Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-31 / 305. szám

1998. december 31. csütörtök Ünnepi Magazin 8. oldal MMö Mmt a (MM (MMjIM Óriásbéka jelent meg a tolnai holtágban. Az állat­ról szóló képek bejárták a világsajtót Is, miközben súlyos feszültséget váltot­tak ki a magyar politikai életben. A szociálliberális parlamen­ti ellenzék közleményben tu­datta, hogy ez az a béka, ame­lyet a koalíció jövőre le akar nyeletni a néppel. A kormány erre sajtótájékoztatót hívott össze, és az - egyre kiegyensú­lyozottabbá váló - média kép­viselőinek a szóvivő bejelen­tette: az ellenzék ismét rossz­indulatúan csúsztat. A béka valójában ínyencfalat, tehát a kormány - mint mindig - na­gyon is a polgárok érdekeit tartja szem előtt, amikor min­denkinek juttatni kíván a cse­megéből. - És különben sem egyben kell lenyelni - mo­solygott bele a kamerákba a miniszterelnök, azzal az ő jól ismert mosolyával. Az ellenzéki pártok vezetői viszont azt hangoztatták, hogy a kormány a béka combjait kizárólag a tehető­sebbeknek szánja, a kisjöve­delmű munkavállalók, a nyugdíjasok (és még sorol- hatnók) millióinak, valamint Puskás Gábornak legfeljebb a füle jutna. A kormányfő erre kijelen­tette, hogy - a polgárokkal egyeztetett véleménye szerint - (egyelőre) nem erőszak a disznótor, ugyanakkor utalt rá, hogy a Simicska-kom- mandó a jövőben esetleg szi­gorúbb figyelmet fordíthat az ellenzéki körök „feketevágá­sainak” ellenőrzésére is, ha már egyeseknek büdös a kor­mány békája. Miközben a hatalmas állat újabb alkalmat adott a parla­menti pártok közötti hábo­rúskodásra, a tolnaiak jót rö­högtek az eseten, hiszen tud­ták, hogy az óriáskétéltű montázsát még az ‘50-es években készítette egy játé­kos kedvű, kiváló tolnai fény­képészmester, a néhai Tomecskó Frigyes. sk Lármás szilveszter Dr. Eckhard Hoffmann, a giesseni (Németország) egye­tem halláskutatási tanszék­ének tudományos főmunka­társa disszertációt írt a zajár­talmakról, és ezen belül nagy figyelmet szentelt annak az időszerű kérdésnek: miért és milyen hatásfokkal ordíto­zunk az óesztendő utolsó és az új első éjszakáján. A miért kérdésre a válasz: az emberiség évezredek óta síppal-dobbal-nádi hegedű­vel, kiabálva, kelepelve, csö­römpölve köszönti a vadona­túj évet. Nyilvánvalóan azért, hogy ezzel elriassza a rossz szellemeket. Hoffman most felhívja a világ figyelmét: soha senki nem írt még arról, milyen ala­pon gondolja a jobb sorsra méltó emberi nem, hogy a gonosz szellemeket zavarja a zaj. S megkérdezi: ki és mi­kor bizonyította be, hogy ezeket az ártó erőket nem in­kább a csend idegesíti-e? Démonűzés vagy nem, tény, hogy odahaza is, az ut­cán is meglehetősen nagy zajt csapunk az esztendő for­dulóján. Hoffmann szerint akkorát, hogy ahhoz képest egy diszkó is a nyugalom völ­gye. Pedig - figyelmeztet a ta­nulmány - az általa megvizs­gált fiatalok mindössze 40 százaléka mondhatta el ma­gáról, hogy nincs semmiféle zajártalom okozta hallás-sé­rülése. És mindössze négy százalék volt az összesen 424, 19 és 21 év közötti fiatal férfi közül olyan, akinek egé­szen kifogástalan volt a hallá­sa. Az orvos azt írja, az iga­zán nagy forgalmú helyeken a szilveszteri zaj elérheti a 160 decibelt és ez a belső fül­ben mintegy 18 ezer sejt vég­leges pusztulását jelentheti. Szilveszterei népszokások Szőlőteszt - spanyol média A spanyolok nagyon egyedi módon szilvesztereznek. A leg­általánosabb hispániai szilvesz­teri szokás a szőlőfürt-teszt. Lé­nyege: az ember vesz tizenkét fürt szőlőt. Nem szabad sem túl nagynak, sem túlságosan ki­csinynek lenniük. Ajánlatos a szőlőt gondosan előkészíteni, mert sok függ attól, hogy ké­sőbb ne kelljen vele bajlódni. A derék spanyol tehát maga elé teszi a megtisztított, előzete­sen szemügyre vett fürtöket és várja Szilveszterkor az éjfélt. Amikor megszólal a madridi vá­rosháza nagyharangja, az ün­neplő az első kongással egy idő­ben bekapja és megeszi az első fürtöt. A második kongásnál a második fürtöt és így tovább. Mivel minden magára adó rádió- és tv-állomás közvetíti a madridi harangütéseket, 39 mil­lió spanyol honpolgár tömi ma­gába egyszerre a szőlőt. Valljuk meg, kissé, vagy gyakran nem is kissé idegesen. A néphit szerint ugyanis azok, akik az utolsó ha­rangütésre nem tüntetik el ma­gukban a tizenkettedik fürtöt, rossz esztendőre számíthatnak, azok, akiknek viszont ez sike­rült, boldogok lesznek. Csoda, ha Szilveszterkor His­pániában nagy az izgalom? Nemcsak az otthonokban, de a főváros szívében, a Puerta dél Solon, a Nulladik Kilométer­nél is nagy a stressz, nem egy­szer százezrek végzik itt el együtt, kollektiven a nagy nem­zeti szőlőtesztet. Ez az éven­ként ismétlődő rítus a tapaszta­latok szerint nem is teljesen ve­szélytelen. A fagyos ujjakkal szájba gyömöszölt jéghideg gyümölcstől ugyanis sokan minden esetben többen rosszul lesznek, és nem ritka, hogy e szokás főleg idősebb rabjaira jó kis fuldoklással köszönt rá az újesztendő. Tavaly a szokásosnak éppen a kétszerese volt a balesetek száma. Nem csoda. A még II. Izabella csodaórása által konst­ruált szerkezet ugyanis 18, vagy 36 másodperc alatt üti el a tizen­kettőt. Hétköznaponként 18-ra, újévre virradóra viszont szigo­rúan 36-ra állítják be, nemzet- védelmi okokból. Vincente Ro- driguez harangozó azonban 1998-ra virradóra túl nagy adag­ban előlegezte meg magának a szilveszteri nedűt, így véletlenül 18-ra állította be a harangot a fürt-teszt éjjelén, és ettől többen majdnem megfulladtak. A férfiút még azon az éjsza­kán elbocsátották. Yves Benard, a szövetség elnöke kijelentette: „Az 1998- as szüret minden veszély ellenére a termelők várakozásai­nak megfelelően alakult. Jók a piaci körülmények és na­gyon biztatóak az export-lehetőségek.” 1997 pezsgő-ügyben rekordévnek számított. A francia eladások 1996-hoz képest 5,1 százalékkal emelkedtek és el­érték a 270 millió palackot. Az export az eladási rátánál is jobban emelkedett, 9 százalékkal. Ez annyit jelent, hogy ta­valy 104 millió palackot szállítottak külországba. Érdekes adat, hogy 1997-ben a franciák után az angolok bizonyultak a legnagyobb pezsgőfogyasztóknak, 22 millió palack tartalma zúdult le a brit alattvalók torkán. Bronzér- -inesek a németek 19 millió palackkal, ez náluk a korábbi esztendő fogyasztásához képest 5,8 százalékos emelkedés. A szakprognózis 1999-re 300-310 millió gyöngyöző ne­dűvel tele megvásárolt üveget ígér, míg 1900-ban, az akko­ri új évszázadot mindössze 32 millió palackkal köszöntöt­ték. A mostani nagy kereslet egyik oka Benard szerint már most az ezredfordulós Szilveszter. Az igazi ínyenc ugyanis már most megveszi azt, amit csak akkor bont ki, amikor nem egyszerűen új évet, hanem új évezredet köszönt. Azoknak, akik netán a nagy esemény tiszteletére hirtelen pezsgőhiánytól tartanak, az elnök úr azt üzeni: a világ megfelelő pincéiben összesen 900 millió palack várja a megrendeléseket. FEB Az évezred utolsó újévének hajnalán természetesen pezsgővel koc­cintunk majd. De milyennel? Minden jel szerint ízletes nedűvel. Az ezredfordító szilveszteren asz­talokra kerülő 1998-as terméskínálat ugyanis jó: a szakértők azt mond­ják, jó pezsgő-esztendőt hagy maga mögött az emberiség. Mintegy 300 millió palack áll készenlétben már most 1999 végére csak a francia rak­tárakban, meg a pezsgő igazi hazájához közel eső területeken, állapítot­ta meg a pezsgő-előállítók évi konferenciája a Párizstól nyugatra lévő Epemayben. i á I fc

Next

/
Thumbnails
Contents