Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

4. oldal Megyei Körkép 1998. október 17., szombat — Tolna Es Környéke Hír-Forrás Kis katolikus kézművesek A tolnai katolikus általános iskola hétfőn és kedden kézműves napokat rendez az intézmény diákjai szá­mára. A program keretében meglátogatják a helybéli Koroknai-féle fazekas mű­helyt, egy festőművész se­gítségével ismerkedhetnek a festés, a rajzolás rejtelmei­vel és a szövésbe is belekós­tolhatnak. A diákok ez idő alatt született alkotásait ok­tóber 23-án kiállítják az is­kolában. A tárlatnyitás dél­előtt 9 órakor lesz. Ugyan­csak az intézményhez kap­csolódó hír, hogy a szülők- nevelők bálját október 22- én, 19 órától rendezik meg a tolnai Galéria étteremben. Mözsi babaház adakozásból A mözsi Szent István utcai óvoda babaházat szeretne építtetni a kisdedek részére. A tervek már elkészültek, a házacska 14 négyzetméte­res, cseréptetős építmény lesz. A babaház elkészülté­nek érdekében korábban gyűjtést rendeztek Mözsön, amiből több tízezer forint gyűlt össze. Ugyancsak ezt a célt szolgálta a múlt hét­végén, a mözsi művelődési házban megrendezett jóté­konysági bál is. A szervezők igen kedvező tapasztalato­kat szereztek a cégek és magánemberek segítőkész­ségével kapcsolatban, hi­szen összesen 37 adakozó­nak köszönhették meg az ér­tékes felajánlásokat. A ba­baház elkészültéhez ezen fe­lül további anyagi segít­ségre van szüksége az óvo­dának, a gyűjtés tehát foly­tatódik. Milyen volt a tolnai szüret? A Tolnai Kertbarát Kör hét­főn 18.30-tól a helyi műve­lődési házban tartja soros összejövetelét, amelyen a kiváló borász, id. Saramó János beszél a ’ 98-as év szüreti tapasztalatairól. A Tolna és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány kuratóriuma köszönetét fejezi ki mind­azok részére, akik az alapítványt tá­mogatták, személyi jövedelemadójuk 1 %-át az alapítvány javára fordították. A kuratórium tájékoztatja a tisztelt tá­mogatókat arról, hogy az SZJA 1 bo­ából befolyt 32.864 Ft-ot a tolnai rend­őrőrs részére korábban vásárolt tech­nikai eszközök javítására és felújítá­sára fordította. Pedagógus kapta a kitüntetést Egy „doktor”, aki főzni is tanított A kitüntetés átadásán (Folytatás az 1. oldalról.) Tedd meg, amit megtehetsz. És amit nem tudsz megtenni, ha gyengének érzed magad, kérj segítséget. Ezzel arra próbáltam bátorítani az időseket, hogy ne csak mindig adjanak, hanem alkalomadtán, amikor muszáj, kérjenek is. A másik egy Arany-idézet volt, amely arról szól, hogy a jó Isten kévébe köt, betakarít ben­nünket a régi rakott csűrébe, és vet helyünkre más gabonát cse­rébe. Gondolom, ezen megha­tódhatott a közönség, hogy mégis érdemes élni, mert lesz folytatás. — Faddi származású? — Itt születtem, de az ifjú­ságomat nem itt töltöttem. ’42- ig Budapesten laktunk, akkor tanítói oklevelet szereztem, majd Tolna megyében helyez­kedtem el egy nagyon jó állás­ban: Majsapusztán, a herceg Esterházy családnál voltam ne­velőnő. Azon felül ott volt még a pusztai iskola is, kántorkod- tam is, szóval ott is sok mindent csináltam. Amikor az meg­szűnt, ’45-ben a faddi iskola­szék megválasztott tanítónak. Azóta itt vagyok. — Nem éppen gyakran for­dul elő', hogy valaki pedagógi­ából doktorál. — A disszertációm a hátrá­nyos helyzetű tanulók gon­dolkodásra neveléséről szólt, csak egy kicsit ka­cifántosabb volt a címe. — Úgy tu­dom, sok mindent taní­tott. — Az egyik volt ta­nítványom azt írta, hogy fe­lejthetetlen vagyok. Kiderült, azért, mert többek között főzni is tanítot­tam őt. Ugyanis elvégeztem a háztartástan szakot is. A tanítói oklevél megszerzése után a pé­csi főiskolát, utána Pesten az egyetemet végeztem el. — Úgy tudom, akadémiai munkája is volt. — Tényleg. Abban az idő­ben nagyon sok pályázatra je­lentkeztem. Azért, mert éppen akkor tanultam azokat a dolgo­kat, ez egybevágott a tanulmá­nyaimmal. Nem is nagyon lehe­tett belekötni, mert friss infor­mációim voltak, és akkor nem csoda, ha elfogadták a munká­mat. — Mikor ment nyugdíjba? — Ne haragudjon, de én az évszámokat nemigen jegyez­tem meg. Körülbelül hatvan éves koromban mentem nyug­díjba, most vagyok hetvenhat, tehát nagyjából 16 éve. — Úgy érzem, ha nem kér­dezek rá konkrétan az életútja egyes állomásaira, eredménye­ire, magától biztos nem beszél ezekről. — Nem hát. Ezek már el­múlt dolgok. — És akkor mi a fontos? — Amit éppen csinálni kell. — Mit csinál mostanában? — Reggel elkezdek tanítani és este befejezem. Nagyon tet­szik, hogy jönnek-mennek a gyerekek, a szülők, nagyon életszerű dolog ez. Főként nyelvet, németet, angolt taní­tok, de vannak bukott diákjaim is, akiket én korrepetálok. Az alsós matekot például még tu­dom. — Az egész életét kitölti a tanítás. — Na, azért van ám gazda­ságom is. Itt ez a hatalmas kert, és van még a határban is föl­dem, amit sajnos nem tudok el­adni. Ezért aztán művelem, hogy ne legyen belőle gazten­ger. — Említette, hogy vallásos. Az egyháznál is betölt valami­lyen tisztet? — Ott a hitet oktatom. — Melyik volt élete legszebb időszaka? — Mindig az, amiben éppen benne vagyok. — A jövőt hogy tetszik el­képzelni? — Úgy, hogy elmegyek majd szociális otthonba, ha mu­száj lesz. Amíg nem muszáj, addig csinálom, amit csinálok. — Attól függetlenül, hogy nyilván sok érzelmi szál fűzi ide, milyennek látja a szülőfalu­ját? — Nagyon dolgos nép lakja, értik a munkájukat. Sajnos az a szörnyű közömbösség, ami or­szágszerte jellemző, az itt is megvan. Mindenki a saját napi gondjaival törődik. Meg a tévét lesik állandóan. — Ezek szerint Terka néni­nek nincs tévéje. — Nincs. Hogy férne még az is bele a napba? Rádiót hall­gatok és persze olvasok. — Mit tetszik gondolni, a falu mit gondol Önről? — Most nagyon nagy szere­tettel fogadtak. És nem veszem észre, hogy irigykednének. Igaz, nincs is okuk rá, azt hi­szem. —s­Innen-Onnm Aranylakodalom volt Bo­gyiszlón az elmúlt hétvégén. A tősgyökeres bogyiszlói pár, Gáspár Győző és Görbe Zsófia 1948. szeptemberében kötöttek házasságot. Frigyüket a múlt szombaton a helyi kultúrház kistermében erősítették meg, lányuk és fiuk, öt unokájuk, egy dédunokájuk, a család többi tagja, rokonok és barátok jelenlétében. A megjelentek az ünnepi ebéd után táncmulat­sággal köszöntötték az ötven éves házassági évfordulót. Aranylakodalom lesz ma, azaz szombaton délután 4 órá­tól Faddon, a Diabetes Center­ben. Pasinszki György és Gász Mária 1948. november 20-án esküdtek először hűséget egy­másnak. Akkori fogadalmukat ma délután anyakönyvvezető előtt is megerősítik. Az ünnep­séget a férj tengerentúlon élő testvére rendezi. Az esküvői szertartás után „igazi” - vőfé- lyes, menyasszonyi tortás - la­kodalom veszi kezdetét. A tolnai kijelölt iskola diákjai és pedagógusai a héten óbányai kiránduláson vettek részt. A pa­tak völgyét követő túrán gyö­nyörködtek az őszi Mecsek szépségeiben, leveleket, növé­nyi terméseket gyűjtöttek, vé­gül sok kilométerrel a lábuk­ban, jóleső fáradtsággal tértek haza. „Tízórai teává” változott a Fácánkerti Nyugdíjas Klub múlt vasárnapi, ötórai teának meghirdetett összejövetele. Bár a rendezvényen viszonylag ke­vesen vettek részt, az nagyon jól sikerült. A klubtagok a falu­ból elszármazott vendégekkel együtt felelevenítették a régi szép időket. Az egyik elszár­mazott, Kerekes Kálmán táro- gatós és a tolnai Méhn Gyula zenéje is hozzájárult a késő es­tig tartó rendezvény jó hangula­tához. DiákÉlmények „Kényszerű” nyelvhasználat A tolnai Széchenyi István Általános Iskola 7. osztályos tanu­lói október 5-től 10-ig egy hetet töltöttek nyelvgyakorlás cél­jából a stutensee-i Pestalozzi GHS-Blankenloch testvérisko­lában. A tanulókat családoknál helyezték el, ahol valóban rá voltak kényszerülve a nyelvhasználatra. Részt vettek a délelőtti taní­tási órákon (pl. földrajz, matematika), de alkalmuk nyílott a környék megismerésére is. Egy napot Karlsruheban töltöttek, ahol megtekintették a kastélyt, az állatkertet, a Karlsruhe SC stadionját, a főpályaudvart és a színhá­zat. Michaels­berg csúcsán, Schöneck-ben található az ország ne­gyedik legna­gyobb sport­iskolája, melynek meg­tekintése kü­lönleges cse­megének számított. A város főpolgármestere, Klaus Demal is fogadta a tolnai di­ákokat. Ezt az ünnepélyes aktust egy újabb kirándulás követte, melynek során Stutensee-vel ismerkedtek meg; Büchig legmo­dernebb épületeivel, az 1961-ben épült Theodor Heuss Általá­nos Iskolával és Óvodával, valamint az 1964-ben épült katoli­kus és evangélikus templommal. Friedrichstalban egy tájházat néztek meg. Nagyon jó hangulatban teltek el a napok. Sikerült új barátokat találni, akik jövőre viszonozni fogják újdonsült magyar ismerőseik látogatását. Az utazást támogatta a FASTRON Hungária Kft., a Tolna- text Kft., a Luxin Kft., a Tolna Vízmű Kft., a tolnai német ki­sebbségi önkormányzat, Priprl Tibor és Wéber János. Éjszakai giliszta-kaland A mözsi iskolások nemrégiben a dombori ifjúsági táborban lezajlott „erdei táborozása” több diákot is megihletett. A lapunkhoz eljuttatott írások közül Néber Csilla 7. osztályos tanuló „gilisztás élményeit” adjuk közre. A táborozás második nap­ján elég sokat esett az eső, ezért tele volt az egész tábor gilisztákkal. Ildi néni, a Wusching ta­nár úr és a Főik tanár úr nagyon sze­retnek hor­gászni, ezért elhatározták, hogy gilisztá­kat fognak csalinak. Éjnek idején. Aztán mi, diákok is csatlakoztunk hoz­zájuk. Először nagyon undorodtunk a nyálkás jószágoktól, nem úgy, mint Ildi néni, akinek mind a két kezében csüngött jó nagyra nőtt kukac. Nagyon jó éjjeli elfoglaltság volt. A Főik ta­nár úrral megfigyeltük a giliszták párzását. A hatalmasabb ku­kacokat elneveztük anyakondának és apakondának. Később jöttek a többiek és kíváncsian kérdezték, hogy mit keresünk. Élhitettük velük, hogy az Ildi néni aranynyakláncát. Később aztán rájöttek, hogy nem arany után kutatunk. A Főik tanár úrnak még ott, Domboriban is a főnöke jutott eszébe, akinek a horgászáshoz akart vinni gilisztákat. Biztattuk, ha sokat gyűjt neki, lehet, hogy még fizetésemelést is kap. A nagy vadászat közben észre sem vettük, hogy milyen gyor­san elszaladt az idő. Mi elmentünk aludni, de a tanárok a gilisz­tavadászatot felváltották halvadászatra az éj leple alatt. Másnap reggel frissen sült hallal vártak bennünket. A tűzön nem giliszta sült A sportiskola kertjében Új pénzintézet nyílik Tolnán. Hétfőtől a Fadd és Vidéke Takarékszövetkezet meg­nyitja második tolnai kirendeltségét, a város központjában, a Deák Ferenc utca 4. szám alatt. Az új pénzintézet dolgozói szeretettel várják kedves leendő ügyfeleiket. (x) Derűs őszi történet Kölesdről A férges mák Az ősz szépségeihez a derű is hozzátarto­zik. Az egész esztendőben gondosan ápolt gazdaság eredményei ebben az évszakban látnak napvilágot. Ezzel kapcsolatos az alábbi történet is. Az idei esztendőben nem panaszkodhatunk a terméseredményekre. Szép hozama volt a gabonáknak, lett bőven krumpli és szőlő is egyaránt. Úgy néz ki, hogy a kukorica sem marad el a többi növény termésétől. Egyik óvatos gazda barátommal is az idei bőségről beszélgetünk. Látom az arcán, hogy nem szívesen dicsekedne, sőt szeretné, ha mások nem is tudnának a sikeres gazdasági évről. Kínlódik, erőlködik, hogy valami rosszat is tudjon mondani, amivel meg tudna téveszteni. Hosszabb hallgatás után meg is van a replika: — Jó, jó, szépen sikerült az év, de azért a mák, az férges lett. Volt is neki vagy 20 szál mákja. Varga András Fenti címmel rendezik meg az október 23- i községi programot Faddon. Délelőtt 10 órakor koszorúzás lesz a hősök emlékmű­vénél. 10.20-kor ünnepi köszöntő hangzik el a polgármesteri hivatalnál, majd a Bárka Művészeti Szalon kiállítását nyitja meg Lönhard Ferenc, a tolnai művelődési ház igazgatója. Közreműködik a tolnai ze­neiskola fúvószenekara és a Szekszárd- Újvárosi Katolikus Társaskör Búzavirág néptánccsoportja. 11 órától faddi óborok vetélkedőjére - Majer Mátyás elnökletével - kerül sor a községházán kialakítandó borudvarban. Ezzel párhuzamosan az Admirálban szü­reti étkek főzőversenye zajlik majd. Az érdeklődőket ezen programokon kívül ki­rakodóvásár, kézművesutca és internet­sarok várja majd. („Esőprogram” a műve­lődési házban.) A nevezési feltételekről a helyi könyv­tárban adnak információt. 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents