Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26 / 226. szám

* 1998. szepterr sínek Koztunk i Hat újság árán nyert egymillió forintot FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Egészen kicsi korában megcsapta a „benzin­gőz” László Ivettet. Már javában babettázott, amikor elkezdte az iskolát. Gyorsan megtanult motorozni, és élénken érdeklődött a technikai sportok iránt. Édesapjával egy szaklapot bön­gészve akadtak egy gyönyörű gokartra... Jogosítvány nélkül száguldozik a dalmandi amazon Rögtön döntöttek és az apa hamarosan nekilátott az új jármű elkészítésé­hez. Majd egy évig min­den szabadidejét erre ál­dozta. Az akkor kilenc éves kislány izgalommal várta a „nagy mű” elké­szültét. Nem is kellett csalatkoznia, ugyanis a 250 köbcentiméteres CZ motorral felszerelt jár­gány néhány bemelegítő kör után azt tette, amit kicsi pilótája parancsolt neki lábával és kezével. Majd két évig furikázott ezzel a járművel a falu­ban, amikor megakadt a szeme egy hirdetésen. Addig duruzsolt a ser­dülő lány az édesapja fü­lébe, míg az ráállt a do­logra és együtt elmentek a Sziko-Petrol Kft. Ka- posszekcsőn kialakított gokart-ringjére. — Nagyon sok kör­nyékbeli gyerek jött szü­leivel akkoriban az újon­nan megnyitott pá­lyánkra - emlékezik visz- sza Gábor László, aki a kezdetektől vezeti a cég ezen üzletágát. — Né­hány kör megtétele után észrevettem, hogy a 12 éves Ivett nem először ül a „volán” mögött. Hama­rosan gyakori vendégünk lett a család. Édesanyja, Ibolya asszony nem fél­tette a lányát, mert látta, hogy biztonságos körül­mények között hódolhat nem mindennapi szen­vedélyének. Ivett egy idő után arra kérte Gábor Lászlót, hogy mutassa meg neki, mi­ként lehet a kis járművel a kanyarok ideális ívén haladni. Az egykori ma­gyar válogatott gokartos szívesen vállalkozott az oktatói szerepkörre, a lány pedig jó tanulónak bizonyult. Tavaly a pálya vezetője már harmadik alkalom­mal rendezte meg a fiata­lon elhunyt brazil pilóta, Ayrton Senna emlékére kiírt gokart-versenyét. Az első két évben fiúk nyer­tek, ám „mint derült ég­ből a villámcsapás” úgy jött, látott és győzött László Ivett. — Azt tudtam, hogy az idén nehezebb dolgom lesz, ha meg akarom vé­deni a bajnoki címemet - fogalmazott a 17 éves hölgy. — Versenyzőtár­saim kitűnően felkészül­tek, bizonyította ezt az is, hogy négyszer hódították el tőlem az első helyet, ám ötödször is visszaül­tem a versenygépbe és végül a legjobb idővel ha­ladtam át a célvonalon. Mintegy 150 jelentkező között sikerült ismét bi­zonyítanom, hogy egy nő is jól kormányozhatja a kis járművet, miközben padlóig nyomja a gázt. A dombóvári Apáczai Csere János Szakközép- iskola közgazdasági sza­kának harmadéves tanu­lója szívesen kipróbálna egy igazi versenygokar­tot. Reméli, hamarosan a kecskeméti stadionban beülhet egy „profi” gépbe és körözhet vele néhá­nyat az aszfaltcsíkon. Felfedezője és tanító- mestere, Gábor László szerint Ivett nagyon te­hetséges, ám azt ő is tudja, hogy a folyamatos versenyzéshez évente több millió forintra lenne szükség. Az ifjú hölgy ezért nem kerget hiú áb­rándokat, de a „benzin­gőz” továbbra is rabság­ban tartja. Nemrégiben beiratko­zott egy autóvezetői tan­folyamra. Az elméleti vizsgákon időközben már túljutott és néhány napon belül feltűnik mé­retes T betűt viselő autó­jával az utakon. Ivett ígéri, hogy száguldozni továbbra is csak a bizton­ságos gokartpályán fog. -glaub­Jelentjük, megvan a Vasárnap Reggel első milliomosa! Fortuna jóvoltából Lovász Imréné dúzsi lakos nyerte a Szerencseóra nyereményjáték fődíját, az egymillió forintot! Pénteken kora reggel indul­tunk fotós kollégámmal Szekszárdról Dúzsra, hogy átadjuk a jó hírt tartalmazó levelet a községben csak Margitkának nevezett Lovász Imrénének. Fél nyolckor, amikor a faluba értünk, Mar­gitka már rég talpon volt. A Dúzs központjában lévő kocsmát vezeti immár 25 éve, reggel hattól este tízig áll a pult mögött és szolgálja ki a vendégeket. Itt árulja a Tolnai Népújságot és a Tolnai Nép­újság Vasárnap Reggelt. A vasárnapi újság első számából ő maga hat pél­dányt vett és hat pályázati szelvényt küldött be a sorso­lásra szeptember 21-én. Ami­kor pénteken reggel meg­tudta tőlünk, hogy övé a fő­nyeremény, először csak le­gyintett: — Nekem nincs ilyen sze­rencsém, én még sosem nyer­tem semmit! - mondta. Aztán amikor látta, hogy nem tréfálunk, a szívéhez kapott, leült a székre és csak annyit mondott, hogy nagyon jól jött ez a pénz, lesz mire elkölteni. Tatarozni kellene a házát, erre mióta egyedül ma­radt, nem jutott pénz. A fia Szekszárdon él, autószerelő a szakmája, de csak segéd­munkásként tudott elhelyez­kedni. A menye a bíróságon dolgozik, unokája a Babits Mihály Általános Iskola har­madikos tanulója. Velük sze­retne elutazni egy hétre Haj­dúszoboszlóra, ugyanis tíz éve nem voltak üdülni sehol. Mindig másra kellett gyűj­teni. Míg Margitka tervez, jön­nek a kíváncsiskodók, a hír hamar terjed a faluban. — Szívből gratulálok, a leg­jobb helyre jött ez a nyere­mény - szólal meg egy ősz hajú férfi egy pálinka mellől, a sarokból és már áll is fel, hogy kezet rázzon. — Nekem is küldtek egy értesítést, hogy vegyem meg az újságot, akartam is, de va­lahogy elmaradt - mondja sajnálkozva egy kólára betérő asszony a hír hallatán. — A csudába is, egymillió forint nekem is jó lett volna - szólal meg a buszát lekéső Etel néni a többieket hall­gatva. Aztán már csak a koc­cintás hallatszik az ingyen kör italokkal. F. Kováts Éva A levegőben egy igazi német Hirth-ek a divatosak. — Pár hete két sárkányos is életét vesztette egy Kecs­kemét melletti or­Repülni, mint a madár. Hányán ábrán­doztunk már arról, hogy szabadon lebe­günk ég és föld között, bennünk és körü­löttünk pedig végtelen nyugalom van. Csóka Jánosné, Mária 13 évvel ezelőtt került kapcsolatba a sárkányozással. — Akkor és azóta is, ha ez szóba kerül, úgy tekintenek rám, mint valami csodabo­gárra. A nők gyanakodva méregetnek, mi­ért nem inkább a konyhában nyüzsgők? A férfiak meg furcsán néznek rám, nem hibá- zik-e valami nálam? - meséli nevetve az amúgy halk szavú asszony. — Tényleg, hogy jutott eszébe, hogy sárkányozzon, hiszen 13 éve még eléggé ismeretlen sport volt ez Magyarországon? — Igen, akkoriban lehetett először hal­lani róla. Sorban alakultak országszerte a klubok, így őcsényben mi is megalakítot­tuk a szakosztályt. Tolna megyében egyéb­ként a népes sárkányos férfitársaság mellett- negyvenhármán vannak - ketten vagyunk nők. Csodálatos érzés, amikor egy könnyű kis szárny felemelkedik velem a levegőbe. — Mennyire könnyűek ezek a szárnyak? — Annyira, hogy illik egy pilótának a saját gépét egyedül is összeraknia. Egyéb­ként úgy találták ki a gépet, hogy minden egyes eleme a többszörösét elbírja annak, mint ami a valós terhelése. Mi az elején még Trabant motorral kezdtük a repülést, ma már az osztrák rotax motorok, vagy a szagos versenyen. Mindketten gyakor­lott pilóták voltak. — Sajnos az el­múlt egy esztendőben több baleset történt, mint az elmúlt tíz évben, pedig ez nem egy veszélyes sport. Az is elgondolkodtató, hogy soha nem kezdő pilóták kerülnek életveszélybe, mert ők még nagyon odafi­gyelnek arra, amit tanultak. Nem bravú­rokra törekszenek, nem akarják megmu­tatni, hogy ők milyen szuper pilóták. A bal­esetek jelentős részében a pilóta felelős­sége megállapítható. Az egyik repülős ba­rátom szokta mindig mondani: „magázni kell a gépet”, tisztelni benne az erőt. — Említette, hogy nem csak repül, de tanítja is a repülést. — Eddig 30 tanítványom volt, jó látni őket, hogy nagyszerű pilóták lettek vala­mennyien. Az oktatás nagy felelősség és a legizgalmasabb pillanat az, amikor a gép először száll fel a tanítványommal, és én a földről nézem, hogy mit tud. — Melyik évszak a legalkalmasabb a sárkányozásra ? — Minden évszakban lehet repülni. Té­len eltoljuk a havat. Nyáron a reggel és az este az, amikor élvezetesebb a sárkányozás, mert a nagy melegben a feláramlások do­bálják a gépet. A legnagyobb magasság, ahová a sárkánnyal felemelkedtem, 3500 méter volt. Elmesélhetetlen az a látvány! A hegyek és a Duna fél körben volt alattam és Őcsényből elláttam a Balatonig. Egyszer a felhők felett sikerült átsiklanom a géppel, ilyenkor nagyon kell vigyázni, nehogy be­lekerüljön a gép a felhő közepébe, mert olyan mint egy sűrű köd. Nehéz tájéko­zódni, nem tudja az ember hogyan áll a gép, merre van a fent és merre a föld. — Mára egy kicsit megváltozott a sár­kányrepülés, modernebbek lettek a gépek, a szárnyak. — Igen, a romantikáját elveszítette ez a sportág. Egy jó gép ára akár 3 millió forint is lehet, ami luxus egy műkedvelő számára. Sokan státuszszimbólumnak tekintik és maga a repülés élvezete háttérbe szo­rult. Mauthner

Next

/
Thumbnails
Contents