Tolnai Népújság, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12 / 291. szám

A Malév vezérkara A lemondott Torgyán-meny azt mondta, a Malév igazga­tóságában rajta kívül csu­pán egy ember értett a lég­ügyekhez. Olvasóinkra bízzuk, hogy el­döntsék, milyen szakmai kö­vetelményeknek kellene megfelelniük a Malév straté­giáját meghatározó testület tagjainak: értsenek a jegyel­adáshoz vagy inkább általá­nos gazdasági-pénzügyi is­mereteik legyenek. Az igazga­tóság több tagja ugyanis ez utóbbi kategóriába tartozik. A MALÉV IGAZGATÓSÁGA: Siklós Csaba (elnök), a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vezérigazgató-helyettese, Faragó Csaba, az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese, Pongrácz Antal, a Malév vezérigazgatója, Kovács Ferenc, a Malév üzemeltetési és kereskedel­mi vezérigazgató-helyettese, Enyedy Balázs, a Minisz­terelnöki Hivatal kormány­főtanácsadója, Wolf László, az OTP vezér­igazgató-helyettese, Németh Miklós, az OTP fő­osztályvezetője, Szabó Károly, a Magyar Kereskedelmi Bank ügyve­zető igazgatója. Az utóbbi hetek egyik médiasztárja két­ségkívül Torgyán József menye volt, aki - mint ismeretes - nem kis viharok kö­zepette került be a Malév igazgatósá­gába, hogy néhány nap múltán búcsút is intsen a posztnak. Az elmúlt számunkban mi is interjút kö­zöltünk Torgyán Trixivel, akinek szemé­lye - olvasóink leveleinek tanúsága szerint - változatlanul érdekli az embe­reket. Pártállástól függetlenül abban azonban csaknem mindenki egységes, hogy újabb információkat szeretne megtudni a politikus menyéről, s arról, végzettsége szerint alkalmas lett volna az igazgatóságban neki szánt szerepre. Ugyancsak sokak kíváncsiak arra, igaza volt-e Torgyán Trixinek akkor, amikor ar­ról beszélt, hogy az igazgatóságban je­lenleg nem hozzáértők ülnek. Névjegye 1998. december 13. Csúcs kontra Villanófény HHHBHHHHHK Ötödik oldal Halálos ítélet GALSAI DÁNIEL JEGYZETE Szögezzük le az elején: jómagam - ter­mészetesen szigorúan minősített esetek­ben - nem tiltakoznék a halálbüntetés visszaállítása ellen. De ez abszolút lé­nyegtelen. Tóth Tamás volt sárszentmi- hályi polgármester az életét tette föl a halálra, jogászok és emberjogi passzivisták érvelgetnek pró és kontra, ám engem most, végigkövetve a szoká­sos heti műbalhét, már ez sem érdekel. Az elmúlt napok eseményei ugyanis túl­mutatnak önmagukon, az ügy rólunk szól, a mi vacakságainkról, olcsósága­inkról, lehetetlenségeinkről. Tóth Tamás éhségsztrájkol, ami mos­tanság divatos, a tehetetlenség lehetet­len megnyilvánulása. Áder János, a parlament elnöke nem fogadja a halál- büntetés Don Quijotejét, nem válaszol érdemben, s ez enyhén szólva olcsó megoldás. Nika György egy kereskedel­mi tévében ötperces kérdéseket tesz föl, és nem hagyja válaszolni riportalanyát, majd a most már testileg is összetört emberre élő adásban gúnyosan rá- legyint. Ez minimum vacakság. Képzett jogtudorok állnak egyik vagy másik oldalra, és még arról sem tudnak egy összetett magyar mondat erejéig megegyezni, hogy az Európai Unióban kötelező, vagy csak ajánlott a halálbün­tetés eltörlése, és hogy ennek milyen kö­vetkezményei lehetnek ránk nézve. Különféle siserehadak sáskajárásszerű- en özönlik el a sajtót, és nyilatkoznak úgy, hogy mindenkinek a véleménye előre megjósolható, hisz eszükbe se jut a másik felet meghallgatni. Tóth Tamás fanatikus, de tisztességes. A másik oldal felkészült, de érzéketlen. Döntetlen. Egy Fradi-MTK-n ez jó ered­mény, talán ilyenkor kevesebb a véráldo­zat a meccs után. Esetünkben azonban vacak, olcsó és lehetetlen. A lelkes buták és az önhitt okosok korában élünk. Egy ügy, ami túlmutat önmagán. Sok millió vádlottja van. Az ítélet halálos? Született: 1966-ban. Iskolák: gimnáziumi érettségi, majd nemzet­közi felsőfokú szakmai képesítést követően angliai szaktanfolyam a repülőjegy nemzet­közi értékesítési rendszeréről. Nyelvtudás: angolból középfokú nyelvvizs­ga, németből nem lehet eladni, de franciá­ul is ért. Családi állapota: férjezett, Torgyán Attilát egy athéni repülőjeggyel fogta meg. A Torgyán fiú a tőle vásárolt jeggyel ugyan még másik hölggyel akart Görögországba utazni, de hamar rájött, a pult mögött ülő Trixi az igazi. Vallása: római katolikus, a félje görög katolikus. Hobbija: az ezoterika. A televíziót nem szere­ti, túl brutálisnak tartja a bemutatott műso­rokat. Kétségtelen, a hét egyik belpolitikai szenzációja az volt, hogy Csúcs László - az FTC gazdasági átvilágítását végző munkacsoport vezetője - a nyilvánosság előtt szegült szembe Torgyán Józseffel. Ráadásul - leg­alábbis lapzártánkkor - úgy látszik, a földművelésügyi tárca, valamint az FKGP nagy hatalmú ura kénytelen volt lógó orral levonulni a küzdő­térről. A rebellis honatya ugyanis fölajánlotta lemondását a frakció­vezető-helyettesi és a gazdasági munkacsoport-vezetői posztjáról, Torgyán azonban kijelentette: Csúcs-ügy nem létezik, és esze ágában sincs képviselőtársát a kisgazdafrakcióból eltávolítani.- Milyen drukker ön?- A Fradi áll közel hozzám, de drukkernek nem nevezném ma­gam. Igazából a MAFC - ahol súly­emelő voltam hajdanán - a kedvenc csapatom.- Akkor ennek köszönheti az állóképességét. Apropó mennyi volt a csúcsa?- 412,5 kiló, de akkor még három fogás létezett.- Térjünk át a kínosabb ügyekre. Nem tart attól, hogy Torgyán Jó­zsef előbb-utóbb megtorolja a rajta esett sérelmeket? Már­mint azt, hogy a nyilvánosság előtt meghazudtolta.- A miniszter korábbi konfliktusai pártpolitikai színezetűek voltak, ez a vita pedig kizárólag szakmai töltetű. Én jogilag, közgazdasági­lag megalapozott jelentést írtam arról, hogy a Ferencváros gazdál­kodásában súlyos törvénysértések történtek. Torgyán elnök úr elő­ször ezt sajtóértekezleten cáfolta, majd később felülvizsgálta nézete­it. Hétfői frakcióülése után pedig úgy nézett ki, normalizálódott a helyzet.- De azután kapott Torgyántól egy levelet, s vége lett a töré­keny békének.- Az az iromány - amely felfogható ügyvédi felszólításnak is - hemzse­gett a tárgyi tévedésektől, s rendkí­vül gyenge színvonalú volt; lehet, hogy nem is ő írta. Ebben arra akart rávenni, hogy közöljem, fennáll-e bűncselekmény elköveté­sének alapos gyanúja, s ha igen, kik gyanúsíthatók. Válaszomban felhívtam a figyelmét a pontatlan­ságokra; többek közt arra, hogy én törvénysértéseket emlegettem, s nem bűncselekményeket. Ezt- kö­vetően jelentette ki, hogy nincs Csúcs-ügy. Ilyen egyszerű - leg­alábbis jelenleg - a helyzet.- Ön ennyire naiv vagy nem vála­szol őszintén? Ismerve a kisgaz­da elnök politizálás! stílusát, s azt, milyen. kíméletlenül leszá­mol ellenfeleivel, nehezen kép­zelhető el, hogy végleg meg­hátrál.- Nem érdekel, hogy Torgyán eddig milyen módszereket alkalmazott. Még egyszer hangsúlyozom: most úgy tűnik, hatottak Torgyánra a té­nyek, a megalapozott vélemények, s képes volt csaknem teljesen átlép­ni a saját árnyékát...- ...ezt ugye ön sem hiszi el?- Pedig bármennyire is hihetetlen, így van. De folytatnám. Tehát ami­kor kiálltam a nyilvánosság elé, és elmondtam, a miniszter állítása több ponton nem felel meg a való­ságnak, tudtam, hogy összetűzök vele. De úgy gondoltam, szakmai hitelem, presztízsem érdekében vállalnom kell a konfliktus felelős­ségét.- Es úgy véli, hogy egyedül is ké­pes lesz fölülkerekedni?- Egyrészt nem vagyok egyedül, hi­szen a frakciótagok és a vezetőség egy része támogat. Másrészt ami­kor tudom, hogy igazam van, akkor az álláspontomhoz a végsőkig ra­gaszkodom, s nem igazán érdekel, mi lesz ennek az ára. No, meg arról se feledkezzünk meg, hogy a média egységfrontba tömörült mellettem.- Megfenyegették önt a Fradi- jelentés elkészülte óta?- Levélben - s természetesen névte­lenül. De ehhez már hozzászok­tam, amikor a rádió alelnöke vol­tam. Éppen ezért semmiféle lépést nem tettem az ügyben.- Ha már itt tartunk. Nem érzi magát kissé furcsán? Hiszen a média kedvence lett azzal, hogy volt mersze Torgyánnal szembe­szegülni. Korábban viszont na­gyon utálta a sajtó amiatt, hogy 1993-ban kirúgott a rádióból több mint száz, a hatalomnak nem tetsző dolgozót, nemrégi­ben meg azt javasolta a parla­mentben, hogy az újságírókat is világítsák át.- A rádiós tevékenységemet válla­lom: ma is ugyanazt tenném, mint akkoriban, csak talán kissé gyorsab­ban és határozottabban. Abban pe­dig nincs igaza, hogy az átvilágítási javaslatom miatt megorroltak volna rám az újságírók. Éppen ellenkező­leg. Mivel a sajtó tnunkatársainak csak elenyésző kisebbsége érintett az ügynöktörvényben, a többség örömmel fogadja, ha kiderül, kik voltak a spiclik, hiszen ezután ők már nem keverednek gyanúba.- Ön korábban a Fővárosi Köz­gyűlés MIÉP-frakciójának volt a tagja, most a parlament kisgaz­da képviselőcsoportjához tarto­zik - legalábbis egyelőre. Ha Torgyán mégis meggondolná ma­gát, újra Csurkáéknál kötne ki?- Nem szoktam jóslásokba bocsát­kozni, főleg nem arról, hogy mi lesz velem, ha netán eltávolítanak a kis­gazdáktól. Annyi azonban biztos, hogy a szakmai elismertségem, hi­telem jó ajánlólevél a számomra, így nem lennék meglepve, ha más pártok megkeresnének. (Csak mel­lékesen jegyzem meg, hogy eddig egyetlen pártnak sem voltam tagja, s nem is leszek.) Az azonban telje­sen kizárt, hogy újra a MIÉP-hez csatlakozzam. Almási B. Csaba Tóth Tamásról szóló írásunk lapunk 2. oldalán olvasható Torgyán „Hitelemért vállalnom kell a konfliktus felelősségét” ! A Fradi-futballhábonMtf^ : további részleteiről í lapunk 11. oldalán | olvashatnak

Next

/
Thumbnails
Contents