Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

Megkerült az elveszett halott Az elmúlt hétvégén elhunyt az édes­anyám, de egyelőre nem tudjuk eltemetni, mert nem találtuk meg- mondta csütörtökön a telefonba kétségbe esve a Gyulajon élő Farkas Gyula. Utána­járunk a megdöbbentő esetnek. Augusztus 24-én szállította a mentőautó hetvenhét éves édesanyámat a Pécsi Orvostudományi Egyetem 400 ágyas klinikájára, hogy érműtétet hajtsanak végre rajta. Ezt csütörtökön meg is tették, de másnap újból meg kellett operálni. A má­sodik beavatkozást köve­tően a beteget a klinika in­tenzív osztályára vitték, ahol szombaton hajnalban elhunyt. A halálhírről aznap reg­gel értesültem, amikor fel­hívtam az említett osztályt. Mivel a hétvégén az ekkor szükséges hivatalos ügye­ket úgysem lehet elintézni, azonnal jeleztem, hogy hét­főn délelőtt keressük fel e célból a klinikát - kezdte a történtek felelevenítését Farkas Gyula. Augusztus utolsó napjá­nak reggelén felkerestük a helyi polgármesteri hiva­talt, ahol megkértük édes­anyám születési anya­könyvi kivonatát. Délelőtt 10 órakor érkeztünk a kli­nikára, a Pécsen élő sógor­nőm kalauzolásával, ahol előbb odaadták az elhunyt személyes holmijait, majd az intenzív osztályon a részvétnyilvánítást köve­tően a halálesetről szóló jegyzőkönyvet is átvettük. Ott azt mondták, hogy - mivel a néni a műtétet kö­vető 24 órán belül hunyt el- igazságügyi orvosszakér­tői boncolást fognak végre­hajtani rajta. Ezután elmentünk a pa­tológiára, ahol kértük a ha­lotti anyakönyvi kivonat kiállításához szükséges pa­pírokat. Ekkor ért minket a meglepetés, ugyanis az ott dolgozók azt közölték ve­lünk, hogy a halottat nem találják. Visszatértünk az intenzív osztályra, ahol „lázas” telefonálás kezdő­dött. Később azt mondták, hogy menjünk ismét a pa­tológiára, ugyanis időköz­ben biztosan odaszállítot­ták már a halottat. Ott az újbóli keresés ugyanazt az eredményt hozta, mint az első. Értetlenül álltunk az eset előtt és felkerestük a Pécsi Városi Rendőrkapitánysá­got tanácsért. Ott egy na­gyon készséges hölgy fog­lalkozott velünk, aki a kli­nika intenzív és patológiai osztályáról ugyanazt az in­formációt kapta, mint mi: senki sem tudta, hogy hol van a halott. Ezután még felhívta a he­lyi kegyeleti szolgáltatással foglalkozó cégeket is, de valamennyi azt közölte, hogy nem szállítottak hoz­zájuk ilyen nevű elhunytat. Délután négy óra körül tanácstalanul utaztunk haza Gyulajra és még ma, csütörtökön sem tudjuk, hogy mi történt édes­anyámmal. Pénteken délelőtt lapunk telefonos érdeklődésére az intenzív osztály egyik or­vosa, dr. Horváth Attila el­mondta, hogy a halott néni nem tűnt el, nem a patoló­gián van, hanem a klinika Igazságügyi Orvostani In­tézetének hűtőjében. Az említett intézet egyik dok­torával beszélve megtud­tuk, hogy a hivatalos pro­cedúra időigényessége és az elmúlt hét sűrű prog­ramja miatt eddig nem tör­tént meg az elhunyt igaz­ságügyi orvosszakértői boncolása, de azt legké­sőbb hétfőn elvégzik. Az­után pedig a hozzátartozók elszállíttathatják a halottat az intézetből. A hírről értesülve Farkas Gyula elmondta, nekik senki sem említette meg azt, hogy édesanyját a 400 ágyas klinika Igazságügyi Orvosszakértői Intézetében keressék. Egy családtag elvesztése önmagában is nagy traumát jelent. A megdöbbentő esetre, s az újabb megráz­kódtatásra valószínűleg nem került volna sor, ha akad az egészségügyi in­tézményben valaki, aki akár az intenzív-, akár a pa­tológiai osztályról karon fogja és elkíséri a tanácsta­lan gyászolókat az említett intézetbe. -glaub­A tűzszerész tiszteli a gránátokat, de nem fél tőlük Ha az ember ésszel csinálja, nem lehet baj I Horváth Pál és Szekszárdi György fémkereső detektorokkal vallatja a sekély, partközeli vizet Robbanásveszély! Fü­rödni tilos! - Jelzi a tábla Bölcskónél a Duna-par- ton. A két férfi gumicsó­nakon mégis kinn a vízen, egyikük néha alá­merül. Nem fürdenek, robbanóanyagokat ke­resnek. Nekik minden­napos ez a veszélyes, a hétköznapi ember szá­mára misztikus foglalko­zás. Tűzszerészek - bár Horváth Pál, aki kollégájával, Szek­szárdi Györggyel együtt ku­tatja éppen Bölcskénél az iszapot, robbanó repesz- gránátokat keresve ponto­sítja tevékenységének meg­nevezését. Maradjunk in­kább a robbanótest kutató­nál - mondja - de rögtön ki­derül: kilenc évet húzott le a Honvédség tűzszerész zász­lóaljánál, ma is érvényes a szakvizsgája. Egy éve dol­gozik az Euromix nevű fő­városi cégnél, amely robba­nóanyagok felderítésével foglalkozik. Most éppen Bölcskénél, a Dunában ke­resnek repeszgránátokat. Augusztusban fürdőzők ta­láltak három darabot, felte­hetően van még a víz alatt, az iszapban a 149 millimé­teres, 40 és fél kilós, máso­dik világháborús szerkeze­tekből, ezeket keresik. (Jel­lemzésül, darabonként húsz kiló trotil a gránátok töltete, az Aranykéz utcai robbantáshoz elegendő volt másfél kilónyi.) Újabb há­rom darabot már ki is emel­tek a vízből, de minden bi­zonnyal akad még. Hatezer négyzetméter területet vizsgálnak át, sávról-sávra, fémkereső detektorokkal. Ha megtalálják, kiemelik, tárolóhelyre szállítják, a többi már a Honvédség tűz­szerészeinek dolga. — Ez ritkán adódó munka, többnyire száraz­földön dolgoznak, folyama­tosan van keresnivalójuk - mondja Horváth Pál - évente több tonnányi lelet kíséri tevékenységüket. - Különleges bátorság kell ehhez a munkához? - kér­dem, a tűzszerész moso­lyog: - Persze megvannak a veszélyei, de ha az ember ésszel csinálja, nem lehet baj. Ha az ember komolyan veszi, ha tart attól amit talál, megadja a tiszteletet a rob­banószerkezetnek, nem fog elszállni. Érdeklődöm, volt- e már balhés esete, jót nevet naiv kérdésemen: Látja még mindenem megvan, kezem, lábam ép - de rögvest el is borul az arca, egy tavalyi tűzszerész balesetre emlé­kezik, ahol volt kollégái hal­tak meg, hárman. A részle­tekről nem is akar beszélni. - Egy ilyen eset után nincs félelem a többiekben? - fag­gatom tovább, megrázza a fejét: Félelemmel ezt nem szabad, nem lehet csinálni. Van egy egészséges tartás, de nem félek. Jó fizikai és lelki állapotban kell lenni, ez a titka a bátorságnak. Pontosan meg kell ítélni, mi a tennivaló, ha robbanó­szerkezetet találunk, mert hibázni ezeknél csak egy­szer lehet. Vannak persze pszichológiai vizsgálatok, az edzést pedig az állandó munka jelenti. A szakmai ismeretek is fontosak, több ezer fajta robbanószerkezet létezik, ezek nagy részét fel kell tudni ismerniük. Hosz- szú évek tanulása van e mögött, egy tűzszerész há­rom év kiképzés után mehet terepre. — A család hogy viseli a munkáját, a vándoréletet, a veszélyhelyzeteket? - kér­dem. - Feleségem, lányom és fiam hozzászoktak már. Legalábbis próbálnak hoz­zászokni.-kosán­I Mindenféle fémtárgy előkerül az iszapbél, veszélyes Is lehet köztük fotó: gottvald károly Lövések gyógyszerre, vakon Néhány hét alatt két lövöldö­zés Tolna megyében! Ez így elég vérfagyasztóan hangzik. Az embernek azonnal eszébe jut, hogy már nálunk is megje­lent a vadnyugat, hamarosan következnek a fegyveres rab­lások, robbantások, miegymás. Ha közelebbről megnézzük a két esetet mindjárt kiderül, hogy kis megye, kis krimi. Mindkét eset vizsgálata kezdeti stá­diumban van még. Például azért, mert a jogszabályok szellemének pontosan megfelel az a közkeletű saj­tómegfogalmazás, hogy „pisztolynak látszó tárgy”. Azt ugyanis, hogy mi minősül lőfegyvernek, azt akárki nem döntheti el. Csak szakértő. A mözsi ügyben úgy hangzottak az első hírek - főként szájhagyomány útján - hogy egy német állampolgár riasztópisztollyal fejbe lőtte élettár­sát. Ami persze kellő rémületet kel­tett a szűkebb lakókörnyezetben, fő­ként ha kellően kiszínezett változat­ban adták tovább. S volt mit kiszí­nezni, ugyanis a rendőrség több va­dászfegyvert is lefoglalt a házkutatás során, s az egyik el is sült. Igaz, vélet­lenül és nem is sebesített meg senkit. Két nappal az első eset után történt, hogy a férfi megint zavartan viselke­dett, s ezért a szomszédok kihívták a rendőrséget. A riasztópisztolyos lövés családi vita során következett be, miután a férfi derekasan ráivott a gyógyszere­ire, s ennek tudható be, hogy a kont­rollt elveszítette magatartása felett. Egyebekben meg a sérülés nyolc na­pon belül gyógyuló volt. A bűncse­lekmény tehát nem hivatalból üldö­zendő, ha az élettárs megbocsát, és nem kívánja a barátja megbüntetését. Az ügy lezárásához azonban - mint mondtunk - meg kell tehát várni az arról szóló hivatalos papírt, hogy a szóban forgó riasztópisztoly nem is alkalmas komolyabb sérülés okozá­sára. Annak a vizsgálata is időt vesz igénybe, hogy az engedéllyel tartott vadászfegyverek teljesen szabályos körülmények között kerültek-e be az országba. A másik esetben Mászlony és Nak határában történt a lövés, ami egy fér­fit megsebesített. Az engedély nélkül tartott pisztolyt ez esetben is szakértő vizsgálja majd meg. Az elkövető elő­zetes letartóztatásban van. Elismeri, hogy valóban volt nála pisztoly, lehet hogy lőtt is, de hogy eltalált volna va­lakit arra nem emlékszik. Ugyanis annyira részeg volt. Ihárosi Vasárnapi humor Hajótörés Hajótörést szenved a luxus­gőzös. A kapitány emberfe­letti erővel küzd az utasok megmentéséért. A hajuknál fogva húzza ki őket a vízből. Egyszer csak felbukkan egy kopasz fej. — Ne most viccelődjön! A fejét adja ide! - kiabálja a ka­pitány! Újdonsült apák — A terhesség hányadik hó­napja a legnehezebb szerin­ted? — A tizedik! — A tizedik? — Igen. Mert akkor már én hordom a gyereket. Rosszcsont — Pistike, miért borítottad a fejedre az akváriumot? — Mert lombikbébit ját­szom! Indián mosógép Az indián asszony ruhát mos a patakban. Hirtelen a fejére esik egy szikladarab és agyonüti. Megszólal a férje: — Uff, az idén már a har­madik mosógépemet teszi tönkre a vízkő! Leszokás — Úgy látszik, Bélának tény­leg sikerült abbahagynia a dohányzást! — Miből gondolod? — Ez alatt a fél óra alatt már a harmadik sós rudat nyomja el a hamutartóban. Jó fogorvos — Nagyszerű ember a fogor­vosom! Foghúzás előtt min­dig konyakkal kínál. — És gyakran mész hozzá? — Mostanában nem. Már egy fogam sem maradt...

Next

/
Thumbnails
Contents