Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21 / 273. szám
Utánajártunk ^ Tizenkettedik oldal 1998. november 22. emberek? 20 évesek. 1978-ban, a harmadik lány után kezdett betegeskedni. A kisfiú születése után azonban állapota romlani kezdett, s három éve tolókocsiba kényszerült. Elfogadja sorsát Nem sír, nem lázad. Tudomásul vette, hogy neki ez a sors jutott. Gyorsan mutatja a kezét. Azt tökéletesen tudja használni. Kmmplit hámoz, elmosogat, kávét főz, a szekrénybe pakol. Közben a négy heverő púpozva megtelt csomagokkal. A kisfiú és egy rokon kisgyerek ki sem látszik a zsákok közül. Versengve bontogatják. Nem törődnek az idegenekkel. Boldogok. Az egyiken felnőttméretű irhabunda. Abban ugrál önfeledten a halmok tetején. Valami reccsen, pillanatra megszeppen, de a meleg kabáttól nem válik meg. S mit rejtenek a zsákok? Mindent, amire az újrakezdéshez szükség van. Élelmiszert, ruhaneműt, takarót, ágyneműt, tányért, poharat, étkészletet, játékot, tanszert... A házigazda csak a munka végeztével mutatja meg, hol állt a tévé. Arca szenvtelen. Tudomásul vette a tragédiát. Nem tépe- lődik, inkább dolgozik, helyreállít. A hajdani kisszobában most még látni a tetőcserepet. Meztelen vályogfal mered a belépőre. Egy ládában törekkel kevert sár áll. Az üvegtelen ablakon besüvít a novemberi szél. Egy kívánság De Fejes István nincs elkeseredve. Büszke rá, hogy a 19 600 forintos összjövedelmükből futja mindenre. Meleg étel is kerül mindennap az asztalra. Az emberek pedig jók, hisz milyen sokat segítettek. Csak egyetlen kívánsága van, hogy újból helyrerázódjanak, s minden olyan legyen, mint eddig volt. Erősen szürkül. Elköszönünk. A visszaúton az UAZ-ban jut hely. Faltól falig dobál az út. Visszapillantok. A ház előtt áll Fejes István. Hosszasan néz utánunk. Látni rajta, komolyan gondolja: jók az emberek.. Járvás Zsuzsa mutatja, hova lehet lepakolni. Miközben a férfiak cipe- kednek, Fejesné az életükről beszél. Meg a tűzről. Száraz hangon, rezzenéstelen arccal. Az asszony 1975-ig a helyi té- eszben dolgozott a kertészetben, de aztán jöttek sorban a gyerekek, s főállású anya lett. A nagylányok ma már 23, 22, Nemrégiben egy tévéműsorban megrázó képeket láthatott az egész ország a mezőtúri Fejes család tragédiájáról: néhány óra leforgása alatt szinte mindenüket elemésztette a tűz. Ami keveset mégis meghagyott, azt feketére festette. A falakat, a kopott ajtófélfákat, a ház előtt száradó ruhákat. Csak egyvalamit nem tudott elrabolni: a reményt... A tanyát idén februártól bérlik. S jól meg is voltak itt egészen a végzetes napig. Az asszony és a fia televízióztak délután. Aztán kikapcsolták a készüléket, és kimentek a ház elé. A gyerek azonban valamiért visszaszaladt. Ekkor vette észre, hogy füstöl a tévé. Elrohant a szomszéd tanyára segítséget kérni. Onnan kerékpárral elmentek telefonálni. Közben az asszony a rozoga tolókocsival a hepehupás földúton olyan messzire vonszolta magát, amennyire csak tudta. Mire a tűzoltók kiértek, lángokban állt a ház. Minden leégett A családfő nem volt otthon a pusztítás alatt, hazafelé tartva - a buszon - értesült róla. Akkor még reménykedett, talán marad valamijük. A tűz azonban mindent elvett a Fejes családtól, ami éghető volt. Még kevéske megtakarított pénzüket is, amit éppen a televízió mögött rejtettek el. Néhány óra leforgása alatt földönfutókká válhattak volna, ha nincsenek jóérzésű emberek... Varga Lajos szolnoki vállalkozó kezdeményezésére gyűjtés indult a Fejes család megsegítésére. Néhány nap alatt három kisteherautónyi adomány gyűlt össze. Az átadás apropóján mi is meglátogattuk Fejeséket. A várost elhagyva - egymástól tisztes távolságra - álldogálnak sorban a tanyák. Fekete tetejűt kutatunk. Az apró tanya bent lapul, két-háromszáz méterre a kövesúttól. Az újra kizöldült tarlóban mély, fekete sárnyomok vezetnek az épületig. Érkezésünkre szétrebben a kapirgáló tyúkok hada. Ámuló kutyák fogadják a furcsa fogatot. Meglepetésükben még ugatni is elfelejtenek. Az udvaron férfiak dolgoznak, javítják a házat. Ők is ránk csodálkoznak: miféle járgány lehet ez a csomagokkal megrakott autó? Nyílik a kocsik ajtaja. Degeszre tömött zsákokat nyomnak a kezükbe. Fogják, és szó nélkül hordani kezdik a házba. Pontosabban arra a helyre, ami a tanyából a tűz után maradt. Kopogtatunk. Hideg betonra lépünk. A parányi sötét zugban Fejes Istvánné ül a tolókocsiban. Mellette, egy hordókályha alján néhány hasáb fa pislákol. Tetején piros, zománcozott fazékban víz melegszik. Az asszony hirtelen meglepetésében szólni sem tud, csak Magyarországon kizárólagos joggal a Vasárnap Reggelben- Az ön szemszögéből nézve, kinek állt volna érdekében az elnök megölése?- John Kennedy reformer volt. Olyan ember, aki az amerikai lakosság egy jól meghatározható csoportja és a CIA érdekei ellen dolgozott. Találkozni akart Fidel Castróval, el akart utazni Moszkvába, folytak az előkészületei egy olyan törvénynek - testvére, az igazságügy-miniszter Robert Kennedy közreműködésével -, amely lehetővé tette volna a maffia fölszámolását. Ki akart vonulni Vietnamból, és kidolgozás alatt volt egy feketéket segítő szociális program. Elképzelheti tehát, hogy mindezek a tervek komolyan zavarták az ipari-katonai lobby köreit és a CIA-t, amely akkoriban valóságos állam volt az államban. És Johnson alelnök gyűlölte Ken- nedyt. Nagyon sokan nem is akarták 1964-ben újjáválasztani. Egyszerűen meg kellett gyilkolni.- Mivel magyarázza, hogy Lee Harvey Oswal- dot vádolták?- Ahogy a dokumentumok is bizonyítják: az a szerep, amelyet Johnson elnökként játszott a Warren Bizottság működésekor, arra irányult, hogy Oswald legyen a felelős mint magányos gyilkos. A bírák függetlensége, pártatlansága és jóindulata igencsak megkérdőjelezhető volt, miután egyenkénti szavazásra voltak fölszólítva. A Warren BízottBeszélgetés a „magányos merénylő”, Lee Oswald özvegyével ^j^im^ll. rész Elátkozott newel élni Harmincöt esztendeje Dallasban gyilkos merénylet áldozata lett az Egyesült Államók elnöke, John F. Kennedy. A feltételezett tettest, Lee Harwey Oswaldot másnap lelőtte egy bártulajdonos, Jack Ruby. A hivatalos vizsgálat szerint Oswald hajtotta végre egyedül az akciót. Az özvegy, az orosz születésű Marina ezt tagadja. Az exkluzív interjúban a maffiát gyanúsítja. A beszélgetés első részét múlt heti számunkban közöltük. ság soha nem szolgált megdönthetetlen bizonyítékokkal a Lee ellen szóló vádakhoz, csak feltételezésekkel. A fegyverről, amelyet a dallasi tan- könyvraktár hatodik emeletén megtaláltak, azt állították, hogy Lee használta az elnök lelövésekor: ha Lee valóban tüzelt vele, miért nem vizsgálták meg, hogy akkor használta-e? Itt az ellentmondás. Elvégezték rajta a „paraffintesztet”, amely az ember kezén kimutatja a lőszernyomokat, és a teszt negatív volt!- Milyen teher napjainkban az ön nevével élni?- A merénylet után gyakran borzalmas pillanatokat kellett átélnem. Az Oswald név egyet jelentett a gyásszal és a borzalommal. Azt kérdezték tőlem az emberek, miért nem hagyom el az országot, hogy feledhessek, és új életet kezdjek. De soha nem akartam elmenekülni, mindig itt maradtam, Texasban. Azt kívántam, hogy végül fogadjon be Amerika. Kezdetben sok fenyegető levelet kaptam. Megtanultam, hogy az emberek egy része gyűlölettel viseltetik irántam, és féltettem a két kislányomat. Másrészt viszont sok amerikai együttérzően nézett rám: kitartásra buzdítottak leveleikben és pénzt küldtek.- Mit csinált az elmúlt harmincöt esztendő alatt?- Az életem 1963-ban véget ért. Ez az egész ügy kiszippantotta belőlem az erőt, összetört. Amikor a férjemet meggyilkolták, a titkosszolgálat tartott megfigyelés alatt azzal az ürüggyel, hogy megvédje az életemet. Hónapokra bedugtak egy motelba. Huszonkét évesen, két kisgyermekkel a karómban, alig beszélve az angolt, tökéletesen ki voltam szolgáltatva a hatóságoknak. Éveken át nem tudtam munkát találni. Most June lányom 37, Rachel pedig 35 éves. Mindketten Kaliforniában élnek. Én 1965-ben férjhez mentem egy texasihoz, van egy közös fiúnk. így hát boldog családi életet élünk, bár rendkívül nehezen, mert nagyon szegények vagyunk. Gyulay Zoltán „A Kennedy-ügy összes részlete nyilvánosságra fog kerülni, ha minden a tovább nyomozó független jogászok szándéka szerint alakul. Remélem, hogy az Egyesült Államok, amely a szabadság- jogok és a demokrácia hazája, nem fog többé hazugságban élni. Az embereknek tudniuk kell az igazságot!” Manna Oswald
