Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-29 / 228. szám

1998. szeptember 29., kedd Megyei Körkép 3. oldal Hírek Csiperke-túra Csiperke-túrát szervez a Tolna Megyei Természet- barát Szövetség és a Völgység Turista Egyesü­let. A Mőcsény-Szálka- Hármashalom-Tót völgy útvonalon haladó, 16 kilo­méteres távot október 3-án, szombaton teljesítik. Az érdeklődőket reggel negyed nyolcra várják a bonyhádi buszpályaudvarra. Nagycsaládosok A Nagycsaládosok Tolnai Egyesülete október 1-jén, csütörtökön 18 órakor tartja szokásos összejöve­telét a tolnai művelődési házban. A megbeszélniva­lók között van a tervezett paksi uszoda- és erőmű-lá­togatás, valamint az egye­sület kiállításának előké­szítése. A T. Ház vitanapján Az Országgyűlés szeptem­ber 30-án, szerdán vitana­pot tart a nyugdíj- és bér­kérdésről. A rendezvényen szőkébb pátriánk nyugdíja­sait Mayer Rezső, a Tolna Megyei Nyugdíjasok Ér­dekszövetségének elnöke képviseli. Elő-Tér-Tárlat A művészetet kedvelő kö­zönség a Dombóvári Műve­lődési Ház Kht. Elő-Tér- Tárlatán mától három héten át a szekszárdi dr. Dittert Jenő akvarelljeit láthatja. Vita a gabonáról A Tolna Megyei Agrárka­mara Dombóvári Mező- gazdasági Bizottsága hol­nap este 6 órakor a műve­lődési ház kiselőadójában vitafórumot rendez a ga­bona értékesítéséről és minősítéséről. A megyei agrárkamara, a Földműve­lésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium valamint a gabonakereskedelmi cégek illetékes szakemberein kí­vül a szervezők várják a térség mezőgazdasággal foglalkozó szövetkezetei­nek és más gazdasági tár­saságainak, egyéni vállal­kozóinak és őstermelőinek megjelenést. Jegyzői fogadónap Frellemé dr. Kovács Anna, Dombóvár jegyzője foga­dónapját holnap reggel 8 órától délután 4 óráig tartja a polgármesteri hivatalban. Számukra a magyar nyelv nem csak tantárgy Középiskolások a határokon túlról Nem titkoltan a szekszárdi Ga- ray János Általános Iskola Ha­tártalan nevű tanulmányi ver­senye, annak sikere adta az öt­letet. Mármint ahhoz, hogy a szekszárdi I. Béla Gimnázium ezentúl a Kárpát-medence ma­gyar nemzetiségű középiskolá­sai számára is megszervezzen egy hasonló találkozót. Ez a seregszemle azonban főként a humán jellegű tudáson alapul, nem véletlenül viseli a Kárpát-medencei Középiskolás Fiatalok Szekszárdi Művészeti Találkozója címet. (Az érintet­tek - tudtuk meg Póla Károly- tól, az I. Béla Gimnázium igaz­gatójától - már gondolkodnak egy könnyen megjegyezhető, rövid és frappáns „márkané­ven”). A hagyományteremtés szándékával útjára indított ren­dezvény múlt hét szombati nap­ján a régi megyeháza díszter­mében várta a határainkon túl­ról érkező fiatalokat és termé­szetesen a helybeli érdeklődő­ket. Jugoszláviából bácstopo- lyai, becsei és újvidéki, Romá­niából aradi, Szlovákiából pe­dig galántai középiskolásokat ­szám szerint huszonöt vendéget - köszönthetett a megnyitón Kocsis Imre Antal polgármes­ter. A három órás műsor kere­tében vers és próza hangzott el, ének és zene csendült fel, de érdekfeszítő helytörténeti ta­nulmányoknak, sőt, paródiának is tapsolhatott a közönség. Póla Károly a találkozó zá­rása után így fogalmazott: — Aki itt volt, tapasztal­hatta: a határainkon túlról ér­kező fiatalok számára a magyar nyelv és irodalom nemcsak egy tantárgy a sok közül. -szá­A Tárgyalóteremből Halált okozó testi sértés Az ítélet első fokon jogerőssé vált, mert sem a vádlott, sem az ügyész nem fellebbezett. A Tolna Megyei Bíróság dr. Molnár István vezette büntetőtanácsa a a vádlottat halált okozó testi sértés és rablás bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért hét év börtönbüntetésre ítélte. Mellék- büntetésül ugyancsak hét évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. Pajor János már többször volt büntetve, leginkább lopások miatt. Bűnlajstromán szerepel okirattal való visszaélés, ga­rázdaság és rablás is. Az ítéle­tek is ennek megfelelőek vol­tak, kapott három év fegyhá- zat is. legutóbb 3 év 2 havi és 15 napi fegyházra jött ki az összbüntetése, amelyből 1994 szeptember 30-án szabadult. Á szakképzetlen, alkalmi munkákból élő vádlott is­merte a sértettet, mert nála is dolgozott már, s a lakásán is járt. Április harmadikén a vádlott szállásadója fiának a születésnapi ünnepségén vett részt. A déli óráktól este tízig részben a szállásadó lakásán részben az italboltban fo­gyasztott szeszesitalt. Miután az összejövetel véget ért, még tovább akart inni, de a szál­lásadó a lakásából kilökte. Éjfél után jutott eszébe a vádlottnak, hogy egy végreha­tási ügyben fizetnie kell, s mivel pénze nem volt, elhatá­rozta, hogy a szomszédban lakó sértett lakásából szerez pénzt. Magával vitte a szállásadó fejszéjét az udvaról, s ezzel feszítette be a sértett ajtaját. A lakásban kutatva benyúlt az alvó, 89 éves sértett párnája alá is. Ekkor az idős férfi fel­riadt és kiabálni, valamint vé­dekezni kezdett, aminek során a vádlott arcába kapott. Pajor Imre erre megdühödött, és ököllel, közepes erővel több­ször a sértett fejére ütött. Et­től a sértett elcsendesedett és mozdulatlanná vált. A vádlott tovább kutatott és meg is ta­lálta az idős ember nadrágjá­nak a zsebében nylon zacs­kóba csomagolva annak pén­zecskéjét, 6451 forintot. A sértett kiáltozását azon­ban meghallották, a szom­szédasszony rendőrért ment, egy férfi meg a vádlottat tar­totta vissza. Pajor János pénzt ígért a tanúnak, ha elengedi. A sértett április 4-től volt kórházban, ahol 30-án meg­halt. A halál közvetlen oka a tar­tós fekvés következtében kiala­kult tüdőgyulladás volt. Az or­vosszakértők szerint az elszen­vedett sérülések, az agyrázkó­dás, agyzúzódás, a kemény bu­rok alatti bevérzés közvetlen életveszélyes állapotot idéznek elő. A bántalmazás és a sértett halála között közvetett okozati összefüggés állapítható meg. Ihárosi Az Idősek Világnapja alkalmából Műsor nyugdíjasoknak A dombóvári művelődési házban a település önkor­mányzata több mint kétszáz nyugdíjast látott vendégül azon a vasárnap esti ünnepi előadáson, melyet a közelgő „Idősek Világnapja” alkal­mából rendezett. Az „Ajándékműsor idősek­nek” címet viselő rendezvé­nyen Tóth Attila, a város pol­gármestere köszöntötte a megjelenteket. Az Idősek Vi­lágnapja alkalmából mondott ünnepi beszédét követően a helyi óvodák és iskolák mu­tatták be a nyugdíjasokat szó­rakoztató műsoraikat. Elsőként a Margaréta Óvoda „Nyuszi” csoportja lé­pett a színpadra, majd az új­dombóvári József Attila Álta­lános Iskola 7. d. osztályos tanulóinak tapsolhatott a kö­zönség, a kicsik egy mesejá­tékot adtak elő. Ezt követően a Szivárvány Óvoda „Ha­lacska” csoportja szórakoz­tatta az idős embereket, végül a műsor zárórészében az Ily- lyés Gyula Gimnázium tanu­lói énekeltek, zenéltek, sza­valtak. A hangulatos előadást kö­vetően a művelődési ház elő­terében terített asztalok mel­lett látta vendégül a város idős polgárait, a nyugdíjas klubok tagjait és egyesített szociális intézményének la­kóit a dombóvári önkormány­zat.-glaub­Az utolsó ülés Bonyhádon A jelenlegi bonyhádi képvise­lőtestület szeptember 30-án, szerdán tartja utolsó ülését. A délután 3 órakor a régi város­háza épületében kezdődő ta­nácskozáson a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságkezeléséről, lakhatási körülményeik javításáról esik szó. Megválasztják a szava­zatszámláló bizottságokat az önkormányzati választásokra és módosítják az adóigazga­tási eljárásban dolgozók anyagi érdekeltségéről szóló rendeletet. Vállalkozók figyelmébe! Akar-e Ön ismertebbé, sikeresebbé válni? Minden előfizetőnk ingyen kapja decemberben. 1/4 oldal /fi/5 íven/ dössze 20.000 Ft+ál és egész évben lapozzák! Ha felkeltettük érdeklődését hívja a 74/416-408-as telefonszámot munkanapokon 8-16 óráig. 1998. október 3-ig. A kalendáriumban a hirdetések elhelyezése a beérkezés sorrendjében történik. Nemere István: Szomszédom a halál (37.) Végül is tizenkilenc ember van a fedélzeten, és mind enni akar, érthető? Küldenek majd egy catering-autót nagy rako­dótérrel. Szánjanak bele mind­nyájan, mármint az ön csapata és a szerbek. A kocsi sofőré a mi emberünk, kihozza a társa­ságot a reptér szélére, és onnan szabad az út a sziget belseje felé. Éjfélre már a mi titkos bá­zisunkon lesznek. Olyan parancsoló volt a hangja, hogy majdnem enge­delmeskedtem. A fejemben vil­lámgyorsan kergetőztek a gon­dolatok. Elég világosan érté­semre adta, hogy ne számítsak nagy pénzre. Annyira azért nem rajongok a korzikaiakért, hogy sokmillió frankról le­mondva támogassam őket anyagilag. Ezen a téren soha­sem ismerem a tréfát, sem a megalkuvást. És döntöttem.- Rendben van, figyeljék a kocsit - és letettem. Körülnéz­tem.- Dino, Eric, Will és Tor­ben. Ürítsétek ki a konyhai hű­tőket. Nyomás, vetkőzni! In­get, nadrágot, cipőt, zubbonyt le és be a hűtőbe!- Lázad van, főnök! - kér­dezte Torben szokásos vigyo- rával. De láttam, kicsit nyugta­lan. „Danny megőrült”, volt az arcára írva.- Csináljátok, amit mond­tam, Dino majd elmondja, mi­ről van szó! Dino, az infrák...! Hát persze, hogy értette. Bementem a pilótafülkébe, számhoz emeltem a rádió gombját, és élelmet kértem az embereknek. Akik tulajdon­képpen már dél óta nem ettek, nem ittak. A gépben meleg volt, nem működött a légkondi. A kony­hában izzadt férfitestek „fér­fias” szaga teijengett. Magam is trikóra és gatyára vetkőztem. Öt férfi teljes felsőruházata éppen elfért a két hűtőben, be­leértve a cipőket is. Minden igen gyorsan ment. Húsz perc múlva odakanyaro­dott egy autó. Nagy kockafelé­pítménye volt, és ezt a rako­mányrészt egy elmés pneuma­tikus szerkezet könnyedén fel­emelte az egyik bejárati ajtóig. A repülőgépünk teste vagy ti­zenkét méterre volt a betontól.- Nyomás, fiúk. Kapjatok ki egy kis kaját, hadd lássák a kommandósok, hogy tényleg enni fogunk. A valóságban nem ez volt a cél. Amíg néhány fiú kiszedte a dobozokat és az italokat, a tálcákra készített ételeket, le­zavartuk az emeleti első osz­tályról a „túszokat”. A pilóták, az utaskísérő kisasszonyok - köztük az a fehér bőrű szépség is, aki annyira tetszett - szótla­nul engedelmeskedtek. Roland persze kiabált.- Mi van? Meg akartok sza­badulni tőlem? Együtt men­tünk Mazimbába, hát együtt menjünk vissza Párizsba is!- Sajnálatos módon útiterve­inkben némi változás állt be - mondtam epésen, és belöktem őt is. Lekopogtam a sofőrnek: csukhatja, mehet! Bezárultak az ajtók, a Catering-kocsi el­hajtott ' a géptől. Szerettem volna látni Juliettet, amikor rá­jön, nem azokat kapta, akikre számított. Még azt is feltételez­tem róla, hogy minket legyil- koltatott volna - így legalább nem kell fizetni nekünk. No és Rolanddal mit fog csinálni...? A távolodó jármű után nézve még láttam a félhomályban, hogy süllyed a rakodótere normális magasságra, a gépko­csi vázára, aztán elnyelte a homály. Mert hát a reptérnek ezen a részén minden lámpát kioltot­tak, nem véletlenül. Aligha­nem lezárták a teret a forgalom elől is, mert amióta beállt az este, egyetlen gép sem érkezett vagy távozott innen. Újra elő­vettem a telefont. Mennyi tele­fonszám van az ember fejében! Különösen olyanok, amelyeket nem lenne tanácsos leírni. Hosszabb ideig éltem Rómá­ban, az emlékezetes plasztikai műtétem után. A Monte Mario- negyedet máig kedvelem. Ott kerültem kapcsolatba egy bi­zonyos Luigi D.-vel. Nem akárki az egyik ottani minisz­tériumban. Tettünk egymásnak néhány szolgálatot, és ígérte, nem feledkezik meg rólam. Csak otthon legyen...! Otthon volt.- Monti vagyok, ha emlék­szel még rám.- Ciao, Monti! Hát persze, hogy emlékszem! Mi újság?- Itt állok Ajaccio repülő­terén három szerb háborús bűnössel. Magam hoztam el őket Afrikából, tudod, oda menekültek. De az itteni ha­tóságok... hm... bizonyos ne­hézségeket támasztanak. Kü­lönösen az „öreg”, emlékszel rá?- Persze. Sok borsot tört az orrunk alá annak idején!- Most visszaadhatod a kölcsönt. És tudod, milyen nagy ügy lesz, ha Itália pre­zentálja a rossz fiúkat Hágá­ban...? (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents