Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-31 / 255. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. október 31., szombat _________________ — Tolna Es Környéke Alakulnak a „dolgok” Csütörtökön több Tolna környéki településen tartot­ták meg alakuló ülésüket az újonnan megválasztott kép­viselőtestületek. Ezek kere­tében egyebek mellett meg­választották az alpolgár­mestereket és létrejöttek bi­zottságok is. Szedres Új alpolgármestere van Szed­resnek, Beszterczán Péter személyében. A népjóléti bi­zottság 5-ről 7 főre bővült, el­nöke Andi Jánosné. A pénz­ügyi bizottság elnökévé Adám Tibort, az ügyrendiévé Farkasfalvi Zoltánt választot­ták. Kölesd Kölesden Berényi Istvánt vá­lasztották alpolgármesterré. Megalakult a 3 tagú ügyrendi bizottság, amelynek elnöke Varga Sándor lett. Egy bizott­ság megalakítását tervezik még, erre a következő ülésen, az SZMSZ módosítás után kerülhet sor. Fácánkert Fácánkertben az új alpolgár­mester Fuchs Ferencné lett. Az ottani testületben továbbra sem működnek bizottságok. Fadd Két alpolgármestert választott a testület, Palcsó József és Antus István személyében. Faddon korábban négy bizott­ság működött, az első ülésen egyelőre 3 alakult meg. Az ügyrendi bizottság elnöke Deme Bertalan, a pénzügyié Antus Antal, míg a környe­zetvédelmi, területfejlesztési és üdülőhelyi bizottságé Fü- löp János lett. A negyedik bizottság a ké­sőbbiekben - az SZMSZ mó­dosítása után - várhatóan két bizottságra, a szociális és a művelődési- és sportbizott­ságra válik szét.-ts­Medina, Kolesd: gázos infók Sikerült tartaniuk a medinai gázhálózat kivitelezőinek a határidőt. Medinán a vezeté­kes földgázrendszer kiépítése megtörtént, igaz, földmunkák még vannak hátra. A község 289 háztartásából 144-en kö­töttek rá a hálózatra. Köleseiről több panasz is érkezett szerkesztőségünkhöz a gázberuházás kapcsán. Leg­utóbb egy olvasónk egyene­sen „kölesdi csapdát” emlege­tett, mivel a felbontott, és ké­sőbb nem megfelelően tömö­rített útpadka több nehéz jár­művet is megoldhatatlan fel­adat elé állított. Információnk szerint a meglehetősen lassan haladó helyreállítási munkálatok a november 13-i műszaki át­adást követően fel fognak gyorsulni. Talán némi vigaszt jelenthet a lakosság részére, hogy a kivitelezőnek kötele­zően el kell végeznie ezeket a munkákat is. Rendőrőrs Dolgos betörő Egy kasza is eltűnt abból a bogyiszlói, Wesselényi utcai lakatlan házból, amelybe is­meretlenek ablakbefeszítés módszerével hatoltak be. A vélhetően dolgos betörők to­vábbi zsákmánya egy fekete­fehér TV és ágynemű volt. „Azon melegében” A forrónyomos zsaruk csípték el azt a két férfit, akik a Pintér Kft. faddi telephelyéről 9 zsák darálásra előkészített paprikát loptak el. A gyorsan elfogott gyanúsítottak, L. L. és Ny. Gy. a kft. dolgozói (voltak). Még a rácson innen Egyelőre a „rácsokon innen” vannak azok az ismeretlen el­követők, akik rácsfűrészelés­sel hatoltak be a tolnai Pan­nónia söröző közelében talál­ható gázpalack tárolóba, és onnan 7 palackot vittek el. Résen volt a riasztó Ismeretlenek megkíséreltek bejutni a mözsi Iskola utcai ABC-be. A rács felfeszítése és ablak betörése az ő szem­pontjukból remekül sikerült, ám a riasztó résen volt, így ha a bolt nem is, az árukészlet sértetlen maradt. Erőszak nélkül Erőszak nélkül „törtek fel” egy Fiat-ot a tolnai Határ ut­cában. A kocsiból 11 ezer fo­rintot vitt el a tettes. Bár a tu­lajdonos emlékezete szerint az autó be volt zárva, a rend­őrök nem találtak erőszakra utaló nyomot a kocsin. Polgármester-portré II. Bogyiszlói sikerrecept: békesség A választásokon győztes polgármestereket - elsősorban telepü­lésüket érintő elképzeléseik tükrében - bemutató sorozatunk második szereplője Tóth István, Bogyiszló polgármestere. — Polgármester úr, Ön nem igazán örült annak, hogy ellen­fél nélkül indult a választáso­kon. — Mégpedig azért nem, mert az szerintem nem létezhet, hogy egy ekkora településen csak egy valaki legyen alkal­mas faluvezetőnek. Persze az is igaz, hogy a polgármesterség egy ilyen településen sem „csa­ládcentrikus” foglalkozás. Éj­jel-nappal rendelkezésre kell állni, és minden, ami rossz, az előbb-utóbb elvezet a polgár- mesterhez. A jó már kevésbé. — Az ellenfél nélküliséget dicséretnek is fel lehet fogni: olyan jól mennek a dolgok, hogy meg se fordul a fejekben a vezetőváltás igénye. — Az elmúlt néhány évben valóban zajlottak látványos fej­lesztések is a községben, ezt ta­lán még a rosszakarók sem tud­ják elvitatni. — Gáz, telefon, szennyvíz, villamosítás, útépítés, közterek rendberakása. Kihagytam va­lamit? — Kiegészíteném a „kultu­rális ügyekkel”, a német és az erdélyi testvérkapcsolatokkal, a falunap „bevezetésével”. — Hagytak azért valamit a következő négy évre is? — Bőven van még mit tenni. Először is mélyen benne vagyunk a szennyvízberuhá­zásban, amelynek a forrásai nem úgy érkeznek, ahogy mi azt elképzeltük. Ha teljesen be akarjuk fejezni, az 3 év „fej­lesztésmentes” időszakot jelen­tene. Ezen kívül van még tenni­való az utak, járdák, a csapa­dékcsatorna kiépítésében. Most már a holtág rehabilitációjával is foglalkozni kellene. A községen áthaladó kikötői forgalmat ki kellene helyezni a faluból. Ez egy grandiózus terv bogyiszlói szemmel nézve, de nem szabad letenni róla. És nem feledkezhetünk meg a je­lentős munkanélküliség kezelé­séről, a munkahelyteremtésről. Továbbá jó lenne megérni, hogy átvágják a szalagot az új dunai hídon. Ez Bogyiszló fej­lődése szempontjában igen nagyjelentőségű dolog lenne. — Mi a titka az eredménye­iknek? (Amellett, hogy az ál­lami pénzek elosztásának rend­szere kedvezett a Bogyiszlóhoz hasonló nagyságrendű telepü­léseknek.) — Az, hogy békesség volt a községben. A különböző ér­dekcsoportokat, a termelő egy­ségeket és a lakosságot sikerült összehozni fontos célok érde­kében. Másfelől tény, hogy a bogyiszlói dunai üdülőterület révén emberi kapcsolatokra tet­tünk szert, lobbi-érdekeket tud­tunk érvényesíteni. — A faluban is egyik legna­gyobb erényének tartják, hogy mióta Ön a polgármester, nyu­galom van a községben és a képviselőtestületben. — Egyik elődöm mondta nekem, hogy az ügyek három féle módon intéződnek el. Egy- harmadukkal semmit sem kell tenni, önmaguktól megoldód­nak. A másik egyharmadot csak kicsit kell „megpiszkálni”. A harmadik harmad a komoly ügyek csoportja, de azokat is meg lehet oldani. Csak az a kérdés, hogyan. Ha a rázós ügyekre valaki hirtelen ráharap és azonnal, csapkodva intézke­dik, akkor általában elesnek néhányan a csatákban. De hozzá lehet nyúlni a dolgokhoz csendesen is, kivárva, konflik­tusok teremtése nélkül. Az előző testületben kezdet­ben komoly ellenzékem volt. Ebből két évvel később együttműködés lett, és a végén már szinte egy akarat. — Önt már harmadszor vá­lasztották meg faluvezetőnek, és ha ez a ciklus lejár, még mindig fiatal lesz. El tudja-e képzelni az életét, a munkáját Bogyisz- lón kívül is? — Hogyne. A magyar tör­vények ugyan nem mondják meg, hogy egy polgármester hányszor jelöltetheti magát újra, de én azt mondom, hogy van ennek egy mértéke. Még gondolkodnom kell, hogy mit fogok csinálni. Remélem, a cik­lus végéig el tudom dönteni. — Mint sikeres embert, a politika nem kereste meg? — Megkeresett. De nem ha­tározottan. Egy lakossági fórumon meg­kérdezte tőlem egy idősebb bá­csi, gondolom a nyugdíjprob­lémák miatt, hogy mondd meg Pistukám, „Fideszös” vagy-e, vagy nem vagy „Fideszös”? Nyilvánvaló, hogy a válasz­tásokon valahova én is elhe­lyeztem a voksomat, de amíg én polgármester leszek, függet­len szeretnék lenni bármilyen párttól. Ennek pusztán taktikai oka van. Szerintem a minden­kori helyhatóságnak folyama­tosan lojálisnak, azaz együtt­működésre törekvőnek kell lennie a mindenkori kormány­hoz — a helyi problémák meg­oldása érdekében.-ht­A VIII. Egész-ség Hónap 1. hete Együtt a harmonikus családért Nyolcadik alkalommal ren­dezik meg a tolnai Egész-ség Hónapot, amelynek idei ren­dezvénysorozata is bővelke­dik kiemelkedőnek ígérkező programokban. A helyi elő­adók mellett országosan is­mert személyiségeket (a tel­jesség igénye nélkül: dr. Pusz­tai Erzsébet, dr. Vekerdy Tamás, Kun János, dr. Dávid Ibolya, dr. Veér András) is láthat-hallhat a közönség. Az idei programsorozat novem­ber 4-én, szerdán kezdődik. November 4. (szerda) Városháza 17 óra: Dr. Szilák Mihály polgár- mester megnyitója Dr. Pusztai Erzsébet (politi­kai államtitkár): A prevenció szerepe a harmonikus család kialakulásában 18 óra: Ránky Edit (egészségvédelmi manager): „Betévő szimbólu­mok — ami a napi falatok mö­gött van November 6. (péntek) Városháza 17 óra: Dr. Vekerdy Tamás (pszicholó­gus): Együtt a harmonikus csa­ládért: anya-apa-testvérek­nagyszülők-óvoda-iskola November 7. (szombat) Széchenyi iskola csarnoka 14 óra: Egész-ség Kupa Férfi kosárlabda November 8. (vasárnap) Széchenyi iskola csarnoka 9—12 óra: Játssz velünk! Családi sportdélelőtt Szakály Viktor, az életrevaló A tolnai Wosinsky iskola 6. A. osztályos tanulói „Szuper A-sok” néven idén is részt vesznek az Életrevaló Plusz országos vetélkedősorozaton. Ak­tuális feladatuk egy helyi hírességgel történő in­terjú-készítés volt. A Szu­per A-nak kapóra jött, hogy a héten az iskolában élménybeszámolót tartott a kitűnő tolnai kajak-ket­tős, Szakály Viktor és Jámbor Attila, akik a vá­ros történetének első vi­lágbajnokságát szerezték nemrégiben a hosszú távú VB-n. A gyerekek Szakály Viktort szemelték ki az in­terjúkészítésre, tekintettel arra, hogy Viktor is a - most már - Wosinsky is­kola tanulója volt egyko­ron. A leleményes Szuper A-soknak a kiváló spor­toló múltjának - eddig a homályban maradt - egyes meglepő momentu­mairól is sikerült felleb- bentenie a fátylat. — Szeretett iskolába járni? — Nem mindig. — Jó tanuló volt? — Igen. Négyes-ötös. — Mikor kezdett spor­tolni? — 7-8 évesen. — Kacsingatott más sportágak felé is? — Igen. — Mindenki felismeri magát, mint világbajnokot? — Egyre többen felis­mernek. — Volt már vízibale­sete ? — Hajótörés, kormány­törés. — Megszámolta már, hogy hányszor lapátol egy edzés alatt? — Percenként százat, egy edzésen 1,5 órát evezek. — Ki a példaképe? — Nagyváradi Tibor. — Maga szerint ki az életrevaló? — Aki önálló, sikereket ér el, talpraesett és egyedül is el tud boldogulni az élet­ben. A Tolna Városi Nyugdíjas Érdekszövetség ezúton is megköszöni az „1 százalékokat”. A kapott 16.682 forintot az idősek napja meg­rendezésére fordítot­ták. A festő, áld néha inkább borozna (Folytatás az 1. oldalról.) — Félretéve minden sze­rénységet: hogy forog a neve a fővárosban? — Én egy magányos farkas vagyok, semmilyen csoporthoz nem tartozom. Vannak persze jó barátaim, idősebbek, régi mesterek. Úgy gondolom, nem olyan rossz a megítélésem. Is­mernek. Régen, a képcsamoki rendszerben, egy évben két ki­állítást csináltam, jól tudtam el­adni. Kerestek. Most már ez a dolog felborult. Ma vannak jó művészek, akik csak azért nem nyomorog­nak, mert mással is foglalkoz­nak. — A mai világban hogy tudja elhelyezni magát egy olyan bohém alkat, mint ami­lyen Ön? — Sehogy. Mégis valahol el kell helyezni magam. Krúdy egyszer azt írta, hogy milyen rohanó a világ, automobilok zakatolnak, motorosok zúgnak, egy új Shakespeare-nek kellene lennie, aki ezt mind meg tudná írni. A vége meg az, hogy nem is szeretne regényt írni egy mo­toros emberről. Szóval mindenképpen szük­ség van egy belső világra. Visz- szafelé is lehet utazni. Mondjuk a gyerekkorba. És akkor azt mondom, hogy az én belső vi­lágomba milyen jó vissza­menni, mert ez a bizonyos külső világ, ami van most, nem tetszik. Én a Vízivárosban la­kom, és amikor ott lemegyek a Dunára, akkor mégis azt mon­dom magamban: Karaszi-fok, Dombon. Meg kell állni egy kicsit a rohanásban. Az jó a szívnek, jó az egészségnek. El kell gondol­kodni. Nem nosztalgia ez, ha­nem egy más világba való be­vezetés. Ilyen a zenehallgatás is. Egy egész más világba kerül az ember... Hacsak ugye, nem techno az a zene. — Gyakran van úgy, hogy elege van a festésből, és inkább borozni menne? — Ez a képem, amire most utalt, pár évvel ezelőtt készült. Semmi nem ment. Akkor festet­tem ezt a képet, hogy hát jó, hagyjuk abba, nem érdemes ezt csinálni. Menjünk el borozni, udvarolni, vagy bármi mást. Van ez így. De aztán két hét múlva feltöltődik az ember, és végül újra elkezdi. Csinálni kell. Ez nekem létkérdés. Az a legborzasztóbb, amikor nem jut eszembe semmi, és csak kenem a festéket, mondom Jézus, Úristen .. . kétszáz forint megint elkenődött. — Arra soha nem gondolt, hogy nem kellett volna festőnek lennie? — Nem. Kész tények elé voltam állítva. Semmihez nem értettem ugyanis. De komo­lyan. Isteni szerencsének és két tolnai ember segítségének kö­szönhető, hogy felvettek a mű­vészeti gimnáziumba. — Önt a szülőföldjéhez na­gyon ragaszkodó művészként tartják számon Tolnán. — Gyönyörű gyerekkorunk volt. Ott volt a tolnai, a faddi Duna. Bicikliztünk, úsztunk, csónakáztunk, társaság volt, röhögtünk. A tánciskolában mint az őrültek táncoltunk. Ezekből az élményekből le­het táplálkozni. Ez elkíséri az embert. Amikor mondjuk halá­los szegényen egy albérleti szobában ültem, szóval olyan­kor nagyon jó volt a visszaem­lékezés, és ez erőt adott. — Tolnai megfesteni valója nincs mostanában? Nem gon­dolt esetleg a Penny Market megörökítésére ? — Hát nem. És tudja, amikor a Martinék Jóska bácsi lefestette a tolnai holtágat, arra egy tolnai azt mondta, hogy na, tényleg, ez a Duna. Én megcsináltam az ar­tézi kút környékét, a Régi idők nyomában című képen. Azzal a képpel én többet akarok el­mondani, általánosabb dolgo­kat, Azon a képen nem a tolnai Duna szerepel. Abban a képben a tolnai Duna is benne van. — Hogyan tovább? — Olyan nagy-nagy tervem nincs. Kiállításokat fogok to­vábbra is csinálni. Hogy aztán hogy fog menni, nem tudom. — De mégis, miként sze­retné, ha alakulna az élete? — Egészségem legyen. Ha szellemileg és fizikailag jól va­gyok, akkor rajtam múlik a do­log. Akkor mindent meg lehet csinálni. — Most egészséges ? — Úgy érzem. — Szóval, hogy érzi magát? — Jól. Nagyon jól. -s-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents