Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
Megkerült az elveszett halott Az elmúlt hétvégén elhunyt az édesanyám, de egyelőre nem tudjuk eltemetni, mert nem találtuk meg- mondta csütörtökön a telefonba kétségbe esve a Gyulajon élő Farkas Gyula. Utánajárunk a megdöbbentő esetnek. Augusztus 24-én szállította a mentőautó hetvenhét éves édesanyámat a Pécsi Orvostudományi Egyetem 400 ágyas klinikájára, hogy érműtétet hajtsanak végre rajta. Ezt csütörtökön meg is tették, de másnap újból meg kellett operálni. A második beavatkozást követően a beteget a klinika intenzív osztályára vitték, ahol szombaton hajnalban elhunyt. A halálhírről aznap reggel értesültem, amikor felhívtam az említett osztályt. Mivel a hétvégén az ekkor szükséges hivatalos ügyeket úgysem lehet elintézni, azonnal jeleztem, hogy hétfőn délelőtt keressük fel e célból a klinikát - kezdte a történtek felelevenítését Farkas Gyula. Augusztus utolsó napjának reggelén felkerestük a helyi polgármesteri hivatalt, ahol megkértük édesanyám születési anyakönyvi kivonatát. Délelőtt 10 órakor érkeztünk a klinikára, a Pécsen élő sógornőm kalauzolásával, ahol előbb odaadták az elhunyt személyes holmijait, majd az intenzív osztályon a részvétnyilvánítást követően a halálesetről szóló jegyzőkönyvet is átvettük. Ott azt mondták, hogy - mivel a néni a műtétet követő 24 órán belül hunyt el- igazságügyi orvosszakértői boncolást fognak végrehajtani rajta. Ezután elmentünk a patológiára, ahol kértük a halotti anyakönyvi kivonat kiállításához szükséges papírokat. Ekkor ért minket a meglepetés, ugyanis az ott dolgozók azt közölték velünk, hogy a halottat nem találják. Visszatértünk az intenzív osztályra, ahol „lázas” telefonálás kezdődött. Később azt mondták, hogy menjünk ismét a patológiára, ugyanis időközben biztosan odaszállították már a halottat. Ott az újbóli keresés ugyanazt az eredményt hozta, mint az első. Értetlenül álltunk az eset előtt és felkerestük a Pécsi Városi Rendőrkapitányságot tanácsért. Ott egy nagyon készséges hölgy foglalkozott velünk, aki a klinika intenzív és patológiai osztályáról ugyanazt az információt kapta, mint mi: senki sem tudta, hogy hol van a halott. Ezután még felhívta a helyi kegyeleti szolgáltatással foglalkozó cégeket is, de valamennyi azt közölte, hogy nem szállítottak hozzájuk ilyen nevű elhunytat. Délután négy óra körül tanácstalanul utaztunk haza Gyulajra és még ma, csütörtökön sem tudjuk, hogy mi történt édesanyámmal. Pénteken délelőtt lapunk telefonos érdeklődésére az intenzív osztály egyik orvosa, dr. Horváth Attila elmondta, hogy a halott néni nem tűnt el, nem a patológián van, hanem a klinika Igazságügyi Orvostani Intézetének hűtőjében. Az említett intézet egyik doktorával beszélve megtudtuk, hogy a hivatalos procedúra időigényessége és az elmúlt hét sűrű programja miatt eddig nem történt meg az elhunyt igazságügyi orvosszakértői boncolása, de azt legkésőbb hétfőn elvégzik. Azután pedig a hozzátartozók elszállíttathatják a halottat az intézetből. A hírről értesülve Farkas Gyula elmondta, nekik senki sem említette meg azt, hogy édesanyját a 400 ágyas klinika Igazságügyi Orvosszakértői Intézetében keressék. Egy családtag elvesztése önmagában is nagy traumát jelent. A megdöbbentő esetre, s az újabb megrázkódtatásra valószínűleg nem került volna sor, ha akad az egészségügyi intézményben valaki, aki akár az intenzív-, akár a patológiai osztályról karon fogja és elkíséri a tanácstalan gyászolókat az említett intézetbe. -glaubA tűzszerész tiszteli a gránátokat, de nem fél tőlük Ha az ember ésszel csinálja, nem lehet baj I Horváth Pál és Szekszárdi György fémkereső detektorokkal vallatja a sekély, partközeli vizet Robbanásveszély! Fürödni tilos! - Jelzi a tábla Bölcskónél a Duna-par- ton. A két férfi gumicsónakon mégis kinn a vízen, egyikük néha alámerül. Nem fürdenek, robbanóanyagokat keresnek. Nekik mindennapos ez a veszélyes, a hétköznapi ember számára misztikus foglalkozás. Tűzszerészek - bár Horváth Pál, aki kollégájával, Szekszárdi Györggyel együtt kutatja éppen Bölcskénél az iszapot, robbanó repesz- gránátokat keresve pontosítja tevékenységének megnevezését. Maradjunk inkább a robbanótest kutatónál - mondja - de rögtön kiderül: kilenc évet húzott le a Honvédség tűzszerész zászlóaljánál, ma is érvényes a szakvizsgája. Egy éve dolgozik az Euromix nevű fővárosi cégnél, amely robbanóanyagok felderítésével foglalkozik. Most éppen Bölcskénél, a Dunában keresnek repeszgránátokat. Augusztusban fürdőzők találtak három darabot, feltehetően van még a víz alatt, az iszapban a 149 milliméteres, 40 és fél kilós, második világháborús szerkezetekből, ezeket keresik. (Jellemzésül, darabonként húsz kiló trotil a gránátok töltete, az Aranykéz utcai robbantáshoz elegendő volt másfél kilónyi.) Újabb három darabot már ki is emeltek a vízből, de minden bizonnyal akad még. Hatezer négyzetméter területet vizsgálnak át, sávról-sávra, fémkereső detektorokkal. Ha megtalálják, kiemelik, tárolóhelyre szállítják, a többi már a Honvédség tűzszerészeinek dolga. — Ez ritkán adódó munka, többnyire szárazföldön dolgoznak, folyamatosan van keresnivalójuk - mondja Horváth Pál - évente több tonnányi lelet kíséri tevékenységüket. - Különleges bátorság kell ehhez a munkához? - kérdem, a tűzszerész mosolyog: - Persze megvannak a veszélyei, de ha az ember ésszel csinálja, nem lehet baj. Ha az ember komolyan veszi, ha tart attól amit talál, megadja a tiszteletet a robbanószerkezetnek, nem fog elszállni. Érdeklődöm, volt- e már balhés esete, jót nevet naiv kérdésemen: Látja még mindenem megvan, kezem, lábam ép - de rögvest el is borul az arca, egy tavalyi tűzszerész balesetre emlékezik, ahol volt kollégái haltak meg, hárman. A részletekről nem is akar beszélni. - Egy ilyen eset után nincs félelem a többiekben? - faggatom tovább, megrázza a fejét: Félelemmel ezt nem szabad, nem lehet csinálni. Van egy egészséges tartás, de nem félek. Jó fizikai és lelki állapotban kell lenni, ez a titka a bátorságnak. Pontosan meg kell ítélni, mi a tennivaló, ha robbanószerkezetet találunk, mert hibázni ezeknél csak egyszer lehet. Vannak persze pszichológiai vizsgálatok, az edzést pedig az állandó munka jelenti. A szakmai ismeretek is fontosak, több ezer fajta robbanószerkezet létezik, ezek nagy részét fel kell tudni ismerniük. Hosz- szú évek tanulása van e mögött, egy tűzszerész három év kiképzés után mehet terepre. — A család hogy viseli a munkáját, a vándoréletet, a veszélyhelyzeteket? - kérdem. - Feleségem, lányom és fiam hozzászoktak már. Legalábbis próbálnak hozzászokni.-kosánI Mindenféle fémtárgy előkerül az iszapbél, veszélyes Is lehet köztük fotó: gottvald károly Lövések gyógyszerre, vakon Néhány hét alatt két lövöldözés Tolna megyében! Ez így elég vérfagyasztóan hangzik. Az embernek azonnal eszébe jut, hogy már nálunk is megjelent a vadnyugat, hamarosan következnek a fegyveres rablások, robbantások, miegymás. Ha közelebbről megnézzük a két esetet mindjárt kiderül, hogy kis megye, kis krimi. Mindkét eset vizsgálata kezdeti stádiumban van még. Például azért, mert a jogszabályok szellemének pontosan megfelel az a közkeletű sajtómegfogalmazás, hogy „pisztolynak látszó tárgy”. Azt ugyanis, hogy mi minősül lőfegyvernek, azt akárki nem döntheti el. Csak szakértő. A mözsi ügyben úgy hangzottak az első hírek - főként szájhagyomány útján - hogy egy német állampolgár riasztópisztollyal fejbe lőtte élettársát. Ami persze kellő rémületet keltett a szűkebb lakókörnyezetben, főként ha kellően kiszínezett változatban adták tovább. S volt mit kiszínezni, ugyanis a rendőrség több vadászfegyvert is lefoglalt a házkutatás során, s az egyik el is sült. Igaz, véletlenül és nem is sebesített meg senkit. Két nappal az első eset után történt, hogy a férfi megint zavartan viselkedett, s ezért a szomszédok kihívták a rendőrséget. A riasztópisztolyos lövés családi vita során következett be, miután a férfi derekasan ráivott a gyógyszereire, s ennek tudható be, hogy a kontrollt elveszítette magatartása felett. Egyebekben meg a sérülés nyolc napon belül gyógyuló volt. A bűncselekmény tehát nem hivatalból üldözendő, ha az élettárs megbocsát, és nem kívánja a barátja megbüntetését. Az ügy lezárásához azonban - mint mondtunk - meg kell tehát várni az arról szóló hivatalos papírt, hogy a szóban forgó riasztópisztoly nem is alkalmas komolyabb sérülés okozására. Annak a vizsgálata is időt vesz igénybe, hogy az engedéllyel tartott vadászfegyverek teljesen szabályos körülmények között kerültek-e be az országba. A másik esetben Mászlony és Nak határában történt a lövés, ami egy férfit megsebesített. Az engedély nélkül tartott pisztolyt ez esetben is szakértő vizsgálja majd meg. Az elkövető előzetes letartóztatásban van. Elismeri, hogy valóban volt nála pisztoly, lehet hogy lőtt is, de hogy eltalált volna valakit arra nem emlékszik. Ugyanis annyira részeg volt. Ihárosi Vasárnapi humor Hajótörés Hajótörést szenved a luxusgőzös. A kapitány emberfeletti erővel küzd az utasok megmentéséért. A hajuknál fogva húzza ki őket a vízből. Egyszer csak felbukkan egy kopasz fej. — Ne most viccelődjön! A fejét adja ide! - kiabálja a kapitány! Újdonsült apák — A terhesség hányadik hónapja a legnehezebb szerinted? — A tizedik! — A tizedik? — Igen. Mert akkor már én hordom a gyereket. Rosszcsont — Pistike, miért borítottad a fejedre az akváriumot? — Mert lombikbébit játszom! Indián mosógép Az indián asszony ruhát mos a patakban. Hirtelen a fejére esik egy szikladarab és agyonüti. Megszólal a férje: — Uff, az idén már a harmadik mosógépemet teszi tönkre a vízkő! Leszokás — Úgy látszik, Bélának tényleg sikerült abbahagynia a dohányzást! — Miből gondolod? — Ez alatt a fél óra alatt már a harmadik sós rudat nyomja el a hamutartóban. Jó fogorvos — Nagyszerű ember a fogorvosom! Foghúzás előtt mindig konyakkal kínál. — És gyakran mész hozzá? — Mostanában nem. Már egy fogam sem maradt...
