Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-09 / 211. szám

1998. szeptember 9., szerda Magazin 7. oldal Tetefonkonúv" Telefoni U< ... <!&$*• A nők a strandon négy típusba sorolhatók Milyen a fürdőrudd? Már eleve gyanús, ha egy nő, még ha tisztes távolban is, de férfi közelében telep­szik le a strandon vagy a tengerparton. Ebből indult ki egy francia képes hetilap, amikor „feltérképezte”, mi­lyen jellegű nőkről árulko­dott idén a fürdőruha. Ku­tatásainak eredménye: négy alaptípus. 1. A divat megszállottja. Szinte kényszeresen erőlkö­dik, hogy topmodellekre em­lékeztessen - csak persze kö­vérebb, alacsonyabb és rend­szerint öregebb is azoknál. Ennek ellenére a legdivato­sabb és legfalatnyibb bikinit viseli, és hajlandó akár egy héten át önkínzóan koplalni, hogy le ne pattanjon róla a pa­rányi holmi. Fürödni nem megy, hiszen a méregdrága divatbikini ezt nem élné túl. A férfiakat viszont párducéber­séggel lesi. Nem is titkolja: kész lecsapni minden vala­mire való hímnemű lényre. Az úr aztán magára vessen, ha felvállalja a kalandot. Egy bi­zonyos: sok pénzébe fog ke­rülni. 2. A magányos. Azt a be­nyomást kelti, mintha állan­dóan keresne valakit. A „szalma” nő több változatban létezik. Van, aki előszeretettel pécézi ki magának az úszó­mestert, s ezzel másoknak is jelzi: sportférfiakat gyűjtene, ha hagynák magukat. Az épp faképnél hagyott nő romanti­kus, könnyfakasztó könyvek olvasásával múlasztja az időt, de nagyon feltűnően, hogy észrevegyék, szívesen csi­nálna mást is. A magányos tí­pus minden fajtája „vadász­szuka”, a maga módján, s ezt a fürdőruhája is kifejezi: már bikininek is alig nevezhető vékony csíkokat visel. Szak­értők szerint „elővigyázato­san fogyasztandó”. 3. Az üzletasszony. Ál­landó mozgásban van, és a mobilja úgy hozzánőtt, mint a Szabadság-szobor nőalakjá­nak kezéhez az olajág. A mo­bil szüntelenül be van kap­csolva, a hölgy végtelen be­szélgetést folytat az irodájá­val, abban a biztos tudatban, hogy nélkülözhetetlen. Ez a meggyőződése vonatkozik a férfiakra is. Tehát csak olyan férfiak hajtsanak rá, akik haj­landók minden értelemben alávetni magukat a hölgy szeszélyeinek. 4. Az ideggörcs. Ha nem éppen üvöltő rádiójával, ak­kor idegőrlő gyermekével te­szi próbára strandoló szom­szédai tűrőképességét. Elő­szeretettel kér kölcsön törül­közőt, mobilt vagy napozó­krémet. Örökös elégedetlen, még a Napban és a vízben is talál kivetnivalót. Tőle min­denkit az Isten óvjon - bármi­lyen bikinit viseljen is. A dingó Ausztrália jellegzetes kutyája Sokan tartják a ház körül is. Alkalmazkodók, emberszere­tők, imádnak sétálni, és állító­lag más kutyáknál sokkal kedvesebbek. És drágábbak is, hisz egy-egy dingókölyö- kért 500-700 dollárt is elkér­nek. FOTÓ: FEB/REUTERS Buldózeren a kanapé. Jordániában esküdött egymásnak hűséget ez a különös ízlésű párocska, akik azt vették a fejükbe, hogy a nászágynak kinevezett kanapét egy felvirágzott buldózeren vontatják a tett édes színhelyére. fotó: feb/reuters „A film rövid, de nem eléggé” A hatvanas évek legsikeresebb angol ügynök-sorozata, az Esernyő, báj és keménykalap játékfilmen folytatja pályafutá­sát. Az új hollywoodi verzióban napjaink két feltörekvő világsz­tárja: Urna Thurman és Ralph Fiennes játssza a főszerepet. A kritikusok azonban nem voltak kegyesek a műhöz, oly­annyira nem, hogy akár a Re­kordok könyvébe is bekerül­hetne a Bosszúállók, mint a leg­több rossz kriükát kapott alko­tás. Az ítélet a „katasztrofális- tól” a „halálosan unalmasig” terjed. A két főszereplő szexuá­lis vonzereje egy gyufa meg­gyújtásához sem lenne elég - írja a New York Times. Ralph Fiennes különösen katasztrofá­lis. Azt hiszi magáról, hogy ját­szik - hangzik a Washington Post ítélete. A gonoszt játszó Sean Connery „még sosem ha­sonlított ennyire Búrt Rey- noldshoz” - írja a Times. A cse­lekmény és a dialógusok elvi­selhetetlenek - ebben minden ítész egyet értett. Az egyetlen pozitív észrevétel Urna Thur­man lábának hosszúságát érte, túljátszott brit akcentusát ellen­ben leszólták. A New York Ti­mes summázata: „A film 100 perces. Rövid, de nem eléggé”. Hetvenöt éves az Interpol Csak az Europol lépheti át a nemzeti határokat Húsz ország rendőrsége úgy ítélte meg 75 évvel ezelőtt, hogy „elviselhetetlen” a bűnözés földrészünkön, ezért megalapítot­ták a Nemzetközi Bűnügyi Rendőri Bizottságot, az Interpolt. A szervezet, amelynek székhe­lyéül Bécset választották, célul tűzte ki a a rendőrhatóságok közötti kölcsönös segítségnyúj­tást és együttműködést. Napja­inkban már 177 állam rendőr­sége - köztük a magyar is - tagja az Interpolnak. Mai főhadiszállásán, a fran­ciaországi Lyonban a tagorszá­gokból delegált mintegy há­romszáz, kiválóan képzett rendőr dolgozik. Az „agyköz­pont” munkatársai elemzik a konkrét eseményeket, adat­bankjukba táplálják a bűnözők ismérveit, a szemük színétől a „munkamódszereikig”. A nemzetközi rendőrség gondolata először 1914 tava­szán vetődött föl a monte-car- lói, nemzetközi bűnügyi rend­őri kongresszuson. Csakhogy amiről 14 ország rendőrei meg­egyeztek, azt megsemmisítette az első világháború kitörése. Az 1923 szeptemberében megalakult szervezet a harmin­cas évek végére gyakorlatilag megszűnt. Ausztriát bekebe­lezte a náci birodalom, amely megakadályozta, hogy valame­lyik semleges országba helyez­zék át a szervezet székhelyét, így a bécsi központ az ő ellen­őrzésük alá került. 1946 nyarán 19 ország kül­döttjeinek tanácskozásán szer­vezték újjá az Interpolt, amely­nek rendőrei - bár nemzetközi a szervezet - nem léphetik át saját államuk határát. Miköz­ben a bűnözés nem ismer hatá­rokat. A thaiföldi rendőr pél­dául nem intézkedhet Hollan­diában, még akkor sem, ha tet­ten érhetné a szemmel tartott kábítószercsempészt. Ez a korlátozás már 75 évvel ezelőtt is megosztotta az alapító országokat. Az Európai Unió tagállamainak közös rendőri szervezete, az Europol okult a példakép hibájából, és a bűnül­dözők számára is egységes bel­földnek nyilvánította a tagor­szágok területét. Kulcsár László A legtöbb túlsúlyos Amerikában él A jólét nem csupán hizlal, hanem ágynak dönt, sőt sírba visz. A vészharangot amerikai egészségügyi szakértők kongatják, nem ok nélkül, ám egyelőre hi­ába. Az Egyesült Államok pol­gárai ugyanis még sohasem voltak olyan kövérek, mint napjainkban, amikor min­den eddiginél jobban megy a soruk. Az USA felnőtt lakossá­gának 55 százaléka túlsú­lyos - állapította meg a nemzeti egészségügyi inté­zet kutatócsoportja. Az arány 1960-ban még csak 43 százalék volt. Dr. Xavier Pi-Sunyer, a manhattani St. Luke’s Roosevelt kórház főorvosa nagyon lesújtóan nyilatkozik honfitársairól: „Amerikában él a világ leg­kövérebb népe...” Meglehetősen egyenlőt­lenül oszlanak el a fölösle­ges kilók. Az 50-60 éves nők 35,6%-a hájas; a felnőtt színesbőrű asszonyoknak 37,4 százaléka számít elhí­zottnak. Az általános súlygyara­podás egyik fő oka az, hogy mind többen nem esznek otthon, hanem itt vagy ott - főként a gyorséttermekben, utcai árusoknál - bekapnak egy-egy hatalmas szendvi­cset, fasírtot, főtt vagy sült kolbászt, krumplit stb. Az USA-háztartásokban élők fele ilyen helyeken hagyja az élelemre szánt pénzét. Részben igaz, amit hirdet­nek: zömmel valóban zsír­szegény a kínált, megvett étel, ám fölöslegesen nagy az adag, amit „bűn lenne a tányéron hagyni”. A követ­kezmény pedig ismert. Ráadásul a sokat dolgozó amerikai túl hosszú időt tölt a számítógépe előtt, gépko­csijában. Van ideje a gyor­san bekapott sok ezer kaló­riának fölszívódni, beépülni a hasfal elé, a bordák közé, az ülepre, csípőre. Most de­rült csak ki, hogy az ameri­kaiak negyede (ennyi leg­alább őszintén bevallotta) egyáltalán nem mozog ele­get, nem sportol, nem ko­cog. A túlsúlyos USA-polgá- rok kezelése, gyógyítása évente több mint 100 milli­árd dollárral terheli a beteg- biztosítókat. Aligha vélet­len, ha a munkaadók meg­követelik beosztottjaiktól a rendszeres testmozgást, és minden kifogást megtalál­nak, csakhogy ne kelljen kövér embert fölven­niük. FEB 82H HA A MEGYEI TELEFON HIRDETNE, MOST NEM LENNE IDEJE ÚJSÁGOT LAPOZGATNI... A Megyei Telefonkönyv az összes előfizető adatait tartalmazza; a legnagy obb yy példányszámban megjelenő információhordozó a megyében. Ha benne hirdet, mindenkit elér. Megyei telefonkönyv Hívja fel magára a figyelmet! Hirdetésszervezés: Magyar Telefonkönyvkiadé Kft. 2040 Budaörs, Baross u. 00. Telefon: (23) 504-030 Fax: (23) 504-000 Internet: http://www.mtt.hu j

Next

/
Thumbnails
Contents