Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-06 / 260. szám

4. oldal 1998. november 6., péntek Megyei Körkép — Bonyhád És Környéke Szívesen adunk, ha tudjuk, hogy miért tesszük Több a szegény, kevesebb a véradó A Magyar Vöröskereszt nem tekinti vetélytársaknak az új karitatív szervezeteket, sőt több területen együttműködik ve­lük - mondotta érdeklődésünkre Szabó Béla, a vöröskereszt Bonyhád városi titkára, aki arról is szólt, hogy az elmúlt évek változásainak nyomán a szervezet életében a szociális munka került előtérbe. VÖLGYSÉG JÁRÓ A Dana deltájáról tart előadást november 9-én, a bonyhádi Utazók Klubjában Molnár Zoltán. Az előadás 17 órakor kezdődik a műve­lődési központban. Az újbor kezeléséről, a betegségekről és borhibák­ról, a kisgépek téli tárolásá­ról lesz szó a Borbarát Kör november 9-i rendezvé­nyén. A program este 6-kor kezdődik a bonyhádi Arany Oroszlán Szálloda pincéjé­ben. A Völgység! Múzeum Mesterségek Tüköré soro­zatban Wichmann Henrik seprűkötő mutatkozik be. A mester november 10-én reggel 8 és délután 4 óra kö­zött várja az érdeklődőket. Társadalmi egyesületek Tolna megyében - ezzel a címmel tart előadást no­vember 12-én 17 órakor Kaczián János a bonyhádi Honismereti Körben. Egy vakbélműtétre váró hölgy pénztárcájából eddig ismeretlen személy tízezer­ötszáz forintot lopott el a Bonyhádi kórház sebésze­tén. Takaróponyvát loptak egy pótkocsiról Kisdorog központjában. Az ismeret­len a zöld színű ponyvát a rögzítő kötelek elvágása után tudta szabaddá tenni. A kár harmincötezer forint. Sárfelhordás volt az eső­zések után a Lengyel és Kisvejke közötti úton. Egy arra haladó személygépko­csi az árokba borult, a benne ülő vezető és utasa súlyos sérülést szenvedett. leesett az állványról egy munkás a bonyhádi Zomán­cáru Kft. területén. Az emelvény ugyan csupán egy méter magas volt, a férfi mégis oly szerencsétlenül esett, hogy súlyos sérülése­ket szenvedett: gerince megsérült. Az ügyben a munkavédelmi felügyelőség vizsgálódik. Kifosztottak egy utcán parkoló autót Kismányo- kon. A Peugeot-ból több, mint százezer forintot és személyes iratokat vittek el. Betörtek a mőcsényi ve­gyesboltba. Az egyelőre is­meretlen tettesek dohány­árut, levesporokat, kávét és édességet tulajdonítottak el, mintegy negyvenezer forint értékben. — Tudnak-e egymásról az országban működő segélyszer­vezetek? — Igen, tudnak, de szoros kapcsolat nincs köztük. Annak ellenére mondom ezt, hogy volt olyan országos program, amit a vöröskereszt koordinált, de nem az az általános. Vannak azonban területek, ahol együttműködünk. A rászo­rultaknak kiadott szociális könyvecskébe például a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat­nál ugyanúgy beírják az ado­mányokat, mint nálunk. — Honnan tudják, hogy ki a rászoruló? Nem élnek vissza az emberek a segítséggel? — Nagyon nehéz ezt jól csinálni, mert ügyeskedők min­dig voltak és lesznek. Nekünk már van egy állandó „körünk”, A Bonyhád Városi Rendőr- kapitányság állományában két járőrkutya is szolgálatot teljesít. A közelmúltban sike­resen vettek részt a VIII. Or­szágos Rendőrjárőrkutya Versenyen kiképzőikkel, a bonyhádi Bati József törzs- őrmesterrel, illetve a nagy- mányoki Dávid József főtörz­szászlóssal. — A járőrkutyákkal a vá­rosközpontot, a piacot, illetve éjszaka a tanyákat felügyeljük. Az alapképzett kutyával egy háromhónapos tanfolyamot kell először elvégezni, aztán ma­gunk foglalkozunk velük. — A versenyeredmények szerint sikeres a munkájuk. — Az alapminősítését a ku­tyának évente meg kell erősíte­nie egy megyei versenyen. Két évente ezt összekötik egy na­gyobb erőpróbával, amelyről az első három helyezett mehet az országos versenyre. Ezt rendez­ték meg a közelmúltban. — A kolléga az egyéni ösz- szetett versenyben harmadik lett, az őrző-védő fázisban pedig második - veszi át a szót Bati József. - Én a 31. lettem. Fiatal még a kutya, rohammunka volt a felkészülés, két év múlva az or­szágos megmérettetésen már sokkal jobban szeretnék szere­pelni vele. A határőrség pa­rancsnoksága felajánlott egy kü- löndíjat a legjobb őrző-védő fá­zisú csapatnak. Ezt megnyertük, amely felkeres bennünket. Szinte mindenkit ismerünk személyesen. A legtöbben a roma családok közül jönnek hozzánk. Segítik a munkánkat azok a települések, ahol igazo­lást adnak arról, hogy az illető szociálisan támogatásra szorul. — Az elmúlt évek változásai mennyire befolyásolták az Önök taglétszámát? — Tavaly és tavalyelőtt összesen 18 százalékkal nőtt a tagok száma. Jelenleg a Völgy­ségben 37 felnőtt és ifjúsági szervezetünk működik, mint­egy kétezer-kétszáz taggal. — Önök a tanfolyamok szervezésétől a vetélkedők ren­dezéséig sokféle tevékenységet folytatnak. Melyik a legfonto­sabb? — Nehéz rangsorolni, de ha mint Tolna megyei együttes, egy Tamásiban szolgáló kollégával kiegészülve. — Hárman szerettünk volna felkerülni az országosra Bony- hádról, Bati József testvérének a kutyája azonban sajnos elpusz­tult. A csapattal az összetett pontversenyben ötödikek let­tünk. A verseny előtt egy hó­nappal új szabályzat lépett életbe, erre nagyon rá kellett ké­szülni, szinte minden nap gya­koroltunk. Nem csak pályamun­kát, hanem szituációs gyakorla­tokat is rendeztek. — Mennyi időt kel! foglal­kozni egy rendőrjárőrkutyával? — Ha mindennapos gyakor­lást feltételezünk, akkor egy­szerre fél óra elegendő. Emel­lett a kutyázás hobbiszinten is kell működjön. A parancsnoka­ink biztosítottak időt a felké­szülésre, de az igazi eredmé­mégis kell, akkor a szociális munkát emelném ki. Régebben szégyenlősek voltak az embe­rek, de a kényszer rávitte őket, hogy segítségért forduljanak hozzánk. — Mennyire figyelünk oda az Önök kezdeményezéseire? — Ha az adakozók látják, hogy van értelme, akkor szíve­sen adnak. Karácsonykor és egyéb ünnepek táján sokkal könnyebb megfogni az embe­reket, mint ha csak úgy általá­ban szólítjuk fel őket, hogy se­gítsenek. Egy-egy nagyobb balesetnél is megnő a vért adók száma, míg az állandó véradók drámaian megfogyatkoztak: az elmúlt tíz évben a felére apadt a létszámuk. — Kik adnak még ma is vért? — Főleg a kétkezi munká­sok, közülük is inkább a nők. Nagy probléma, hogy a kiöre­gedő véradóink helyére nem lépnek újak. Ezt a problémát belátható időn belül orvosolni kell. Hangyái nyék eléréséhez ez kevés lenne. Sokat kell áldozni a szabadidő­ből. Működik a Mag\ar Ebte­nyésztőknek egy kutyaiskolája Bonyhádon, ahol kiképzőként is részt veszünk, minden vasár­nap délelőtt. Ott is sokat lehet tanulni, hiszen ahogy nincs két egyforma ember, úgy két egy­forma kutya sincs - mondja Dávid József. — Megismerkedhetnénk a kutyáikkal is? — Bati József kutyája, Don (belügyi nevén Szívós) kétéves, az enyém pedig, Ajax (belügyi nevén Rest) decemberben lesz három. Ha megjelenünk velük az utcán, annak inkább meg­előző jellege van, hiszen az emberek jobban félnek egy jár­őrkutyától, mint akár öt rendőr­től. Eles helyzetben még egyi­künknek sem kellett alkalmazni a kutyát. Máté Réka Jobban tartanak egy kutyától, mint öt rendőrtől Jól ugatnak a rendőrkutyák Grafikáért kerékpárt Szilvia a nyertes rajzzal Többszáz német és magyar tanuló rajzai közül a mő­csényi Édes Szilviáé tet­szett a legjobban a szigorú zsűrinek. A bonyhádi ket­tes iskola tanulójának ju­talma egy minden extrával felszerelt mountain bike kerékpár. A németországi Bautzen és Bonyhád között három esz­tendeje van kapcsolat. Az első évben egy-egy német illetve magyar általános iskolások­ból álló csoport utazott egy­más országába. A német gye­rekek nagy előszeretettel utaznak a Balatonra, a magya­rok pedig Bautzenben tökéle­tesítik német nyelvtudásukat. A németországi városban idén harmadik alka­lommal rendezték meg azt a rajzpá­lyázatot, amelyen a mőcsényi Édes Szilvia, a bonyhádi kettes iskola tanu­lója egy mountain bike kerékpárt nyert. Szilvia ezen a nyáron a csere- kapcsolat révén ke­rült Németor­szágba. A napokban Andreas Stelz­mann vezetésével küldöttség érkezett Bautzenből, hogy átadja nyereményt, az ottani kerékpár­gyár termékét. Azért narancssár­gát, mert egy fi­gyelmes vendég­látó észrevette, hogy Szilvia kint­tartózkodása alatt szívesen hordott ilyen színű pólót, nadrágot. All esztendős nyertes így emlékszik vissza: — A grafikához az ötletet egy elbai hajóút adta. A rajz a hajót és a folyót valamint a csodálatos tájat ábrázolja. So­kat köszönhetek rajztanárom­nak Tündi néninek, és a szak­kört vezető Klári néninek. Még a német út előtt idehaza is nyertem egy pályázaton: öt napig Szálkán táborozhattam. Szeretem a rajzot, de a ked­venc tantárgyam a magyar és a történelem. Szilvia nagyon örül a ke­rékpárnak és már most várja a nyarat, hogy ismét Bautzenbe utazhasson. .. .és a mountain bike-kal FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Ámultak és zsákoltak Jó sport a lósport - szokták mondani. Hát még a kosár­labda! - vágnák rá a bonyhádi sportdélután résztvevői. Az elmúlt héten lezajlott rendez­vény keretében a diákok meg­ismerkedhettek a kosárlabdá­zás fortélyaival, kipróbálhat­ták labdaérzéküket. A város ifjú kosarasai edzésbemutatót tartottak, ezt követően pedig a közönség soraiban ülők lép­hettek pályára. Sokan kaptak ehhez kedvet, talán az aján­dék-csokoládéknak is kö­szönhetően. A rendezők szándéka az volt, hogy minél több fiatal ismerje meg ezt a sportágat és a mozgás örömét. A gyerekek lelkesedést látva elmondhatjuk - sikeresnek bizonyult a délután. Képünkön a zsákoló világ­bajnok, Katona Ákos, aki nagy sikert aratott a fiatalok körében. Bonyhádon tanácskoztak a Dél-Dunántúl sebészei Konferencia, a házigazda szemével A magyar Sebésztársaság Dél-Dunántúli Szekciója és a bony­hádi kórház sebészeti osztálya regionális konferenciát tartott az elmúlt héten Bonyhádon - erről lapunkban már beszámol­tunk. Ezúttal a főszervezőt, dr. Kosa Zoltánt, a bonyhádi egészségügyi intézmény sebészeti osztályának vezetőjét kértük egy rövid összegzésre. — Nagy öröm számunkra, hogy a régió sebészei ilyen nagy számban megtisztelték a rendezvényt. Megtiszteltetés, hogy a térség vezető sebészei is itt voltak. Ez azért is érdekes a továbbhaladás szempontjából, mert a szakmában jelenleg for­radalmi változások zajlanak. Igen fontos, hogy időnként ösz- szegyüljünk és megismerjük egymás eredményeit, tapaszta­latokat adjunk át, esetleg új is­mereteket szerezzünk. Ezt a célt szolgálta ez a tanácskozás is, és egyöntetű volt a résztve­vők véleménye: tartalmas volt a szakmai program. — Újdonság volt a kerékasz­tal beszélgetés. Miért választot­ták ezt a formát a szekcióülések mellett? — Ez a forma elnyerte so­kak tetszését, mert a neves szakemberek élvezetesen be­széltek eredményeikről. Jelen voltak: dr. Rozsos István pro­fesszor, a magyar Sebésztársa­ság Dél-Dunántúli Szekciójá­nak elnöke, Horváth Örs Péter professzor, Papp Lajos a jól ismert szívsebész, dr. Kollár Lajos tanszékvezető, Molnár F. Tamás klinikai docens és dr. Kalmár Nagy Károly klinikai adjunktus - aki az első hazai hasnyálmirigy műtétről tartott előadást. — Mi a hozadéka a tanács­kozásnak? — Valamennyien hasznos tapasztalatokat szereztünk, ezért kiemelkedő a jelentősége. Külön öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a tanácskozá­son képviseltette magát a bonyhádi kórház németországi testvérintézménye, a tauberbis- chofsheimi kórház sebészete is. Dr. Albrecht Meinel sebész fő­orvos a saját eredményeiről tar­tott nagysikerű előadást. Ő a kézsebészetben bevezetett spe­ciális eljárások nagy ismerője. Meg is hívott bennünket egy viszontlátogatásra, hogy sze­mélyesen is megismerhessük az általa alkalmazott módszereket, amelyeket idővel természetesen mi is szeretnénk alkalmazni. — Mikor lesz a következő hasonló tanácskozás? — Előreláthatólag a jövő tavasszal, Baranya megyében. A vendégek nemcsak a szakmai programmal voltak elégedettek, hanem a helyiek vendégszerete­tével is. A város jól vizsgázott, sok támogatónk volt, akinek köszönettel tartozunk. H. I. H i

Next

/
Thumbnails
Contents