Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-22 / 248. szám

1998. október 22., csütörtök ünnepi Magazin 9. oldal „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha el­esik, nem emeli föl senki.” (Préd. 4:9-10). Kedves Olvasóm! Voltál már életedben valaha - fizi­kailag vagy lelkileg - távol szeretteidtől, családodtól, barátaidtól, netán Megváltó Uradtól? Érezted már magad nagyon egyedül? Hány ma­gányos embert látsz magad körül nap mint nap, akik szomorúak, mert úgy érzik, senki nem segít rajtuk, nem törődik velük? Milyen nagy igazság rejlik a teremtéskor elhangzó isteni kijelentésben: „Nem jó az embernek egyedül lenni. ..” (lMóz. 2—18)! A most olva­Jó hír sott tanítás is ezt erősíti meg: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.” Bár értelmünkkel tudjuk, szemünkkel látjuk mások életében, s olykor saját ma­gunk is érezzük, hogy az összefogásban több erő van, mint az egyéni erőlködésben, miért van mégis annyi ember egyedül ebben a világban? Hogyan válhat valaki ma­gányossá? Van, aki önhibá­ján kívül marad egyedül, há­zastárs, szülő, testvér nélkül. Micsoda áldást hordoznak azok a Krisztusban hívő test­vérek, akik Pál apostol buz­dítása szerint élnek: „Egy­más terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gál. 6:2). Mások viszont saját maguk választ­ják az egyedüllétet. Lehet, hogy nem tudatosan teszik ezt, de annyira tele vannak munkával a gazdagság utáni vágy miatt, hogy telhetetlen- ségük, vagy túlzott önzésük „gyümölcseként” magukra maradnak. A lelki magányosságot mindenki magának köszön­heti. Mert igaz, hogy hosszú az út „lélektől lélekig”, de Is­ten teremtett rendjébe beil­leszkedve, az Ő felőlem ké­szített tervét alázattal és en­gedelmesen elfogadva mégis lelhetek igazi testvért, bará­tot, társat. Áldjuk ma együtt Terem­tőnket ezért a nagyszerű le­hetőségért! A magányosság elűzése érdekében pedig szívleljük meg az előbb emlí­tett igevers alapján íródott ének buzdítását! „Sok a baj, betegség, Sok a gond, nehézség: • Honnan jő ilyenkor segítség? Egymásnak terhét ha hordozzátok, Úgy tesztek Jézus szava szerint. Egymásnak terhét csak hordozzátok, Mint arra Jézus példája int! ” Bálint Andrea baptista teológus Albrecht Hengerer misszioná­rius, a liebenzelli misszió mun­katársa vetítettképes előadás­ban számol be a misszió mun­kájáról november 1-én, vasár­nap este fél hatkor. A helyszín: Szekszárd, Metodista Egyház, Munkácsy utca 1. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. I. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Rejtett értékeink • • Orömünnep 1848-ban Amikor 1848. október 13-án Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizottmány nevében levelet küldött Sztankovánszky Imre Tolna megyei főispánnak, s „a hadi történetekben csak nem páratlan ozorai fényes győzödelemről” szólt, szavai mellé pedig a „fényes diadal örök emlékéül, a tolnai nem­zet őrségnek tulajdonul” há­rom ágyú küldését ígérte, már sejthető volt, hogy ezek­nek átadása aligha múlik el népünnepély nélkül. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a honvédseregek ép­pen a schwechati csatába in­dultak nyugaton, Tolnán „a hazától nyert kincs illő elfo­gadására” többezer nemzetőr gyülekezett össze a megye minden járásából. A várme­gyének nevet adó mezővá­rosba nyolc nappal előbb gőzhajón érkeztek meg az ajándék ágyúk, amelyeket eredetileg társzekereken akartak Szekszárdra hozni, de nem került megfelelő al­kalmatosság, ezért „az elsőt Geisz József tolnai postatu­lajdonos úr, másodikat Tolna mezőváros és a harmadikat Bezerédj István követ úr nemzeti szalagokkal feléke­sített négy-négy szép lova vontatván” iindult a menet reggeli nyolc órakor Szek­szárd felé. Az egykorú újságtudósítás - amelyből a nap krónikáját ismerhetjük - talán Mehr- werth Ignác szekszárdi jegyző tollát dicséri, mert nemcsak pontos, lelkes, ha­nem nagyon alapos is. Ezért tudjuk, hogy a nap, 1848. ok­tóber 29-e, vasárnap s „ne­velte annak a roppant néptö­meg részvételével emelke­dett éfnyét a szép őszi időnek kellemben s melegbeni kitar­tása. Minden arcon az édes megelégedés és ritka öröm­érzésnek sugárvonásai valá- nak olvashatók. Ki csak mo­zoghatott, vagy a dobszó ál­tal már kora reggel egybehi­vatott nemzet őrség mozdu­latát lépten követte, vagy a fényes bejövetelt fogadó nagy utcát végig ellepve szállta meg”. Tolnáról ugyancsak szapo- rázhatták lépteiket, mert alig két óra alatt már a Sióhoz ér­tek az ágyúk. „Előttük gya­logoltak részint magyar, ré­szint nemzetőri öltözetekben a megyei tisztviselőség egy része s nemzetőri kapitá­nyok, néhányan paripákon, az ágyúkat mindkét oldalról kivont karddal a tolnai nem­zetőrök kísérvén. Legelöl harsogott a derék bajai zené­szek lelkesítő Rákóczi indu­lója. Az ágyúk után jöttek a többi, részint felfegyverzett, részint fegyvemélkülies tol­nai s ezrekre menő vidéki nemzetőrök”. Csapó Vilmos, az ékkor már ezredessé előléptetett ozorai hadvezér, aki alatt már az állami ménesből jutalmul kapott ló fickándozott „gyö­nyörű ezredesi egyenruhájá­ban előlovagolván generáls­tábjával, utána 6 században rendes szakaszokra felosztva a szegzárdi nemzetőrsereg je­les bamászaki zenéjének kísé­rete mellett” a mai 6-os út Sió-hídjánál fogadta a nép­tengert. Az örökzöld ágacs­kákkal díszített nemzetőrök 11 órára vonultak ez éljenző helybeliek sorfala között a mai Gróf Pál utcai lakótelep akkor üresen álló helyére, „a vásárálláson túli sík térre”. „Itt már a szabad ég alatt tartandó tábori misére zöld gályákból Ízletesen (!) felsze­relt oltár készen tartatván, miután a tengemép kapitányai által négyszegkörbe felállítta­tott, s ezredes úr az ünnep méltóságának nevelésére köz- tisztelet és szeretet által öve­dzett főispán úr után küldött­ségek bocsátva, ez a jelenvolt tisztviselői kar kíséretében nemzeti köntösben megjelent és a négyszegű kört (!) képe­zett nemzetőrsereg közül tet­szését nyert szemléjét meg­tette volna, Gajdasik segéd­lelkész úr által a mise buzgó áhítattal megtartatott”. Sztan­kovánszky Imre főispán be­szédében hangsúlyozta: „Szabad nép! Vitéz nemzet­őrök! Nehéz, komor idő bo­rult reánk, melyben aggódó keblünk nem nyílik örömnek és bús napjainkat nem válto­gatják vidám ünnepek. De mai nap megülnünk egyet Is­ten engede, ünnepét fényes diadalnak a Siónál”. A jövő­höz is hasonló lelkesedést kí­vánt „az ünnepély céljához alkalmazott jeles beszédé­ben”, majd „a négyszögű kö­rön túlhelyezett 3 ágyú torká­ból először a haza békéjéért, másodszor a haza idveért és harmadszor a nemzet örök di­csőségéért az idvezlő lövések megdördültek”. Dr. Töttó's Gábor A vevő az első, Erzsébet amúgyis csak „II.” A lordkapitány adja át a kitüntetést Trevor Jones walesi tejesember annyira komolyan veszi munkáját, hogy inkább lemond a II. Erzsébet királynővel való találkozás lehetőségéről, csak hogy ne hagyja cserben egyetlen napra sem vevőit. No meg a stressznek sem híve - jelentették a hírügynökségek. A királynő a Buckingham palotába hívta a 69 éves tejes­embert, aki 1949 óta szállítja házhoz a tejesüvegeket a dél­walesi Tredegarban, hogy szolgálatának elismeréseként átadja neki a Brit Birodalmi Rend Tagja kitüntetést. A ki­tüntetendő azonban úgy dön­tött, hogy a londoni út túl sok stresszel járna. „Előző nap már hajtanám magamat, hogy mindent el tudjak intézni, aztán a nagy napon azért hajtanám magam, Folytatódik a nyelvi háború Fekete segédlettel Kaliforniában leszavazták a spanyolt. A 18. szá­zad végén, amikor az Egyesült Ál­lamok önállóvá vált és sok néme­tajkú lakója is volt, komolyan fel­vetődött a kérdés, hogy az új or­szágban az angol mellett a német is hivatalos nyelv legyen. A több­ség a javaslatot - az egység érde­kében - akkor elvetette, s a közös nyelvnek, az angolnak így nagy szerepe lehetett abban, hogy az­után a bevándorlók milliói hamar beilleszkedjenek a fiatal nem­zetbe. Ezt a folyamatot az utóbbi évti­zedekben késleltette, hogy bizto­sították az anyanyelvi oktatást a legnagyobb kisebbség, a spanyol ajkúak gyerekei számára. Demok­ratikus szellemű volt az intézke­dés, a cél pedig az, hogy az ango­lul még nem tudó gyerekek ne szenvedjenek hátrányt a többiek­kel szemben, legyen idejük fel­zárkózni. A jószándék azonban el­lenkező hatást váltott ki: Kalifor­niában az 1,4 millió spanyol ajkú gyerek - az iskolások negyede - nem tanult meg tisztességesen an­golul. A többi között ezért szer­veztek népszavazást a spanyol nyelv oktatás eltörléséről az USA legnépesebb államában. A lakos­ság meg is szavazta a javaslatot, még pedig úgy, hogy még a spa­nyol ajkúak fele is a változtatásra voksolt: újra győzött az egykori elv, vagyis az angol nyelv hege­móniája. A nyelvi háború azon­ban folytatódik Amerikában; egye- bek között azért is, mert a feketebőrűek, vagyis hivatalosan afroamerikaiak szervezetei a befo­lyásukat féltik az immár több, mint 25 miihó spanyol anya­nyelvű amerikaival szemben. Ezért támogatják például a fe­hér amerikaiak mellett a feketék is Kaliforniában a kötelező angol nyelvű tanítást... hogy tíz órára Londonba ér­jek. A királynő elbűvölő hölgy, de annyit nem ér, hogy az ember miatta agyonhaj­szolja magát. Tudom, hogy életem nagy pillanatát mu­lasztom el, de a kirándulás megszakítaná a tej szállítást és nekem mégiscsak a vevőim az elsők. Biztos vagyok benne, hogy ezt őfelsége is megérti” - nyilatkozta Trevor Jones, s vevői elsőségéhez akár hozzá- tehette volna, hogy Erzsébet amúgyis csak „II”. II. Erzsébet megértette: a Tredegarhoz jóval közelebb eső Ebbw Vale-be helyezte át az átadási ünnepséget. Igaz, így a kitüntetett nem az ural­kodó kezéből, hanem á ki­rálynő lordkapitányától veheti majd át az érdemrendet. Az ünnepségre elkíséri 73 éves felesége, Dorothy, lánya, Jane és alig hathónapos unokája. Sőt, a tredegari polgármester reményei szerint a városka lakóinak sokasága is jelen lesz majd. Trevor Jones tejesemberi karrierjét hatéves korában kezdte, amikor még édesapjá­nak segített lovaskocsin ki­hordani a tejet. A második vi­lágháborúban Cipruson és Észak-Afrikában szolgált, majd hazatérése után, 1949- ben visszatért a tejesüvegek­hez. A királynő a kitüntetéseket egyébként a kormányfő javas­latára adja. Tony Blair mun­káspárti kormánya nagy súlyt helyez arra, hogy hétköznapi emberek is részesüljenek ma­gas elismerésben, de Trevor Jones mégsem csupán a király­nővel való találkozást mu­lasztja el, hanem számos olyan ismert személyiséghez - Carol Kidd énekeshez, Peter Cattaneo filmrendezőhöz - sem lesz sze­rencséje, akik ugyanazt a kitün­tetést veszik át a királyi palotá­ban, mint ő az Ebbw Vale-i kul­turális központban. A bölcs előrelátás eredménye Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. Beküldési határ­idő: november 6. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Az október 10-i számban közölt rejtvény helyes megfej­tése a következő: „Szerencséje van, nem talá­lom a párját, így megkaphatja féláron ”, A helyes megfejtést be­küldők közül könyvet nyer­tek: Csörgőné Kovács Zsu­zsa 7097. Nagyszokoly, Kis­faludy utca 136/a.,Gellért­hegyi Gábor 7064. Gyönk, Ifjúság lakótelep 17., Nagy Lászlóné 7251. Kaposgula, Rákóczi u. 145., Matók Ákos 7101.Szekszárd, Barátság u. 14., Madarász Istvánná 7200. Dombóvár, Ivanich A. u. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents