Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21 / 273. szám
Arckép Hetedik oldal Kisgyermek korában családi példa híján eszébe sem jutott, hogy valaha fehér köpenyes orvosként fog dolgozni Több évig focizott a Vasasban, bajnokságot nyert, ifiválogatott lett. Ebben az időszakban a jövőjét is a futball- Saját bevallása szerint nem tud társ nélkül élni, pályán képzelte el a később világhírűvé vált genetikus (a jelölt játékos Czeizel Endre) ezért jelent számára mindent három gyermeke és négy unokája komolyan! Csak arra emlékeztem, hogy egy rendelésem alatt beperdült Gáti Mariann, elmondta, hogy járt a minisztériumban, a gyermekvédőknél, és szívesen segít, mivel odaát gyermekek örökbefogadásával foglalkozó ügynöksége van. Amikor kihúzta a lábát, el is felejtettem. Vártak a páciensek, hivatalos intézni valóm is volt! Ki törődik egy kaliforniai „akárkivel”? Uf, Aki ideérkezik, fogasra akasztva hagyja a gátlásait. Dr. Czeizel Endrével szemközt ülve leomlanak a tabuk, pirulni felejt a szemérem. A Család- tervezési Központ kis szobájában az őszinteségé a főszerep. Focipálya, orvospálya?- Szobafestő-mázoló édesapámnak volt egy hatalmas „bűne”: még az ötvenes években is kisiparosként dolgozott. Emiatt engem „X”-es származásúnak bélyegeztek! Nyolcadikban hiába nyertem tanulmányi versenyt, nem akartak gimnáziumba felvenni. Ugyanez játszódott le kitűnő érettségim után is, amikor a fejemhez vágták: „X”-es nem mehet egyetemre, pláne orvosira. Eredetileg nem vonzott a fehér köpeny. Sok évig a Vasasban fociztam, bajnokságot nyertünk, ifi-válogatott voltam, erre akartam feltenni az életemet. Mire mocorogni kezdett bennem a gyógyítás utáni vágy, a „sorompókat” lezárták. A Vasas akkori elnöke kezembe nyomott egy ajánlólevelet, igazából mégsem ez hatott! 1953-at írtunk. Nagy Imre ekkor alakított először kormányt. Gesztus volt, amikor úgy döntöttek: a kitűnőre érettségizettek felvételi nélkül kerülhetnek be az egyetemre. Kész csoda volt! Végzés után az Országos Közegészségügyi Intézetbe kerültem, és egész munkásságom ehhez az intézményhez kötődik. Történt velem egy másik csoda is. Az egyetem első napján ismertem meg a lányt, akivel az egyetem utolsó napján összeházasodtunk. Két fiúnk és egy lányunk született, de a feleségem beteg lett. 1981-ben eltemettük... Gábor fiam a debreceni színház rendezője. Balázs iparművész, most Rómában és a Várban van kiállítása. Barbara gyógypedagógus, közösen könyvet is írtunk már. Az ő férje Fodor Gábor. Balázséktól kaptam Benjámint, Jonathant, Jakabot, vagy ahogy becézik őket: Bonit, Marsit, Jaksit, Barbaráéktól pedig Danit, a negyedik unokámat... Bevallom, nem tudok társ nélkül élni. Újra megnősültem, és második feleségem lányát, Andreát is a sajátomként szeretem. A „bűnös” genetika- Sokszor kérdezték: ha nőgyógyász akartam lenni, miért kötöttem ki a genetikánál? Errefelé a genetika a hatvanas évek közepéig „bűnös” tudomány volt. A Szovjetunióban börtönbe zárták, felakasztották a genetikusokat. Nálunk internálták, lehetetlenné tették őket. A hatvanas évek közepén Hruscsov „nyitott” a nagyvilágra, és megtörtént a genetika kiszabadítása! Itt nem voltak „nagy öregek”! Nem „ült” senki rám, nem kellett a kihalási sorrendre várnom, de rengeteg energiám pocsékolódott el, amikor tévutakra futottam. Dániában, Angliában, Skóciában kaptam ösztöndíjat. Rájöttem, hogy a nagy, gazdag népekkel nem versenyezhetünk. Az epidemiológiát, a fejlődési rendellenességek természetrajzát választottam, hogy valamiben mi, magyarok lehessünk a világon a legjobbak! Tragikus zsákutca- így is történt. Világelsők lettünk például a fejlődési rendellenességek nyilvántartásában, kutatásaim során pedig számos felfedezést tettem. Kimutattam, hogy a terhesség alatti ci- garettázás végtaghiányt tud előidézni, illetve ha bizonyos Emlékeznek még? A képernyőre meredve, tátott szájjal hallgattuk a közérthetően magyarázó „snáj- dig dokit”, aki feltárta előttünk születésünk titkait. A ma már nyugdíjas, ősz, mosolygós, hatvanná- rom éves, világhíres orvostudóst - aki igaza biztos tudatában elkeseredetten kénytelen magyarázkodni - mostanság leginkább a „balhéja” kapcsán citálják a kamerák elé. Megkértem: tegye most félre ő a tabukat - avasson be a titkaiba! Doktor megérte? növényvédő szerek túl nagy meny- nyiségben kerülnek a terhes nő szervezetébe, a születendő gyerek Down-kóros lesz. Ebben az épületben 1984 óta hetvenezren fordultak meg, akik közül én legalább 50 ezernek adtam tanácsot. A folyosókon kép-összeállítások láthatók a „Czeizel-babákról”, akik háromezren lehetnek. A genetikai tanácsadás sokáig csak a kockázatbecslésre szorítkozott. Nagy előrelépés volt, amikor a 10-16 hetes magzatokban fel lehetett ismerni, melyikből lesz Down-kóros, nyitott gerincű vagy más rendellenességben szenvedő. Újabban mégis úgy érzem, hogy a magzati diagnosztika tragikus zsákutcát jelent! Nálunk a családok - statisztikailag kifejezve - 1,6 kisbabát akarnak, de az legyen 100 százalékosan egészséges. Ma már meg lehet állapítani, kire vár korai kezdetű infarktus, kinek lesz negyvenéves kora tájékán kétoldali emlőrákja, sőt, azt is, hogy a gyerek homoszexuálissá válik-e... Ki akarhat megszülni egy olyan csecsemőt, akiről előre tudja annak felnőttkori betegségeit? Ki fog megszületni, amikor mindnyájan hordozunk rák-gént, infarktus-gént, depressziógént...- Amikor rádöbbentem a „zsákutcára”, arra tettem fel az életemet, hogyan lehet a rendellenességeket megelőzni és kivédeni. Nyolc évig tartó kutatás után a világon először mi bizonyítottuk be az úgynevezett magzatvédő vitamin hatékonyságát a fejlődési rendellenességek kivédésében. Amikor egy nőnek kimarad a második havi vérzése és felkeresi a nőgyógyászt, a magzat már „készen van”, gyakorlatilag semmit sem lehet tenni. A fogamzás előtt legalább egy hónappal kell elkezdeni a bajokat megelőző magzatvédő vitamin szedését. Clintonná kenyere Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban maga Hillary Clinton, a First Lady szorgalmazta, hogy 1998. január elsejétől a magzatvédő vitamint - kötelezően! - mindenféle péktermékbe bele kell keverni. Nálunk augusztus 20-án Kaposvárott kezdték árusítani a vita- minos „Táltos” kenyeret. Azóta kapható Baranya, Fejér, Nóg- rád megyében, van már Miskolcon, a győri boltokban is, illetve Budapesten, a Vili. kerületben.- Reklámra sajnos nincs pénzünk. Pedig nem elég állandóan csak azt harsogni, hogy elfogy a magyar. Arról is mindenkinek tudnia kellene, hogy tavaly százezer babából négyezer fejlődési rendellenességgel született. Kétezer esetben a vitamin talán tudott volna korrigálni! Frontális ütközés- A balhém? Az olyan volt, mint egy frontális ütközés! Nem fogom elfelejteni 1996. július elsejét! Délelőtt beiktattak a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatói posztjába, délután meg felhívtak a Népszabadságtól: tudom-e, hogy Kaliforniában egy adócsalónál, bizonyos Gáti Mariannái a házkutatás során megtalálták az Országos Közegészségügyi Intézet fejléces levélpapírját. Persze, hogy megtalálták, elvégre hivatalos kapcsolatban álltunk. Olyanban, mint most, amikor Londonba vagy Párizsba küldünk ki speciális vizsgálatra vért. Nem vettem az egészet Minden jobb a kukánál- Mára megtudtam: Gáti Mariannt felmentették a vádak alól, tovább csinálja eredeti vállalkozását. Az Egyesült Államokban privatizálták az örökbeadást, és egy gyermekért 35-50 000 dollárt fizetnek. Azt is szabályozták, hogy az örökbefogadó térítsen egy bizonyos összeget az örökbeadó anyának, hogy az a születendő pici érdekében megfelelően táplálkozzon, ne dolgozzon, és jnenjen el minden orvosi vizsgálatra. Nem szeretnék a még ki sem tűzött bírósági tárgyalás elé vágni, de én csak tanácsot adhattam, a döntés joga és felelőssége a terheseké volt. Nem tiltotta törvény a külföldi örökbeadást, és én minden megoldást jobbnak találtam, mint hogy az ön- gyilkossággal fenyegetőzők megöljék magukat, vagy betegyék a csecsemőt egy kukába. Sokan nem tudják, hogy hazánkban évente háromszázan lesznek a terhességük ideje alatt öngyilkosok! Aztán elérkezett 1995 júniusa, amikor- szeptemberi hatállyal - lényegében törvényileg betiltották a külföldi örökbeadást. Természetesen leálltunk az ilyen tanácsokkal, de rám rontottak, mint holmi elvetemült bűnözőre. A lapok azt írták, hogy a Czeizel Amerikába szökött... Kapkodtam és kapkodom a fejemet, ez nem lehet igaz! Sajnos igaz... Velem éreznek- Zavar, hogy a hozzám belépők legtöbbje elmondja, mennyire szolidáris velem és milyen nagyon sajnál. Az egyszerű emberek értik a lényeget, de felesleges tiszteletkörökre megy el a drága idő. Az sem tesz jót az orvos-beteg viszonynak, ha egy páciens a saját baja helyett nekem tett hűségnyilatkozattal kezdi a mon- dókáját. Mégis akkor lesz legkeserűbb a szám íze, amikor azt látom: miként vélekednek az esetemről az utódaim, a munkatársaim. Levonják a konzekvenciát: egy frászt kell extra orvosi kockázatot vállalni, hogy segítsünk a betegeken! Csak arra törekedjünk, ami szokásos. Meg ha nem csinálunk semmit, abból nem lehet baj! Ez szörnyű. Én egész életemben ez ellen küzdöttem. Az orvos azért orvos, hogy a törvényes keretek között mindent megtegyen a hozzáfordulókért. A fiatalok szeméből kiolvasom a kérdést: tanár úr, érdemes volt? S most nehezen tudnék erre válaszolni. Somos Ágnes > 0
