Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-19 / 297. szám
Perczel mű: Az idő és a lélek Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős tábornoka, Perczel Mór nemcsak a kardot, hanem - s ezt nem sokan tudják róla - a pennát is jól forgatta. Erre bizonyíték az a most megjelent könyvecske, mely Az idő és a lélek címet / viseli. A p o 1 i tikus és .SKäSSfefü’' h a d - vezér - több mint húsz csata résztvevője - ezen műve, voltaképpen verses epikája 1882-ben, a Tolnamegyei Közlöny 10. évfolyamának 4., 5. és 6. számában látott először napvilágot. A Bonyhádon megjelenő Völgységi Füzetek - sorozatszerkesztő: Szőts Zoltán - most egy kötetben adja közre a művet. Mint dr. Töttős Gábor értő utószavából megtudjuk, Peczel „itt árulja el igazán, miként viszonyult kora változásaihoz s magához a kiegyezéshez. Pótolhatatlan dokumentum arra nézve is, hogy mit láthatott egy látszólagos visszavonultságban és elzártságban élő korabeli nemes, s amit látott, milyen korszerű vagy korszerűtlen műveltséggel ítélte meg.”íme, néhány jellemző sor a költeményből: bár a Perczel a '67 után kapitalizálódó Magyarország, az akkori rendszer visszásságait tűzte tollhegyre, mondandója - ismét dr. Töttős Gábort idézzük - „valahogy egyre ismerősebb most, a XX. század végén.” ■ „Mert a kinek nincs bankjegye, nincs tárcája tömötten, érc erszénye üres, másokra szorulva, ki koldul: Nincs annak helye, tisztessége a társadalomban; Kösse fel, üsse magát agyon, úgy sincs más menedéke”. A kettes szám 1998-ban mágikus szerepet Játszott a hőgyésziek életében, kétszer választottak az év folyamán polgármestert a faluban, és megjelent a település monográfiájának második kötete. A könyvet, akárcsak az elsőt, Várnagy Antal katolikus plébános helytörténész írta. Hőgyész történeti monográfiájának II. része a török idők utáni, újkori német népességű falu, majd mezőváros korszakát ismerteti 1722-től 1945-ig. A monográfiák szerzője, Várnagy/Weszner Antal 75 éve született Hőgyészen, a Rákóczi utca 46. számú házban. Édesapja kőműves volt, aki sok más hőgyészi építőmesterhez hasonlóan Törökországot is megjárta. Édesanyja lánykori neve Szeringer. A Weszner család nehéz körülmények között nevelte öt gyermekét. Nem csoda hát, ha a kisfiú úgy döntött, a katolikus egyház kötelékébe lép. Megvalósult álom — Gyermekkori álmom valósult meg azzal, hogy pap lettem. Mindig vonzott a templom, szerettem beöltözni, ministrálni. Példaként ott volt a legfiatalabb nagynéném, aki a pécsi Notre Dame-ban volt apáca. Az ő révén kerültem tíz éves koromban Pécsre, a ciszterek- hez. A teológia elvégzése után 1947-ben szenteltek pappá - halljuk. A szolgálatot a hímesházi plébánián kezdte Várnagy Antal, később Magyarkeszire, majd Bátaszékre került. Itt tartóztatták le 1960-ban és vitték a szekszárdi börtönbe, majd a budapesti gyűjtőbe, aztán elítélése után Márianosztrára. A „népi deEgybefolyt a könnyük, mokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való aktív részvétel miatt” 9 év börtönre ítélték, hármat ült le, aztán amnesztiával szabadult. A szenvedés átalakít — Ma sem tudom, miért ültem és lettem ötvenhatos hős. A rendszerváltás után kaptam Göncz államelnök úrtól egy magas kitüntetést, de nem vettem át, mert nem voltam hős, csak áldozat - mondja az idős pap Pécsett, a Szent Ferenc plébánián. — Szabadulásom után Szigetvárra kerültem, 1971. óta itt vagyok, a Ferences templomban. Voltam hitoktató és a Káptalani Levéltár vezetője, 1981-ben lettem plébános. Hogy milyen nyomot hagyott a három év börtön a plébános lelkében, arról a következőképpen vall. — A szenvedés átalakítja az embert. Óriási hatással volt rám az , az időszak, nem szeretném kiradírozni az életemből. Úgy voltam Ivele, mint egy jezsuita társam, aki azt mondta, tudod, megható beszédeket mondtam a szenvedésről, de ez idáig fogalmam sem volt, mi az. A börtön nem volt olyan rossz, a kihallgatások, a bizonytalanság volt szörnyű, nem tudtam, mit akarnak tőlem. A letartóztatásomtól, 1960. áprilisától decemberig vallattak. A börtönben külön „osztályidegen” részlegünk volt, negyven pap került egy helyre, az ország különböző részeiből, minden rendből. Egy évig semmit sem csinálhattunk, nagyon nehezen telt az idő. Később a mosodában dolgoztunk, az már jobb volt. Pesten, a gyűjtőben, szabadabb életünk volt, még zenekarunk is volt, én zongoráztam. Szülőfaluját kutatta Helytörténettel, kutatással bátaszéki pap koromban kezdtem foglalkozni. Ott élt akkor Hermann Egyed, a szegedi egyetemről nézetei miatt 1947-ben menesztett egyetemi tanár, atyai jó barátom, aki naponta bejött hozzám a plébániára, ő inspirált. A szekszárdi levéltárba jártam, ha volt egy kis időm, az akkori igazgató, Hadnagy Albert sokat segített. Mindig a szülőfalum, Hőgyész története érdekelt. Szerencsém volt, a pécsi káptalani levéltárban nagyon sok, a községgel kapcsolatos hiteles, anyagot találtam a Mercyektől. A községgel foglalkozó első helytörténeti munkámat 1977- ben írtam a Szekszárdi Levéltár pályázatára. Hőgyész monográfiájának I. kötete 1990-ben készült el, az Árpád-kortól az 1772-es betelepítésig fellelhető adatokat dolgoztam fel. közös a nyelvük Az Árpád-korban hermelinprémmel adózó szolgálónépek - régiesen „höl- gyészek” lakóhelye volt ez a terület - a Hőgyész elnevezést innen származtatják. Tevel hercegnek a birtoka volt. Az ő fia volt Tormás, innen a települések neve. Olyan a helytörténet, mint a régészet, a község határában lévő földek földrajzi elnevezései őrzik a régmúlt emlékeit. Az első írásos anyag, egy adománylevél Kun Lászlótól, 1077-ből származik, amelyben Simon bárónak - aki a róla elnevezett Simontornyát építette - adományozta uradalmának egy részét. Félállású író Nem írtam sokat, nem vagyok független író, levéltáros is „félállásban” voltam, mellette mindig voltak egyéb feladataim. Az életem tulajdonképpen úgy alakult, ahogy elképzeltem. Szeretném még megírni Hőgyész monográfiájának harmadik kötetét, amiben a nép élete, nyelve, szokásai, dalai kerülnének. Az 1772-ben ide telepített németséggé és az 1947-ben idekerült székelyeké, felvidékieké. Azoké az embereké, akiknek a nyelvi és szokásbeli különbségek ellenére egybeforrt a sorsuk, egybefolyt a könnyük, mert a politika irányította életüket. És akik minden borzalom, viszontagság ellenére megtalálták a közös nyelvet. Az ellentétek, hála Istennek, már a múlté. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Az utolsó állami polgáriiskolás osztály (1929) „RÉV”-be érhetnek a drogosok és a szenvedélybetegek A kérdés: „Miben segíthetünk?" Amikor a megyei kórház- ,i bán azt kérdeztük, hogy hol ft van megyénkben drogambu- ; lancia, Palánk (régebben és ma is itt kezelik az alkohol- ; betegeket) telefonszámát adták meg. Dr. Kutas Mária főor- * vosasszony kérdésünkre elmondta, hogy igény ugyan f lenne rá, de sajnos jelenleg Tolna megyében olyan hely nincs, ahol a drogosokkal külön foglalkoznának. Ha elvonási tünetek jelentkeznek I a betegnél, akkor jobb híján az aktív elmeosztályra kerül a páciens. Ha a szülő lépni próbál, akkor Szegedre vagy | Pécsre utazll, ott ugyanis működik a drogambulancia. ■ Egy évvel ezelőtt született egy terv, de hogy ennek megvalósítása hol tart, azt a főorvosasszony nem tudta meg- 1 mondani. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál dr. Sudár Géza> főorvost kérdeztük a drogambulanciáról. — Ebben a témában történtek-e előrelépések az elmúlt egy évben? — Szégyellem magam a város nevében is, de az elmúlt évben sajnos nem történt semmi változás. Hogy mégis okunk van bizakodni, azt a németországi Caritas szolgálatnak köszönhetjük, amelynek a német kormány adott pénzt arra, hogy a szenvedélybetegeken segítsen. A német Caritas felvette a kapcsolatot a magyar Caritas- szal, akik mögött a katolikus egyház szeretetszolgálata áll. így német támogatással létrehoztak Magyarországon is egy hálózatot, melynek a neve: RÉV Ambulancia. Már fél tucat működik ezen a néven az országban és újabb hálózatokat építenek ki. Szekszárdon, a Munkácsy utcában elkezdődtek a már meglévő épület átalakítási munkálatai, ami RÉV Ambulanciaként működik majd.- Kapnak-e az önkormányzattól segítséget az ambulancia működtetéséhez? — Bízom benne, mert a Magyar Caritas a felállítás költségeit akkor vállalja, ha a helyi önkormányzat szándéknyilatkozatot ad a RÉV Ambulancia működtetéséhez. A polgármester úr nagyon készséges volt, ő rögtön előterjesztést is tett a szociális bizottság felé ebben a témában, majd a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot, hogy a város és a megye közösen osztozkodnak a felmerülő kiadásokon. Az átépítési költségeket, a szükséges tárgyi feltételeket (számítógép, fax, telefon, berendezések) a Caritas biztosítja, de a személyi és ehhez szükséges anyagi feltételeket az önkormányzatnak kellene megteremtenie.- Mikorra várható, hogy dolgozni kezd a RÉV Ambulancia, és kik jöhetnek majd ide? — Nagyon bízunk benne, hogy fél éven belül működni fog a RÉV Ambulancia, melynek a neve is azt fejezi ki, hogy révbe segítik a szakemberek a rászorulókat. Akik lehetnek drogosok, de lehetnek bármilyen más szenvedélytől függő betegek is. A hozzátartozók éppúgy jöhetnek majd, mint a tényleges betegek. Nagyon fontos az is, hogy anonim lesz a rendelés, vagyis semmit nem kérnek az oda betérőtől, se személyi igazolványt, se TAJ-számot. Egyetlen kérdés hangzik csupán el: Miben segíthetünk? — Számításaik szerint Tolna megyében hány drogfüggő ember van? — Erről pontos adat nincsen. Azt tudom, hogy Pécsre közel hatvan érintett jár át Szekszárdról. De ez csak a jéghegy csúcsa. De vajon hányán lehetnek, akik sehová nem fordulnak, noha már szükségük lenne rá? Az év elején készült egy felmérés, abból kiderül, hogy a fővárosban a középiskolások, egyetemisták 30 százaléka már kipróbálta a drogot, Tolna megyében pedig a 20 százalékuk. Mauthner A
