Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21 / 273. szám
1998. november 21., szombat 7. oldal | Búr Bosveld, a Fehér Vadász kígyója, a fekete mamba. Ha az valakit megmar - ezt jó tanácsként szoktuk mondani - , akkor a kárvallottnak érdemes egy árnyas fa alá feküdnie. A hús levegő ugyanis mérsékli az idővel mind messzebbre hatoló testszagot... — Értjük. De ezek után érdemes Dél-Afrikába menni egy vadászat kedvéért? — Az előbbi példa csak tréfa volt, a mamba elmenekül az emberek elől. Egyébként egy dél-afrikai szafari - ha az árát tekintjük - nem olcsó, de nem is elérhetetlen már a magyarok számára sem. Egy párizsi szállodában többet kell fizetni egy napra, mint nálam egy hétre. — Ráadásul a kalandvágyát is kiélheti az ember, tekintettel a párduc-kalandra vagy a mambóra. — A legkülönbözőbb állatok találhatók nálunk. Ha az ember arra jár, nem tud betelni a látványukkal. Szeri Árpád A távoli és egzotikus Dél-Af- rikából érkezett Szekszárdra - Badics József erdész vendégeként - Bosveld Jacobs, egy igazi búr úr, aki hazájában hivatásos vadász. A botswanai határhoz közeli Vaalwaterben - saját, óriási kiterjedésű birtokán - vezet szafarikat a külföldi vendégek számára: nemrég a faddi Badics József is megtapasztalhatta itt az afrikai vadvilág gazdagságát. Bosveld űr az európai, közte a magyarországi együttműködés lehetőségeit kutatva kereste fel hazánkat. Vadászfegyverét ugyan otthon hagyta, de néhány vadásztörténetet magával hozott Dél-Afrikából. — A legnagyobb vadászzsákmányom? A leopárd. Igazából a leopárdvadászat a szakterületem, biztos, hogy én lőttem egész Dél-Afrikában a legtöbbet ebből a ragadozóból. — Olvastam, hogy a megsebzett leopárd az egyik legveszélyesebb vad... — Annyira, hogy a vendégeim által megsebzett leopárdot követnem kell, s agyon .. .és civilben, Szekszárdon Bosveld Jacobs otthon, munka közben . . . — Az egyik új-zélandi vendégem - bár a legjobb céllövők közé tartozott - az esti sötétségben csak megsebezte, de nem ölte meg a leopárdot. Az állat úgy öt méter magasra ugrott, majd nyomtalanul eltűnt. Hiába kerestük - jómagam lámpával a kezemben - , sehol sem találtuk. Végül egy sűrű bozótoshoz értünk, de arra már nem vállalkoztunk, hogy késő este átvágjunk a nehezen járható bokrokon. Sarkon fordultunk, én mentem elől, mögöttem a vendégem, akinél a fegyver volt. S ekkor csapódott fel előttem úgy öt méterre a leopárd: semmit nem tehettem, csak annyit, hogy lámpással belevilágítottam az állat szemébe. Ám az felém ugrott, én pedig megpróbáltam rug- dosással távol tartani magamtól. Ekkor a lövésre készülő vendégemnek ment neki, s elkapta a lábait. Majd számunkra is teljesen váratlanul a bozótba vetett magát. A következő nap találtuk meg tetemét, átlőtt hassal. — Más veszélyes állatokkal, például kígyókkal is találkozhatunk Dél-Afrikában? — Kígyókról is tudnék történeteket mesélni: most csak annyit róluk, hogy nálunk él a világ egyik legveszélyesebb kell lőnöm, mert kárt tehet az emberekben. — Volt már életveszélyben? — Többször is. — Elmesélné az egyik ilyen kalandját? FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Az iskolafóbia első jelei Adjunk időt a gyermekünknek így november vége felé már elcsitul a kisgyermekekben az a vágyakozás, amellyel az iskolakezdésre annyira készültek. Kiderül, hogy kevés idő jut játékra, és mind a szülők, mind a tanító néni egyre többet követelnek. Gyakran ezek a feladatok meghaladják a kisgyermek tanulási tempóját, és kialakul benne az az érzés, hogy az iskola nem jó hely, és ő nem szeret oda járni. Simon Judit pszichológust, a megyei önkormányzat szakértői bizottságának vezetőjét kérdeztük az iskolafóbiáról. — Melyek azok a tünetek, amelyekre a szülőknek figyelniük kellene? — Az első tünetek már november végén megjelenhetnek, de sajnos a szülők későn figyelnek rá. Márciustól a tanév végéig tart az az időszak amikor az elsős kisgyermekek szüleik kíséretében jelentkeznek valamelyik tanácsadóban. A szülők halogatják a dolgot, sajnos sokszor a tünetek már masszívak, rögződnek, így nehezebb kezelni a lelki zavart. A halogatás hátterében gyakran a szülő saját ambíciói állnak.,A mi családunkban mindenki jó tanuló volt”, vagy „Az nem lehet, hogy a te gyengébb képességű vagy, mint az X Y.” Óriási az elvárás, ami a kisgyermekre hirtelen rászakad, ráadásul másik oldalról is ránehezedik a súly, mert az iskolában is produkálni kell. „Neked teljesítened kell, meg kell felelned” - ez az üzenet, aminek a terhe még egy felnőttnek is elég lenne. — Az talán természetes, ha a kisgyermek rájön, hogy az iskola Ynás, mint az óvoda volt és ezért csalódott. Ez még nem betegség, de hol a határ? — Az első elgondolkodtató jel, ha a gyermek egyre gyakrabban mondja, nem szeretek iskolába menni, nem akarok menni, ott nem jó lenni. Majd gyomorfájás, hányás, hasmenés kíséri a reggeleket. A szülő abban tudna segíteni, ha időt szánna a gyermekére, meghallgatná, megkérdezné mi bántja? Esetleg megkeresné a pedagógust és együtt beszélnék meg a jelentkező problémát. Ha mind ketten hagynák, hogy a gyermek a saját tempója szerint fejlődjön, magától megoldódna minden! Sajnos nem minden pedagógus partnere ebben a szülőnek. Pedig egy pedagógus presztízse sem veszne el attól, ha decemberben mondjuk a 28 fős osztályban még lenne 8 tanuló, aki nem tud olvasni. Ha a gyermekre mért teljesítményi elvárás nem enyhül, akkor a helyzet tovább romlik, kialakulhat dadogás, ágybavizelés, pszichés egyensúly zavar. Beindul a kör, melyből nehéz kiszállni: az iskolában nem kap dicséretet, otthon pedig egyre többet gyötrik emiatt. — Megoldás lehet-e egy adott helyzetben, ha másik iskolába kerül a gyermek? — Erre nehéz igent vagy nemet mondani. Mielőtt döntene a szülő, kérjen tanácsot a szakembertől -Tolna megyei önkormányzat szakértői bizottsága, Szekszárd, Mártírok tere 15, telefon: 311-794) -, de ott a nevelési tanácsadó is - Szekszárd, Kadarka utca 110, telefon: 311-198-, vagy a gyermek ideggondozó, szekszárdi kórház, gyermekosztály (501-500). A váltásnál nagyon fontos a fokozatosság, vagyis időben készüljön fel rá pszichésen minden érintett. De ne csak akkor keresse fel a szakembert a szülő, ha a tünetek szorongásra utalnak, hanem akkor is, ha tanulási nehézséget észlel. Lehet, hogy olvasási (dyslexia) vagy számolási problémáról van szó, mely időben felismerve köny- nyebben orvosolható. Sajnos ma még tabunak számít sok családban az, hogy bajok lehetnek a gyermekkel, arra meg gondolni sem mernek, hogy szakemberhez fordulnak. Ezzel csak a saját önképüket védik. Mintha szégyen, bűn lenne, hogy segítségre szorul a gyermek, akit inkább teljesen magára hagynak. Vagy ami még rosszabb, amikor a szülő akar a gyermeke tanítója lenni, mert így a gyermek a gyakran sírással végződő „tanítgatások” alatt úgy érzi, hogy egyre kevésbé tud megfelelni az apjának, vagy az anyjának. A támaszt, az érzelmi biztonságot veszíti el így a kisgyermek. — Hányán kérik a szakember segítségét? — Vidékei) a helyzet rossz, Szekszárdon meg ennél is rosz- szabb. Pécsre is járok dolgozni, ot a szülők nyitottabbak. A magasabb iskolai végzettségűek hamarabb fordulnak szakemberhez. Tudatosítanunk kell magunkban is, hogy gyermekünket nem azért szeretjük vagy nem szeretjük, mert adott teljesítményre képes. Ettől nem függhet a családban az őt megillető helye. Mauthner Keressük egymást! Jelige: Magány ellen légy orvosság 51 éves, 158 magas, filigrán termetű elvált nő vagyok. Kertes, összkomfortos házamban élek 14 éves lányommal falun. Sajnos dohányzóm, ám más káros szenvedélyem nincs. Szeretem magam körül a csendet, a kerti munkákat. Komoly kapcsolat céljából szeretnék megismerkedni korban hozzám illő, józan életű férfivel, aki úgy tudna szeretni, mint én. Jelige: Karácsony 51 éves férfi vagyok. Különös szenvedélyem nincs, minden érdekel, ami az élethez tartozik. Olyan hölgy levelét várom, aki szeret kertészkedni, szereti a természetet, kertet, állatokat, és hozzám költözne. Jelige: Te érted szeretnék élni 69 éves, 160 magas, őszülő barna, egyedülálló vidéki nyugdíjas pedagógus vagyok. Szeretem a zenét, magam is zenélek. Négy szakmám van, így eléggé házias univerzál ember vagyok. Gyönyörű vidéki környezetben, nagy házban élek magányosan, amit nehezen viselek. Siess hozzám Te, hasonló érzésű, káros szenvedélytől mentes, házias, szeretetet kapni és adni tudó, megértő asszony! Nem fogod megbánni! Közösségalkotó, összetartó erő a zenélés A Hull a pelyhestől - Brahms-ig Arany minősítést kapott a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara. Az együttest az elmúlt hétvégén a zenekar fennállásának 10. évfordulóján rendezett jubileumi koncerten minősítették. Az együttes alapítója és vezetője Kovács Zsolt. A 34 éves zenepedagógus Kiskunhalason járt zenei általánosba, a középiskolát Szegeden, a zeneművészeti főiskolát Pécsett végezte. Szolfézstanár feleségével 1986- ban, a diploma megszerzése után kerültek a szekszárdi zeneiskolába, de a félj csak másfél évvel később, a katonaság után, 1988-ban kezdett tanítani fúvós szakon. — Az akkori igazgató, Thész László kérése volt, hogy alakuljon az intézményben ifjúsági fúvószenekar. így a többi fúvós kollégával, 11-12 fővel 1988. szeptemberében létrehoztuk az együttest. Az első bemutatkozásunk decemberben volt, a „Hull a pelyhes fehér hó-t” fújták a gyerekek - halljuk a visszaemlékezést a mára 60 főre duzzadt zenekar vezetőjétől. Az együttesben 10-22 éves korú mai és egykori növendékek játszanak. A jubileumi hangversenyen Wagner Ünnepi nyitányát, Brahms Ötödik magyar táncát és különböző holland, német magyar szerzők műveit adták elő. Az Ifjúsági Fúvószenekar igen népszerű, sok helyre hívják őket, szabadtéren verhetetlenek. A város egyik legsokoldalúbb együttese. Rendszeresen fellépnek különböző társadalmi eseményeken, fesztiválokon, koszorúzáson, Úrnapi körmeneten és német nemzetiségi esten egyaránt. Külföldön Németországban, Bautzenben és Bittingheim-Bissingenben, de Belgiumban és Ausztriában is jártak. — A külföldi utak a szakmai kapcsolatok kiszélesítése miatt fontosak és a gyerekek ilyenkor „összerázódnak” - halljuk. Az ifjú fúvósok minden májusban - iskolaidőben - pár napos táborozáson vesznek részt Sötétvölgyben. Amíg a gyerekek gyakorolnak, addig a szülők főznek. A tábortüzes esték nemcsak a zenekar tagjait, hanem a szülőket is összehozzák. — A zeneiskola életében nagyon fontos minden zenekar, mert ezek a közösségek biztosítanak lehetőséget azoknak a növendékeknek, akik nem készülnek zenei pályára, de zenekarban szeretnének muzsikálni - véli az iskola igazgatója, Szily Lajos. Az elmúlt években sikerült minden olyan tanszakon - ahol zenekar létrehozható - ifjúsági együttest alapítani. Ennek köszönhető, hogy jelenleg három nagy létszámú együttes: ifjúsági fúvós, gitár, és vonós- zenekar működik. — Meggyőződésem, hogy a zeneiskola létét alapvetően meghatározzák az együttesek. Egyrészt összetartó erőt jelentenek a fellépésekkel, utazásokkal, gyakorlásokkal a gyerekek számára, másrészt biztosítják azt a szülői hátteret, ami nélkül az iskola és a zenekarok nem tudnának létezni. F. Kováts Éva k
