, hazánkban sem jobb a helyzet. Az imént említett magyarországi gyakorlat jó szándékú. Ugyanakkor nehéz helyzetbe tudja hozni mind az orvost, mind a hozzátartozókat, ezért korrigálni kéne rajta. Gondolják el: az orvosok küzdenek egy balesetet szenvedett ember életéért, aztán mikor látják, hogy hiába minden, oda kell állniuk a hozzátartozók elé megkérdezni, hoz- zájárulnak-e a halott egészséges szerveinek felhasználásához. Sokszor inkább nem is teszik fel ezt a kérdést az orvosok, ezért vesztünk el sok potenciális donort. 1998. december 6. Közéből Harmadik oldal A kép - Gottvald Károly felvétele - történelmi pillanatot ábrázol. 1982. december 28., a paksi atomerőmű első blokkjának párhuzamos kapcsolása. A fotón - balra - Nagy Sándor műszakvezető, az egykori „csikócsapat” tagja, péntek óta az atomerőmű vezérigazgatója. Nem tudták, hogy nincs feszültség W A nagy pillanat hiteles története Az esemény nem éppen úgy zajlott, mint ahogy a korabeli sajtó megírfhatjta. A párhuzamos kapcsolás megtörtént, Paks áramot adott az országnak, a jelenlévő politikusok tapssal ünnepelték a „szocializmus újabb fényes sikerét”. Csak a műszakiak - és Szabó Benjámin kormánybiztos - látta, hogy a kapcsolás mindössze percekig élt, majd megszűnt. Az akkori fiatal műszakvezető mérnök, Nagy Sándor, néhány perccel vezérigazgatóvá történt kinevezése után így emlékezett vissza a történtekre: — A párhuzamos kapcsolásnál a vezénylőben dolgoztam. A reaktor már kritikus teljesítményen üzemelt. Tapasztalatlanok voltunk még, ezért a primer oldalt ketten felügyeltük. Kitört a taps, mi láttuk, hogy a tapsvihar közepette „kiesett” a turbina. A politikusok persze semmit nem vettek észre, megtörtént a párhuzamos kapcsolás, valamennyit üzemelt a generátor, a továbbiakra már senki nem figyelt. Érdekes volt, hogy jött a szovjet szakértő, egy fizikus, azt magyarázta, mit csináljunk a reaktorral. Nem értettük, eltartott néhány percig, mire leesett a húszfilléres: ő sem vette észre, hogy kiesett a turbina . . .-rákosiDivat-« a maladopó Faddon? A héten malaclopáshoz riasztották a tolnai rendőröket Faddon. A zsarukkal közölte a tulajdonos, hogy előző este bezárta az ólba a jószágokat, ám reggelre nem lelte őket sehol, valószínűleg tolvajoknak estek áldozatul a derék sertések. Ha a malacok el is tűntek, nyomuk azért szerencsére nem veszett. A zsaruk a szomszédtól megtudták, hogy előző nap, a késő esti órákban idegen disznók behatolását észlelte a saját portáján. Haladéktalanul intézkedett tehát, és a röfögő páros ujjú patásokat kiengedte az utcára. Ezt a tényállítást a nyomozók megalapozottnak látták, mivel a közelben felfedezték a disznók nyomait, amelyek egy néhány száz méterrel távolabbi házhoz vezettek. Itt a gazda készségesen átadta a három malacot, amelyeket az utcán látott grasszálni, és - a tulajdonosuk jelentkezéséig - biztonságba helyezett. A hepiend azonban mégsem teljes. Három malac ugyan megkerült, de egy társuk valóban eltűnt. Kérdés, hogy kutyákkal, vagy emberekkel találkozott-e. Ez utóbbi esetben pedig nem mindegy, hogy téli viseletként a nagykabát, vagy a malaclopó van-e divatban Faddon. -stGyakran meghökkentő, ám mindig tudományosan megalapozott, és ami talán a legfontosabb: rendkívül emberi megnyilatkozásokat lehet hallani dr. Vekerdy Tamástól, a népszerű (gyermek)pszichológustól. A tolnai Egészség Hónap alkalmából tartott referátumából korábban már idéztük a családi konfliktusokról elhangzottakat. Ezúttal a téma a keser-édes kamaszkor. E kamaszkor és a lustaság A kamaszkorról mindig el szokták mondani, hogy a másodlagos nemi jelleg kialakulásának időszaka. Ez persze igaz. De azt ritkábban mondják, hogy egy hihetetlenül intenzív szellemi érés korszaka is. Amikor a gyerek - akár akarja, akár nem - sokkal okosabb lesz hirtelen, és egy nagyon erős ítélkező erő jelenik meg benne. Ennek következtében az egész környezetét elkezdi karikatúraszerű- en látni. Általa nagyon szeretett embereket is, és ez számára kínzó. Nem tudja nem utánozni például a tanárát, ahogy az végigvonul a folyosón. A hízott és a girnyó A kamasz rendkívül szertelen, megjegyzéseket tesz, szüleire is. Ez persze nem baj. Ha észnél van a szülő, akkor humorral tud válaszolni: „Na, mi van, hízott?/Na, mi volna, girnyókám?”- alapon. A kisgyerek szubkortikális lény, azaz ki van szolgáltatva az agykéreg alatti impulzusoknak. Azaz egyik pillanatban dühöng, aztán hirtelen megvigasztalódik, utána pedig sír. Kisiskolás korban ez a dolog egy kicsit rendeződik. Aztán kamaszkorban ismét hihetetlenül megnő a szubkortikális indíttatás is. Dühkitörések, üvöltés, fantasztikus elkeseredés, megállíthatatlan combcsapkodás, hahota. Amíg a kamasz ilyen szélsőségeket produkál, és azok közt csapong, addig nincs semmi baj. Baj akkor van, ha az egyikben megmerevedik. Ha folyton csak búbánatos, vagy ha nem tud kikeveredni a nevetőgörcsökből. Ez utóbbi a ritkább. Kívül-belül lóg a kamasz A kamasz a fiziológiás lustaság időszakát éli. Hazajön, ledobja a táskát, végigzuhan az ágyon, benyomja a magnót és úgy marad. Ez egy természetes állapot, a növekedéssel jár együtt. Nem csak a csontok nőnek, a belső szervek is, sokkal nehezebb lesz a máj, a lép, a vese, stb. És a fel- függesztettségük még nem is igazán tökéletes. Mondhatni nem csak kívül „lóg” a kamasz, hanem belül is. Minden lehúzza. Ez rendkívül fárasztó dolog. Ilyenkor újra kellene délutánonként aludni. Különösen a lányoknak. Ezért mondják egyes középiskolák Magyarországon, például az óbudai alternatív közgazdasági gimnázium, ahol én is tanítok, hogy: „Mi nem az életre készülünk, mi élünk.” Vagyis éljük a 15 évesek normális életét. Amelyikben lehet korcsolyázni, merengeni, udvarolni, videózni, aludni. Nem pedig állandóan egy következő iskolafokozatra készülni. Ebben az iskolában a gyerekeket 7. osztálytól 10. osztályig „békén hagyjuk”. A 11. osztályban aztán - velük megbeszélve - elkezdjük őket felkészíteni azokra a marhaságokra, amelyeket az egyetemi felvételik igényelnek. És így is bekerülünk az ország legjobb tíz középiskolája közé. Vannak viszont olyan iskolák, amelyek kezdettől gyötrik a gyerekeket, kezdettől nem hagyják élni őket az életkoruknak megfelelő körülmények között. Hanem azt mondják, hogy neked ezt és ezt kell csinálnod, mert be kell jutnod ebbe és ebbe az iskolába. Einstein és a gimnázium A családi atmoszférát megmérgezheti az a gyakorlat, hogy a szülő azonosul az ilyen iskolával. Az iskola bent hajszolja a gyereket, én otthon. Ez rettenetes. A minimum, amit el kellene mondani szülőként a gyereknek, hogy: kisfiam, marhaság ez a pontgyűjtés. Tudván tudom, hogy Albert Einsteint egyetlen gimnáziumba se vették fel. És mégis egész okos ember lett. Nem azt mondom, hogy hergelni kell a gyereket az iskola ellen. De mikor jön a beírás az ellenőrzőbe: „szünetben futkározott”, úgy csinálok, mintha normális ember volnék, és azt mondom a gyereknek, add ide, aláírom, majd beszélek a tanítónénivel, miért is nem szabad futkározni a szünetben. Sok „nyomós” oka van egyébként, például, mert az iskola gondnoka azt mondja, hogy „ha futkároznak a gyerekek, akkor beszáll a por az ablakon”. Tehát van egy csomó dolog, ami nem gyerekszerű iskoláinkban. És én szülőként nem fogok odaállni az iskola mellé másik malomkőnek, hogy a kettő között őröljük a gyereket. Hanem a gyerek partnere leszek abban, hogy ezt az akadályversenyt, amit az iskola jelent, minél köny- nyebben át lehessen vészelni. Lejegyezte:-s-
