Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

* 1998. szepterr

sínek

Koztunk i

Hat újság árán

nyert

egymillió forintot

FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY

Egészen kicsi korában megcsapta a „benzingőz” László Ivettet. Már javában babettázott, amikor elkezdte az iskolát. Gyorsan megtanult motorozni, és élénken érdeklődött a technikai sportok iránt. Édesapjával egy szaklapot böngészve akadtak egy gyönyörű gokartra...

Jogosítvány nélkül száguldozik a dalmandi amazon

Rögtön döntöttek és az apa hamarosan nekilátott az új jármű elkészítéséhez. Majd egy évig minden szabadidejét erre áldozta. Az akkor kilenc éves kislány izgalommal várta a „nagy mű” elkészültét. Nem is kellett csalatkoznia, ugyanis a 250 köbcentiméteres CZ motorral felszerelt járgány néhány bemelegítő kör után azt tette, amit kicsi pilótája parancsolt neki lábával és kezével. Majd két évig furikázott ezzel a járművel a faluban, amikor megakadt a szeme egy hirdetésen. Addig duruzsolt a serdülő lány az édesapja fülébe, míg az ráállt a dologra és együtt elmentek a Sziko-Petrol Kft. Ka- posszekcsőn kialakított gokart-ringjére.

— Nagyon sok környékbeli gyerek jött szüleivel akkoriban az újonnan megnyitott pályánkra - emlékezik visz- sza Gábor László, aki a kezdetektől vezeti a cég ezen üzletágát. — Néhány kör megtétele után észrevettem, hogy a 12 éves Ivett nem először ül a „volán” mögött. Hamarosan gyakori vendégünk lett a család. Édesanyja, Ibolya asszony nem féltette a lányát, mert látta, hogy biztonságos körülmények között hódolhat nem mindennapi szenvedélyének.

Ivett egy idő után arra kérte Gábor Lászlót, hogy mutassa meg neki, miként lehet a kis járművel a kanyarok ideális ívén haladni. Az egykori magyar válogatott gokartos szívesen vállalkozott az oktatói szerepkörre, a lány pedig jó tanulónak bizonyult.

Tavaly a pálya vezetője már harmadik alkalommal rendezte meg a fiatalon elhunyt brazil pilóta,

Ayrton Senna emlékére kiírt gokart-versenyét. Az első két évben fiúk nyertek, ám „mint derült égből a villámcsapás” úgy jött, látott és győzött László Ivett.

— Azt tudtam, hogy az idén nehezebb dolgom lesz, ha meg akarom védeni a bajnoki címemet - fogalmazott a 17 éves hölgy. — Versenyzőtársaim kitűnően felkészültek, bizonyította ezt az is, hogy négyszer hódították el tőlem az első helyet, ám ötödször is visszaültem a versenygépbe és végül a legjobb idővel haladtam át a célvonalon. Mintegy 150 jelentkező között sikerült ismét bizonyítanom, hogy egy nő is jól kormányozhatja a kis járművet, miközben padlóig nyomja a gázt.

A dombóvári Apáczai Csere János Szakközép- iskola közgazdasági szakának harmadéves tanulója szívesen kipróbálna egy igazi versenygokartot. Reméli, hamarosan a kecskeméti stadionban beülhet egy „profi” gépbe és körözhet vele néhányat az aszfaltcsíkon.

Felfedezője és tanító- mestere, Gábor László szerint Ivett nagyon tehetséges, ám azt ő is tudja, hogy a folyamatos versenyzéshez évente több millió forintra lenne szükség. Az ifjú hölgy ezért nem kerget hiú ábrándokat, de a „benzingőz” továbbra is rabságban tartja.

Nemrégiben beiratkozott egy autóvezetői tanfolyamra. Az elméleti vizsgákon időközben már túljutott és néhány napon belül feltűnik méretes T betűt viselő autójával az utakon. Ivett ígéri, hogy száguldozni továbbra is csak a biztonságos gokartpályán fog. -glaubJelentjük, megvan a Vasárnap Reggel első milliomosa! Fortuna jóvoltából Lovász Imréné dúzsi lakos nyerte a Szerencseóra nyereményjáték fődíját, az egymillió forintot!

Pénteken kora reggel indultunk fotós kollégámmal Szekszárdról Dúzsra, hogy átadjuk a jó hírt tartalmazó levelet a községben csak Margitkának nevezett Lovász Imrénének. Fél nyolckor,

amikor a faluba értünk, Margitka már rég talpon volt. A Dúzs központjában lévő kocsmát vezeti immár 25 éve, reggel hattól este tízig áll a pult mögött és szolgálja ki a vendégeket. Itt árulja a Tolnai Népújságot és a Tolnai Népújság Vasárnap Reggelt.

A vasárnapi újság első számából ő maga hat példányt vett és hat pályázati szelvényt küldött be a sorsolásra szeptember 21-én. Amikor pénteken reggel megtudta tőlünk, hogy övé a főnyeremény, először csak legyintett:

— Nekem nincs ilyen szerencsém, én még sosem nyertem semmit! - mondta.

Aztán amikor látta, hogy nem tréfálunk, a szívéhez kapott, leült a székre és csak annyit mondott, hogy nagyon jól jött ez a pénz, lesz mire elkölteni. Tatarozni kellene a házát, erre mióta egyedül maradt, nem jutott pénz. A fia Szekszárdon él, autószerelő a szakmája, de csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. A menye a bíróságon dolgozik, unokája a Babits Mihály Általános Iskola harmadikos tanulója. Velük szeretne elutazni egy hétre Hajdúszoboszlóra, ugyanis tíz éve nem voltak üdülni sehol. Mindig másra kellett gyűjteni.

Míg Margitka tervez, jönnek a kíváncsiskodók, a hír hamar terjed a faluban.

— Szívből gratulálok, a legjobb helyre jött ez a nyeremény - szólal meg egy ősz hajú férfi egy pálinka mellől, a sarokból és már áll is fel, hogy kezet rázzon.

— Nekem is küldtek egy értesítést, hogy vegyem meg az újságot, akartam is, de valahogy elmaradt - mondja sajnálkozva egy kólára betérő asszony a hír hallatán.

— A csudába is, egymillió forint nekem is jó lett volna - szólal meg a buszát lekéső Etel néni a többieket hallgatva. Aztán már csak a koccintás hallatszik az ingyen kör italokkal. F. Kováts Éva

A levegőben egy igazi

német Hirth-ek a divatosak.

— Pár hete két sárkányos is életét vesztette egy Kecskemét melletti orRepülni, mint a madár. Hányán ábrándoztunk már arról, hogy szabadon lebegünk ég és föld között, bennünk és körülöttünk pedig végtelen nyugalom van. Csóka Jánosné, Mária 13 évvel ezelőtt került kapcsolatba a sárkányozással.

— Akkor és azóta is, ha ez szóba kerül, úgy tekintenek rám, mint valami csodabogárra. A nők gyanakodva méregetnek, miért nem inkább a konyhában nyüzsgők? A férfiak meg furcsán néznek rám, nem hibá- zik-e valami nálam? - meséli nevetve az amúgy halk szavú asszony.

— Tényleg, hogy jutott eszébe, hogy sárkányozzon, hiszen 13 éve még eléggé ismeretlen sport volt ez Magyarországon?

— Igen, akkoriban lehetett először hallani róla. Sorban alakultak országszerte a klubok, így őcsényben mi is megalakítottuk a szakosztályt. Tolna megyében egyébként a népes sárkányos férfitársaság mellett- negyvenhármán vannak - ketten vagyunk nők. Csodálatos érzés, amikor egy könnyű kis szárny felemelkedik velem a levegőbe.

— Mennyire könnyűek ezek a szárnyak?

— Annyira, hogy illik egy pilótának a saját gépét egyedül is összeraknia. Egyébként úgy találták ki a gépet, hogy minden egyes eleme a többszörösét elbírja annak, mint ami a valós terhelése. Mi az elején még Trabant motorral kezdtük a repülést, ma már az osztrák rotax motorok, vagy a

szagos versenyen.

Mindketten gyakorlott pilóták voltak.

— Sajnos az elmúlt egy esztendőben több baleset történt, mint az elmúlt tíz évben, pedig ez nem egy veszélyes sport. Az is elgondolkodtató, hogy soha nem kezdő pilóták kerülnek életveszélybe, mert ők még nagyon odafigyelnek arra, amit tanultak. Nem bravúrokra törekszenek, nem akarják megmutatni, hogy ők milyen szuper pilóták. A balesetek jelentős részében a pilóta felelőssége megállapítható. Az egyik repülős barátom szokta mindig mondani: „magázni kell a gépet”, tisztelni benne az erőt.

— Említette, hogy nem csak repül, de tanítja is a repülést.

— Eddig 30 tanítványom volt, jó látni őket, hogy nagyszerű pilóták lettek valamennyien. Az oktatás nagy felelősség és a legizgalmasabb pillanat az, amikor a gép először száll fel a tanítványommal, és én a földről nézem, hogy mit tud.

— Melyik évszak a legalkalmasabb a sárkányozásra ?

— Minden évszakban lehet repülni. Télen eltoljuk a havat. Nyáron a reggel és az este az, amikor élvezetesebb a sárkányozás, mert a nagy melegben a feláramlások dobálják a gépet. A legnagyobb magasság, ahová a sárkánnyal felemelkedtem, 3500 méter volt. Elmesélhetetlen az a látvány! A hegyek és a Duna fél körben volt alattam és Őcsényből elláttam a Balatonig. Egyszer a felhők felett sikerült átsiklanom a géppel, ilyenkor nagyon kell vigyázni, nehogy belekerüljön a gép a felhő közepébe, mert olyan mint egy sűrű köd. Nehéz tájékozódni, nem tudja az ember hogyan áll a gép, merre van a fent és merre a föld.

— Mára egy kicsit megváltozott a sárkányrepülés, modernebbek lettek a gépek, a szárnyak.

— Igen, a romantikáját elveszítette ez a

sportág. Egy jó gép ára akár 3 millió forint is lehet, ami luxus egy műkedvelő számára. Sokan státuszszimbólumnak tekintik és maga a repülés élvezete háttérbe szorult. Mauthner