Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

Közlünk élnek 1998. október 18. Negyedik oldal Pofán a parasztnak Megpofoztak egy pedagógust. Az óvónő' épp hazafelé tartott, amikor az utcán egyik óvodása nagymamája rátámadt: — Megverted az unokámat! - ordította, s azt is tudni vélte, hogy a fenyítés „tüskés bottal” történt. Az óvónő' arcán csattant a pofon. Az utcán állók - akik ugyanabban az udvarban laknak, mint a támadó - tétlenül néz­ték a történteket. Senkinek nem jutott eszébe, hogy lecsillapítsa a magából kikelt embert. A megalázott és megrettent asszony könyörgött: beszéljék meg higgadtan a dolgot. Erre azonban esély sem volt. A konfliktus egy olyan esetre vezethető vissza, amikor a meg­vert nevelő nem is volt az óvodában. A kisgyerek füléből vala­melyik társa kitépte a ßlbevalot... A nagymama az unoka óvodástársára hivatkozva állította, hogy az óvónéni verekedett. A kisgyerek később tagadta, hogy ilyesmit mondott volna. Az óvónő kérte, menjenek el az unokához: mondhassa el a gyermek, mi történt. A felbőszült nagymama azonban erre nem volt hajlandó. Hangoztatta, hogy nekik jogaik vannak. Külön­ben is: miért a „parasztok” - értsd: magyarok - foglalkoznak az óvodában az ő roma gyerekeikkel, unokáikkal. Az óvónő pedig azon gondolkodik, hogy neki milyen jogai vannak. Van-e joga arra,.hogy valaki megvédje? Lenne, ha el­mehetne feljelentést tenni a rendőrségre. Ezt azonban azért tartja feleslegesnek, mert kizárólag a nagymamával egy udvar­ból valók látták az esetet. Tanúja aligha akadna. Az utcán ak­kor épp nem jár arra egyetlen „paraszt” sem. Addig sikerült el­jutni, hogy a nagypapa végül elnézést kért felesége viselkedése miatt. A történtek óta nem viszi oviba anyukája a gyermeket. Talán mert szégyelli a történteket. Pedig ott szeretik a kicsit. Jó gye­rek - mondják róla az óvónők. Ebéd után aranyosan elalszik, ha mesélnek neki. Hangyái János A világ legfittebb hölgye Kállai Ildikó fitness vi­lágbajnoknő. Régóta köz­tudomású, hogy a Földön a magyar lányok a leg­szebbek, jó tudni, hogy a világ legfittebb hölgye is magyar. Kállai Ildikó idén augusztusban nyert világbajnokságot Las Vegasban, négy éve fog­lalkozik a sportággal, kétszeres Európa-baj- nok, vb ezüst- és arany­érmes. Béres Alexandra után Magyarország má­sodik fitness világbaj­noka. A fitnessben a szépség a kisportolt, formás külső­ben ölt testet. A versenyek maguk három számból áll­nak. A fürdőruhás felvonu­lás közben mutatkoznak be a résztvevők hat-nyolc mondatban, a második számban rengeteg aerobic és tornász elemet alkal­mazva, saját koreográfiá­juk szerint zenére mozog­nak, táncolnak, zárásként pedig estélyi ruhában kell megjelenniük a zsűri előtt. Szépnek, ügyesnek, el- bűvölőnek kell lenniük egyszerre. A huszonnyolc esztendős Kállai Ildikó az. A Samsung Futófesztivál budapesti sajtótájékoztató­jára férjével érkezett. Rendkívül népszerű volt a jelenlévők körében, türel­mesen állta a rohamot, örömmel nyilatkozott az újságíróknak. — Mi a magyar fitness versenyzők sikerének titka? - kérdeztük a világbajnok­nőt. — Hazánkban komoly motivációs tényezőt jelen­tenek a színvonalas verse­nyek és a sportág anyagi támogatottsága. Hargitai Győző, a California kondi­cionáló szerek forgalmazó­jaként igen komoly támo­gatást nyújt, így többen is magas szinten űzhetjük a fitnesst. — Gondolom, az Ön si­kerénél jobb reklám nem kell az egyébként is egyre népszerűbb sportágnak. — A Fit Kid versenye­ken ma már nyolc éves kortól rajthoz állhatnak a gyerekek. Nekem is szá­mos tanítványom van a két éve alapított fitnessisko- lámban. A célunk egészsé­ges, jó érzésű, pozitív gon­dolkodású emberek neve­lése. A mozgás, az aerobic mellett elméleti órákat is tartunk, növendékeink mi­nimális anatómiai és pszi­chológiai ismereteket is szereznek, megismertetjük őket a helyes táplálkozás és életmód szabályaival. Életfelfogásunk szerint a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, s végrehajtsuk a terveinket. Budapest mel­lett például Zalaegerszegen is dolgozik már egy cso­portunk. Másutt is tervez­zük hasonló körök indítá­sát. Szándékaink szerint az oktatóink képzése októ­berben, novemberben kez­dődne, vezetőink január­ban végeznének. Ha minden jól alakul Kállai Ildikóval a közeljö­vőben akár Szekszárdon is összefuthatunk. Az elkép­zelések szerint ugyanis a tolnai megyeszékhely lenne egyike az új állo­máshelyeknek. - teszi ­Gyenis, a lóbolo Az elmúlt évben és az idén a Dombévár környéki lovasversenyeken, a szüreti felvonulásokon az érdeklődők minde­nütt megcsodáltak egy pónifogatot, me­lyet Gyenis Gyula hajtott. A fiatalember­rel és segédhajtójával, Pencs Annával arról beszélgettünk, hogy miként lesz az ember „lóbolond”.- Négy évvel ezelőtt Igáiban láttunk egy pó­nifogatot, mellyel a tu­lajdonos a vendégeket kocsikáztatta. Az apró lovak nagyon megtet­szettek mindkettőnknek, de hosszú időbe tellett, mire elszántuk magun­kat a vásárlásra. Mérle­geltük, hogy a lótartás igen nagy lekötöttséget jelent, a pónik minden­napi törődést igényelnek - kezdte a történetet Gyenis Gyula.- Két évvel ezelőtt vettünk egy, a shetlandi fajtához tartozó vemhes kancát, Babát és annak három hónapos csikóját, Cukit - vette át a szót Pencs Anna. Nemsokára megszületett Baba má­sik csikója, Csinos, majd egy mént is vásároltunk, Nótást. Időközben felépítet­tük az istállót és ker­tünkből egy karámot alakítottunk ki. Elkészí­tettünk egy hatszemé­lyes fogatot, lószerszá­mokat vásároltunk. Gu- narasfürdőn illetve a tér­ség nagyszabású szabad­téri rendezvényein mi is elkezdtük a kocsikázta- tást, a lovagoltatást. Tavaly a kurdi lovas- versenyre is meghívást kaptunk, ahol aztán ki­próbáltuk a fogatunkat a pályán is. Meglepeté­sünkre kiderült, hogy pónijaink sokkal gyor­sabban szlalomoznak az akadályok között, mint a normál méretű lovak. Az idei tavaszon elha­tároztuk, hogy az eddi­gieknél komolyabban foglalkozunk a verseny­zéssel. Ám rövid időn belül rá kellett döbben­nünk arra, hogy a Dél- Dunántúlon, Dombóvá­ron és Nagyszokolyon kívül sehol sem rendez­nek versenyt a pónifoga- toknak és hajtóiknak. Ezért kénytelenek va­gyunk szinte minden al­kalommal az Alföldre utazni a megméretteté­sekre. Ott nagy divatja van most a kis lovak tar­tásának és versenyezte­tésének.- A legszebb remé­nyeinket is felülmúlták azok az eredmények, melyeket az idén elér­tünk - emelte ki a dom­bóvári fiatalember. Az orgoványi, a borbás- pusztai, a dombóvári, a nagyszokolyi, a tisza- kécskei, a mélykúti, a kiskunmajsai és a kecs­keméti versenyek mind­egyikén az első öt he­lyezett fogat között vé­geztünk Cuki és Nótás szenzációs teljesítmé­nyének köszönhetően. Ahhoz, hogy lovaink eredményesen szerepel­jenek, nagyon sokat kell velük foglalkozni. Az idén díj-, akadály- és vadászhajtással próbál­koztunk. A versenyek szervezőinek ígérete szerint jövőre már mara- tonhajtásban is össze­mérhetik tudásukat a pónifogatosok.- Megkezdtük a ló- tenyésztést is. Baba és Nótás csikója, egy na­gyon szép kis mén, Zsi- vány az idén született. El akartuk adni, de most már biztos, hogy meg­tartjuk. A két „fiúpóni- ból” szeretnénk egy olyan fogatot kialakí­tani, mely még a mosta­ninál is jobb eredmé­nyeket ér majd el - zárta mondandóját a segéd­hajtó. -glaub­Karatézik, üt, vág és kitűnően lő Több, mint testőr, NO! A testőr férfi és olyan vonzé, mint Kevin Costner volt Whit­ney Houston oldalán a neveze­tes amerikai filmben. Vagy ha nem ilyen, akkor olyan hatal­mas, mint egy hármas szek­rény, fekete öltönyös, kefefri- zurás, sötét szemüveges go­rilla. Ez az átlag vélekedés. Ehhez képest a Szekszárdon testőrtanfo- lyamot végzett Pölös Márta csinos, vé­kony, 23 éves fiatal hölgy. — Mi késztet arra egy nőt, hogy testőr legyen? —- Régi vágyam volt egy ilyen tanfo­lyamot elvégezni. — Huszonhárom éves, főállásban az Atomix Security alkalmazottja, férfi kollé­gáival a paksi atomerőmű biztonságáért fe­lel. Hogy került ide? — Mindig érdekeltek az önvédelmi sportok, középiskolában a kajakozás mel­lett különböző japán küzdő sportokat tanul­tam, Wing-tsunt és Aiikidoant. Szakmun­kásképzőt végeztem, de nem találtam meg­felelő munkahelyet. Ekkor szólt az egyik ismerősöm, hogy női biztonsági őröket ke­resnek az egyik céghez. Ekkor végeztem el a személy- és vagyonőri tanfolyamot. Ezt követően egy ideig különböző objektumo­kat - Samsonite, Gemenc Gabona, TB, Nyugdíjintézet - őriztem, majd 1996-ban kerültem az atomerőmű biztonsági szolgá­latához. — Az atomerőművet védeni kell, rend­ben. De mi a feladata egy biztonsági őrnek a hivatalokban ? — Elsősorban azt kell megakadályozni, hogy az ügyfelek az épület azon részébe menjenek, ahol nincs ügyintézés. Ezen túl pedig a lopásokat kell megakadályozni. — Mit lehet ellopni egy ilyen helyen, ügyiratokat? — Nem éppen. Volt olyan esetem, ami­kor egy férfit kaptam el, aki a mosdóban le­szerelt mindent, még a vécétartályt is. A holmit egy nagy sportszatyorban akartra elvinni. —j És akkor jött Ön .. . — Először a gondnok, én mégsem me­hettem a férfi vécébe, őt küldtem be, mert gyanús volt, hogy már félórája benn van az illető a mosdóban. Épp a kézszántót sze­relte le az ismeretlen, amikor a gondok rá­nyitott. A tolvaj fellökte és megpróbált el­menekülni, utána futottam és leszereltem. — Egy gyenge nő egy nagydarab férfit? — Az illető nem így gondolta, mert amikor jöttek a rendőrök, hogy elvigyék, FOTÓ: ÓTÓS RÉKA szó nélkül követte őket, csak azt kérte, hogy „ezt a nőt ne engedjék a közelembe, mert ez rosszabb, mint maguk”! Különben sem az a lényeg, hogy valaki kétméteres legyen. Fontosabb, hogy szellemileg át­lássa a teendőket. — Ezek szerint tarthatnak magától a férfiak. Van barátja? — Mennyasszony vagyok, a vőlegé­nyem szintén biztonsági őr, négy éve, a tan­folyamon ismerkedtünk meg. — Házasság, gyermek? — Egyelőre várunk, mind a kettőnknek vannak még szakmai tervei, amit a család- alapítás előtt szeretnénk megvalósítani. Én például szeretném elvégezni a haladó, majd a felsőfokú testőr tanfolyamot. — Ezek szerint szívesen vállalna szemé­lyi védelmet? — Igen, nagyon érdekel a dolog. Már volt ilyen megbízásom pártrendezvényen. — Azt mondják, nagyon jól lő. — Októberben az Átomix szervezésé­ben volt Biritó-pusztán nemzetközi lövész­verseny háromszáz fő részvételével, női egyéniben pisztollyal, húsz méterről 6. he­lyezést értem el. — Azért ez nem veszélytelen foglalko­zás. Nem kapott még fenyegetést? — Volt már, hogy akit lopáson kaptam később telefonált, hogy rám robbantja a há­zat, mert lebuktattam. — Megijedt? — Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, de nem ijedtem meg, ez a szakmával jár. Aztán meg vannak az ilyenkor szoká­sos biztonsági teendők. — Nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta ? — Egy pillanatig sem, nagyon szeretem a munkámat. F. Kováts Éva r i

Next

/
Thumbnails
Contents