Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök Ünnepi Magazin 11. oldal Addig nincs baj, míg a mese nem avul el „A gyerek pontosan tudja, hogy a világ nem folyamatos kegyelmi állapot, hogy mindenféle veszélyek leselkednek rá. A mese azonban feloldja a rettegést, és katarzissá változtatja a félelmet.” Boldizsár Ildikó mesekutatóval beszélgettünk.- Meg lehet-e határozni, mi |az, hogy mese?- Ez egy borzasztó nehéz kérdés. Egy kalap alá lehet-e venni például a Fehérlófiát a Micimackóval? A tündérmesében természetfölötti lények vannak, mindig csodás események történnek, elindul a hős otthonról és mindenféle megpróbáltatások után új családot alapít és még a társadalmi rangja is emelkedik. És ha be} legondolunk, a Micimackóval lis ugyanolyan problémák történnek, mint egy igazi tündérmesehőssel. Csakhogy amikor beszorul a nyuszilyukba, fogyókúráznia kell, ahelyett, ;hogy azt mondaná: hipp- hopp, legyek karcsú!- Van-e jó, és rossz mese?- Az utóbbi tíz évben rengeteg bugyuta történet jelent meg. A könyvpiacot elárasztották a rossz mesék, amelyek eltorzítják az eredeti . motívumokat, zagyvalékká egyszerűsítik a mesét, mindent az illusztráció rovására tesznek tönkre. Ebből egy olyan „katyvasz” keletkezik, ami a gyerek azon kevés tudását is összezavarja a világról, ami addig a fejében volt. Míg a régi tündérmesék, amelyeknek volt eleje, közepe, vége, és hosszan folyt a történet, alkalmat adtak arra, hogy a gyerpk azonosuljon a hőssel, végigcsináljon vele egy küzdelmet, aztán egy ka- tartikus győzelem után valami új kezdődhessen az életében. Ha ezekből bármit kihagyunk, akkor nem adunk lehetőséget a gyereknek arra, hogy végigélje a történetet, és feldolgozza mindazt, ami történik.- Befolyásolja-e a mese „jóságát”, hogy milyen formában jut el a befogadóhoz?- Abszolút. Egészen más egy mondott mese, egy olvasott mese és egy nézett mese. Én járok gyerekkórházakba beteg gyerekeknek mesélni. Tudom, hogy ha olvasom, soha nem érem el azt a hatást, mint amikor mondom a mesét. A „nézett” mese egy feldolgozás. Ha pedig nem szakavatottan nyúlnak hozzá a meséhez, akkor abból is zagyvalék keletkezik. Sok példát tudnék hozni erre, híres multi cég munkáiból. Szerencsére van ellenpélda is: a Jankovics Marcell-féle magyar népmesés rajzfilmek például tiszteletben tartják az eredeti mesét.- Több klasszikus mese, mondjuk a Piroska és a farkas az emberevéssel, hasfél- metszéssel egy szép kis horrortörténetnek is felfogható. Mit mond erre a mesekutató?- Azt, hogy ez a felnőttek értékítélete. A gyerek nem így éli meg. A gyerek pontosan tudja, hogy a világ nem folyamatos kegyelmi állapot, és hogy mindenféle veszélyek leselkednek rá. A mese feloldja a rettegést, és katar zissá változtatja a félelmet. A horrornak nem az a vége, hogy a világ jóra változ-j tatható. A mesében viszont! ez nagyon szépen megvan.™ Ott elkezdődik egy történet,! sok minden fenyegeti a hős életét, de a mese vége - bár milyen fenyegetettség, nagyon sok rossz és gonoszság után - mégiscsak azt üzeni, hogy meg lehet szabadulni a rossztól, túl lehet lépni a saját kínjainkon, a fenyegető veszélyeken.- Vajon az Ön által elmondottakat nem lehet-e ráhúzni a C.I. Joe, meg a Transformers- típusú mesék- i re is, amik, gyanítom nemi, kifejezetten a gyerekek épiilé-. sét szolgálják? — Szerintem ezek nem mesék, hanem felnőttek által kiagyalt szupermenek, akiknek semmi közük a valóság! hoz. A mesehős viszont emberléptékű. Akit lehet, hogy elpusztítanak, de mindig van segítője, akivel a hős előtte jót tett. És „jó tett helyébe jót várj”: a mesehőst felélesztik. De ez is csak egyszer fordulhat elő. A szupermenek viszont! olyan emberfeletti képesség- ; gél rendelkeznek, ami semmi mást nem mutat a gyerek-! nek, csak valami hihetetlenül hazug világot.- Ha vannak modem me|j sék, vannak-e elavult mesék? — A mese az, ami többi ezer éve nem tud elavulni. És addig nincs baj, amíg a mese nem avul el. -s-1 Az ő j karácsonyuk! Gyertyagyújtás a nevelőotthonban A karácsony családi ünnep. Mindenki szeretne ezen az estén szeretteivel együtt lenni, de nem mindenkinek teljesülhet a vágya. Vannak gyerekek, akik nevelőotthonban töltik a karácsonyt. Náluk általában egy héttel előbb kigyulladnak a fenyőfákon a gyertyák, mivel nevelőik a szentestén otthon vannak. Milyen az ő karácsonyuk és milyet szeretnének? - ezt kérdeztük a hőgyészi Petőfi Sándor Nevelőotthon - családként funkcionáló - csoportjaiban élő gyermekektől. Mindenki boldog legyen — Én a karácsonyt nagyon szeretem, mert itt az otthonban nagyon szép szokott lenni. Ilyenkor nézzük a karácsonyfát és gyönyörködünk az ajándékokban, zenét hallgatunk, halkan beszélgetünk, nevetgélünk. Ha három kívánságom lenne, azt szeretném, hogy 1. minden ember boldog legyen, 2. ne legyen szegénység, nyomorúság, 3. és hogy minden egyes kívánságom bármikor teljesülhessen. (Kasza Gabi) A mamám hazavisz- Nagyon szeretem a karácsonyokat, mert olyankor a mamám hazavisz és vele töltöm az egész szünetet. A csoporttal a szünet előtt ünnepelünk, nekem az itteni volt eddig a legszebb karácsonyom, kaptam Barbie-t és sok édességet. Most is nagyon várom a karácsonyt. (Fincza Viktória) Ne legyenek gondok — A jövőben úgy képzelem a karácsonyt, hogy a családommal egy kis szobában együtt vagyunk, a karácsonyfát körbeüljük és másra nem gondolunk csak a régi, szép időkre. Ha lehetne három kívánságom, elsősorban azt szeretném, hogy a családomon belül ne legyenek többé gondok. A második, hogy itt a gyermek- otthonban ugyanolyan örömteli, boldog karácsonyi ünnepem legyen továbbra is, mint eddig. A harmadik, a nevelőim is ugyanolyan sok és szép ajándékot találjanak a karácsonyfa alatt, mint amit mi szoktunk kapni, mert a sok fáradozásért amit értünk tesznek, ezt megérdemlik. Sőt még ennél is többet. (Vígtallér Tünde) A titkos álom- Mi itt a gyermekotthonban a karácsonyt egy nagy családként ünnepeljük és mindig nagyon várjuk. Már egy héttel előbb vásárlási lázban égünk, napokig járjuk a boltokat, míg végre rátalálunk szívünk vágyára. Igaz, ami a legfőbb kívánságunk azt nem kaphatjuk meg. Az én álmom egy családi ház, szépen berendezve, gyönyörű virágoskerttel körülvéve. Remélem, egyszer ez a vágyam Beszélgetés j&r... Kuncze Katival »erősebben a karácsonyi ünnepről Amikor beléptünk, Bence, Kunczéék német juhász kedvence hangos ugatással fogadott bennünket, majd hevesen tiltakozott „láncra vereté- se” ellen. Kati, a volt miniszterfeleség, az SZDSZ frakció- vezetőjének párja rendre inti, és befelé invitál a házba. A szobákban adventi koszorúk, gyertyák, rend, tisztaság. — Béke lakik a nemrég még kulcspozíciót betöltő Kuncze Gábor és neje lelkében is? — Ha rend van az ember körül, béke van a lelkében is - mondja Kati, miután kávét, üdítőt szervíroz. Huszonhat éve matematika-fizika szakos középiskolai tanárként dolgozik, de a heti nagytakarítást és a kert gondozását kivéve mindent egyedül csinál a háztartásban. — Sohasem volt időm unatkozni, bár ahhoz képest, hogy Gábor belügyminiszter- sége idején nemritkán őt kísérve, a hivatali autóban javítottam a dolgozatokat, s éjjelente összerázkódott a gyomrom, ha megcsördült a belügyi telefon, most „lazábban”, ráérősebben élek.- Ilyenkor, karácsony tájékán is?- A karácsonyi előkészületekre is több időm jut. Gábor ebben sem változik, megtartja régi jó szokását: 24-én délelőtt rohangál majd ajándék után. Nekem valóságos felüdülés a tágabb családhoz tartozó huszonegy személy - a két mama, a három-három testvér, hat rokon gyerek, nagynéni és a többiek - meglepetéseinek előkészítése. Már szeptemberben „karácsonyi szemmel” bogarászom a boltok kínálatát, s ha ajándéknak valót látok, azonnal meg is veszem, sőt itthon be is csomagolom. Nekünk sajnos nincs gyermekünk, de testvéreink cseme- t é i n e k mindig igyekszem testre szabott holmikat venni. Eleinte játékot, meséskönyvet, ruhafélét kaptak, ma- n a p s á g mind- egyiknek azt veszek, amire legjobban vágyik.- Milyen szertartóts szerint zajlik a Kuncze család karácsonya? — Az ünnepnek régóta megszokott szertartása van nálunk is, mint a legtöbb családnál. A szentestét hol egyik, hol másik szülőnél, testvérnél tartjuk, de 10 óra körül már ki-ki a saját fája és a mamák ízletes beiglije mellett ünnepel. — És önök ketten? — Gáborral 26-ától január 5-ig egymás ajándékaként általában külföldre utazunk, ám az idei esztendő kivétel lesz. — Az ok? — Most a tököli házunk felújítása fontosabb. Nemcsak azért költözünk vissza a régi, megszokott környezetbe, mert a Belügyminisztérium szolgálati lakását a kormány- váltás kapcsán mindenképpen el kell hagynunk, hanem azért, mert a család, a barátok oda kötnek minket. Nem önszántunkból, hanem a kötelező biztonsági előírások miatt jöttünk el akkoriban is. Sajnáltuk, hogy a kirendelt őrség lakókocsiban fagyoskodta végig a telet, ennek a háznak az alagsorában viszont kétszobás lakást rendeztek: be számukra. Nagyon nehezen viseltem, hogy még a kertbe is csak kísérettel léphettem ki. Most valósággal megköny- nyebbültem.- Mi változott az életünkben?- A „magas pozíció” elvesztése egyáltalán nem bánt, hisz egyikünk sem szenved rangkórságban, ám néhány fájdalmas változást furcsa elviselni. Bár változatlanul védnöke vagyok a Virágos Magyarországért mozgalomnak és a fogyatékos gyerekekért folytatott munkáról sem mondok le, a belügyi árvák karácsonyát már nem a férjem „vezényli”, s így én sem vehetek részt az ünnepen. Pedig mind a 400 gyerkőcöt a sajátomnak tekintem. Ismerem a hobbijukat, tudom, hányas cipőt hord a meghalt tűzoltó vagy rendőr fia... Csend ül a nagy házra. A kemény fából faragott Kuncze Gáborné arcán könny csordul végig, s ebben a könnyben minden további kimondatlan kérdés és felelet benne van. Ferenczy-Europress is teljesül és akkor a saját családommal tudom ott a karácsonyt ünnepelni. De még itt vagyok és ünnepiek boldogan. Mindig sütünk valami finomat, amiben a nagyok segédkeznek. A fenyőfát együtt szoktuk feldíszíteni, ez a legkisebbek számára izgalom, mert tudják, hogy nemsokára jön a Jézuska és ott lesz a sok ajándék a fa alatt. Aztán amikor eljön a nagy nap, mindenki ünneplőbe öltözik, kö- rülálljuk a fát, éneklünk, utána pedig kibontjuk az ajándékokat és mindenki örül. Ez a nap boldogan fejeződik be, de mégis egy kicsit szomorúan, mert azt szeretnénk, hogy soha véget ne érjen. (Blága Györgyi) Anyu nélkül- Még csak egy karácsonyt töltöttem itt, csak az volt a baj, hogy az anyu nélkül. Amit kértem: mobiltelefont és egy autókészletet megkaptam. Sok süteményt ettünk, minden szép volt. (Varjasi Csaba) A családommal szeretném- Én a karácsonyt a családommal szeretném tölteni, végül is tartom velük a kapcsolatot. És ha kérhetném, hogy anyukám és apukám együtt lehessen, de ez sajnos nem teljesülhet, mert anyukám pár éve meghalt. Itt Hőgyészen is szép szokott lenni a karácsony. Együtt van a csoport és megosztjuk Az ajándékok egy része a partnertelepülésről, Eckentalból illetve a bautzeni gyermekvárosból érkezett egymással az élményeinket. Remélem, amíg itt leszek a nevelőotthonban, mindig jól fogom érezni magam és szépen telnek majd az ünnepek. Köszönjük a szép karácsonyi ünnepeket Oszbach Marika néninek, Picur Marika néninek, Tamás Marika néninek, Pech Eta néninek és a többi felnőttnek is. Minden embernek azt kívánom, legyen kellemes, békés karácsonyi ünnepe és töltse a családjával. (Kiss Beáta) Három kívánság Először is azt kívánom, hogy az idei karácsony is olyan szép legyen itt, mint a tavalyi volt. Másodszor, hogy mindenki örömmel ünnepeljen. És végül, de nem utoljára, hogy minden felnőtt - az aput is belevonva, de persze ő otthon - szép ajándékot kapjon. Boldog ünnepeket mindenkinek! (Bayer László) V Lejegyezte: F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka
